1. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A visszaállítás előhangja. A visszaállítás alapjai Felkészülési anyag az osztály számára (2019).
1. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai Felkészülési anyag az osztály számára.
1. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A visszaállítás előhangja
Köszöntünk A visszaállítás alapjai kurzuson! E kurzus során azokat az alapvető kinyilatkoztatásokat, tant, személyeket és történelmi eseményeket fogod tanulmányozni, amelyek kapcsolatban állnak Jézus Krisztus egyháza utolsó napi visszaállításával. E dolgok imádságos lélekkel való tanulmányozása segíteni fog a saját életedre és körülményeidre vonatkoztatnod ezeket az elgondolásokat és személyeket. Fokozottabban képes leszel továbbá arra is, hogy lelki tudásra tegyél szert és megkülönböztesd az igazságot a tévelygéstől.
Ez a felkészülési anyag fogja biztosítani az alapot a tanórákon szerzett élményeidhez. Ha az órák előtt áttanulmányozod az egyes leckék felkészülési anyagát, az segíteni fog, hogy mélyebb és jelentőségteljesebb tanulási élményben legyen részed.
Amikor imádságos lélekkel közelíted meg ezt a kurzust, látni fogod az Úr kezét a visszaállítás történetében, és hallani fogod az Ő hangját a visszaállítás kinyilatkoztatásaiban (lásd Tan és szövetségek 18:34–36). Ennek az első leckének a végére képesnek kell lenned elmagyarázni, hogy miért volt szükség az egyház visszaállítására. Azt is fel kell ismerned, hogy miként készítette elő az Úr az utat az igazság egy új adományozási korszakára a napjainkban.
1. szakasz
Mi vezetett a nagy hitehagyáshoz?
Jézus Krisztus halála és feltámadása után az apostolai folytatták az egyre növekvő egyház vezetését. M. Russell Ballard elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából így fejtette ki, miként esett idővel hitehagyásba Jézus Krisztus egyháza:
Az Újszövetség azt sugallja, hogy a korai apostolok keményen dolgoztak azon egyház fenntartásáért, amelyet Jézus Krisztus a gondjaikra bízott, ám tudták, hogy erőfeszítéseik végül kudarcot fognak vallani. Pál azt írta a thessalonikai szenteknek, akik lelkesen várták Krisztus második eljövetelét, hogy „nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás” (2 Thess. 2:3). […]
Idővel aztán János, a szeretett tanítvány ismert kivételével Péter és apostoltársai vértanúhalált haltak. János apostol és az egyház tagjai szörnyűséges ellenkezés közepette küzdöttek az életben maradásért. Örökké tartó érdemük, hogy a kereszténység fennmaradt és a Kr. u. második század végére már jelentős erőt képviselt. Számos bátor szent játszott fontos szerepet a kereszténység fennmaradásában.
E szentek szolgálattételének jelentősége ellenére azonban ők nem rendelkeztek ugyanazzal az apostoli felhatalmazással, amelyet Péter és a többi apostol kapott a maga az Úr Jézus Krisztus keze általi elrendelése révén. Amikor az a felhatalmazás elveszett, az emberek elkezdtek más forrásokhoz fordulni a tan megértése érdekében. Ennek eredményeként sok világos és értékes igazság elveszett. (M. Russell Ballard, “Restored Truth,” Ensign, Nov. 1994, 65–66)
Nefi próféta látomásban látta a nagy hitehagyást. Látta, hogy e hitehagyás során gonosz emberek „elve[sznek] a Bárány evangéliumából sok részt, amely világos és igen értékes, és sok szövetséget is, mely az Úré” (1 Nefi 13:26). Azt is látta, hogy „sok világos és értékes rész van”, amelyet elvesznek majd a Bibliából a nagy hitehagyás során (1 Nefi 13:28). Egy angyal elmondta Nefinek, hogy „azon dolgok miatt, melyeket elvettek a Bárány evangéliumából, rendkívül sokan megbotlanak, igen, olyannyira, hogy a Sátán nagy hatalommal bír felettük” (1 Nefi 13:29).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Miért volt szükség Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállítására?
2. szakasz
Hogyan készítette elő az utat az Úr a visszaállítás bekövetkeztére?
