11. fejezet
Kövessétek az élő prófétát!
„Ami minket illet, az a legfontosabb próféta, aki napjainkban és korunkban él.”
Ezra Taft Benson életéből
Egyik este, amikor Ezra Taft Benson 15 éves volt, a családjával ült az ebédlőasztalnál, és hallgatta, amint az édesapja felolvas egy levelet Joseph F. Smith elnöktől és az ő tanácsosaitól az Első Elnökségből. A levél egyik részlete így hangzott: „Tanácsoljuk és sürgetjük az egyházban a »családi est« bevezetését, amikor is az apák és az anyák maguk köré gyűjthetik fiaikat és leányaikat, és taníthatják nekik az Úr igéjét. […] Ha a szentek megfogadják ezt a tanácsot, akkor az nagyszerű áldásokat fog eredményezni. Fokozódik majd az otthoni szeretet és a szülők iránti engedelmesség. Kialakul a hit Izráel ifjúságának szívében, és erőt nyernek majd ahhoz, hogy megküzdjenek az őket körülvevő gonosz hatásokkal és kísértésekkel.”1
Benson elnök később így emlékezett vissza: „Amikor [édesapám] befejezte a levelet, ezt mondta: »Az Elnökség szólt, és ez az Úr szava a számunkra!« Attól fogva szorgalmasan tartottuk a családi esteket ifjúkori otthonomban.”2
Amikor Benson elnök saját családot alapított, a feleségével együtt folytatták a szüleitől tanult hagyományt. Azt mondta: „Bizonyságomat teszem ezen [szülői házból hozott] tapasztalat, valamint a saját otthonomban tartott családi estek tapasztalatai alapján, hogy ezek nagyszerű lelki áldásokat eredményezhetnek.”3
1947-ben az Első Elnökség azt az útmutatást adta az egyháztagoknak, hogy újult erővel álljanak neki a családi estek tartásának. Benson elnök, aki akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt, az egyik általános konferencia során elmondott beszédében is kiemelte a kérdés fontosságát. Bizonyságát tette, hogy a család egy „mennyei intézmény”4, és emlékeztette a szenteket azokra az áldásokra, amelyek abból származnak, ha követik a próféta tanácsát a családjuk megerősítésével és a családi estek megtartásával kapcsolatban. Bizonysága így hangzott: „Boldogságunk ebben és a következő életben összefügg e nagy feladat sikeres elvégzésével. Megérdemli az imádságos tervezést és az odafigyelésünket, fivéreim és nővéreim, és a szívemben bizonyosság van arról, hogy nagyszerű eredményekben lesz részünk, és nagy öröm és elégedettség származik abból, ha ugyanúgy figyelmezünk az egyház elnökségének e tanácsára, ahogyan az összes többire is.”5
Miután megtapasztalta azokat az áldásokat, melyek abból fakadnak, ha hallgatunk az Úr választott szolgáinak tanácsaira, Ezra Taft Benson gyakran hívta fel a szenteket arra, hogy tekintetüket az élő prófétára vessék. Bátran tett bizonyságot az egyház minden elnökének isteni eredetű elhívásáról, akikkel csak együtt szolgált.6 Amikor Spencer W. Kimball elnök – akit Benson elnökkel egy napon rendeltek el apostolnak – az egyház elnökeként az első beszédét mondta az egyház vezetőinek egy csoportja előtt, Benson elnök „felállt, és érzelmektől fűtött hangon, a jelenlévők érzéseit visszhangozva, lényegében ezt mondta: »Kimball elnök! Az évek során, amióta csak vannak ezek a gyűlések, még soha nem hallottunk olyan beszédet, mint amilyet most te mondtál. Valóban van próféta Izráelben.«”7 Amikor pedig Kimball elnök halála után Benson elnök részesült abban a bizonyos mennyei elhívásban, ő alázattal és eltökéltséggel fogadta azt. Ezt mondta: „A feleségemmel, Florával folyamatosan azért imádkoztunk, hogy Kimball elnök napjai meghosszabbíttassanak ezen a földön, és egy újabb csoda történjen érte. Most, hogy az Úr szólt, mi megtesszük a tőlünk telhetőt az Ő vezérlő iránymutatása alatt, hogy előremozdítsuk a munkát a földön.”8
Napjainkban az utolsó napi szentek a Konferencia-központban és világszerte egyéb helyeken gyűlnek össze, hogy meghallgassák az élő prófétát
Ezra Taft Benson tanításai
1
Az egyház elnöke az Úr szószólója a földön.
