Andrew Bosley festménye arról, amikor Alma és Amulek kiszabadul a börtönből

Június 15–21.

Alma 13–16

Lépjetek be az Úr nyugalmába!

A tartós megtéréshez többre van szükség a heti egyszeri lelkesítő vasárnapi iskolai óránál. Buzdítsd az osztály tagjait, hogy a hét folyamán is törekedjenek személyes lelki élményekre.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Mi késztetné arra az osztály tagjait, hogy megosszák egymással az evangélium megismeréséből és az annak megfelelő életből fakadó tapasztalataikat? Megkérheted őket, hogy mondjanak el egy olyan, az Alma 13–16-ból nyert meglátást, amely meglepte őket, vagy amelyre azelőtt nem gondoltak. Miközben erről beszélnek, kérdezd meg tőlük, hogy mit gondolnak, miben változtatja majd meg az életüket ez az új szemlélet.

Tanítsd a tant!

Alma 13:1–19

A papsági szertartások segítenek Isten gyermekeinek, hogy Jézus Krisztus által megváltást nyerjenek

• Lehetnek az osztályodnak olyan tagjai, akik az Alma 13 tanulmányozása során találtak valamit, ami elmélyítette a papság iránti megbecsülésüket. Kérd meg őket, hogy mondják el, mit találtak. Közösen el is olvashatjátok a 2. és a 16. verseket, és feltehetsz egy ehhez hasonló kérdést: „Hogyan segít nektek a papság és annak szertartásai, hogy várakozással tekintsetek »előre [Isten] Fiára megváltásért«?” Ha hasznos lenne, akkor megnézhetitek a Hűek a hithez 186–187. oldalain felsorolt szertartásokat.

  

  A papsági szertartások segítenek, hogy Jézus Krisztusra tekintsünk megváltásért

• Ammonihában sokan Nehór követői voltak, aki hamis elgondolásokat tanított a papok szerepéről. Segíthetsz az osztálynak, hogy megismerjék a papság valódi természetét, ha megkéred őket, hogy vessék össze Nehór nézeteit arról, hogy mit csináljanak a papok (lásd Alma 1:3–6), azzal, amit Alma tanított (lásd Alma 13:1–12). Milyen tekintetben hasonlítanak Nehór tanításai a világnak a hatalomról és a vezetésről alkotott nézeteihez? Miben különböznek ettől Alma tanításai?

• Az Alma 13:1–19 elolvasása beszélgetéshez vezethet arról, hogy már „a világ megalapítása óta” fel lettünk készítve az Úr munkájában végzett feladatainkra. Mit sugall az Alma 13:3 arról, hogy milyen módon tekintsünk vagy álljunk hozzá ezekhez a feladatokhoz (lásd még T&Sz 138:56)?

Alma 13

Az Úr hív minket, hogy lépjünk be az Ő nyugalmába

• Alma azt tanította, hogy a papság segít nekünk belépni „az Úr nyugalmába” (Alma 13:16). Beszélgetést kezdeményezhetsz erről az elgondolásról azzal, ha megkéred az osztály tagjait, hogy olvassák el az Alma 13:6, 12–13, 16 és 29-et, és mondják el, mit tanítanak ezek a versek az Úr nyugalmáról. Megnevezhetik azoknak az embereknek a jellemvonásait is, akik belépnek „az Úr nyugalmába”. Mit tehetünk azért, hogy a halandó életünk során megtapasztaljuk az Úr nyugalmát?

Alma 14

Próbatétel és tragédia idején bíznunk kell az Úrban

• Az Alma 14 lehetőséget adhat annak megbeszélésére, hogy miként reagálhatunk hithűen arra, ha mi vagy valaki, akit szeretünk, üldöztetéssel vagy próbatételekkel szembesül, bár megpróbál igazlelkű lenni. Kezdheted azzal, hogy megkéred az osztály tagjait, képzeljék el, hogy újságíróként tudósítanak az Alma 14 valamelyik eseményéről. Milyen kérdéseket tennének fel Almának vagy Amuleknek erről az eseményről? Például: „Miért engedte meg az Úr, hogy te és más igazlelkű emberek szenvedjenek?” vagy „Milyen tanácsot adnál azoknak, akik nehéz próbatételeket tapasztalnak meg?” Annak alapján, amit az Alma 14-ből tudunk, hogyan válaszolná meg Alma vagy Amulek ezeket a kérdéseket?

• Legtöbben valamennyire azonosulni tudunk Amulek érzéseivel, amikor tanúja volt az Ammonihából származó hithű emberek szenvedésének: ez bennünket is fájdalommal tölt el (lásd Alma 14:10), és azt kívánjuk, bárcsak tehetnénk ellene valamit. Mit tanulhatunk abból, amit Alma mondott ebben a helyzetben (lásd Alma 14:8–13)? Megoszthatod a További források részben található idézetet is Spencer W. Kimball elnöktől. Az osztály tagjai összefoglalhatják saját szavaikkal a Kimball elnöktől származó idézet fő üzenetét.

