A próféták szerepe

Ha válaszokat keresünk a kérdéseinkre, az közelebb vihet minket Jézus Krisztushoz, amennyiben helyes elveket alkalmazunk. Fontos megérteni, hogyan kaphatunk kinyilatkoztatásokat, amikor válaszokat keresünk. Lásd az Ismerd fel, hogy a kinyilatkoztatás egy folyamat témát, és ismerj meg további tanácsokat a kérdések megválaszolásához.

Áttekintés

Isten az ősi idők óta hív el prófétákat, hogy tegyenek bizonyságot Jézus Krisztusról és hirdessék az Ő szavát. Isten felkészíti, elhívja és vezeti a prófétákat az Ő örök céljainak a beteljesítésében. A szentírások számos próféta tanításait tartalmazzák, például Mózes, Ésaiás, Illés és Nefi tanításait. Mindegyikük a saját nyelvén, idejében és helyén szólt az emberekhez, sugalmazott útmutatást és időszerű figyelmeztetéseket adva nekik.

Isten napjainkban is hív el prófétákat. Joseph Smith próféta felhatalmazást kapott Istentől evangéliumi szövetségek és papsági szertartások végzésére, valamint Jézus Krisztus egyházának a visszaállítására. Kinyilatkoztatásokat is kapott, amelyek fontos igazságokat tisztáztak Istenről, valamint a tervéről, melyet Ő a gyermekei számára készített. Utódai az egyház elnökeiként szintén rendelkeztek ugyanezzel a felhatalmazással arra, hogy kinyilatkoztatást kapjanak, bővítsék az evangéliumi ismereteinket és irányítsák az egyházat. A folyamatos kinyilatkoztatás e tantétele a visszaállított evangélium egyik központi eleme.

Az utolsó napi szentek az egyház elnökét, a tanácsosait az Első Elnökségben, továbbá a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagjait szintén prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatják. Az egyház tanításai ezen élő próféták egységes hangja által kerülnek kijelentésre. A tant az egyház elnöke jelenti ki és értelmezi, és az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma egyhangúan támogatja, a Tan és szövetségek 107:27–31-ben található mintát követve.

Az Úr halandó embereket hívott el, hogy az Ő prófétái legyenek. Isten minden gyermekéhez hasonlóan ők is megtapasztalják a halandóság próbatételeit, de az Úr rajtuk keresztül munkálkodik az Ő munkájának az elvégzésén. Megparancsolta az egyháznak, hogy „teljes türelemmel és hittel” szívleljék meg a tanácsaikat. Ha így teszünk, akkor Ő megígéri, hogy „eloszlatja elől[ünk] a sötétség erőit, és megrázza az egeket [miérettünk]”.

Kapcsolódó evangéliumi tanulmányozási kalauzok:

Próféták
Papsági kulcsok

Kérdések a témával kapcsolatban

Miért fontos, hogy hallgassak a prófétákra?

Jézus Krisztus visszaállította egyházát az utolsó napokban, hogy az segítsen Neki véghez vinni bámulatos művét: tanítani szövetséges áldásokról; elősegíteni a bűnbocsánatot; segítséget nyújtani Isten minden gyermekének a próbatételeik során; egyesíteni a megosztott világot az Ő tanításaiban és példájában; és összekapcsolni az emberiség családjának minden nemzedékét a szabadítás és felmagasztosítás szertartásai által.

Az Úr prófétákat hív el, és felhatalmazást ad nekik e munka irányítására. Kinyilatkoztatás által segít nekik megtudni, mire helyezzék a hangsúlyt, és hogyan mozdítsák előre Isten munkáját. Bár a próféták eltérő háttérrel rendelkeznek, eltérőek a tehetségeik és a nézőpontjaik, alázatosan keresik és nyerik el az Úr akaratát az Ő egyházára vonatkozóan.

A tanítványság részét képezi az arra való törekvés, hogy megértsük és megerősítést kapjunk a próféták isteni elhívásáról a tanításaik hithű alkalmazása által. A próféták követése türelmet és hitet igényelhet, mert talán nem mindig értjük a prófétának adott kinyilatkoztatások és tanítások isteni célját. Bár lehetnek kérdéseink, az Úr arra kér minket, hogy az Ő tökéletes tudásába és az engesztelése hatalmába vetett hittel kövessük szolgái útmutatását.

Amikor megszívleljük a próféták szavait, meghívjuk életünkbe a Szent Lelket. Csatlakozunk Jézus Krisztus tanítványainak egy világméretű közösségéhez, akik elkötelezték magukat Isten királyságának a felépítése mellett a földön. Amikor követjük a prófétai tanácsot, hozzáférést nyerünk az azoknak ígért isteni hatalom és örök békesség áldásaihoz, akik evangéliumi szövetségekre lépnek és megtartják azokat.

Hogyan nyerhetek tanúságot arról, hogy az Úr prófétákon keresztül vezeti az egyházát?