Tanuljátok meg a prófétán tartani a tekinteteteket. Ő az Úr szószólója, és az egyetlen ember, aki ma az Úr nevében szólhat. Legyen az ő sugalmazott tanácsa mindennél előrébb való. Szolgáljanak az ő sugalmazott szavai alapul minden olyan tanács megítélésekor, amely csekélyebb felhatalmazással rendelkezőktől érkezik. Majd pedig éljetek a Lélek közelségében, hogy minden dolgot illetően tudhassátok az igazat.9
Az Úr szószólója és prófétája, aki ma a földön él, felhatalmazását a Joseph Smithszel kezdődő próféták során keresztül kapta, akit pedig Péter, Jakab és János rendelt el; őket Krisztus rendelte el, aki az egyház feje volt, és ma is az, és aki ennek a földnek a Teremtője, és az az Isten, akinek minden ember számadással tartozik.10
Ezt az egyházat nem az emberi bölcsesség irányítja. Tudom ezt. A mindenható Isten hatalma és befolyása irányítják az Ő egyházát.11
2
Számunkra a legfontosabb próféta az élő próféta.
Isten minden dolgot ismer, a kezdettől fogva a véget, és senki nem válhat Jézus Krisztus egyházának elnökévé szerencse folytán, nem marad ott véletlenül, és a földről sem a történések összjátéka szólítja el.
Ami minket illet, az a legfontosabb próféta, aki napjainkban és korunkban él. Ez az a próféta, aki rendelkezik most Isten mai, nekünk szóló utasításaival. Isten Ádámnak adott kinyilatkoztatása nem mondta meg Noénak, hogyan építse meg a bárkát. Minden nemzedéknek szüksége van az ősi szentírásokra, valamint az élő prófétától származó aktuális szentírásokra. Így hát a legfontosabb olvasást és elmélkedést, melyet folytatnotok kell, az Úr szószólójának legutóbbi inspirált szavai kell, hogy alkossák. Ezért alapvető fontosságú, hogy hozzáférjetek a szavaihoz, és gondosan olvassátok azokat…
Igen, a prófétánkat köszönjük, Atyánk, ki az utolsó napokban vezet minket [lásd Himnuszok, 11. sz.].12
Óvakodjatok azoktól, akik a holt prófétákat állítanák szembe az élő prófétákkal, mert az élő próféták mindig előrébb valók.13
Minden elnök egyénileg lett kiválasztva arra a korra és helyzetre, amelyben a világnak és az egyháznak szüksége volt rá. Amint azt Spencer W. Kimball elnök példáján is láttuk, mindannyian a megfelelő időben szolgáltak. Forgassátok elmétekben az előre elrendelésnek és felkészítésnek e csodáját! Habár sok évvel azelőtt lettek elhíva és kapták meg a kulcsokat, minthogy a palást rájuk szállt volna, az elnök mégis mindig a megfelelő ember volt a megfelelő helyen és időben. Ez a csoda már önmagában is az egyház szent mivoltának egyik jegye.14
Hadd kérdezzem meg tőletek: szükségünk van ma a földön az Úr valódi prófétájára? Noé idejében vajon szükségük volt az embereknek egy prófétára, aki figyelmeztette őket a lelki és fizikai dolgokban? Vajon az, aki elutasította, hogy kövesse Noét, megmenekült az árvíztől? Márpedig a Biblia azt mondja nekünk, hogy azokban az utolsó napokban, melyekben élünk, az emberek gonoszsága hasonlatos lesz azokéhoz, akik Noé idejében éltek, amikor is az Úr árvízzel tisztította meg a földet [lásd Máté 24:37–39]. Úgy vélitek, hogy szükségünk van ma egy prófétára, aki figyelmeztet minket, és felkészít arra a megtisztításra, amelyet Isten megígért, ez alkalommal tűz formájában?15
Ha tudni akarjuk, hányadán állunk az Úrral, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: hányadán állunk az ő halandó parancsnokával? Az életünk milyen mértékben van összhangban az Úr felkentjével – az élő prófétával, az egyház elnökével – és az Első Elnökség Kvórumával.16
Az egyház elnökeként Ezra Taft Benson nagy szeretettel és sürgetően beszélt
3
Az élő próféta azt mondja nekünk, amit tudnunk kell, és nem feltétlenül azt, amit hallani szeretnénk.
