22. fejezet
Elvinni az evangéliumot a világnak
„Boldogan válunk Mennyei Atyánk társává gyermekei szabadításának és felmagasztosításának nagyszerű munkájában.”
Ezra Taft Benson életéből
Ezra Taft Benson elnök számára a misszionáriusi munka családi hagyomány volt. „Édesapám családjában tizenegy gyermek volt – mondta. – Mind a tizenegyen szolgáltunk missziót. Feleségem szintén szolgált missziót, és része volt abban az örömben, hogy özvegy édesanyja vele szolgálhatott [missziója] utolsó hat hónapjában. Amikor az édesapám ment misszióba, legidősebb fiaként emlékszem a levelekre, melyeket a közép-nyugati missziós mezőről írt. Otthonunkba költözött a misszionáriusi munka lelkülete, és soha nem távozott belőle, amiért én alázatosan hálás vagyok.”1
Benson elnök a Brit Misszióban teljesített teljes idejű szolgálatot 1921 és 1923 között, és „a misszionáriusi munka lelkülete” nem hagyta el jóval e két és fél esztendő elteltével sem. Például az Egyesült Államok földművelésügyi minisztereként 1953 és 1961 között sok más vallású emberrel került kapcsolatba. Az 1961. áprilisi általános konferencián ezt mondta a szenteknek: „Körülbelül 9000 ember neve van meg nekem, akikkel hivatalos minőségemben személyes kapcsolatba kerültem. Remélem, hogy mindannyiukról tudok majd ajánlókártyát adni. Szeretném, ha mindannyian hallanák az evangéliumot. Bárcsak Atyánk minden gyermeke élvezhetné azokat az áldásokat, amelyek Jézus Krisztus evangéliumának elfogadásából és követéséből fakadnak!”2
Benson elnök misszionáriusi munka iránti lelkesedése nem lankadt későbbi éveiben sem, és hőn vágyott arra, hogy az egyház minden tagja tegye magáévá ugyanezt a lelkesedést. Nyíltan beszélt a fiatal férfiakhoz a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra való felkészülésről. „Készüljetek fel most! – mondta. – Készüljetek fel fizikailag, mentálisan, társaságilag és lelkileg!”3 Arra buzdította a szülőket, hogy mutassanak utat fiaiknak ebben a felkészülésben. A fiatal nőtestvéreknek és az egyház idősebb tagjainak is azt tanácsolta, hogy komolyan vegyék fontolóra a teljes idejű misszionáriusi szolgálatot. Továbbá arra buzdította az egyház minden tagját, hogy osszák meg az evangéliumot a felebarátaikkal.
Thomas S. Monson elnök mesélt egy alkalomról, amikor Benson elnök misszionáriusi munka iránti szeretete inspirálóan hatott egy leendő misszionáriusra: „Egy pénteki napon ő és Benson nőtestvér a szokott gyakorlatukat követve részt vettek egy ülésen a Jordan River templomban. Míg ott voltak, Benson elnökhöz odalépett egy fiatalember, aki szívből fakadó örömmel köszöntötte őt, és elmondta neki, hogy elhívták teljes idejű misszionáriusi szolgálatra. Benson elnök kézen fogta az újonnan elhívott misszionáriust, és mosollyal az ajkán így szólt hozzá: »Vigyél magaddal! Vigyél magaddal!« A misszionárius bizonyságot tett arról, hogy bizonyos értelemben magával vitte Benson elnököt a missziójába, mert ez a köszöntés tanúságot tett Benson elnök a misszionáriusi munka iránt érzett nem szűnő szeretetéről és odaadásáról, valamint azon vágyáról, hogy mindig az Úr szolgálatában munkálkodva találtassék.”4
A Mennyei Atya összes gyermeke iránt táplált szeretet állt Benson elnöknek az evangélium megosztása iránti elkötelezettsége középpontjában: „Atyánk gyermekeinek szükségük van az evangéliumra. […] Tudom, hogy az Úr szereti őket, és az Ő alázatos szolgájaként szeretet él szívemben a világon élő milliók iránt.”5 A Szabadító szeretetének erejéről szólva tanúbizonyságát tette: „Áldásaink megsokszorozódnak, amikor megosztjuk az Úr szeretetét a felebarátainkkal.”6
Miután egész életében részt vett a misszionáriusi munkában, és arra biztatta a többi szentet, hogy ők is hasonlóan tegyenek, Benson elnök őszintén ki tudta jelenteni: „Megízleltem a misszionáriusi munka örömét. Nincs nagyszerűbb munka az egész világon, amely nagyobb örömöt és boldogságot tudna nyújtani az embernek!”7
„Készségesen adunk időnkből és azon forrásokból, melyekkel [az Úr] megáld minket, királysága megalapítására a földön.”
