2. fejezet
Mindig imádkozz!
„Alázattal arra buzdítok mindenkit…, hogy maradjon közeli kapcsolatban Mennyei Atyánkkal az imán keresztül.”
Ezra Taft Benson életéből
„Azt a tanácsot, hogy az imára támaszkodjak, egész életem során többre becsültem majdnem minden egyéb tanácsnál, melyet valaha is kaptam – mondta Benson elnök. – A lényem részévé vált: egy horgonnyá, az erő állandó forrásává, valamint a mennyei dolgokról való tudás alapjává.
»Ne feledd, hogy bármit teszel és bárhol is vagy, sohasem vagy egyedül! – ez volt édesapám gyakori tanácsa számomra kisfiúkoromban. – Mennyei Atyánk mindig közel van. Az ima által kinyújthatod a kezed Őfelé és segítséget kaphatsz Tőle.« Úgy tapasztaltam, hogy e tanácsa igaz. Hála Istennek, hogy kinyújthatjuk a kezünket, és meríthetünk ebből a láthatatlan hatalomból, amely nélkül egyetlen ember sem nyújthatja a lehető legjobbat.”1
Benson elnök az élete minden területén követte ezt a tanácsot. Amikor megbízást kapott, hogy az Egyesült Államok földművelésügyi minisztereként szolgáljon, „imádságos lélekkel és megfontoltan” választotta ki munkatársait, „Istenhez folyamodva a tisztánlátás lelkéért”.2 Az első megbeszélésük alkalmával megkérdezte, hogy „van-e bárki, aki ellenzi, hogy a találkozóikat imával kezdjék. Senki sem ellenkezett. Ezzel egy nyolc éven át tartó gyakorlat vette kezdetét. Munkatársait felváltva kérte meg, hogy mondják ezt a nyitóimát.”3 Munkatársai idővel értékelték ezt a szokást, még ha eleinte kényelmetlennek is érezték azt. Az egyik kollégája később bevallotta, hogy néhányan gyermekkoruk óta nem imádkoztak hangosan. „Nyökögtünk és kerestük a szavakat – mondta. – De a Főnök [Benson elnök] soha sem adta semmi jelét annak, hogy észrevette volna ezt. Néhány próbálkozás után aztán már mindenkinek könnyedén ment. Segített vajon? Nos, azt mondanám, hogy amikor ilyen módon kezdesz egy megbeszélést, akkor az emberek nem ragadnak le a saját nézeteikkel kapcsolatos büszkeségük mellett. Egész gyorsan megegyezésre juttok arról, hogy mit kell tenni az adott helyzetben.”4
Benson elnök fivérei az Első Elnökségben és a Tizenkét Apostol Kvórumában szintén előnyét látták ennek az imádságos léleknek. Gordon B. Hinckley elnök, aki Benson elnök első tanácsosaként szolgált az Első Elnökségben, azt mondta:
„Együtt térdeltem vele, és hallottam őt imádkozni.
Mindig érdekes imákat mondott. Szinte kivétel nélkül javarészt a hála kifejezéseit alkalmazta. Nagyon keveset kért. Viszont nagyon sok mindenért mondott hálát.
Megköszönte az Úrnak az életet, a családot, az evangéliumot, a hitet, a napfényt és az esőt, a természet gazdagságát, valamint az ember szabadságszerető ösztöneit. Köszönetet mondott az Úrnak a barátokért és az ismerősökért. Kifejezte a Szabadító iránt érzett szeretetét, valamint az Ő engesztelő áldozata iránti háláját. Megköszönte az Úrnak a lehetőséget, hogy szolgálhatja az embereket.”5
Benson elnök és felesége, Flora, olyan otthont teremtettek, ahol mindenki imádkozott, egyénileg és közösen is. Fiuk, Mark, a következő megállapítást tette: „Amikor apa letérdelt imádkozni, soha sem sietett. Valódi tartalom volt minden egyes szava mögött. Egyértelmű és világos volt, hogy Mennyei Atyánkkal kommunikál.”6 Benson elnök és felesége megtanították gyermekeiknek, hogy imádkozzanak személyes iránymutatásért és erőért, valamint imádkozzanak egymásért is. A család egyik barátja maga is megtapasztalta egyszer e tanítások hatását, amikor a Benson családdal együtt vett részt az általános konferencián. Ez a nőtestvér így írt erről:
„Egy áprilisi napon…, rájöttem, mi az általános felhatalmazottak erejének egyik forrása.
