Jonah on the Beach at Nineveh [Jónás Ninive partjainál]. Készítette: Daniel A. Lewis

November 21–27.

Jónás; Mikeás

„Gyönyörködik az irgalmasságban”

A tartós megtéréshez többre van szükség a kéthetenkénti lelkesítő vasárnapi iskolai óránál. Buzdítsd az osztály tagjait, hogy egész életükben törekedjenek személyes lelki élményekre.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Felírhatsz a táblára ezekhez hasonló mondatkezdéseket: Ez az igazság jutott eszembe: Ezt az újdonságot tanultam: és Ezt szeretném alaposabban tanulmányozni: Adj időt az osztály tagjainak annak átnézésére, hogy mit tanultak Jónás és Mikeás könyveiben, ami kapcsolódik a táblára felírt valamelyik félmondathoz.

Tanítsd a tant!

Jónás 1–4; Mikeás 7:18–19

Az Úr irgalmas mindazokhoz, akik Őhozzá fordulnak

Ha az Úr irgalmára emlékezteted az osztályodat, az segíthet nekik érezni az Ő szeretetét irántuk, és bűnbánatra késztetheti őket. Megkérheted az osztályt, hogy olvassák el a Mikeás 7:18–19-et, és soroljanak fel a táblán a Jónás 1–4-ből olyan eseményeket, amelyekből kiderül, hogy az Úr örömét leli az irgalmasságban. Még milyen élményeket tudunk megosztani Isten irgalmassága vonatkozásában – akár a szentírásokból, akár a saját életünkből?

Az Úr irgalmának megtapasztalása arra késztethet minket, hogy legyünk irgalmasabbak. Íme egy ötlet, amely segíthet az osztályod tagjainak az irgalomról tanulni Jónás könyvéből. Felírhatsz a táblára egy ehhez hasonló kérdést: Mit taníthat nekem Istennek a Jónás 1–4-ben megnyilvánuló irgalma arról, hogy irgalmasabb legyek? Az osztály minden tagja kiválaszthat egy fejezetet, amelyet átnéz, és válaszokat keres benne erre a kérdésre. Adj időt az osztály tagjainak annak átgondolására, hogy milyen lehetőségeik adódnak a mások és önmaguk iránt tanúsított ítélkező hozzáállás irgalmasra váltására.

Meg tudjuk osztani az evangéliumot Isten gyermekeivel.

Jónás 1; 3–4

Isten minden gyermekének hallania kell az evangéliumot

• Többek között úgy vonhatunk le tanulságokat Jónás történetéből, hogy összehasonlítjuk misszionáriusokról szóló beszámolókkal a Mormon könyvében. Rajzolhatsz a táblára két oszlopot, ezekkel a feliratokkal: Jónás és Alma, valamint Móziás fiai. Kérd meg az osztályt, hogy vessék össze Jónás hozzáállását Ninive népének tanításával kapcsolatban (lásd Jónás 1; 3–4) Móziás fiainak hozzáállásával a lámániták tanításával kapcsolatban (lásd Móziás 28:1–5; Alma 17:23–25). Mit tanulunk ebből az evangélium Isten minden gyermekével történő megosztásáról?

• Jónáshoz hasonlóan sokan esetleg vonakodunk hívni másokat, hogy forduljanak az Úrhoz. Milyen lehetséges indokai lehettek annak, hogy Jónás elfutott az elhívása elől, mely szerint figyelmeztetnie kellett Ninive népét? Mi időnként miért vonakodunk megosztani az evangéliumot? Az osztály tagjai elmondhatják, hogyan segített nekik az Úr legyőzni a vonakodásukat. Henry B. Eyring elnök További források részben található tanácsa segíthet az osztály tagjainak olyan tantételek beazonosításában, amelyek hatalommal tölthetik meg az evangélium megosztására irányuló erőfeszítéseinket.

Mikeás 6:6–8

„Mit kiván az Úr te tőled”?

• A Mikeás 6:6–7 említést tesz az ősi zsidó rituálék számos eleméről. Azonban Isten számára vannak a szertartásos külsőségeknél fontosabb dolgok is. Kérd meg az osztály tagjait, hogy keressék meg ezeket a fontos dolgokat a 8. versben. Az osztály tagjai esetleg beazonosíthatnak néhány kulcsfontosságú kifejezést ebből a versből, és megbeszélhetik ezek jelentését. Aztán kiválaszthatják a kedvenc szövegrészüket, és kereshetnek hozzá kapcsolódó szentírásokat a Szentíráskalauzból, vagy egy kapcsolódó himnuszt a himnuszoskönyvből, és elmondhatják, hogy mit tudtak meg. Ma miért fontosak az Úr számára ezek a tantételek?

További források

Szeretet, példamutatás és bizonyság

Miután szót ejtett Jónás Ninive népéhez intézett figyelmeztetéséről, Henry B. Eyring elnök elmesélte egy azzal kapcsolatos tapasztalatát, amikor az édesanyja figyelmeztette őt:

„Még mindig emlékszem anyám szelíd hangjára azon a szombat délutánon, amikor kisfiúként engedélyt kértem tőle valamire, amit én teljesen észszerűnek tartottam, ő azonban tudta, hogy veszélyes. Azóta is csak ámulok, hogy mekkora erőt kapott – úgy vélem, az Úrtól –, hogy néhány röpke szóval eltérítsen szándékomtól. Amennyire vissza tudom idézni, a következőket mondta: »Ó azt hiszem, megtehetnéd. De a döntés a tiéd.« Az egyetlen figyelmeztetés a megtehetnéd és a döntés szavakra helyezett hangsúlyban rejlett. Ennyi elég is volt nekem.

A hatalma, hogy képes volt ilyen kevés szóval figyelmeztetni, három dologból fakadt. Először is, tudtam, hogy szeret engem. Másodszor, tudtam, hogy ő már megcsinálta azt, amit most tőlem kér, és áldást kapott érte. Harmadszor pedig, jól ismertem szilárd bizonyságát arról, hogy a döntés, melyet meg kell hoznom, annyira fontos, hogy az Úr megmondaná nekem, mit tegyek, ha megkérdezném Őt. Ezen a napon a szeretet, a példamutatás és a bizonyság bizonyult kulcsfontosságúnak” (vö. A figyelmeztetés hangja. Liahóna, 1999. jan. 37.).

Tanításunk fejlesztése

Készülj fel! Az evangélium hatalommal való tanítása a saját felkészülésünkkel kezdődik. Mielőtt felkészülnél a tanításodra, összpontosíts a szíved jelentőségteljes tanulmányozás és ima általi megtöltésére a Szentlélekkel. (Lásd A Szabadító módján tanítani, 12.)