71. lecke: Tan és szövetségek 58–59

Tan és szövetségek 58:26–29

„Buzgón munkálkodva a jó ügyben”

Sok szent – köztük egy csoport a New York állambeli Colesville-ből – érkezett nem sokkal korábban a Missouri állambeli Jackson megyébe. Szerettek volna segíteni a Szabadítónak Sion felépítésében, de nem tudták, mit tegyenek. Az Úr elmagyarázta, hogy azt várja tőlük, hogy az önrendelkezésüket használva találjanak módokat a segítségnyújtásra és a szolgálatra. Ez a lecke segíthet a tanulóknak megérteni, miként kövessék a Szabadító példáját, aki széjjeljárt jót tévén.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Egy nap Krisztus életében

Óra előtt felírhatod a táblára, hogy Széjjeljárnak jót tévén. Kérj meg minden tanulót, hogy ossza meg egy ismerőse nevét, akinek az életére igaz ez a kifejezés. Néhány önként jelentkező elmondhatja, miért emlékezteti őket ez a kifejezés arra az emberre, akit kiválasztottak.

Mondd el a tanulóknak, hogy az Apostolok cselekedetei 10 egy feljegyzés Péter cézáreai tanításairól. Kérd meg őket, hogy lapozzanak az Apostolok cselekedetei 10:38-hoz, és nézzék meg, kinek a nevét írta volna Péter a táblára.

Képzeld el, milyen lenne, ha Jézus a mi időnkben született volna, a környékeden élne, vagy az iskoládba járna.

• A képzeletedben mit tesz Ő, amit úgy lehet jellemezni, hogy széjjeljár jót tévén?

Hogy segíts a tanulóknak vágyni arra, hogy kövessék a Szabadító példáját, adhatsz nekik időt a következő felvetésről való gondolataik feljegyzésére a tanulmányozási naplójukban.

Próbáld meg elképzelni, milyen érzés lenne Jézussal töltened egy szombati napot, egész nap széjjeljárva jót tévén. Milyen hatással lehet ez az élmény arra, hogy miként töltenéd az idődet még azokon a napokon is, amikor nem vagy Ővele?

Úgy dönteni, jót cselekszünk

Amikor megkapták a Tan és szövetségek 58-at, Joseph Smith és az egyház néhány eldere még csak nemrégiben érkeztek meg Missouriba. Utasításokra vágytak arra vonatkozóan, hogy miként lehet megalapítani az egyházat és felépíteni Siont a területen. A Szabadító megtanította nekik, hogyan használhatnák az önrendelkezésüket az Ő munkájának a végzésére.

Olvasd el a Tan és szövetségek 58:26–29-et, hogy megtudd, mit tanított a Szabadító a szenteknek az önrendelkezésük használatáról. Írd be a következő táblázat megfelelő részeibe a szavakat és kifejezéseket, amelyeket találsz. (Megjegyzés: A „nincs rendjén” azt jelenti, hogy nem szükséges vagy nem kívánatos.)

Kiteheted a táblára a következő táblázatot, vagy adhatsz a tanulóknak egy saját példányt belőle. Segíthet néhány tanulónak jobban részt venni ebben a tevékenységben, ha megkérik őket, hogy párokban dolgozzanak.

Önrendelkezésünk használata arra, hogy…

Hasonlóbbá váljunk Jézushoz.	Kevésbé hasonlóvá váljunk Jézushoz.

Amikor a tanulók végeztek, feltehetsz olyan kérdéseket, amelyek segítenek nekik átgondolni és megérteni a talált kifejezések jelentését. Például:

• Szerintetek mit jelent buzgón munkálkodni, vagyis tevékenyen keresni azt, hogy miként tehetünk jót?

• Szerintetek miért kell kerülnünk azt, hogy azért tegyünk jót, mert kényszerítenek rá?

• Szerintetek miért fontos, hogy mi indít minket a jó cselekedetekre?

A tanulmányozási naplódban vagy a szentírásodban a saját szavaiddal jegyezz fel egy vagy két olyan igazságot, amelyről elmondhatod, hogy fontos a Szabadító számára ezekből a versekből.

Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg az általuk feljegyzett igazságokat, vagy írják fel azokat a táblára. Az egyik igazság, amelyet kifejezésre juttathatnak, az, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik tevékenyen törekednek az igazlelkűség véghez vitelére.

Megkérheted a tanulókat, hogy gondolják át vagy jegyezzék fel, milyen gyakran keresik tevékenyen, hogy miként szolgálhatják Istent és másokat anélkül, hogy arra várnának, megmondják nekik, mit tegyenek. Kérd meg őket, hogy miközben folytatják a tanulmányozást, figyeljék meg, milyen módokon igyekezhetnek buzgón munkálkodni egy jó ügyben.

• Milyen példákat tudsz mondani a szentírásokból arra, amikor valaki a Szabadító e versekben található tanításai szerint élt?

• Milyen példákat tudsz mondani arra, amikor a Szabadító észreveszi a lehetőséget arra, hogy jót tegyen, és az önrendelkezését cselekvésre használja?

Megmutathatod a tanulóknak a Jesus Christ Has Compassion and Heals the People [Jézus Krisztus könyörületes, és meggyógyítja az embereket] című rövidfilmet (6:32), amely elérhető a ChurchofJesusChrist.org honlapon. A film bemutatja a feltámadt Szabadítót, aki úgy dönt, hogy több időt tölt a nefiták között, hogy szolgálja és meggyógyítsa őket.

Esetleg megmutathatod a Widow of Nain [A naini özvegy] (2:22) című rövidfilmet is, amely elérhető a ChurchofJesusChrist.org honlapon. Ez a videó azt mutatja be, ahogy a Szabadító észrevesz egy gyászoló anyát, és úgy dönt, hogy megáll, megvigasztalja, és meggyógyítja a fiát.

A Szabadító tanításai az életünkben

Segíthetsz a tanulóknak felfedezni, milyen formát ölthetnek a Szabadító 26–29. versekben található tanításai valós élethelyzetekben. Felhasználhatsz néhányat a következő helyzetekből vagy más olyan helyzetekből, amelyek jobban kapcsolódnak a tanulóidhoz.

Oszd a tanulókat kis csoportokra, hogy megbeszéljék, mely versek vagy kifejezések vonatkoznak leginkább az egyes helyzetekre. Buzdítsd a csoportokat, hogy álljanak elő több móddal arra, hogy miként használhatnák az emberek az önrendelkezésüket egy jó ügyben való részvételre.

Ezt követően megkérheted a csoportokat, hogy ismételjék el a tevékenységet úgy, hogy kitalálnak egy saját élethelyzetet, amelyben egy tizenéves alkalmazhatná a Szabadító 58. szakaszban található tanításait.

1. Júlia nemrég kapott megbízást arra, hogy a szolgálattevője legyen egy családnak, akikkel még soha nem találkozott. Még csak azt sem tudja, hol kezdje.

2. Anna vasárnapi iskolai tanítója nagyszerű ember, de nem egy tapasztalt tanító. Úgy tűnik, sok osztálytársa elvesztette az érdeklődését, és már nem próbál figyelni az órán.

3. Jázmin észreveszi, hogy az édesanyja mostanában a szokásosnál fáradtabbnak tűnik.

4. Zalán sértő bejegyzéseket talált egy másik tanulóról a közösségi médiában.

5. Jonatánnak van egy szabad délutánja, amelyet úgy tölthet el, ahogy akar.

Zárásként megkérheted a tanulókat, hogy énekeljenek el vagy hallgassanak meg egy himnuszt, amely megerősíti az e leckében tanult tantételeket. Az egyik lehetőség a Cselekedtem-e valami jót című (Himnuszok, 143. sz.). Kérd meg őket, hogy gondolják át, miként vonatkozik a szöveg a Szabadító által az 58. szakaszban tanított tantételekre. Kérj meg egy-két tanulót, hogy osszák meg az osztállyal, szerintük mit szeretne a Szabadító, mire emlékezzenek a mai tanulmányozásukból. Hasznos lehet, ha engeded, hogy a tanulók leírják a gondolataikat, mielőtt felkérnéd néhányukat, hogy osszák meg azokat.