Ezra Taft Benson tanításai
1
A világ éhezi az igaz vallást, és mi rendelkezünk vele.
Miután az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus dicsőségesen megjelent Joseph Smithnek, úgy tűnik, az első nagy felelősség, amely a visszaállított egyházra hárult, az volt, hogy vigyék el az evangéliumot a világnak – Atyánk minden gyermekének.
Mindent felülmúló jelentőségű, nagyszerű dráma bontakozott ki: az áldozat, az öröm, a nehézségek, a bátorság, mindenekfelett pedig a felebaráti szeretet drámája. Az egész föld színén sehol máshol nem találtok ehhez fogható emberi drámát. Igen, vért, verejtéket és könnyeket kívánt a szeretet e munkájának véghezvitele. És miért tettük? Mert a menny Istene parancsot adott rá; mert szereti a gyermekeit, és az az Ő akarata, hogy a föld milliói lehetőséget kapjanak arra, hogy meghallják és saját szabad akaratukból elfogadják és kövessék Jézus Krisztus evangéliumának dicsőséges szabadító és felmagasztaló tantételeit.8
Meggyőződésem, hogy a világnak minden másnál nagyobb szüksége van Jézus Krisztus evangéliumára, és a világ népei vágynak arra, amit az evangélium nyújthat nekik, csak éppenséggel nem tudnak róla. Vágynak a horgonyra, melyet az evangélium nyújt, amely választ ad nekik az előttük tornyosuló kérdésekre; amely megadja nekik a biztonság érzetét és a benső békesség érzetét. Az evangélium az egyedüli válasz a világ problémáira, fivéreim és nőtestvéreim.”9
Egyedül az evangélium fogja megmenteni a világot saját önpusztításának csapásától. Egyedül az evangélium fogja békében egyesíteni az emberiség minden faját és nemzetét. Egyedül az evangélium fog örömöt, boldogságot és szabadítást hozni az emberiség számára.10
A világ éhezi az igaz vallást, és mi rendelkezünk vele.11
Ez az a dicsőséges üzenet, amelyet szeretnénk megosztani a világgal: hogy az Atyaistenen és Fián, Jézus Krisztuson keresztül Isten királysága visszaállíttatott. Ez a legnagyszerűbb üzenet Jézus Krisztus feltámadása óta.12
Alázattal és hálával fogadjuk ezt a nagy felelősséget, amely az egyháznak adatott. Boldogan válunk Mennyei Atyánk társává gyermekei szabadításának és felmagasztosításának nagyszerű munkájában. Készségesen adunk időnkből és azon forrásokból, melyekkel Ő megáld minket, királysága megalapítására a földön. Tudjuk, hogy ez elsődleges kötelességünk és nagyszerű lehetőségünk. Ez a lelkület jellemezte Jézus Krisztus egyházának misszionáriusi munkáját minden korban. Kiemelkedően jelezte az idők teljessége adományozási korszakának beköszöntét – vagyis napjainkat. Bárhol legyenek is az utolsó napi szentek, megvan közöttük ennek, a világ legnagyszerűbb ügye iránti önzetlen áldozatnak a lelkülete.13
Hatalmas küldetésünk van. Felkészültnek kell lennünk, fiataloknak és időseknek egyaránt. Kovászként kell állnunk a nemzetek között, hűen az igazlelkűség tantételei iránt.14
2
Mindannyian lehetünk misszionáriusok, bármilyen körülmények közepette vagy bármilyen helyzetben legyünk is az életben.
