19. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A halottak megváltása. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag (2019).
19. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag.
19. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A halottak megváltása
Gondolj egy olyan alkalomra, amikor valaki olyasmit tett meg érted, amit te nem tudtál volna egyedül megtenni. Mit éreztél az adott személy iránt? Tanulmányozás közben gondold át, mit érezhetnek irántad az elhunyt családtagjaid, amikor olyasmit teszel meg értük, amit ők nem tudnak megtenni magukért: elengedhetetlen szertartásokat végzel a szabadításuk érdekében.
1. szakasz
Mi történik azokkal, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg?
Megjegyzés: a lecke ezen első szakaszának elolvasása helyett megnézheted ezt a rövidfilmet; utána gondold át a szakasz végén álló kérdéseket.
A 17 éves Joseph Smithnek sajgott a szíve, amikor hőn szeretett és csodált bátyja, Alvin, hirtelen elhunyt. A Smith család „felkért egy presbiteriánus lelkipásztort a New York állambeli Palmyrában, hogy végezze el a temetési szertartást. Mivel Alvin nem volt a lelkipásztor gyülekezetének a tagja, a lelkész kijelentette a beszédében, hogy Alvin nem szabadulhat meg. William Smith, Joseph öccse, így emlékezett vissza: „[A lelkipásztor]… nagyon világosan célzott rá, hogy [Alvin] a pokolra jutott, mert Alvin nem volt [megkeresztelve]” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 423., 425.).
A lelkipásztor Alvin halála kapcsán elhangzott szavai keményen hangozhattak, tanítása azonban azon az igazságon alapult, miszerint minden embernek el kell fogadnia Krisztust és meg kell keresztelkednie ahhoz, hogy szabadulást nyerjen (lásd János 3:5).
1836 januárjában, több mint 12 évvel Alvin halála után, Joseph Smith próféta egybegyűlt az atyjával és más egyházi vezetőkkel a már majdnem kész Kirtland templom egyik felső termében. E gyűlés folyamán a Prófétának látomása volt a jövőről, amely most a Tan és szövetségek 137-ben van feljegyezve.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 137:1, 5–8-at.
Joseph csodálkozva látta fivérét, Alvint a celesztiális királyságban, mivel Alvin nem volt megkeresztelve. A Próféta négy évvel később, 1840 augusztusában kezdte el tanítani a szenteknek a halottakért végzett keresztelés tanát. Az Újszövetségben Pál apostol tanította ezt a tant, mielőtt napjainkban az Úr visszaállította azt (lásd 1 Korinthusbeliek 15:29).
A férjének szóló levelében Vilate Kimball így írt a szentek izgatottságáról ezen újonnan visszaállított tan kapcsán:
„Smith elnök új s dicső témát nyitott… Úgy mondja, hogy ezen egyház kiváltsága, hogy elnyerjék a keresztséget minden atyafiságukért, akik ezen evangélium előjövetele előtt haltak meg. […] Így téve a megbízottaikként cselekszünk, megadva nékik a kiváltságot, hogy az első feltámadáskor jöhessenek elő. Úgy mondja, hogy az evangélium hirdetve lesz számukra a börtönben. […] Amióta ezt a rendet prédikálni kezdték itt, a vizek soha nem csendesedtek el. Konferencia idején olykor 8-10 elder is volt a folyóban, keresztelve. […] Hát nem dicsőséges ez a tan?” (Vilate Kimball, in Janiece Johnson and Jennifer Reeder, The Witness of Women: Firsthand Experiences and Testimonies from the Restoration [2016], 181)
Kétségtelen, hogy a Smith család hatalmas örömöt érzett, amikor Hyrum megkeresztelkedett a bátyjukért, Alvinért.
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Szerintetek mitől olyan dicsőséges a halottak megváltásának tana? Mit tanít neked ez a tan Mennyei Atya és Fia, Jézus Krisztus jelleméről és vágyairól?
A következő évben, 1841-ben, az Úr kijelentette, hogy „ez a szertartás a házamhoz tartozik”, és hogy a templomi keresztelőmedence elkészülte után a szentek többé ne végezzenek halottakért való kereszteléseket a folyóban (lásd Tan és szövetségek 124:29–34). Joseph Smith további utasításokat is adott a halottak megváltását illetően abban a két levélben, amelyet akkor írt a szenteknek, amikor hamis vádak miatt bujdosni kényszerült. Ma e levelek tartalma a Tan és szövetségek 127-ben és 128-ban olvasható. A Próféta azt tanította, hogy egy evangéliumi szertartás, például a halottakért végzett keresztelkedés, csak akkor lesz kötelező érvényű a földön és a mennyben, ha azt a papság felhatalmazása által végzik el, valamint megfelelő módon fel is jegyzik (lásd Tan és szövetségek 127:5–7; 128:1–9).
2. szakasz
Milyen további dolgokat nyilatkoztatott ki az Úr a halottak megváltását illetően abban a látomásban, amelyet Joseph F. Smith elnöknek adott?
