10. fejezet
Árasszuk el a földet és az életünket a Mormon könyvével!
„Csodálatos hatalom rejtőzik a könyvben, mely abban a pillanatban elkezd kiáradni az életetekre, amint hozzáláttok a könyv komoly tanulmányozásához.”
Ezra Taft Benson életéből
Az 1989-es általános konferencián Thomas S. Monson elnök felolvasott egy üzenetet Ezra Taft Benson elnöktől az egyház gyermekei részére. Ebben az üzenetben Benson elnök azt mondta:
„Tudom, hogy olvassátok a Mormon könyvét, mert személyes levelek százait kaptam, amelyben leírtátok nekem, hogy e szent könyvet olvassátok. Örömkönnyek szöknek a szemembe, amikor ezt hallom. […]
Nagy örömömre szolgál, amikor azt hallom, hogy szeretitek a Mormon könyvét. Én is szeretem, és Mennyei Atyánk azt szeretné, ha továbbra is naponta tanulnátok a Mormon könyvéből. Mennyei Atyánk különleges ajándéka ez számotokra. Ha követitek a tanításait, akkor megtanuljátok megtenni Mennyei Atyánk akaratát.”1
Az utolsó napi szentek egyházszerte megszívlelték ezt a tanácsot a prófétájuktól. A következő beszámolók példákat tartalmaznak azokra az áldásokra, amelyeket azok a testvérek kaptak, akik reagáltak Benson elnök felhívására, hogy „árassz[ák] el a földet és élet[üket] a Mormon könyvével”2.
„»Nem mondhatja komolyan! – gondolta Margo Merrill…, amikor először hallotta Ezra Taft Benson elnök felkérését, hogy a szülők olvassák gyermekeikkel a Mormon könyvét. – A gyermekeim még csak hat, öt és két évesek. Csak az időmet és a türelmemet pazarolnám.«
Merrill testvér és nőtestvér mégis úgy döntöttek, hogy megpróbálják a Mormon könyvét olvasni a gyermekeikkel. Amikor ahhoz a történethez értek, melynek során Nefi eltöri az íját, a hat éves Melissa tüdőgyulladást kapott.
»Melissa könyörgött, hogy engedjem vissza az iskolába, pedig még beteg volt – mondta Margo. – Azt mondta, hogy ha nem megy vissza, akkor a barátnője, Pamela – aki egy másik egyház tagja –, nem tudja meg, hogy mi történt Nefivel. Aztán Melissa zokogni kezdett és a karjaimba zuhant. Letöröltem a könnyeit, és azt javasoltam neki, hogy hívja fel Pamelát telefonon, és úgy mondja el neki, mi történt Nefivel.
Amikor hallottam, ahogyan Melissa részletesen elmeséli Nefi törött íjának esetét, eszembe jutottak korábbi gondolataim arról, hogy csak az időmet és a türelmemet pazarolom majd a Mormon könyve olvasásával a kicsi gyermekeimmel. Ó, mennyire lebecsültem a képességüket, hogy megtanulják a Mormon könyve leckéit!«”3
II. Howard J. McOmber elgondolkodott Benson elnök felhívásán, hogy árasszuk el a földet a Mormon könyvével. Azon gondolkozott: „Hogyan is lehetnék fontos része egymagam egy ilyen munkának?
Aztán egyik este – mondta McOmber testvér –, amint éppen ezen a problémán töprengtem, rájöttem, hogy lehetőséget adhatnék mindenkinek az utcánkban arra, hogy kapjon egy példányt a Mormon könyvéből.
Egy gond volt csak – mind ismertek engem. Tudták, hogy a kutyám túl sokat ugat – és túl korán reggel. Tudták, hogy a kertem nem éppen a környék fénypontja. Ismerték a hiányosságaimat, hiszen a szomszédjuk voltam; valószínűleg nemet mondanak majd.
Mégis úgy döntöttem, hogy lesz hitem, és megteszem. Felajánlom nekik a könyvet – még akkor is, ha eldobják, vagy csak porfogó lesz a polcon éveken át. Mégis mindig arra ébredtem, hogy negatívan gondolkodom; majdnem meggyőztem magam, hogy semmi sem származhat az erőfeszítéseimből.