Isten azt akarja, hogy a gyermekei hallgassanak a prófétáira és bízzanak bennük. Amikor igaz szándékkal törekszünk erre, személyes bizonyságra tehetünk szert arról, hogy Ő ma is irányítja az egyházát.

A gyakorlatba ültethetjük Alma próféta tanácsát. „[Tegyetek] kísérletet… a szavaimmal – buzdította a Zorámitákat –, és egy cseppnyi hitet gyakorol[ja]tok, igen, még ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek, engedjétek, hogy ez a vágy mindaddig dolgozzon bennetek, míg oly módon nem hisztek, hogy helyet tudtok adni szavaim egy részének.”

Alma így folytatta: „…egy maghoz fogjuk hasonlítani az igét. Mármost, ha helyet adtok, hogy a magot el lehessen ültetni a szívetekben, íme, ha az igaz mag, vagyis ha jó mag, és ha hitetlenségetek által ki nem vetitek…, az duzzadni kezd majd a kebletekben; és amikor érzitek ezeket a duzzadó mozgásokat, akkor kezditek majd azt mondani magatokban: Szükségképpen úgy kell lennie, hogy jó mag ez, vagyis hogy jó az ige, mert gyarapítani kezdi a lelkemet; igen, kezdi megvilágosítani az értelmemet, igen, kezd élvezetes lenni számomra.”

Amint azt Alma tanította, kísérletet tehetünk a próféták szavaival. Például ahol csak lehetséges, cselekedhetünk a próféta tanácsának megfelelően, és rendszeresen időpontot foglalhatunk az Úr házában való hódolatra. Ha így teszünk, figyelhetünk a próféta által megígért áldásokra. Ezen áldások felismerése megerősíti az élő próféták szavaiba vetett hitünket.

A mag hitünk általi nevelgetése egy egész életen át tartó folyamat, de már ma elkezdhetünk lelki bizonyosságot nyerni az élő prófétákról, és türelemmel és hittel megszívlelni a tanácsukat.

Tévedhetetlenek-e az egyházi vezetők?

Csak Jézus Krisztus élt tökéletes életet. Az egyházi vezetők igyekeznek igazlelkű életet élni, és szavaik és tetteik által Jézus Krisztushoz hozni az embereket, azonban ki vannak téve emberi gyengeségnek. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza vezetői nem tévedhetetlenek.

Azonban nem szabad szem elől tévesztenünk a létfontosságú szerepüket. Az Úr arra hívja el az egyház Első Elnökségének és a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagjait, hogy „Krisztus nevének különleges tanúi” legyenek, valamint hogy napjainkban prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként cselekedjenek. Az ősi prófétákhoz hasonlóan ők is szólnak Istennel és kinyilatkoztatják az akaratát. Isteni felhatalmazásuk van az egyház vezetésére kinyilatkoztatás által, az evangélium szertartásainak a végzésére, valamint az Úr munkájának az irányítására a földön. Ez nem jelenti azt, hogy minden dolgot tudnak. Az Úrtól kapott világosság szerint munkálkodnak, folyamatos kinyilatkoztatás által további tudásra törekednek, és a Jézus Krisztus és az Ő engesztelése által kapott megerősítő hatalomra támaszkodnak.

Az Úr a gyengeségeik ellenére mindig is halandó prófétákon keresztül munkálkodott. Ahogy Jónás elmenekült a Ninivébe szólító elhívásától, Péter levágta a katona fülét vagy Joseph Smith odaadta a Mormon könyve fordításának a lapjait Martin Harrisnek, a próféták néha hibákat követhetnek el. Ilyen esetekben az Úr helyreigazítja a szolgáit, és miután bűnbánatot tartanak, megáldja őket, hogy elvégezzék a munkát, amelyre elhívta őket.

Fontos emlékezni rá, hogyan kerül megállapításra az egyház tana. A tant az egyház elnöke jelenti ki és értelmezi, és az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma egyhangúan támogatja, a Tan és szövetségek 107:27–31-ben található mintát követve. „Az egyhangúság e követelménye akadályt képez az elfogultsággal és az egyéni sajátosságokkal szemben. Biztosítja, hogy Isten uralkodjon a Lélek által, ne pedig az ember – akár többség, akár egyezség által.” Egy adott egyházi vezető tanítása rendszerint „személyes, bár jól átgondolt véleményt tükröz, ám nem számít hivatalosnak vagy az egyház egészére nézve kötelező érvényűnek”.

A Szent Lélek által mindegyikünk személyes bizonyosságot kaphat arról, hogy a prófétákat Isten hívja el, és hogy Ő rajtuk keresztül irányítja a munkáját.

Mit jelent az, hogy a próféta soha nem fogja tévútra vezetni az egyházat?