Ezra Taft Benson elder hat gyermekével ültem együtt, akik közül az egyik a főiskolai szobatársam volt. Felélénkült az érdeklődésem, amikor [David O.] McKay elnök felállt és bejelentette a következő beszélőt. Tisztelettel figyeltem, ahogyan Benson elder – akivel személyesen nem találkoztam azelőtt – a mikrofonhoz sétál. Hatalmas ember volt, majdnem két méter magas. A nemzetközi életben úgy ismerték mint az Egyesült Államok földművelésügyi miniszterét, ugyanakkor az Úr különleges tanúja is volt, olyasvalaki, aki higgadt és magabiztos ember benyomását keltette, aki már az egész világon tartott beszédeket. Hirtelen egy kéz érintette meg a karomat. Egy kislány hajolt hozzám, és sürgetően súgta: »Imádkozz apáért!«
Kissé meghökkenve azt gondoltam: »Ezt az üzenetet végigküldik a soron, így nekem is tovább kell adnom. Most akkor azt mondjam, hogy ’imádkozz Benson elderért!’? Vagy inkább azt, hogy ’kellene mondanod egy imát édesapádért’?« Mivel azonban éreztem, hogy azonnal kell cselekednem, csak annyit súgtam odahajolva a mellettem ülőnek, hogy »imádkozz apáért!«.
Figyeltem, ahogyan az üzenet továbbhalad a soron egészen Benson nőtestvérig, aki már lehajtotta a fejét. […]
Ahogy teltek az évek, és egyik általános konferencia jött a másik után, minden alkalommal, amikor Benson elnök lépett a pulpitushoz, átfutott a gondolat a fejemen: »A gyermekei, akik szerteszét élnek a földrészen, most közösen imádkoznak az édesapjukért.«”7
„Ha azt szeretnénk, hogy fejlődjünk szentségben – vagyis egyre inkább Isten kedvében járjunk –, akkor semmi sem veheti át az ima helyét.”
Ezra Taft Benson tanításai
1
Jézus Krisztus azt tanította, hogy mindig imádkoznunk kell.
Földi szolgálata során Jézus egy mintát is tanított az imádkozásra:
„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!” (Máté 6:9–13).
Továbbá így tanított: „…mindig imádkozni kell, és meg nem restülni” (Lukács 18:1).
„Vigyázzatok és imádkozzatok – mondta –, hogy kísértésbe ne essetek” (Máté 26:41).
Ebben az adományozási korszakban pedig így intett: „…mindig imádkozz, nehogy hatalma legyen benned annak a gonosznak, és elmozdítson a helyedről” (T&Sz 93:49).
A Szabadító kijelentette Joseph Smithnek: „…semmiben nem sérti meg az ember Istent, vagyis senki ellen nem gerjed fel haragja, csak azok ellen, akik nem ismerik el minden dologban a kezét, és nem engedelmeskednek a parancsolatainak” (T&Sz 59:21).
A következő utasítást is megkaptuk a feltámadott Urunktól, amikor a nefita nép között szolgált a nyugati féltekén: „…mindig legyetek éberek, és imádkozzatok, hogy ne kísértsen meg benneteket az ördög, és ne vigyen el fogolyként benneteket. […]
[M]indig legyetek éberek és imádkozzatok, hogy ne kerüljetek kísértésbe; mert Sátán arra vágyik, hogy az övéi legyetek, hogy megrostálhasson benneteket, mint a búzát.
Mindig imádkozzatok tehát az Atyához az én nevemben;
És bármit kértek az Atyától az én nevemben, ami helyes, és hiszitek, hogy kapni fogtok, akkor íme, az megadatik nektek” (3 Nefi 18:15, 18–20).8
Ha azt szeretnénk, hogy fejlődjünk szentségben – vagyis egyre inkább Isten kedvében járjunk –, akkor semmi sem veheti át az ima helyét. Ezért ünnepélyesen felszólítalak benneteket, hogy tegyétek az imát – a napi imát, a titkos imát – kiemelt helyre az életetekben. Ne hagyjátok, hogy akár egyetlen nap is elmúljon enélkül. A Mindenhatóval való kapcsolattartás az erő, a sugalmazás és a felvilágosodás forrása volt az olyan férfiak és nők számára, szerte a világon, akik a jó irányba alakították az egyének és nemzetek sorsát.9
2
Azok a családok, amelyek együtt imádkoznak, a szeretet erősebb kötelékeivel és a menny békéjével áldatnak meg.
