146. lecke: Tan és szövetségek 133–134

Tanulásod felmérése – 9.

Tan és szövetségek 115–134

A krisztusibbá válás folyamatos erőfeszítést igényel, és egy egész életen át tartó folyamat. A lelki növekedésünk rendszeres felmérése segíthet nekünk meglátni, hogy mennyit fejlődtünk és mennyivel kerültünk közelebb a Szabadítóhoz. Ez a lecke segíthet a tanulóknak kiértékelni, hogy a Tan és szövetségek tanulmányozása miként segített nekik lelkileg növekedni.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Lassú és folyamatos fejlődés

Mutathatsz a tanulóknak képeket a Salt Lake templom építésének a különböző szakaszairól. Kérdezd meg a tanulóktól, tudják-e, mennyi időbe telt ennek a templomnak a felépítése (40 év). Megkérheted a tanulókat, hogy osszák meg, érzéseik szerint megérte-e a templom a befejezéséhez szükséges időt és erőfeszítést, és miért.

A Utah State Historical Society hozzájárulásával felhasználva

Segíts a tanulóknak összehasonlítani a lelki fejlődésüket a templom felépülésével. Ennek az egyik módja az, ha megkéred őket, hogy gondolják át, milyen lehetett az építőknek, miközben ezen a hosszú projekten dolgoztak. Felteheted a következő kérdéseket:

• Hogyan éreznél, miután 10-20 éven át dolgoztál a templomon, és látnád, mennyi munka van még hátra?

• Ha egyike lettél volna a munkásoknak, mi ösztökélhetett volna téged arra, hogy tovább dolgozz?

• Szerinted hogyan vonatkozhat a munkások tapasztalata az arra irányuló erőfeszítéseinkre, hogy lelkileg növekedjünk és hasonlóbbá váljunk a Szabadítóhoz?

Szánj egy percet arra, hogy elgondolkodj az életeden és azon, mit tettél azért, hogy megpróbálj hasonlóbbá válni Jézus Krisztushoz. Gondold át, miként haladsz afelé – még apró módokon is –, hogy krisztusibbá válj.

• Bár a folyamat hosszú, mit tanulsz annak az értékéről, hogy igyekszel minden egyes nap hasonlóbbá válni Jézus Krisztushoz?

Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit tanultak, és érzéseik szerint hogyan fejlődtek az elmúlt hetekben. Hogy segíts a tanulóknak a megosztásban, megkérheted őket, tekintsék át, mit tanultak mostanában a Tan és szövetségek tanulmányozása során. Kérd meg őket, hogy nézzék át a naplójukat, vagy nézzék meg, mit jelöltek meg mostanában a szentírásaikban.

A következő tevékenységek lehetőséget adhatnak a tanulóknak, hogy elmagyarázzák, mit tanulnak, felismerjék és megosszák az érzéseiket, valamint beszámoljanak az evangéliumi tantételek szerinti élet terén elért fejlődésükről. Ha a Tan és szövetségek 115–134 tanulmányozására készített leckéd a következő tevékenységekben szereplő igazságoktól eltérő igazságokra összpontosított, akkor a tevékenységeket átalakíthatod úgy, hogy magukba foglalják azokat.

Magyarázd el, milyen fontos a halottakért végzett keresztelés

Hogy lehetőséget adj a tanulóknak a halottakért végzett keresztelés tanának az elmagyarázására, kiteheted a következő képet egy templomi keresztelőmedencéről, és bemutathatsz egy, az alábbihoz hasonló élethelyzetet.

Abigél és a barátai izgatottan várják, hogy elmenjenek a templomba. Egy barátjuknak, aki nem ismeri a templomokat, feltűnik az izgatottságuk, és később megkérdezi Abigélt, hogy mit csinálnak a templomokban. Abigél keres a telefonján egy képet egy templomi keresztelőmedencéről, és elkezd a halottakért végzett keresztelésekről mesélni.

Adj lehetőséget a tanulóknak, hogy elmondják, mit mondanának, ha megkérnék őket, magyarázzák el egy barátjuknak, mi a halottakért végzett keresztelés. Megkérheted a tanulókat, hogy párokban vagy kis csoportokban játsszák ezt el szerepjátékként.

Miután a tanulóknak lehetőségük volt a szerepjátékra, kérd meg őket, hogy nézzék át, mit tanultak a Tan és szövetségek 124-ben, 127-ben és 128-ban, olyan dolgokat keresve, amivel kiegészíthetnék a magyarázatukat. Megkérheted a tanulókat, hogy csoportokban dolgozva nézzék át a következő kérdéseket.

• Milyen dolgokat oszthat meg Abigél, hogy segítsen a barátjának megérteni ezt a szent szertartást Isten tervének a részeként?

• Mit segíthet megérteni Abigél Mennyei Atyáról vagy Jézus Krisztusról a barátjának?

Miután a tanulók áttekintették és megbeszélték a halottakért végzett keresztelés tanát, adhatsz nekik egy újabb lehetőséget, hogy eljátsszák a helyzetet, belefoglalva a tanultakat.