Joseph Smith próféta halála után az Úr továbbra is nyilatkoztatott ki igazságokat, sorról sorra (lásd Tan és szövetségek 98:12), a halottak megváltását illető tervére vonatkozóan. 1918-ban Joseph F. Smith elnöknek látomásban volt része, amely további igazságokat nyilatkoztatott ki a halottak megváltásáról. Látomását a Tan és szövetségek 138 jegyzi fel.
M. Russell Ballard elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, miként lett felkészítve Joseph F. Smith elnök e figyelemre méltó látomás elnyerésére:
„Élete során Smith elnök elvesztette édesapját [5 éves korában], édesanyját [13 évesen], egy fivérét, két nővérét, két feleségét és 13 gyermekét. Jól ismerte a bánatot és a szerettek elvesztésének érzését. […]
Az [1918-as] év különösen fájdalmas volt számára. Gyászolt az első világháború áldozatai miatt, akiknek száma folyamatosan emelkedett, mígnem meghaladta a 20 millió meggyilkolt embert. Ezenfelül egy influenzajárvány is végigsöpört a világon, amely közel 100 millió ember életét követelte.
Az év során Smith elnök… három becses családtagot veszített el. Hyrum Mack Smith elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, aki az elsőszülött fia és az én nagyapám volt, váratlanul halt meg egy vakbélperforáció miatt.
Smith elnök így írt erről: »Megnémultam – a gyásztól! […] Megszakad a szívem; és az életért kiált! […] Óh! Annyira szerettem! […] Lelkem mélyéből köszönöm őt Istennek! De óh! Oly nagy szükségem volt rá! Mindannyiunknak! Igen hasznára vált az egyháznak! […] Most pedig… Óh! Mit tehetnék? Óh! Isten, segíts!« […]
Így jutunk el 1918. október 3-ig, amikor is Smith elnök – miután mardosó szomorúságot élt át a háborúban és betegségben szerte a világon elhunyt milliók, valamint saját családtagjai halála miatt – megkapta a mennyei kinyilatkoztatást, amelyet „a halottak megváltásáról szóló látomás” néven ismerünk.” (M. Russell Ballard: A halottak megváltásáról szóló látomás. Liahóna, 2018. nov. 72.)
Joseph F. Smith akkor részesült e mennyei látomásban, miközben a Szabadító engesztelő áldozatáról elmélkedett és Péter apostol azon szavait olvasta, amelyek Jézusnak a keresztre feszítése utáni, a lélekvilágban végzett szolgálattételéről szólnak (lásd Tan és szövetségek 138:1–11).
Joseph F. Smith elnök a fiával, Hyrummal, valamint az unokájával, Josephfel
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 138:30, 33–34, 57-et, és ha gondolod, meg is jelölheted, mit tanított az Úr Smith elnöknek arról, hogy miként prédikálják az evangéliumot a lélekvilágban.
Egy másik alkalommal Smith elnök azt tanította, hogy hithű nők szintén elhívatnak az evangélium prédikálására a lélekvilágban (lásd Gospel Doctrine, 5th ed. [1939], 461).
3. szakasz
Hogyan segíthet közelebb kerülnöm a Szabadítóhoz a halottak megváltásának munkájában való részvétel?
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta: »Úgy vélem, hogy a halottakért végzett helyettesítő munka közelebb jár magának a Szabadítónak a helyettes áldozatához, mint bármely más munka, amiről tudomásom van…« [“Excerpts from Recent Addresses of President Gordon B. Hinckley,” Ensign, Jan. 1998, 73]
Igyekezetünk a halottak megváltása terén, valamint az idő és minden rendelkezésünkre álló forrás, amit ebbe a kötelezettségbe fektetünk, mindenekfelett a Jézus Krisztusról való tanúbizonyságunk kifejezésre juttatása. A lehető leghatározottabban kijelenti, mit gondolunk az Ő isteni jelleméről és küldetéséről. […]
Azáltal, hogy felkutatjuk elődeinket, és elvégezzük értük azokat a szabadító szertartásokat, melyeket ők maguk nem tudnak elvégezni, tanúbizonyságot teszünk Jézus Krisztus engesztelésének végtelen hatóköréről.” (Vö. D. Todd Christofferson: A halottak megváltása és Jézus tanúbizonysága. Liahóna, 2001. jan. 10–11.)
Elmélkedj és beszélgess az órára való felkészülés részeként!
Miként jelenti a Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről való tanúbizonyságod kifejezésre juttatását a halottak megváltásáért végzett munkában való részvétel?
Ha lehetséges, kérd meg egy családtagodat vagy barátodat, hogy ossza meg veled a családtörténet végzésével kapcsolatos tapasztalatait. Tegyél fel kérdéseket arról, hogy miként kell elkezdeni, vagy miként lehet hatékonyabban végezni a családtörténeti kutatást. Készülj fel arra, hogy megoszd majd az órán, amit megtudtál.