család sétál a templomnál

3.

Papsági tantételek

3.0

Bevezetés

A papság Isten felhatalmazása és hatalma. Mennyei Atya a papságon keresztül valósítja meg munkáját, hogy „véghez vigye… az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Isten felhatalmazást és hatalmat ad az Ő fiainak és leányainak a földön, hogy segítsenek elvégezni ezt a munkát (lásd 1. fejezet).

3.2

A papság áldásai

A szövetségeken és a papsági szertartásokon keresztül Isten hatalmas áldásokat tesz elérhetővé minden gyermeke számára. Ezen áldások közé tartoznak:

• keresztelkedés és tagság Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában;

• a Szentlélek ajándéka;

• úrvacsoravétel;

• felhatalmazás és hatalom egyházi elhívásokban és megbízásokban való szolgálatra;

• pátriárkai áldások, valamint egyéb gyógyító, vigasztaló, illetve iránymutató papsági áldások elnyerése;

• felruháztatás Isten hatalmával a templomban;

• a családtagokkal való egymáshoz pecsételés az örökkévalóságra;

• az örök élet ígérete.

3.3

Melkisédeki papság és ároni papság

Az egyházban a papság két részre oszlik: a melkisédeki papságra és az ároni papságra (lásd Tan és szövetségek 107:1).

3.3.1

Melkisédeki papság

A melkisédeki papság az „Isten Fiának rendje szerinti szent papság” (Tan és szövetségek 107:3). Ez az a hatalom, melynek révén Isten fiai és leányai Őhozzá hasonlóvá válhatnak (lásd Tan és szövetségek 84:19–21; 132:19–20).

E felhatalmazáson keresztül irányítják és igazgatják az egyházi vezetők az egyház minden lelki munkáját (lásd Tan és szövetségek 107:18).

A cövekelnök az elnöklő főpap a cövekben (lásd Tan és szövetségek 107:8, 10; lásd még 6. fejezet ebben a kézikönyvben). A püspök az elnöklő főpap az egyházközségben (lásd Tan és szövetségek 107:17; lásd még 7. fejezet ebben a kézikönyvben).

További tudnivalókért a melkisédeki papság hivatalaival és feladataival kapcsolatosan lásd 8.1.

3.3.2

Ároni papság

Az ároni papság „a melkisédeki papság járuléka” (Tan és szövetségek 107:14). Magában foglalja a következők kulcsait:

• az angyalok szolgálattétele;

• a bűnbánat evangéliuma;

• szolgálat külsőséges szertartásokban, beleértve a keresztelést a bűnök bocsánatáért.

(Lásd Tan és szövetségek 13:1; 84:26–27; 107:20.)

A püspök az ároni papság elnöke az egyházközségben (lásd Tan és szövetségek 107:15).

Tudnivalókért az ároni papság hivatalaival és feladataival kapcsolatosan lásd 10.1.3.

3.4

Papsági felhatalmazás

A papsági felhatalmazás a meghatalmazás Isten képviseletére, valamint az Ő nevében történő cselekvésre. Az egyházban minden papsági felhatalmazást azok irányítása alatt gyakorolnak, akik papsági kulcsokat viselnek.

3.4.1

Papsági kulcsok

A papsági kulcsok azt a felhatalmazást jelentik, amellyel a papság Isten gyermekei javára történő használatát irányítják.

3.4.1.1

Akik papsági kulcsokkal rendelkeznek

Az Úr minden egyes apostolára ráruházta Isten földi királyságának valamennyi kulcsát. A rangidős élő apostol, az egyház elnöke, az egyetlen személy a földön, akinek felhatalmazása van mindezen papsági kulcsok gyakorlására (lásd Tan és szövetségek 81:1–2; 107:64–67, 91–92; 132:7).

Az egyház elnökének az irányításával az alábbi papsági vezetők kulcsokat kapnak, hogy elnökölhessenek a saját felelősségi körükben.

• cövek- és kerületi elnökök;

• püspökök és gyülekezeti elnökök;

• melkisédeki és ároni papsági kvórumelnökök;

• templomelnökök;

• misszióelnökök, valamint misszionáriusképző-központok elnökei;

E vezetők papsági kulcsokat kapnak, amikor elválasztják őket az elhívásukra.

Papsági kulcsokat nem kapnak mások, például a helyi papsági vezetők tanácsosai, illetve az egyházi szervezetek elnökei sem. Az egyházi szervezetek elnökei a papsági kulcsokat viselők irányítása alatt elnökölnek (lásd 4.2.4).

3.4.1.2

Az Úr munkájának rendje

A papsági kulcsok biztosítják, hogy az Úr szabadító és felmagasztosító munkája rendezett módon kerüljön elvégzésre (lásd Tan és szövetségek 42:11; 132:8). A papsági kulcsokat viselők irányítják az Úr munkáját a saját felelősségi területükön belül. Ez az elnöklő felhatalmazás kizárólag a vezető elhívásának meghatározott feladataira érvényes. Amikor a papsági vezetőt felmentik az elhívásából, többé már nem viseli ezeket a kulcsokat.