Megkérheted a tanulókat, hogy keressenek lehetőséget arra, hogy a következő ifjúsági hitoktatási lecke előtt a tanultak szerint cselekedjenek. Utókövetésként megkérheted az önként vállalkozó tanulókat, hogy osszák meg a tapasztalataikat az osztállyal.

További források

Milyen példákat tudsz mondani arra, hogy miként alkalmazhatjuk a Tan és szövetségek 58:26–29-et az életünkben?

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta röviddel azután, hogy az egyház vezetői bevezették a szolgálattételi programot. Sok egyháztagnak voltak kérdései azzal kapcsolatban, hogy miként nyújtsunk hathatósan szolgálattételt másoknak.

„[A]rra buzdítalak benneteket, ne várjatok további utasításokra. Pusztán ugorjatok fejest a vízbe és ússzatok! Induljatok meg a szükséget szenvedők felé! Ne álljatok mozdulatlanul, míg azon tanakodtok, hogy háton vagy kutyaúszásban ússzatok-e! Ha követjük a nekünk tanított alapvető tantételeket, továbbra is igazodunk a papsági kulcsokhoz, valamint törekszünk a Szent Lélek irányítására, akkor nem vallhatunk kudarcot.” (Jeffrey R. Holland: A megbékélés szolgálattétele. Liahóna, 2018. nov. 77.)

Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből kifejtette, hogyan vonatkozhatnak ezek a tantételek az Istentől jövő kinyilatkoztatásra és útmutatásra való törekvésünkre:

„A kinyilatkoztatás elnyerésére tett bármiféle erőfeszítéshez alapvető az az elkötelezettség, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a saját erőfeszítéseinkkel és ítélőképességünkkel. Ez azt jelenti, hogy szolgálnunk és dolgoznunk kell.

Előre haladni a szolgálatunkban és a munkánkban fontos módja annak, hogy jogosulttá váljunk kinyilatkoztatásra. A szentírás-tanulmányozásaim során azt vettem észre, hogy a legtöbbször akkor érkezik kinyilatkoztatás Isten gyermekei számára, amikor mozgásban vannak, nem pedig akkor, amikor hátradőlve várják az otthonukban, hogy az Úr megmondja nekik, mi legyen az első lépés a számukra.” (Dallin H. Oaks, “In His Own Time, in His Own Way,” Ensign, Aug. 2013, 22.)

Rebecca L. Craven nővér a Fiatal Nők Általános Elnökségéből megosztotta, miként vonatkozhatnak ezek a tantételek a bizonyság megszerzésére:

„Kedves élményben volt részem egy bájos fiatal nővel, aki egy nagyon őszinte kérdést tett fel nekem: »Craven nővér, honnan tudod, hogy az egyházzal kapcsolatban bármi igaz? Mert én nem érzek semmit.«

Mielőtt rávágtam volna a választ, feltettem neki pár kérdést. »Mesélj a személyes szentírás-tanulmányozásodról!«

»Nem olvasom a szentírásokat« – válaszolta.

»Mi a helyzet a családoddal? – kérdeztem. – Tanulmányozzátok együtt a Jöjj, kövess engem! anyagot?«

»Nem« – felelte.

Kérdezgettem az imáiról: »Mit érzel, amikor imádkozol?«

A válasza így szólt: »Nem szoktam imádkozni.«

A neki adott válaszom egyszerű volt: »Ha tudni szeretnél bármit, tenned kell valamit.«

Vajon nem igaz-e ez bármire, amit meg akarunk tanulni vagy tudni? Újdonsült barátnőmhöz felhívást intéztem, hogy kezdje el cselekedni Jézus Krisztus evangéliumát: imádkozzon, tanulmányozzon, szolgáljon másokat és bízzon az Úrban. A megtérés nem fog bekövetkezni, amíg tétlenek vagyunk. A Szentlélek hatalma által következik be, miközben tudatosan teszünk erőfeszítést a tudás megszerzésére azáltal, hogy kérünk, keresünk és kopogtatunk. Cselekvés által következik be.” (Rebecca L. Craven: Azt tegyétek, ami a leginkább számít! Liahóna, 2022. máj. 62.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Másik lehetséges kezdés

Kezdheted a leckét egy ehhez hasonló élethelyzettel, amelyben valaki valami jó megtételére használhatja az önrendelkezését, vagy dönthet úgy, hogy csak akkor cselekszik, ha kényszerítik rá.