A hitehagyás évszázadai után, amikor is nagyon keveseknek volt hozzáférése a szentírásokhoz, sugalmazott férfiak és nők minden tőlük telhetőt megtettek – gyakran a saját életük kockáztatásával –, hogy segítsenek másoknak az igazság keresésében. Az 1300-as évek vége felé John Wycliffe nekikezdett a Biblia angol nyelvre való fordításának, aminek következtében kora vallási elöljárói eretnekség vádjával elítélték. A nyomdagép 1400-as évek közepén bekövetkezett feltalálása sokkal több ember számára tette megfizethetővé a Bibliához jutást. Az 1500-as években az Úr Lelke megpihent Luther Mártonon, Ulrich Zwinglin, Kálvin Jánoson, John Knoxon, Ann Askew-n és sok más emberen, akik rendre felszólaltak napjaik uralkodó egyházainak tévedései ellen. William Tyndale és mások szintén új bibliafordításokat készítettek. E reformerek közül sokan az életükkel fizettek a tetteikért. Erőfeszítéseik új protestáns egyházak megalakulásához vezettek. Az európai vallásszabadság hiánya miatt ezen új egyházak létrejötte jelentős konfliktusokat idézett elő.
A vallási üldöztetés arra késztette ezeket az embereket és másokat, hogy új otthont keressenek, ahol szabadon hódolhatnak; köztük voltak az úgynevezett puritán zarándokok, akik az 1600-as évek első felében vándoroltak ki Angliából Amerikába. Nefi próféta sok ilyen vallási reformert látott látomásban, akik végül Amerikában fognak letelepedni.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az 1 Nefi 13:13–16, 19-et!
A zarándokok és más bevándorlók fokozottabb szabadságra vágyó leszármazottai különváltak Nagy-Britanniától, és ez vezetett az amerikai függetlenségi háborúhoz. Az amerikaiak oldalán harcoló egyik katona neve Asael Smith volt. Asael, Joseph Smith próféta apai nagyapja állítólag ezt mondta egyszer: „Az az érzés támadt a lelkemben, hogy az egyik leszármazottam oly művet visz majd véghez, amely forradalmasítja a vallásos hit világát” (Joseph Fielding Smith, Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:4). Asael tanúja volt egy olyan új nemzet megalapításának, amelynek lényegi eleme a vallásszabadság.
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy az Amerikai Egyesült Államok megalapítása jelentette az egyik lépést a világ felkészítésében az evangélium visszaállítására:
Vallási érzületek vezérelték egy új nemzet alapítóit az amerikai földrészen. Isten keze alatt minden állampolgár számára vallásszabadságot biztosítottak egy sugalmazott Jognyilatkozat kiadásával. Tizennégy évvel később, 1805. december 23-án megszületett Joseph Smith próféta. Végéhez közeledett a visszaállításra való felkészülés. […]
Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus keze ott volt a visszaállítás munkája felett e világ megalapításának kezdete óta. (Vö. Robert D. Hales: Előkészületek a visszaállításra és a második eljövetelre: „Feletted lesz a kezem”. Liahóna, 2005. nov. 90., 92.)
M. Russell Ballard elnök a következőket tanította:
Id. Joseph Smith, a Próféta apja, anyagi veszteségeket szenvedett… Vállalkozásba fogott egy üzlettárssal, aki elvette a pénzt, aztán elveszítette. Vettek egy farmot, amely csődbe ment. Vettek egy másikat, és csődbe ment; ismét vettek egyet, és az is csődbe ment. Végezetül id. Joseph Smith Palmyrába költözött. Működésben volt az Úr keze, oda víve a Smith családot, ahol Neki szüksége volt rájuk. (M. Russell Ballard, “The Tapestry of God’s Hand” [Joseph Smith Memorial Fireside, Feb. 13, 2011, Logan Institute of Religion, Utah State University])
Az isteni terv szerint Joseph Smith a megfelelő időben, a megfelelő helyen és megfelelő körülmények között született meg, hogy beindítsa a visszaállítást megalapozó eseményeket. Brigham Young elnök így tette bizonyságát:
[Joseph Smitht] előre elrendelték az örökkévalóságban, hogy eme utolsó adományozási korszak felett elnököljön. (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 96.)
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mit tanulhatunk az Úrról abból, ahogyan előkészítette az utat Joseph Smith és a visszaállítás számára?