Az Úr egyházának tagjaiként komolyan kell vennünk a misszionáriusi munkát. Ha úgy munkálkodtok, ahogyan kell, ha szeretitek ezt a munkát, akkor segíteni fogtok megmenteni az emberek gyermekeinek lelkét.15
Az evangélium megosztását nem csupán egy papsági kötelességnek kellene tartani, hanem mindannyiunknak nagy örömmel és várakozással kellene ezen élmény elé tekinteni. Az evangélium megosztásának valódi oka az, hogy lelkeket hozzunk Krisztushoz, valamint hogy tanítsuk és megkereszteljük Mennyei Atyánk gyermekeit, hogy örvendezhessünk velük (lásd T&Sz 18:15) Atyánk királyságában.16
Mindannyian osztozunk ebben a nagy felelősségben. Nem bújhatunk ki alóla. Ne gondolja egyetlen férfi vagy nő sem, hogy amiatt, hogy hol élünk, vagy milyen helyet töltünk be a társadalmunkban, vagy milyen állásunk vagy státuszunk van, fel lennénk mentve e felelősség alól.17
Fiatal férfiak és fiatal nők
Reméljük, hogy minden fiatal férfi tervezi, hogy az Úr hírnökeként fog szolgálni.18
Hogyan alakíthatjuk ki a fiúkban a szolgálat iránti vágyat? Ne várjatok azzal, hogy segítetek nekik elhatározni, hogy missziót fognak szolgálni. Akkor segítetek nekik meghozni ezt a döntést, amikor kilenc, tíz vagy tizenegy évesek! Az otthon jelenti a fiatal férfiak felkészülésének melegágyát. És minden fiatal férfinak otthon kellene felkészülnie a szolgálatra.
A korai felkészülés abból áll, hogy megtanítjuk a fiatal fiút imádkozni, történeteket olvasunk neki a Mormon könyvéből és más szentírásokból, családi estet tartunk és rá bízzuk a lecke egy része [tanítását], megtanítjuk neki a nemi tisztaság tantételeit, megtakarítási számlát nyitunk eljövendő missziójához, megtanítjuk dolgozni, és lehetőséget biztosítunk mások szolgálatára.19
Olyan fiatal férfiakat szeretnénk, akik képesek „futtában” kilépni a missziós mezőre, akikben megvan a személyes igazlelkűségből és tiszta életből fakadó hit, hogy nagyszerű és gyümölcsöző missziót tudjanak szolgálni.20
Az Úr azt szeretné, hogy minden fiatal férfi szolgáljon teljes idejű missziót. […] Nincs ennél fontosabb teendőjük. Az iskola várhat. Az ösztöndíjakat el lehet halasztani. A munkavállalással kapcsolatos célokat későbbre lehet tolni. Igen, még a templomi házasságkötésnek is várnia kell, amíg a fiatal férfi tiszteletre méltó teljes idejű missziót nem teljesített az Úrnak.