Az Úr jelezte, hogy a szülők felelőssége megtanítani gyermekeiknek, hogy imádkozzanak [lásd T&Sz 68:28]. Ez nem csupán az egyéni, titkos imákat jelenti. Bizonyos vagyok abban, hogy ez vonatkozik arra is, hogy a példánkon keresztül tanítunk a családi imák során. Szükségünk van arra a megszentelő befolyásra, amely az otthoni áhítatból származik – a családi imából.10
Szükségünk van arra, hogy családként reggel és este is letérdeljünk családi imához. Néhány szó, amelyet hozzácsapunk az ételáldáshoz – ahogyan ez bizonyos helyeken szokássá vált már – nem elegendő. Térdre kell ereszkedünk imában, hálatelt szívvel.11
Az ima mindig is az erő állandóan jelenlevő horgonya, valamint családi tevékenységeink során az iránymutatás forrása volt, és az is marad. Emlékszem, hogyan térdeltünk fiatal gyermekeink ágyánál, segítve őket gyermekkori imáikban, majd láttuk később, ahogyan idősebb fiaink és leányaink segítik a kicsiket. Reggel és este is volt családi imánk, amelyek során a gyermekek is lehetőséget kaptak az imádkozásra, valamint különleges imáink, amikor konkrét gondokra kerestünk megoldást. A családi imádság során megemlítettük a[z egyházi] megbízatással rendelkező családtagokat. […] Segítségért folyamodtunk, amikor az egyik gyermekünk nehéz vizsgák előtt állt a középiskolában. Külön megemlítettük azokat a családtagokat, akik távol [voltak]. […] Az, hogy a konkrét aggodalmakat külön megemlítettük a családi imáinkban, önbizalmat, bizonyosságot és erőt adott azon családtagok számára, akik nehéz gondokkal vagy feladatokkal néztek szembe.12
„Szükségünk van arra a megszentelő befolyásra, amely… a családi imából [származik].”
A napi nézeteltérések és összezördülések szétmállanak, amikor a család közösen járul a menny trónusához. Gyarapodik az egység. A szeretet és a vonzalom kötelékei megerősödnek, és elérkezik a menny békessége.
Az ilyen otthonokban a háztartáshoz tartozók reggel és este is imádkoznak magukban. A személyes és családi gondokat magabiztosan kezelik, miután a menny jóindulatát kérték. Az ilyen családi áhítaton résztvevő fiatalok szíve mentesül a gonosz szándékoktól, amikor esti szórakozásra indulva elhagyják az otthont. Ezek [a fiatalok] jelentik majd a mérséklő hatást a csoportjukban, amikor a csillámporos kísértések elérkeznek. Azok a szülők, akik a napi rendszerességű áhítat nemesítő hatásával veszik körül gyermekeiket, megteszik a részüket… az otthon védelmében.13
3
Javíthatunk a Mennyei Atyánkkal folytatott kommunikációnkon.
Íme öt olyan módszer, amellyel javíthatunk a Mennyei Atyánkkal folytatott kommunikációnkon:
1. Gyakran kell imádkoznunk. Naponta legalább két vagy három alkalommal – „reggel, délben és este” (Alma 34:21), ahogyan a szentírás is jelzi – egyedül kell maradnunk Mennyei Atyánkkal. Ezen felül az is megmondatott, hogy mindig imádkozzunk. (Lásd 2 Nefi 32:9; T&Sz 88:126.) Ez azt jelenti, hogy a szívünknek mindig őszinte imádsággal telve kell Mennyei Atyánk felé fordulnia. (Lásd Alma 34:27.)
2. Megfelelő helyet kell találnunk a gondolkodásra és az imádkozásra. Arra intenek minket, hogy ezt meg kell tennünk szobáinkban, a titkos helyeinken és a vadonban is. (Lásd Alma 34:26.) Ez azt jelenti, hogy mindezt zavaró tényezőktől mentesen és titokban kell tennünk. (Lásd 3 Nefi 13:5–6.)
3. Fel kell készítenünk magunkat az imára. Ha nincsen kedvünk imádkozni, akkor addig kell imádkoznunk, míg meg nem jön hozzá a kedvünk. Alázatosnak kell lennünk. (Lásd T&Sz 112:10.) Megbocsátásért és irgalomért kell imádkoznunk. (Lásd Alma 34:17–18.) Meg kell bocsátanunk mindenkinek, akivel szemben rossz érzéseket táplálunk. (Lásd Márk 11:25.) A szentírások mégis figyelmeztetnek, hogy imáink hiábavalóak, ha „elutasít[juk] a szűkölködőket és a mezíteleneket, és nem látogat[juk] meg a betegeket és a nyomorultakat, és nem ad[unk] a javai[nk]ból” (Alma 34:28).