Képzeld el, hogy az utcán sétálsz, amikor észreveszed, hogy egy idős néni vagy bácsi elesik. Az alábbiak közül melyik a helyes cselekvés?

1. Megállsz, és megvárod, vajon Mennyei Atya arra késztet-e, hogy segíts.

2. Kivárod, az idős ember megkér-e, hogy segíts neki.

3. Reménykedsz benne, hogy valaki megmondja, mit csinálj.

4. Azonnal igyekszel segíteni annak, aki elesett.

Miután a tanulók válaszoltak, kérd meg őket, hogy mondják el, valaki miért választhatott volna egy másik lehetőséget. Ezután kérd meg őket, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 58:26–29-et, és gondolják át, hogy a döntéseink milyen hatással lesznek arra, hogy végül kivé válunk.

„[H]űséges a megpróbáltatásban”

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan versenyre, ahol a bírák az alapján határozzák meg a kapott pontszámot, hogy milyen nehéz volt a feladat. Ilyen lehet a szertorna, a műkorcsolya vagy a hódeszkázás. Segíts a tanulóknak ezt a mi tökéletes Bíránkra, Jézus Krisztusra vonatkoztatni, aki teljes mértékben érti, milyen nehézségekkel küszködnek a földön élő emberek. Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 58:1–4-et, és keressék meg, mit tudhatuk meg a Szabadítónk ítéletéről.

A 26–29. versek alkalmazása napjainkban

Az egyik módja annak, hogy segíts a tanulóknak felismerni a Szabadító tanításainak a mai vonatkozásait, az, ha a csoportoknak kiosztod a További források részben található kijelentéseket. Mindegyik csoport elolvashatja a kijelentéseket, és eldönthetik, hogy a Tan és szövetségek 58:26–29 mely részei alkalmazhatóak a legjobban. Ezután kérd meg a tanulókat, hogy osszanak meg különböző helyzeteket, amelyekben egy tizenéves felhasználhatja, amit ezek a részek tanítanak.

Alkalmazási tevékenység

Mindegyik tanuló leírhat egy papírfecnire egy helyet, ahol a következő hét folyamán lesz (otthon, az iskolában, a gyülekezeti házban, a munkahelyen, a focipályán stb.), és beteheti egy kosárba. Véletlenszerűen húzzatok ki papírfecniket a kosárból, és kérd meg az osztályt, hogy mondják el, milyen ötletes módokon cselekedhet valaki jót ezeken a helyeken.

Tevékeny részvétel a tanulásban

Hogy segíts a tanulóknak megbeszélni, miként vonatkozhatnak az 58. szakaszban található igazságok az ifjúsági hitoktatási élményükre, kiteheted ezt az idézetet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából.

„Az a tanuló, aki a helyes tantételek szerint cselekedve gyakorolja önrendelkezését, az kinyitja szívét a Szentlélek előtt és meghívja a tanítását, bizonyságtevő hatalmát és megerősítő tanúságtételét. A hit általi tanulás lelki, szellemi és fizikai erőfeszítést kíván, nem pedig csupán tétlen befogadást.

[A] tanulóknak hitet kell gyakorolniuk és cselekedniük kell ahhoz, hogy saját tudást szerezzenek” (David A. Bednar, “Seek Learning by Faith,” Ensign, Sept. 2007, 64).

Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, milyen döntéseket hozhat egy tanuló az óra előtt, az óra alatt és az óra után, amelyek megnövelhetik vagy lecsökkenthetik, amit az ifjúsági hitoktatáson tanulnak.

Ha hasznos lehet, a tanulók megbeszélhetik, hogy az 58. szakaszban és Bednar elder kijelentésében található tantételek miként gazdagíthatják az iskolai tanulási élményüket is.