Alma 15:16, 18

A tanítványság áldozathozatalt kíván

• A Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára e heti vázlata javasolja, hogy soroljuk fel, miről mondott le Amulek és mit nyert azzal, hogy befogadta az evangéliumot. Lehet, hogy az osztály tagjai szívesen megosztják az általuk létrehozott felsorolást, vagy készíthetnek egyet az órán is. A következő szentírások segíthetnek ebben: Alma 10:4–5; 15:16, 18; 16:13–15; és 34:8. Miért volt hajlandó Amulek ilyen áldozatok meghozatalára? Mi miért vagyunk hajlandóak erre? Hogyan követhetjük Alma példáját, aki „erősítette [Amuleket] az Úrban”?

Alma 16:1–10

A próféták szavai be fognak teljesedni

• Az Alma 16-ban példát találunk valakire, aki bízott a prófétában, és olyanokra is, akik nem. Segíthetsz az osztály tagjainak tanulni ezekből a példákból, ha felírsz a táblára két fejlécet: Zorám és Ammoniha népe. Az osztály tagjai elolvashatják az Alma 16:1–10-et, és mindkét fejléc alá írhatnak olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek elárulják, hogyan álltak hozzá ezek az emberek Alma próféta szavaihoz. Mi mit teszünk azért, hogy megmutassuk Mennyei Atyánknak, hogy hiszünk az élő próféták szavaiban?

Ösztönözz otthoni tanulásra!

Megkérdezheted az osztály tagjait, hogy kívánták-e már valaha, hogy bárcsak jobbak lennének az evangélium megosztásában. Az Alma 17–22 elolvasása e cél elérését segítő ötleteket adhat nekik.

További források

Isten nem mindig előzi meg a tragédiát

Spencer W. Kimball elnök egyszer azt mondta arról a sok, látszólag érthetetlen tragédiáról, amely a világban történik:

„Megakadályozhatta volna az Úr ezeket a tragédiákat? A válasz: igen! Az Úr mindenható. Minden hatalma megvan ahhoz, hogy irányítsa az életünket, megóvjon minket a fájdalomtól, meggátoljon minden balesetet, …sőt még a haláltól is [megvédjen minket]. De nem fog. […]

Ha minden beteg, akiért imádkozunk, meggyógyulna, ha minden igazlelkű ember védelemben részesülne, a gonoszok pedig elpusztulnának, akkor az Atya programjának egésze semmivé lenne, és véget érne az evangélium alapvető tantétele, az önrendelkezés. Egyetlen embernek sem kellene hit által élnie. […]

…ha bezárnánk az ajtót a bánat és a nyomor előtt, talán kizárnánk legnagyszerűbb barátainkat és jótevőinket. A szenvedés során az emberek szentekké válhatnak, miközben türelmet, kitartást és önuralmat tanulnak. […]

…hálás vagyok azért, hogy még a papságon keresztül sem tudok meggyógyítani minden beteget. Talán meggyógyítanék olyan embereket, akiknek meg kellene halniuk. Talán enyhülést hoznék olyan emberek számára, akiknek szenvedniük kellene. Attól tartok, meghiúsítanám Isten céljait.

Ha korlátlan hatalmam lenne, ugyanakkor korlátolt látásom és értelmem, talán megmentettem volna Abinádit a tűz lángjaitól, amikor máglyán megégették, és ezáltal jóvátehetetlen kárt okoztam volna neki. Mártírként halt meg, és a mártírok jutalmát kapta – a felmagasztosulást.

Valószínűleg megvédtem volna Pált a megpróbáltatásaitól, ha a hatalmam korlátlan lenne. Biztosan meggyógyítottam volna azt, ami „tövis” volt a testében. [Lásd 2 Korinthusbeliek 12:7.] Ezáltal pedig talán romba döntöttem volna az Úr tervét. […]

Attól félek, ha ott lettem volna Carthage fogházában 1844. június 27-én, eltérítettem volna a golyókat, amelyek áthatoltak a Próféta [Joseph Smith] és a Pátriárka [Hyrum Smith] testén. Talán megmentettem volna őket a szenvedéstől és a gyötrelemtől, ám megfosztottam volna őket a mártírok halálától és jutalmától. […]

Ilyen korlátlan hatalommal felruházva bizonyosan meg szerettem volna védeni Krisztust a Gecsemánéban elszenvedett gyötrelmektől, a bántalmazásoktól, a töviskoronától, a törvényszék előtti rágalmazásoktól, a fizikai sérülésektől. Elláttam volna és meggyógyítottam volna a sebeit, ecet helyett frissítő vizet adva neki. Talán megmentettem volna a szenvedéstől és a haláltól, ugyanakkor megfosztottam volna a világot az ő engesztelő áldozatától. […]

Amikor tragédiával találjuk szembe magunkat, bíznunk kell Istenben, tudván, hogy korlátolt látószögünk ellenére az ő céljai nem fognak kudarcot vallani” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 15–19, 22.).

Tanításunk fejlesztése

Ösztönözd a szorgalmas tanulást! „Amikor a tanításra készülsz, ahelyett, hogy azt gondolnád, »Mit teszek majd azért, hogy tanítsak?«, tedd fel magadnak a [kérdést], »Mit tesznek majd a tanulóim, hogy tanuljanak?«” (A Szabadító módján tanítani. 29.).