A valódi próféta egyik jellemző sajátossága, hogy Istentől jövő üzeneteket jelent ki. Nem mentegetőzik az üzenet miatt, és nem tart semmiféle társadalmi ellenhatástól, még ha az gúnyolódáshoz vagy üldöztetéshez vezet is.17
Vannak, akik olykor úgy érzik, hogy a földi tudásuk valamely témában meghaladja azt a mennyei tudást, amelyet Isten ad a prófétájának ugyanezen témában. Úgy érzik, hogy a prófétának ugyanazzal a világi képzettséggel vagy végzettséggel kell rendelkeznie, amellyel ők rendelkeznek, mielőtt elfogadnának a próféta szavaiból bármit is, ami ellentmond a földi tanulmányaiknak. Joseph Smith milyen mértékű világi oktatásban részesült? Mégis kinyilatkoztatásokat közölt mindenféle tárgyban. […] Támogatjuk a világi tudás megszerzését minél több területen, de ne feledjétek: ha bármikor ellentét merül fel a világi tudás és a próféta szavai között, akkor álljatok a próféta mellett, és megáldattok, az idő pedig bebizonyítja, hogy helyesen cselekedtetek.
[…] A prófétának nem kell az »így szól az Úr« szavakat használnia ahhoz, hogy szavai szentírássá váljanak számunkra.
Vannak, akik olykor a szavakon lovagolnak. Például azt mondják, hogy a próféta tanácsot adott nekünk, de nem vagyunk kötelesek követni azt, mert nem mondta, hogy az parancsolat. Az Úr azonban azt mondja a prófétát illetően, hogy „szívleljétek meg minden szavát és parancsolatát, amelyet [ad] nektek” (T&Sz 21:4).
[…] A próféta azt mondja nekünk, amit tudnunk kell, és nem mindig azt, amit tudni szeretnénk
„Kemény dolgokat jelentettél ki nekünk, keményebbeket, mint amit el tudunk viselni” – panaszkodtak Nefi fivérei. Nefi azonban azt válaszolta erre, hogy „a bűnösök… azért találják keménynek az igazságot, mert az elevenükbe vág” (1 Nefi 16:1–2).
Harold B. Lee elnök ezt mondta:
„Lehet, hogy nem tetszik majd nektek, ami az egyház felhatalmazottjától érkezik. Lehet, hogy ellenkezni fog a politikai nézeteitekkel. Lehet, hogy ellentétes lesz a társadalmi nézeteitekkel. Lehet, hogy nem lesz összeegyeztethető a társadalmi életetek egy részével. […] A ti biztonságotok és a miénk is azon múlik, hogy követjük-e, vagy sem. […] Tartsuk szemünket az egyház elnökén” (Conference Report, October 1970, p. 152–153).
A világot azonban leginkább az élő próféta nyugtalanítja. „Még az egyházban is – mondta Kimball elnök – sokan hajlamosak a tegnap prófétáinak sírjait ékesgetni, az élőket pedig elméjükben megkövezni” (Instructor, 95:257).
Miért? Mert az élő próféta rámutat arra, amit ma tudnunk kell, a világ viszont jobban szereti, ha a próféták vagy halottak vagy a saját dolgaikkal törődnek.
[…] A hithűségünk próbatétele az, hogy miként reagálunk az élő próféta szavaira, amikor megmondja, amit tudnunk kell, bár nem szívesen halljuk.
A tanultak úgy érezhetik, hogy a próféta csak akkor beszél sugalmazottan, amikor egyezik a véleményük – máskülönben a próféta csupán a saját, emberi véleményét mondja el. A gazdagok úgy érezhetik, hogy szükségtelen egy egyszerű próféta tanácsára hallgatniuk.
[…] A próféta nem feltétlenül lesz népszerű a világban vagy a világi emberek között.
Amikor a próféta kinyilvánítja az igazságot, az megosztja az embereket. Akik szívükben becsületesek, azok hallgatnak szavaira, a hamislelkűek viszont nem vesznek róla tudomást, vagy éppen küzdenek ellene. Amikor a próféta rámutat a világ bűneire, a világias ember vagy be akarja zárni a próféta száját, vagy úgy akar tenni, mintha a próféta nem is létezne, de nem akarja megbánni a bűneit. A népszerűség soha nem jelenti az igazság próbáját. Sok prófétát megöltek vagy kivetettek. Amint egyre közelebb kerülünk az Úr második eljöveteléhez, számíthattok rá, hogy ahogyan a világban lévő emberek egyre gonoszabbá válnak, egyre kevésbé lesz köztük népszerű a próféta.18
4
Áldottak leszünk, amikor követjük az élő prófétát.
Hogy megbirkózhassatok az előttetek álló sorsdöntő próbákkal, adok nektek hozzájuk… egy nagyszerű kulcsot, amely – ha tiszteletben tartjátok – megkoronáz benneteket Isten dicsőségével, és Sátán tombolása ellenére is győzedelmesen hoz elő benneteket.
