Április 12–18. Tan és szövetségek 37–40: „Ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim”. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Tan és szövetségek, 2021 (2020).
Április 12–18. Tan és szövetségek 37–40. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: 2021.
A szentek Kirtlandbe költöznek. Készítette: Sam Lawlor
Április 12–18.
Tan és szövetségek 37–40
„Ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim”
A tanulmányozás során keletkező benyomásaid feljegyzése az egyik módja annak, hogy engedelmeskedj Isten tanácsának, miszerint: „halmozzatok fel… bölcsességet” (Tan és szövetségek 38:30).
Jegyezd fel a benyomásaidat!
A korai szentek számára az egyház több volt a helynél, ahol vasárnaponként némi prédikálást hallhattak. A Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatásaiban az Úr végig olyan szavakkal írta le az egyházat, mint ügy, királyság, Sion, valamint igen gyakran munka. Ez része lehetett annak, ami oly sok korai egyháztagot az egyházhoz vonzott. Bármennyire szerették is az egyház visszaállított tanát, sokan olyasmire is vágytak, aminek az életüket is szentelhetik. Az Úr 1830-as parancsolata a szenteknek, miszerint gyülekezzenek Ohio államban, ennek ellenére egyeseknek nem volt könnyű. A Phebe Carterhez hasonlók számára ez azt jelentette, hogy kényelmes otthonukat az ismeretlen határvidékre cserélik (lásd A visszaállítás hangjai részt e vázlat végén). Ma már tisztán látjuk mindazt, amit e szentek csak a hit szemével láthattak: az Úr hatalmas áldásokat tartogatott számukra Ohióban.
Az Ohióban való gyülekezés már régen nem szükséges, a szentek azonban ma is ugyanazon ügy, ugyanazon munka köré egyesülnek: hogy „napvilágra hoz[zák] Siont” (Tan és szövetségek 39:13). E korai szentekhez hasonlóan mi is magunk mögött hagyjuk „a világ gondjai[t]” (Tan és szövetségek 40:2), mivel bízunk az Úr ígéretében: „egy olyan hatalmas áldást [nyerünk el], amit soha nem ismert[ünk]” (Tan és szövetségek 39:10).
Lásd még Szentek. 1. kötet, 10. fejezet.
Ötletek a személyes szentírás-tanulmányozáshoz
Mit fordított Joseph Smith 1830-ban?
Ebben a versben az Úr Joseph Smith munkájára utal a Biblia sugalmazott átdolgozása kapcsán, melyre a „fordítás” kifejezéssel utal. Amikor Joseph megkapta a 37. szakaszban feljegyzett kinyilatkoztatást, már elkészült néhány fejezettel Mózes első könyvéből, és ekkor szerzett tudomást Énókról, valamint Sion városáról (lásd 1 Mózes 5:18–24; Mózes 7). Néhány tantétel azok közül, amelyeket az Úr Énóknak tanított hasonló a 38. szakaszban kinyilatkoztatottakhoz.
Lásd még Egyháztörténeti témák: Joseph Smith Bibliafordítása, ChurchofJesusChrist.org/study/topics.
Joseph Smith Sidney Rigdonnal a Biblia sugalmazott átdolgozásán munkálkodik. Illusztráció: Annie Henrie Nader
Isten azért gyűjt egybe bennünket, hogy megáldjon minket
Az Úr azzal zárta az ohiói egybegyűjtésre vonatkozó parancsolatát, miszerint „íme, itt van a bölcsesség” (Tan és szövetségek 37:4). Nem mindenki látta azonban egyből ezt a bölcsességet. A 38. szakaszban az Úr részletesebben is kinyilatkoztatta az Ő bölcsességét. Mit tudsz meg a 11–33. versből az egybegyűjtés áldásairól? Az egyháztagoknak nem parancsolják már azt, hogy egy bizonyos helyre költözve gyűljenek egybe; mi módon gyülekezünk napjainkban? Miként vonatkoznak ránk ezek az áldások (lásd Russell M. Nelson: A szétszórt Izráel összegyűjtése. Liahóna, 2006. nov. 79–81.)?