Aztán eszembe jutott, hogy én is legalább annyira ismerem a szomszédaimat, mint ők engem. Néhányan kétes vicceket meséltek a legutóbbi lakógyűlésen, mások pedig túl sokat ittak az utcabálon. Néhányuknak meglehetősen céltalannak tűnt az élete. Azon gondolkoztam, hol lennék, ha nem lennék az egyház tagja, és sohasem hallottam volna a Mormon könyvéről. Ez a könyv nyilvánvalóan segítséget jelenthet azoknak, akik esélyt adnak rá.
Így aztán felkerestem mindenkit, aki az utcában lakott, és felajánlottam nekik egy példányt a Mormon könyvéből – és mindannyian megköszönték! Olyan jól sikerült, hogy átmentem a másik utcába, majd végeztem az egész tömbbel, és átmentem a következőhöz is. Mire végeztem, 104 házat kerestem fel, és negyven könyvet osztottam szét.
Egyre könnyebb lett felkínálni a Mormon könyvét az ismerőseimnek.
Idővel mind a hetvenöt alkalmazottnak adtam egy példányt a Mormon könyvéből a munkahelyemen. Huszonhárman meghallgatták a misszionáriusi beszélgetéseket. Heten később megkeresztelkedtek, és a munkatársaim gyermekei közül négyen is csatlakoztak az egyházhoz. Az egyik férfi meghallgatott két beszélgetést, majd elvesztette az érdeklődését az egyház iránt. Hét hónappal később, miután elköltözött, hogy egy másik cégnél vállaljon munkát, felhívott, hogy olvasgatta a Mormon könyvét, és észrevette, hogy érzi a Léleknek azt a nyugodt, békés érintését, amelyről én is beszéltem neki. Nemsokára ő is meghallgatta az összes beszélgetést, és megkeresztelkedett.
Szeretem a Mormon könyvét. Úgy gondolok rá, mint az Úr telefonkártyájára, és csak ámulok azon, milyen könnyű elindítani a lelki áradatot az egyén szintjén is. Amikor az Úr munkáját végezzük, akkor Ő segítséget ad ehhez.”4
Egy másik egyháztag arról számolt be, hogyan alakult át a bizonysága, amikor követte Benson elnök tanácsát, hogy olvassa a Mormon könyvét: „Amikor Benson elnök azt a felhívást intézte hozzánk, hogy olvassuk a Mormon könyvét, 15 éves voltam. Akkor már hithűen olvastam a szentírásokat, leginkább az Újszövetségre összpontosítva. Benson elnök ösztönzésére azonban elkezdtem naponta tanulmányozni a Mormon könyvét. Jelentős fordulópont lett ez számomra. Az Újszövetség tanított Jézus Krisztus földi szolgálatáról, és ezért mindig is hálás leszek. Szükségem volt azonban arra a mélységre, amelyet a Mormon könyve tanulmányozása biztosított. Míg a Biblia segített megismernem, mit tett Jézus a Szentföldön élőkért, a Mormon könyve elmélyültebb ismereteket adott arról, hogy mit tett értem. A Mormon könyve tanulmányozásán keresztül szereztem bizonyságot a Szabadítóm végtelen engeszteléséről. Később pedig, amikor a hitemet próbára tévő válságokkal kerültem szembe, a Mormon könyvéhez fordultam vigaszért és erőért. Most pedig már nem hagyom, hogy akárcsak egy nap is elteljen anélkül, hogy a Mormon könyvéből ne olvasnék.”5
Milliók tértek meg Krisztushoz azon könyvben található igazságok miatt, amelyet Moróni adott át Joseph Smithnek
Ezra Taft Benson tanításai
1
A Mormon könyvét nekünk írták.
A Mormon könyvét… a mi időnkre [írták]. A nefitáknak soha nem volt meg ez a könyv, és az ősi lámánitáknak sem. Nekünk szánták. Mormon akkor írta, amikor már majdnem elpusztult a nefita civilizáció. Isten sugalmazására, aki mindent kezdettől fogva lát, évszázadokat felölelő feljegyzéseket kivonatolt, olyan történeteket, beszédeket és eseményeket válogatva ki azokból, amelyek a legtöbb segítséget nyújtják majd nekünk.