Wilford Woodruff elnök azt mondta: „Az Úr soha nem fogja megengedni nekem, vagy bárki másnak, aki ezen egyház elnöki posztján áll, hogy eltérítsen titeket.” A próféták és apostolok nemzedékeken át újra és újra megerősítették ezt a tanítást. A tant az egyház elnöke jelenti ki és értelmezi, és az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma egyhangúan támogatja, a Tan és szövetségek 107:27–31-ben található mintát követve.

Az utolsó napi szentek hisznek abban, hogy a visszaállított evangélium teljessége és a papság felhatalmazása soha többé nem vétetik el a földről. Ez azt jelenti, hogy Isten mindig utat fog mutatni a prófétáknak annak a biztosításához, hogy az egyház betöltse a küldetését, vagyis felkészítse gyermekeit az örök élet áldásaira. Továbbra is ki fogja nyilatkoztatni akaratát a prófétáknak, sort sorra, növelve az értelmünket és eltávolítva a tévedést az evangélium kibontakozó visszaállításának a részeként.

Miért változnak az idők során bizonyos dolgok az egyházban?

A Tan és szövetségek 1:30-ban az Úr kijelenti, hogy az egyház „az egyetlen igaz és élő egyház az egész föld színén”. Minden, ami élő, fejlődik és változik. Az egyház gyakorlata ma más, mint akár csak néhány évvel ezelőtt volt. Ez az egyház egyik alapvető sajátossága, mely a folyamatos kinyilatkoztatás tantételén alapul. Az utolsó napi szentek hisznek abban, hogy Isten „ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagy és fontos dolgot”.

A folyamatos kinyilatkoztatás gyarapíthatja vagy finomíthatja az értelmünket, bizonyos hagyományaink megváltoztatásához vezethet, és segíthet egyre közelebb kerülnünk Sion eszményéhez. A világméretű egyház folyamatosan változik, hogy eljárásrendjei eleget tehessenek az adott korok és helyek szükségleteinek. Elvégre az, hogy mire volt szüksége a szenteknek a XIX. századi amerikai határvidéken, sok tekintetben különbözik attól, amire ma a világ minden táján élő szentek millióinak szüksége van.

Az egyházban megtapasztalt változások zöme evangéliumi tantételek gyakorlati alkalmazására vonatkozik, például arra, hogy miként vezetjük le a sabbatnapi hódolatot, illetve miként nyújtunk szolgálattételt egymásnak az egyházközségeinkben és gyülekezeteinkben. A kinyilatkoztatás olykor ennél nagyobb változásokhoz vezetett az egyház tanításaiban és gyakorlataiban. Ilyenek például a Tan és szövetségekben található hivatalos nyilatkozatok, melyek véget vetettek a többes házasság gyakorlatának, illetve rasszbéli hovatartozástól függetlenül mindenkire kiterjesztették a papsági és templomi áldásokat.

Fontosabbak-e az élő próféták tanításai, mint a szentírások vagy a korábbi egyházi vezetők tanításai?

Az élő próféták, a szentírások és a múltbeli egyházi vezetők mind fontosak. Az igazság e három forrásának az elsődleges célja az, hogy tanúságot tegyenek Jézus Krisztus szabadító küldetéséről. Igyekeznünk kell megérteni, milyen fontos szerepük van ezeknek a forrásoknak, és hogy milyen kapcsolatban állnak egymással.

A szentírások az évezredek során és különböző kulturális környezetben kinyilatkoztatott fontos igazságok forrásai. Mindig a szemünk előtt tartják az alapvető evangéliumi igazságokat. Bizonyságot tesznek Krisztusról, és alkalmat adnak a Léleknek, hogy szóljon hozzánk. A visszaállítás múltbeli prófétáinak a tanításai hasonló lelki forrást jelentenek. Törekednünk kell arra, hogy a szentírásokat és a múltbéli próféták tanításait azzal a háttérrel együtt értelmezzük, amelyben adattak, és hálásan befogadjuk az általuk közvetített kinyilatkoztatott igazságokat.

Az élő próféták rendelkeznek az egyház vezetéséhez és az evangélium szertartásainak a napjainkban történő elvégzéséhez szükséges papsági kulcsokkal. A Krisztusról tett bizonyságukkal kiegészítik a múltbéli prófétákét. Segítenek nekünk meglátni, hogyan vonatkoznak az evangélium igazságai a jelenlegi helyzetünkre. Új kinyilatkoztatást kapnak az egyház számára, és a múltbéli útmutatásokat a jelenlegi körülményekhez igazítják az Úr útmutatása szerint. Néha a tanításaik felülírják a korábbi prófétákét. Leggyakrabban azonban a szavaik megerősítik a szentírások tanításait és a korábbi próféták szavait.

Tudj meg többet

Russell M. Nelson: Az egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás, az életünkre vonatkozó kinyilatkoztatás. Liahóna, 2018. máj. 93–96.
Neil L. Andersen: Isten prófétája. Liahóna, 2018. máj. 24–27.