Miközben e szakasz hátralévő részét olvasod, keress olyan részeket, amelyek segíthettek a szenteknek megszerezni azt a hitet, amelyre szükségük volt ahhoz, hogy engedelmeskedjenek Isten parancsolatának az Ohióban való egybegyűlésre vonatkozóan. Gondolkodj el azokon a parancsolatokon is, amelyeket neked adott, valamint azon, mekkora hitre van szükséged, hogy engedelmeskedj ezeknek. A következő kérdések irányíthatják a tanulmányozásodat:
-
Mi olyat találsz az 1–4. versben, ami bizalmat nyújt neked az Úrban és az Ő parancsolataiban?
-
Miként segíthet neked a 39. vers engedelmeskedni Isten parancsolatainak, még amikor ezek áldozatot követelnek is tőled?
Mit találsz még?
Tan és szövetségek 38:11–13, 22–32, 41–42
Ha felkészült vagyok, nem kell félnem
A szentek már eddig is komoly ellenségeskedéssel néztek szembe, az Úr pedig tudta, hogy még több vár rájuk (lásd Tan és szövetségek 38:11–13, 28–29). Hogy segítsen nekik megszabadulni a félelemtől, egy becses tantételt nyilatkoztatott ki számukra: „ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni” (Tan és szövetségek 38:30). Gondolkodj el egy kicsit a kihívásaidon, majd a 38. szakasz tanulmányozása során figyelj a Lélektől érkező késztetésekre azzal kapcsolatosan, hogy miképpen készülj fel a kihívásokra, hogy ne kelljen félned.
Lásd még Ronald A. Rasband: Ne nyugtalankodjatok! Liahóna, 2018. nov. 18–21.
A világ gondjainak nem szabad elvonniuk a figyelmemet az Isten szavának való engedelmességtől.
Olvasd el a 39.–40. szakaszt, beleértve a történelmi hátteret is a szakaszfejlécben, majd gondold át, miként vonatkozhat rád James Covel élménye. Például gondolj olyan alkalmakra, amikor „szíve[d] igaz volt [Isten előtt]” (Tan és szövetségek 40:1). Milyen áldásokban részesültél a hithűséged miatt? Azt is gondold át, a világ mely gondjaival nézel szembe (lásd Tan és szövetségek 39:9; 40:2). Mi olyat találsz ezekben a részekben, ami arra ösztönöz téged, hogy következetesebben gyakorold az engedelmességet?
Lásd még Máté 13:3–23.
Ötletek a családi szentírás-tanulmányozáshoz és az otthoni esthez
-
Tan és szövetségek 37:3.Hogy segíts a családodnak megérteni, milyen áldozatot hoztak a szentek az ohiói gyülekezés érdekében, fordulhatsz az e vázlathoz tartozó térképhez.
-
Tan és szövetségek 38:22.Miként tehetjük Jézus Krisztust családunk „törvényhozójává”? Miként tesz bennünket „szabad néppé” az, ha követjük az Ő törvényeit?
-
Tan és szövetségek 38:24–27.Hogy megtanítsd a gyermekeknek, mit jelent „egynek” lenni, segíthetsz nekik számba venni a család tagjait, illetve beszélni arról, miért fontosak az egyes személyek a családotok számára. Hangsúlyozd, hogy együtt egy család vagytok. Segíthetsz a gyermekeknek egy nagy 1-est rajzolni egy plakátra, majd feldíszíteni azt az egyes családtagok nevével, rajzával vagy képével. Azt is felírhatjátok a plakátra, hogy mit tesztek a családotok nagyobb egysége érdekében. Megnézhetitek a “Love in Our Hearts” [Szeretet a szívünkben] című rövidfilmet (ChurchofJesusChrist.org), illetve elolvashatjátok a Mózes 7:18-at.