[…] A fiatal nőknek… szintén lehetőségük adódhat a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra. Hálás vagyok azért, hogy az én örökkévaló társam missziót teljesített Hawaiin, mielőtt házasságot kötöttünk volna a Salt Lake templomban, és örömömre szolgál, hogy három lányunokám szintén szolgált teljes idejű missziót. Néhány legkiválóbb misszionáriusunk az ifjú nőtestvérek soraiból kerül ki.21
Idős misszionáriusok
Egyre több idős misszionáriusra van szükségünk a misszionáriusi szolgálatban.22
Sok idősebb házaspár tudna missziót szolgálni. Ha így tesznek, látni fogják, hogy a misszió oly módon áldja meg gyermekeiket, unokáikat és dédunokáikat, amely másképp nem lenne lehetséges. Nagyszerű példát állítanak ezzel utódaik elé.23
Sok házaspár tanúsíthatja, hogy misszionáriusi szolgálatuk az együtt töltött idejük legboldogabb korszakai közé számlálható, mivel teljes mértékben egy célnak szentelték magukat: a misszionáriusi munkának.24
Egyháztag misszionáriusok
Hangsúlyoznunk kell a fokozottabb egyháztag misszionáriusi munka szükségességét. A tapasztalat bebizonyította, hogy ez a leggyümölcsözőbb misszionáriusi munka. Az egyháztag misszionáriusi munka jelenti egyháztagjaink egyéni növekedésének egyik nagyszerű kulcsát. Meggyőződésem, hogy az egyháztag misszionáriusi munka fel fogja emelni bármely egyházközség lelkiségét, ahol azt végzik.25
„Az Úr elvárja, hogy misszionáriusok legyünk.”
Mikor hívtátok meg utoljára egy szomszédotokat úrvacsorai gyűlésre vagy cövekkonferenciára, vagy hogy csatlakozzon hozzátok egy családi estre? Mikor folytattatok utoljára valódi evangéliumi beszélgetést? Ezek mind rendkívüli élmények.26
Az Úr támogatni fogja az egyháztagokat misszionáriusi felelősségükben, ha megvan bennük a hit, hogy megpróbálják.27
Itt az idő, hogy felemeljük a tekintetünket és meglássuk e csodálatos munka nagyságát. Az Úr elvárja ezt tőlünk. Nem elég pusztán az egyház tagjainak lenni és eljárni az úrvacsorai gyűlésre, fizetni a tizedünket és támogatni a jóléti programot. Ez mind jó – de nem elegendő. Az Úr elvárja, hogy misszionáriusok legyünk és az evangélium szerint éljünk – igen, teljes mértékben, és segítsünk felépíteni az Ő királyságát.28
3
A Mormon könyve az a nagyszerű mérce, amelyet használnunk kell a misszionáriusi munkánkban.
A Mormon könyve egyaránt szól az egyháztagokhoz és a nem egyháztagokhoz. Az Úr Lelkével kísérve a Mormon könyve a legnagyszerűbb eszköz, amelyet Isten biztosított számunkra a világ megtérítéséhez. Ha lelkeket akarunk aratni, azt az eszközt kell használnunk, amelyet Isten e feladatra tervezett – a Mormon könyvét.
A Mormon könyve olvasása pedig az egyik legerőteljesebb meggyőző erő arra, hogy misszióba menjünk. Több misszionáriusra van szükségünk. Ugyanakkor alaposabban felkészült misszionáriusokra van szükségünk olyan egyházközségekből, gyülekezetekből és otthonokból, ahol ismerik és szeretik a Mormon könyvét. Olyan misszionáriusok kellenek, akiknek égető bizonysága van annak isteni eredetéről, és akik a Lélek által azt a kihívást tudják támasztani érdeklődőik elé, hogy olvassák el és elmélkedjenek el lapjairól, teljes bizonyossággal tudván, hogy az Úr ki fogja nyilvánítani nekik annak igazságát a Szentlélek hatalma által. Az üzenetünkhöz illő misszionáriusokra van szükségünk.29
A Mormon könyve az a nagyszerű mérce, amelyet használnunk kell a misszionáriusi munkánkban. Megmutatja, hogy Joseph Smith próféta volt. Magában foglalja Krisztus szavait, nagyszerű küldetése pedig az, hogy az embereket Krisztushoz vezesse. Minden egyéb csak másodlagos. A Mormon könyve aranykérdése így hangzik: „Szeretne többet megtudni Krisztusról?” A Mormon könyve az aranyérdeklődő nagyszerű megtalálója. Nem tartalmazza „azon dolgokat, melyek a világnak tetszenek”, így aztán a világias emberek nem tanúsítanak érdeklődést iránta. Nagyszerű szűrőként szolgál. (Lásd 1 Nefi 6:5.)