[…] Az egyházban el szoktuk énekelni a „Prófétánkat köszönjük, Atyánk” [Himnuszok, 11. sz.] című himnuszt. Íme tehát a nagyszerű kulcs: kövessétek a prófétát.
[…] A próféta az egyetlen olyan ember, aki mindenben az Úr nevében beszél.
A Tan és a szövetségek 132. szakaszának 7. versében az Úr azt mondja a prófétáról (vagyis az egyház elnökéről), hogy
„egyszerre soha nincs egynél több valaki a földön, akire rá lenne ruházva ez a hatalom és ennek a papságnak a kulcsai”.
Majd a 21. szakasz 4–6. verseiben az Úr leszögezi:
„Ezért ti, az egyházat értve ez alatt, szívleljétek meg minden szavát és parancsolatát, amelyet úgy ad nektek, ahogyan ő kapja azokat, teljes szentségben járva énelőttem;
Mert az ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne, teljes türelemmel és hittel!
Mert megtéve e dolgokat a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felettetek…”19
A próféta soha nem fogja tévútra vinni az egyházat.
Wilford Woodruff elnök kijelentette: „Azt mondom Izráelnek, hogy az Úr sohasem fogja megengedni nekem vagy bárki más, az egyház élén álló elnöknek, hogy tévútra vezessen benneteket. Ez nincs a programban. Ez nem Isten szándéka szerint való” [lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff (2005). 203.].
Marion G. Romney elnök így mesélt egy vele történt esetet:
„Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor püspök voltam, Heber J. Grant elnök beszélt az egyházközségünkhöz. A gyűlés után hazavittem. […] Mellettem állva átkarolta a vállamat, és így szólt: »Fiam, a szemedet mindig tartsd az egyház elnökén, és ha ő bármikor, bárminek a megtételére kér is, és az téves, és te megteszed, az Úr meg fog áldani érte.« Majd mosolygó tekintettel hozzátette: »De nem kell aggódnod. Az Úr soha nem fogja engedni, hogy a szószólója félrevezesse az embereket«” (Conference Report, October 1960, p. 78).20
Beszélik, hogy Brigham Young, amikor éppen egy településen hajtott keresztül, és látott egy házát építő férfit, rögtön közölte az illetővel, hogy kettőzze meg a falvastagságot. Elfogadva Young elnököt prófétájának, a férfi módosított a terveken, és megkettőzte a falak vastagságát. Nem sokkal ezután egy kiáradt folyó öntötte el a városkát, amely sok rombolást okozott, de a készülő ház falai nem dőltek le. Később hallották, amint a tető ácsolása közben a férfi ezt énekli: „Prófétánkat köszönjük, Atyánk!”21
Az egyház tagjaiként át kell küzdenünk magunkat néhány szoros helyzeten, ha biztonságban akarunk hazaérni. Lehetőségünk lesz különböző emberek ellentétes tanácsai közül választanunk. Ezért kell megtanulnunk – minél hamarabb, annál jobb –, hogy a szemünket a prófétán, vagyis az egyház elnökén tartsuk.22
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
Benson elnök azt mondta, hogy „tanuljátok meg a prófétán tartani a tekinteteteket” (1. szakasz). Számodra mit jelent ez?
-
Mit gondolsz, miért az egyház mostani elnöke a legfontosabb próféta számunkra? (Lásd 2. szakasz.) Milyen tanácsot kaptunk mostanában az élő prófétától?
-
Amikor átnézed a 3. szakaszt, gondolkozz el egy olyan időszakon a saját életedből, amikor annak ellenére követted a próféta tanácsát, hogy nem teljesen értetted. Mit tanulhatunk az ilyen tapasztalatokból?
-
Gondolj arra a „nagyszerű kulcsra”, amelyet Benson elnök a 4. szakaszban nevez meg. Milyen áldásokat nyertél el, amikor hű maradtál ehhez a nagyszerű kulcshoz?
Kapcsolódó szentírások
2 Krónika 20:20; Ámós 3:7; Efézusbeliek 2:19–20; 4:11–15; T&Sz 1:14–16, 37–38; 107:91–92; Hittételek 1:6
Segítség a tanításhoz
„Ne félj a csendtől! Az embereknek gyakran időre van szükségük, hogy elgondolkozzanak és megválaszoljanak egy kérdést, vagy kifejezzék, mit éreznek. Szünetet tarthatsz egy kérdés feltevése után, egy éppen megosztott [lelki] élmény után, vagy amikor valakinek nehéz kifejezni önmagát” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 67.).