A Mormon könyve minden fő írója bizonyságot tett róla, hogy eljövendő nemzedékeknek ír. […] Ha látták napjainkat és azon dolgokat választották ki, amelyek leginkább értékesek lesznek számunkra, vajon nem így kell-e tanulmányoznunk a Mormon könyvét? Állandóan fel kellene tennünk magunknak a kérdést: „Miért sugalmazta az Úr Mormonnak (vagy Moróninak vagy Almának), hogy vegye bele ezt a feljegyzésébe? Mit tanulhatok ebből, ami segíteni fog nekem ebben a korban és időben élni?”
Egyik példa a másikat követi arra, ahogyan ez a kérdés válaszra lel. A Mormon könyvében például mintára lelünk a második eljövetelre való felkészüléssel kapcsolatosan. A könyv nagy része a Krisztus amerikai látogatását közvetlenül megelőző néhány évtizedre összpontosít. Ha figyelmesen tanulmányozzuk ezt az időszakot, meghatározhatjuk, miért pusztultak el némelyek az eljövetelét megelőző borzalmas csapásokban, és mi juttatott el másokat oda, hogy a Bőség földjén ott állhassanak a templomnál, és kezeikkel megérinthessék az Úr kezein és lábain a sebeket.
A Mormon könyvéből megtudjuk, hogyan élnek Krisztus tanítványai háborús időkben. A Mormon könyvében látjuk a titkos összeesküvések gonoszságainak képi megjelenítését és dermesztő valóságát. A Mormon könyvében tanulságokra lelünk az üldöztetés és a hitehagyás kezelését illetően. Sok mindent megtudunk arról, hogyan végezzünk misszionáriusi munkát. Emellett a Mormon könyve minden másnál jobban megmutatja, milyen veszélyei vannak az anyagiasságnak és annak, ha a világ dolgaira helyezzük a szívünk. Kételkedhet-e bárki is abban, hogy ezt a könyvet nekünk szánták, és hatalmas erőt, hatalmas vigaszt és hatalmas védelmet meríthetünk belőle?6
2
Amint naponta tanulmányozzuk a Mormon könyvét, a könyv hatalma kiárad az életünkre.
Nem csak arról van szó, hogy a Mormon könyve igazságot tanít nekünk, bár ezt kétségtelenül megteszi. Nem csak arról van szó, hogy a Mormon könyve bizonyságot tesz Krisztusról, bár ezt is kétségtelenül megteszi. Ezenkívül tartalmaz még valamit. Csodálatos hatalom rejtőzik a könyvben, mely abban a pillanatban elkezd kiáradni az életetekre, amint hozzáláttok a könyv komoly tanulmányozásához. Nagyobb erővel tudtok majd ellenállni a kísértéseknek. Olyan hatalomra tesztek szert, amely segíthet elkerülnötök a megtévesztéseket. Képesek lesztek arra, hogy a szoros és keskeny ösvényen maradjatok. A szentírásokat „az élet szavainak” (T&Sz 84:85) is hívjuk, és ez mindennél jobban vonatkozik a Mormon könyvére. Ha éhezni és szomjúhozni kezditek ezeket a szavakat, akkor mind nagyobb és nagyobb bőségben leltek rá az életre.7
Az emberek megtéveszthetik egymást, Isten azonban sohasem téveszti meg az embert. A Mormon könyve éppen ezért a legjobb próbát állítja arra, hogy megállapítsuk annak igaz voltát – név szerint azt, hogy olvassuk el, majd kérdezzük meg Istent, hogy igaz-e [lásd Moróni 10:4]. […]
Ez az őszinte szívű ember legmagasabb szintű biztosítéka – Istentől származó személyes kinyilatkoztatás által tudni, hogy a Mormon könyve igaz. Milliók tették ki a könyvet e próbának, és most tudják, sőt további milliók lesznek majd, akik megtudják.