Templomi és családtörténeti munkában való részvétel

Ennek a tevékenységnek az a célja, hogy segítsen a tanulóknak megosztani, miként vettek részt a templomi és családtörténeti munkában. Először is segíthetsz a tanulóknak felidézni az Úr munkájának a végzésével kapcsolatos nagyszerű áldásokat, ha megosztod velük a következő kijelentést.

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből ezt tanította:

„[S]zámos fiatal rájött arra, hogy azáltal, hogy időt szenteltek a családtörténeti és templomi munka elvégzésére, a szabadítás tervébe vetett bizonyságuk is megerősödött. Hatására a Léleknek az életükre gyakorolt hatása nőtt, a gonoszé pedig csökkent. Segített nekik közelebb érezniük magukat a családjaikhoz és az Úr Jézus Krisztushoz is. Rájöttek arra, hogy ez a munka nemcsak a halottakat menti meg, hanem mindannyiunkat [lásd T&Sz 128:18].” (Vö. Henry B. Eyring: Isten családjának egybegyűjtése. Liahóna, 2017. máj. 22.).

• Milyen áldásokat tapasztaltál, amikor részt vettél a templomi és családtörténeti munkában?

A Tan és szövetségek 127–128-ról szóló leckékben a tanulókat felkérhetted, hogy készítsenek tervet arra, hogy milyen módon fognak részt venni a munkában. Adj időt nekik, hogy átgondolják a tervüket, és biztasd őket a megosztására a többiekkel.

Ha szükséges, emlékeztetheted a tanulókat néhány olyan dologra, amit megtehetnek. Ezek között lehetnek különböző tevékenységek a FamilySearch.org honlapon vagy a Családfa-alkalmazásban. Megkérheted a tanulókat, hogy mondják el vagy ha lehetséges, mutassák meg az osztálynak, hogy mit tettek vagy tanultak. Lehet, hogy elmentek a templomba, hogy részt vegyenek szent szertartásokban az elhunyt rokonaikért. Megkérheted őket, hogy osszák meg az érzéseiket erről az élményről.

Jobban bízni Istenben a próbatételek során

A Tan és szövetségek 122 tanítása során használhattál durva és sima köveket szemléltetőként; ha így tettél, akkor újra megmutathatod őket. Ezek a kövek emlékeztethetik a tanulókat a tanultakra, és egy beszélgetéshez vezethetnek arról, hogy mit gondolnak a próbatételek céljáról, valamint az Istenbe vetett bizalomról, amikor próbatételekkel néznek szembe. Ha úgy gondolod, hasznos lehet, emlékeztetheted a tanulókat néhány tanulságra ebben a témában. A tanulók esetleg az alábbi, illetve más szakaszokból is tanulhattak a próbatételekről: Tan és szövetségek 98, 101, 105, 111 és 121–123. A tanulók értékes leckéket is felidézhetnek az Istenbe vetett bizalomról a szentek Missouriból való kiűzését tárgyaló óráról.

Megkérheted a tanulókat, hogy nézzenek át szerintük hasznos szentírásverseket, és beszéljék meg, mit tanultak.

• Hogyan segítettek a tanultak neked abban, hogy másként érezd magad a próbatételeid kapcsán?

• Mit tanultál Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról, miközben nehéz időket éltél át?

Kérd meg a tanulókat, írják le a naplójukba az azzal kapcsolatos érzéseiket, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus miként támogatták őket a próbatételeikben. Kérd meg őket, hogy gondolják át, milyen hatással volt a Jézus Krisztusba vetett hitük arra, amit tanultak és tapasztaltak. Azok a tanulók, akik szívesen tennék, megoszthatják, mit írtak. Adj nekik lehetőséget arra, hogy bizonyságot tegyenek a kapott isteni segítségről.

Kiegészítő tanulási tevékenység

Az Úr egyháza helyes nevének a használata

A Tan és szövetségek 115-ben a tanulók tanulhattak annak a fontosságáról, hogy az Úr visszaállított egyházának a helyes nevét használják. Hogy lehetőséget adj a tanulóknak a tanultak elmagyarázására, megkérheted egyiküket, írja fel a táblára az egyház nevét, az osztály pedig beszélje meg a következő kérdéseket:

• Mit tanított Jézus Krisztus az egyháza helyes nevének a használatáról?

• Milyen élményeid voltak már azzal kapcsolatosan, hogy eleget tettél az Úr e kérésének?

Megkérheted a tanulókat, hogy fogalmazzanak meg egy olyan élethelyzetet, amelyben gyakorolhatják, miként segíthetnek valakinek megérteni, milyen fontos az Úr egyháza helyes nevének a használata. Miután a tanulók kitaláltak egy élethelyzetet, adj nekik időt, hogy eljátsszák azt egy hétköznapi szerepjáték keretében. Megkérheted a tanulókat, hogy dolgozzanak kisebb csoportokban, és játsszák el a többiek által kitalált élethelyzeteket. Ha az idő engedi, a tanulók egynél több élethelyzettel is gyakorolhatnak. A tevékenység zárásaként a tanulók válaszoljanak meg egy, a következőhöz hasonló kérdést:

• Mit tanultál abból, hogy követted a Szabadító felhívását, miszerint használd az Ő egyházának a helyes nevét?