3.4.2

A papság ráruházása és a papsági elrendelés

A papsági kulcsokat viselők irányítása alatt az ároni papságot és melkisédeki papságot ráruházzák érdemes férfi egyháztagokra (lásd Tan és szövetségek 84:14–17). Miután a megfelelő papságot ráruházták, a személyt elrendelik egy hivatalba ebben a papságban, például diakónusnak vagy eldernek. A papságviselő a papságot e hivatal jogai és kötelességei szerint gyakorolja (lásd Tan és szövetségek 107:99).

További tudnivalókért a papság ráruházásáról, valamint a papsági elrendelésről lásd 8.1.1 és 18.10.

3.4.3

A papsági felhatalmazás delegálása az egyházban történő szolgálathoz

3.4.3.1

Elválasztás

Amikor egyháztagokat elválasztanak a papsági kulcsokat viselők irányítása alatt, akkor felhatalmazást kapnak Istentől az adott elhívásban való cselekvésre. Például:

• Az a nő, akit a püspök elhív és elválaszt az egyházközségi Segítőegylet elnökeként, felhatalmazást kap a Segítőegylet munkájának irányítására az egyházközségben.

Minden elhívott és elválasztott egyén a felette elnöklő személyek irányítása alatt szolgál (lásd 3.4.1.2).

Amikor felmentik egy elhívásból, akkor a továbbiakban már nem rendelkezik az ahhoz kapcsolódó felhatalmazással.

3.4.3.2

Megbízás

Az elnöklő egyházi vezetők megbízással is delegálhatnak felhatalmazást. Amikor férfiak és nők megkapják e megbízásokat, felhatalmazást kapnak Istentől a cselekvésre. Például:

• Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma felhatalmazást delegálnak a Hetveneknek, akik megbízást kapnak a területek igazgatására, illetve a cövekkonferenciákon való elnöklésre.

• Felhatalmazást delegálnak az egyháztagoknak, hogy szolgálattevő fivérekként vagy szolgálattevő nővérekként szolgáljanak.

A megbízással delegált felhatalmazás a megbízás konkrét feladataira és időtartamára korlátozódik.

3.4.4

A papsági felhatalmazás igazlelkű gyakorlása

E felhatalmazást kizárólag igazlelkűségben lehet használni (lásd Tan és szövetségek 121:36). Meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel, szelídséggel, szeretettel és kedvességgel gyakorolható (lásd Tan és szövetségek 121:41–42).

A papsági felhatalmazást gyakorlók nem kényszerítik rá akaratukat másokra. Nem használják azt önző célokra.

3.5

Papsági hatalom

A papsági hatalom Isten hatalma, amelyet Ő a gyermekei megáldására használ. Isten papsági hatalma az egyház minden tagjára kiárad – férfiakra és nőkre egyaránt –, amint megtartják a Vele kötött szövetségeket. Az egyháztagok papsági szertartások elnyerésével kötik meg ezeket a szövetségeket. (Lásd Tan és szövetségek 84:19–20.)

A papsági hatalom egyháztagok által elnyerhető áldásai között szerepelnek a következők:

• iránymutatás az életükre;

• kinyilatkoztatás, hogy tudják, miként teljesítsék a munkát, amelyre elrendelték, elválasztották vagy amellyel megbízták őket;

• segítség és erő ahhoz, hogy Jézus Krisztushoz és Mennyei Atyához hasonlóbbá váljanak.

3.5.1

Szövetségek

A szövetség szent ígéret Isten és az Ő gyermekei között. Isten szabja meg a szövetség feltételeit, gyermekei pedig beleegyeznek, hogy engedelmeskednek e feltételeknek. Isten áldásokat ígér a gyermekeinek, amint betöltik a szövetséget.

Mindazok, akik mindvégig kitartanak a szövetségeik megtartásában, örök életet nyernek (lásd 2 Nefi 31:17–20; Tan és szövetségek 14:7).

A szülők, az egyházi vezetők és mások segítik az egyéneket a felkészülésben, hogy az evangélium szertartásainak az elnyerésével szövetségeket kössenek. Biztosítják, hogy a személy megérti a szövetségeket, amelyeket megköt majd. Miután az illető megkötötte a szövetséget, segítenek neki megtartani azt. (Lásd Móziás 18:8–11, 23–26.)

3.5.2

Szertartások

A szertartás a papság felhatalmazása által végzett szent cselekedet.

Számos szertartásban az egyén szövetséget köt Istennel. A példák között szerepel a keresztelés, az úrvacsora, a felruházás, valamint a házassági pecsételő szertartás.

A szabadítás és felmagasztosítás szertartásai elengedhetetlenek az örök élethez. További tudnivalókért lásd 18.1.

3.6

A papság és az otthon

Minden olyan egyháztag, aki megtartja a szövetségeit – nő, férfi és gyermek –, megáldatik Isten papsági hatalmával az otthonában saját maga és családja megerősítésére (lásd 3.5). Ez a hatalom segít majd az egyháztagoknak Isten szabadító és felmagasztosító munkáját végezni a személyes életükben és a családjukban (lásd 2.2).

A melkisédeki papságot viselő férfiak papsági áldásokat adhatnak a családtagjaiknak iránymutatás, gyógyítás, valamint vigasz céljából. Szükség esetén az egyháztagok fordulhatnak ezen áldásokért a tágabb családjuk tagjaihoz, a szolgálattevő fivérekhez, illetve a helyi egyházi vezetőkhöz is.