Nos, a léleknek, ahogyan a testnek is, folyamatos táplálásra van szüksége. A tegnapi étkezés nem elegendő a mai nap szükségleteinek kielégítéséhez. Éppen így, a rendszertelen olvasgatás a „leginkább hibátlan” (History of the Church, 4:461) könyvből, ahogyan Joseph Smith nevezte azt, nem elegendő.
Nem minden igazság egyenértékű, és nem minden szentírás bír egyforma értékkel. Mi lehetne jobb módja a lélek táplálásának, mint az, ha gyakran lakmározunk abból a könyvből, melyről Joseph Smith azt mondta, hogy „aki annak előírásai szerint él, közelebb kerülhet Istenhez, mint bármely más könyv által” (History of the Church, 4:461)?8
Vannak-e örökkévaló következményei annak, hogy hogyan reagálunk erre a könyvre? Igen, akár áldásunkra, akár kárhozatunkra.
Minden utolsó napi szentnek élethosszig tartó tevékenységgé kellene tennie e könyv tanulmányozását. Különben kockára teszi a lelkét, és elhanyagolja azt, ami lelki és szellemi egységet hozhatna egész életébe. Különbség van azon megtért között, aki a Mormon könyvén keresztül Krisztus sziklájára épít, és folyamatosan fogja azt a vasrudat, és aközött, aki nem.9
Egyre növekszik azoknak a száma, akik a Mormon könyve által meggyőződést nyertek arról, hogy Jézus a Krisztus. Most pedig arra van szükség, hogy növekedjen azoknak a száma, akik a Mormon könyvét használva elkötelezetté válnak Krisztus iránt. Meggyőződést kell nyernünk, és elkötelezetté kell válnunk.
[…] Szeretett fivéreim és nőtestvéreim, olvassuk a Mormon könyvét, és nyerjük el a meggyőződést, hogy Jézus a Krisztus. Folyamatosan olvassuk újra a Mormon könyvét, hogy teljesebb mértékben térhessünk meg Krisztushoz, hogy elkötelezettek legyünk Őiránta, és hogy felemésztődjünk Őbenne.
Naponta találkozunk a gonosszal. E korszak kihívásai felveszik a versenyt a múlt bármely korszakával, e kihívások pedig mind lelki, mind fizikai értelemben növekedni fognak. Közel kell maradnunk Krisztushoz, naponta magunkra kell venni az Ő nevét, mindig emlékezve rá, és betartva parancsolatait.10
3
El kell árasztanunk a földet és az életünket a Mormon könyvével.
Mindannyiunknak meg kell szereznünk a saját bizonyságunkat a Mormon könyvéről a Szentlelken keresztül. Azután pedig a Mormon könyvével együtt meg kell osztanunk másokkal a bizonyságunkat, hogy ők is megtudhassák a Szentlélek által, hogy az igaz.11
El tudjátok képzelni, mit történne, ha egyre növekvő számú példány kerülne a Mormon könyvéből az egyre nagyobb számú misszionárius kezébe, akik tudják, hogyan használják azt, és akik maguk is újjászülettek Istentől? Amikor ez bekövetkezik, akkor elnyerjük a lelkek azon bőséges aratását, amelyet az Úr megígért nekünk.12
„…látom, ahogyan a földet elárasztja a Mormon könyve.”
Van egy meggyőződésem: minél többet tanítunk és prédikálunk a Mormon könyvéből, annál inkább örömére leszünk az Úrnak és annál nagyobb lesz a hatalmunk a beszédre. Azzal, hogy ezt megtesszük, jelentősen megnöveljük a megtértek számát az egyházon belül, illetve azok körében is, akik között térítünk. […] Megbízásunk tehát az, hogy az evangélium tantételeit tanítsuk, amelyek a Bibliában és a Mormon könyvében találhatóak. „[E]zek legyenek tanításaik, amint vezeti őket a Lélek” (T&Sz 42:13).13
A Mormon könyve az az eszköz, amelyet Isten tervezett, hogy lesöpörje a földet, mint egy árvízzel, hogy összegyűjtse kiválasztottait. (Lásd Mózes 7:62.) E szentséges szentíráskötet központibb helyet kell, hogy elfoglaljon a prédikálásunkban, a tanításunkban és a misszionáriusi munkánkban.