-
Tan és szövetségek 38:29–30.Megbeszélhettek olyan közelmúltbeli családi vagy személyes élményeket, amelyek felkészülést igényeltek. Milyen hatással volt a felkészülés az élményetekre? Mire szeretné az Úr, ha felkészülnénk? Miként segíthet a felkészülés abban, hogy ne féljünk? Mit tehetünk, hogy felkészüljünk?
-
Tan és szövetségek 40.Mit jelent számunkra a „világ gondjai” (2. vers) kifejezés? Vannak olyan világi gondok, amelyek meggátolnak bennünket abban, hogy Isten szavát „örömmel” fogadjuk? Hogyan győzzük le ezeket?
A gyermekek tanításával kapcsolatos további ötletekért tekintsd meg az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Az Elemi számára című kiadványban.
Javasolt ének: Légy kedves! Gyermekek énekeskönyve, 39.
A visszaállítás hangjai
Egybegyűjtés Ohióban
Kirtland község. Készítette: Al Rounds
Phebe Carter egyike volt azon számos szentnek, akik az 1830-as évek során Ohióban gyűltek össze. Az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén csatlakozott az egyházhoz húszas évei közepén, bár szülei nem követték példáját. Később azt írta a döntéséről, hogy Ohióba költözik a szentekkel való egyesüléshez:
„Barátaim elámultak szándékomon, ahogyan jómagam is, valami belül azonban erre ösztökélt. Anyám bánata, midőn távozni készültem otthonról, majdnem több volt, mint amit elviselni tudtam; és ha nem munkálkodott volna bennem ez a lélek, a végén visszahőköltem volna. Anyám azt mondta, inkább látna a sírban, minthogy egyedül menjek a szívtelen világba.
»[Phebe] – mondta elérzékenyülve – visszajössz hozzám, ha úgy találod, hogy a mormonizmus hamis?«
Azt válaszoltam: »Igen, anyám, vissza.« […] Válaszom némileg megnyugtatta aggodalmát, mégis oly hatalmas bánattal fizettünk a búcsú miatt. Amikor elérkezett indulásom ideje, nem mertem megbízni magamban a búcsú kapcsán; így mindenkinek levelet írtam, melyeket az asztalomon hagytam, majd gyorsan leszaladtam, és beugrottam a kocsiba. Így hagytam el hát gyermekkori otthonomat, hogy életemet Isten szentjeihez kössem.”1
E búcsúlevelek egyikében Phebe azt írta:
„Szeretett szüleim! Épp elhagyni készülök a szülői házat egy időre…, nem tudom mennyire – nem mentesen a hála túláradó érzéseitől mindazon kedvességért, melyet csecsemőkoromtól fogva mind a mai napig kaptam – a Gondviselés azonban úgy tűnik, másként rendelkezett ez alkalommal, mint korábban. Helyezzük hát mindezt a Gondviselés kezébe, és legyünk hálásak azért, hogy lehetőségünk volt együtt élni ily soká, oly kedvező körülmények közepette, hittel abban, hogy minden dolog javunkra válik majd, ha mindenek felett szeretjük Istent. Ismerjük hát fel, hogy imádkozhatunk az egy Istenhez, aki meghallja minden teremtménye őszinte imáját, és azt adja, ami a legjobb számunkra. […]
Anyám, hiszem, hogy Isten akarata számomra az, hogy nyugatra menjek, és meggyőződésem, hogy már jó ideje ez a helyzet. Most megnyílt az alkalom…; én pedig hiszem, hogy az Úr lelke az, amit ezt tette, ez pedig elegendő minden dologban. Ó, ne aggódjatok gyermeketekért; az Úr megvigasztal majd engem. Hiszem, hogy az Úr gondoskodik majd rólam, és megadja nekem mindazt, ami a legjobb. […] Azért megyek, mert a Mester hív – egyértelművé tette a kötelességem.”2