Különbözik egymástól az a megtért, aki Krisztus kősziklájára épített a Mormon könyve által, és szorosan kapaszkodik a vasrúdba, illetve az, aki nem.30
Nem szabad elfelejtenünk, hogy maga az Úr adta a Mormon könyvét, az Ő legfőbb tanújaként. A Mormon könyve még mindig a leghathatósabb misszionáriusi eszközünk. Használjuk hát!31
4
Ahhoz, hogy sikerrel járjunk a misszionáriusi munkában, el kell nyernünk a Lelket, szeretnünk kell az embereket, és szorgalmasan kell dolgoznunk.
A misszionáriusok néha felteszik ezt a kérdést: „Hogyan lehetek sikeres? Hogyan válik az ember hatékonnyá a misszionáriusi munkában?” Négy kipróbált kulcsa van a misszionáriusi munkának mind a misszionáriusok, mind az egyháztagok számára.
Először is: törekedjetek elnyerni a Lelket!
Ahhoz, hogy sikerrel járhassunk, rendelkeznünk kell az Úr Lelkével. Azt tanították nekünk, hogy a Lélek nem fog tisztátalan hajlékokban lakozni. Ezért aztán egyik legfontosabb kötelességünk az arról való megbizonyosodás, hogy személyes életünk rendben van. Az Úr kijelentette: „Legyetek tiszták, ti, akik az Úr edényeit hordozzátok!” (Tan és a szövetségek 38:42).
A Szabadító megadta nekünk az Ő törvényét evangéliuma tanítását illetően: „És a Lélek a hit imája által adatik meg nektek; és ha nem kapjátok meg a Lelket, akkor nem taníthattok” (Tan és a szövetségek 42:14).32
Ha van olyan üzenet, amelyet elismételtem a fivéreimnek a Tizenketteknél, akkor az az, hogy a Lélek az, ami számít. A Lélek az, ami igazán számít. Nem tudom, hányszor mondtam már ezt, de soha nem fáradok bele az elismétlésébe: a Lélek az, ami a leginkább számít.33
Másodszor: legyetek alázatosak!
Az Úr azt mondta, hogy senki sem segíthet ebben a munkában, csak akkor, ha alázatos és telve van szeretettel. (Lásd Tan és a szövetségek 12:8.) Az alázat azonban nem egyenlő a gyengeséggel. Nem egyenlő a bátortalansággal, és nem egyenlő a félelemmel. Lehetünk alázatosak, ugyanakkor rettenthetetlenek. Lehetünk alázatosak, ugyanakkor bátrak. Az alázat annak elismerése, hogy egy magasabb hatalomtól függünk, és folyamatosan szükségünk van az Úr támogatására az Ő munkájában.34
Nem tudjuk egyedül elvégezni ezt a munkát. Ez az Úr munkája. Az Ő evangéliuma. Velünk kell lennie az Ő segítségének. Könyörögjetek érte, éljetek érte, öntsétek ki lelketeket az Úrnak, hogy megkapjátok!35
Harmadszor: szeressétek az embereket!