[…] Az elektronikus média és a nyomtatott szó tömeges terjesztésének e korszakában Isten felelősségre fog vonni bennünket, ha most nem mozdítjuk előre a Mormon könyvét nagyszabású módon.
Rendelkezünk a Mormon könyvével, rendelkezünk az egyháztagokkal, vannak misszionáriusaink, megvannak a forrásaink, a világnak pedig megvan a szükséglete. Most van itt az idő!
Szeretett fivéreim és nőtestvéreim, alig fogjuk fel, milyen hatalommal rendelkezik a Mormon könyve, és milyen isteni szerepet kell betöltenie, valamint milyen méretekben kell továbbterjednie. […]
Mindannyiunkat felhívom arra, hogy imádságos lélekkel fontoljuk meg azokat a lépéseket, amelyeket személyesen megtehetünk, hogy Krisztus ezen új tanúbizonyságát teljesebb mértékben vonjuk be a saját életünkbe, valamint abba a világba, amelynek oly égető szüksége van rá.
Látom, ahogyan az otthonok éberré válnak, az osztályok megelevenednek, és a pulpitusok lángra gyúlnak a Mormon könyve üzeneteinek lelkiségétől.
Látom, ahogyan a házitanítók és a látogatótanítók, az egyházközségi és gyülekezeti elhívottak, a cöveki és a missziós vezetők a leghibátlanabb könyvből nyújtanak tanácsot népünknek – a Mormon könyvéből.
Látom, ahogyan művészek örökítik meg filmen, színdarabban, irodalomban, zenében és festményeken a Mormon könyvebeli nagyszerű témákat és személyeket.
Látom, ahogyan misszionáriusok ezrei indulnak a missziós területre több száz memorizált szakasszal a fejükben a Mormon könyvéből, hogy kielégítsék a lelkileg éhező világ szükségleteit.
Látom, ahogyan az egész egyház közelebb kerül Istenhez azáltal, hogy a Mormon könyve előírásai szerint él.
Valóban látom, ahogyan a földet elárasztja a Mormon könyve.14
Hadd dicsérjelek meg benneteket, hithű szentek, akik arra törekedtek, hogy elárasszátok a földet és betöltsétek az életeteket a Mormon könyvével. Nem csupán abban a nagyszabású erőfeszítésben kell előrehaladnunk, hogy több példányt nyomtassunk a Mormon könyvéből, hanem abban is határozott fejlődést kell mutatnunk, hogy szavait elültessük a saját életünkbe, és csodálatos üzenetét elterjesszük az egész világon.15
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
Az 1. szakaszban tekintsd át Benson elnök tanácsát a Mormon könyve tanulmányozására vonatkozóan. Hogyan segíthet ez a tanács nekünk abban, hogy helytálljunk a kihívásokban? Melyek azok a Mormon könyvében szereplő szakaszok, amelyek az előttünk álló kihívásokhoz kapcsolódnak?
-
Hogyan láttad beteljesedni a 2. szakaszban felsorolt ígéreteket? Melyek azok a dolgok, amelyeket tehetünk, hogy megosszuk a Mormon könyvét azokkal az emberekkel, akiknek szükségük van ezen ígéretekre az életükben?
-
Szerinted mit jelent az, hogy „[e]l kell árasztanunk a földet és az életünket a Mormon könyvével”? (Példákért lásd a 3. szakaszt.)
Kapcsolódó szentírások
2 Nefi 27:22; Mormon 8:26–41; Moróni 1:4; 10:3–5; lásd még a Bevezetést is a Mormon könyvéhez
Tanítási segédlet
Amikor olvasol, „[h]úzz alá és jelölj meg szavakat vagy kifejezéseket, amelyek különböző gondolatokat különböztetnek meg egyetlen [szakaszon] belül. […] A lapszélekre írj olyan szentírásutalásokat, amelyek világossá teszik a tanult részt” (Prédikáljátok evangéliumomat! [2008]. 23.).