Források

Kifizetni a tanulmányaimat

Válasszatok szerepeket, és játsszátok el a következő jelenetet.

MÓNIKA: Hű. Rengeteget tudtam meg a héten a különböző iskolákról.

CSENGE: Figyu, látnotok kellett volna a csajt! Odament mindenkihez meg beszélt velük – alig tudtam lépést tartani vele.

RÓBERT: Van már végleges választásod?

MÓNIKA: Az még nincs, de már csak kettő maradt a listámon.

CSENGE: Én meg leszűkítettem háromra.

KRISZ: Hát, ti jók vagytok. Én még kábé sehol sem tartok.

RÓBERT: Ezt hogy érted?

KRISZ: Valahogy még mindig össze vagyok zavarodva. Vagy csak parázok. Nálunk a családban még senki nem tanult tovább. Beszéltem öt intézménnyel, és ez egy kicsit sok volt nekem. A követelmények bonyolultak, és az árak meg olyanok, hogy annyi pénzt soha nem fogok összeszedni.

RÓBERT: De a missziód kezdetén is ilyesmit éreztél, nem?

KRISZ: Mondjuk, ja, így visszagondolva… Hasonló volt.

CSENGE: És mégis nagyon sikeres voltál.

KRISZ: Eltartott egy darabig. De igen, tényleg sok áldás ért, meg bele is rázódtam.

MÓNIKA: Bevallom, én is beijedtem egy kicsit. Ez a pénzügyi része elég lehetetlennek látszik. Bár beszéltem egy lánnyal a gyüliből, aki kölcsönt vett fel a hiányzó rész kifizetésére, miután megtett mindent, amit tudott. Az egy ÁOA-kölcsön volt. Talán ha így segítjük egymást tovább, ezek a dolgok megoldódnak majd.

RÓBERT: Az egyházközségemben az egyik testvér maga állta az első évet, utána elnyert egy ösztöndíjat a másodikra.

CSENGE: A férjemmel próbáljuk kitalálni, hol spórolhatnánk egy kis pénzt. És van egy nagybátyám, aki talán segíthet.

KRISZ: Hát, nekem nincs gazdag nagybácsim, de ha már idáig eljutottam, nem adhatom fel. Talán igazad van, Mónika, adok még pár hetet a dolognak, de szükségem van a biztatásotokra is.

Vissza a 45. oldalra