Szeretetet kell kialakítanunk az emberek iránt. Feléjük kell fordítanunk szívünket az evangélium tiszta szeretetében, azzal a vággyal, hogy felemeljük őket, felépítsük őket, magasabb, kifinomultabb életre vezessük őket, végül pedig felmagasztosulásra Isten celesztiális királyságában. Hangsúlyozzuk azoknak a jó tulajdonságait, akikkel kapcsolatba kerülünk, és Isten gyermekeiként szeressük őket, akiket szeret az Úr. […]
Soha nem leszünk hatékonyak, amíg meg nem tanulunk együttérzéssel viseltetni Atyánk minden gyermeke iránt – amíg meg nem tanuljuk szeretni őket. Az emberek érzik, amikor szeretettel fordulnak feléjük. Sokan áhítoznak erre. Amikor átérezzük érzéseiket, cserébe ők is jóindulattal fordulnak felénk. Lesz egy új barátunk.36
Nagy kötelességünk szeretni a felebarátainkat. Ez a második a két nagy parancsolat sorában. Sok felebarátunk még nem tagja az egyháznak. Jó szomszédoknak kell lennünk. Szeretnünk kell Atyánk minden gyermekét, és barátkoznunk kell velük.
Imádkozom azért, hogy telve legyünk Isten szeretetével embertársaink iránt.37
Negyedszer: dolgozzatok szorgalmasan!
Ha meg akarjuk tartani a Lelket, akkor dolgozni kell. Nincs jólesőbb érzés vagy nagyobb elégedettség, mint egy keményen átdolgozott nap végén tudni, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt.
A misszionáriusi munka egyik legnagyobb titka maga a munka. Ha a misszionárius dolgozik, akkor megkapja a Lelket, és ha megkapja a Lelket, akkor a Lélek által fog tanítani, és ha a Lélek által tanít, akkor meg fogja érinteni az emberek szívét, és boldog lesz. […] Dolgozni, dolgozni, dolgozni – nincs semmi, ami megfelelően helyettesítené ezt, különösen a misszionáriusi munkában.38
Tudom, hogy Isten él. Ez az Ő munkája. Ő újra szólt a mennyekből, üzenetet hozott az egész világnak – nem csupán egy maroknyi utolsó napi szentnek, hanem minden fivérünknek és nőtestvérünknek, mind az egyházon belül, mind pedig azon kívül. Isten adjon nekünk erőt ahhoz, hogy elvigyük ezt az üzenetet a világnak, hogy az evangélium szerint éljünk, hogy fenntartsuk az egyház normáit, hogy jogosultak legyünk az ígért áldásokra!39
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
Miért van az, hogy „a világnak mindennél nagyobb szüksége van Jézus Krisztus evangéliumára”? (Példákért lásd az 1. szakaszt.) Szerinted milyen visszaállított igazságokat éhez a világ?
-
A 2. szakasz áttekintése közben gondolkodj el azon a tanácson, amely vonatkozik rád és a családodra. Hogyan tudjuk körülményeinktől függetlenül mindannyian megosztani az evangéliumot? Mit tehetünk, hogy felkészüljünk a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra? Mit tehetünk, hogy segítsünk másoknak felkészülni a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra?
-
Benson elnök azt mondta, hogy „a Mormon könyve a legnagyszerűbb eszköz, amelyet Isten biztosított számunkra a világ megtérítéséhez” (3. szakasz). Láttad-e már, hogy valaki a Mormon könyve tanulmányozásának köszönhetően tért meg? Mikor? Hogyan válhatunk jobbá a Mormon könyve megosztására tett erőfeszítéseinkben?
-
Benson elnök megosztotta „négy kipróbált kulcs[át] a misszionáriusi munkának” (4. szakasz). Szerinted miért vezetnek sikerre ezek a kulcsok a misszionáriusi munkában? Milyen példákat láttál arra, hogy az emberek követték ezeket a tantételeket?
Kapcsolódó szentírások
Márk 16:15; 1 Timótheus 4:12; Alma 17:2–3; 26:1–16; T&Sz 4; 12:7–9; 15:4–6; 88:81; 123:12–17
Tanulási segédlet
„Oszd meg, amit tanulsz! Amikor ezt teszed, gondolataid tisztábbakká válnak, és emlékezésed ereje növekedni fog” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 17.).