4. Imáinknak tartalmasnak és odaillőnek kell lenniük. Kerüljük el ugyanazon kifejezések használatát minden egyes imánkban. Bármelyikőnk megsértődne, ha egy barátja ugyanazokat a szavakat ismételgetné neki mindennap; ha úgy kezelné a beszélgetést, mint valamilyen kötelező teendőt, és alig várná, hogy végezzen vele és visszakapcsolhassa a televíziót, majd elfelejtkezzen rólunk. […]
Milyen dolgokért kell imádkoznunk? Imádkoznunk kell a munkákkal kapcsolatban, az ellenségeink és az ördög hatalma ellen, saját magunk és a körülöttünk élők jólétéért. Minden döntésünkkel és tevékenységünkkel kapcsolatban tanácskoznunk kell az Úrral. (Lásd Alma 37:36–37.) Kellően hálásnak kell lennünk ahhoz, hogy mindenért köszönetet mondjunk, amink van. (Lásd T&Sz 59:21.) El kell ismernünk az Ő kezét mindenben. A hálátlanság az egyik legkomolyabb bűnünk.
Az Úr a modernkori kinyilatkoztatásokban kijelentette: „És aki minden dolgot hálásan fogad, dicsőségessé tétetik; és e föld minden dolga néki adatik, méghozzá százszorosan, igen, többször” (T&Sz 78:19).
Olyan dolgokat kell kérnünk, amelyek szükségesek számunkra, vigyázva arra, hogy ne kérjünk olyat, ami nem szolgálja a javunkat. (Lásd Jakab 4:3.) Kérnünk kell erőt, hogy legyőzhessük a gondjainkat. (Lásd Alma 31:31–33.) Imádkoznunk kell sugalmazásért és jóllétért az egyház elnöke, az általános felhatalmazottak, a cövekelnökünk, a püspökünk, a kvórumelnökünk, a házitanítóink, a családtagjaink és a polgári vezetőink számára. Egyéb javaslatokat is lehetne még tenni, de a Szentlélek segítségével megtudjuk majd, hogy miről kell imádkoznunk. (Lásd Rómabeliek 8:26–27.)
5. Miután az imán keresztül megfogalmaztunk egy kérést, a mi felelősségünk, hogy támogassuk annak biztosítását. Figyelnünk kell. Lehetséges, hogy az Úr tanácsot szeretne adni nekünk, amíg még térden állunk.14
4
Isten figyel ránk, és kész válaszolni az imáinkra, amikor bízunk Őbenne, és azt tesszük, ami helyes.
Erő rejlik az imában. Minden dolog lehetséges az ima által. Az imán keresztül nyíltak meg a mennyek ebben az adományozási korszakban. Egy tizennégy éves fiú imája volt az, amely a szent ligetben egy új adományozási korszakot nyitott meg, és az Atya és a Fiú látomását eredményezte, amint megdicsőült, mennyei lényekként megjelentek az ifjú Joseph előtt [lásd Joseph Smith története1:11–17].15
Az én bizonyságom, kedves testvéreim és barátaim, az, hogy Isten igenis hallja és megválaszolja az imáinkat. Ebben a tényben sohasem kételkedtem. Gyermekkoromtól fogva, amikor anyám térdén először tanultam imádkozni; fiatal férfiként a tinédzser éveimben; aztán misszionáriusként idegen földön; majd apaként; egyházi vezetőként és kormányzati vezetőként kétségkívül tudom, hogy lehetséges a férfiak és a nők számára, hogy alázatos lélekkel imában kinyújtsák kezüket, és megragadják azt a Láthatatlan Hatalmat; hogy imáik válaszra találjanak. Az ember nincsen egyedül – vagy legalábbis nem kellene, hogy egyedül legyen. Az ima ajtókat nyit; az ima akadályokat mozdít el; az ima enyhíti a feszültséget; az ima belső békét és nyugalmat ad a kimerítő, feszült és nehéz időszakokban. Köszönet Istennek az imáért.16
Még a megpróbáltatás és az idegeskedés időszakában is lehetséges közel kerülni az Úrhoz, érezni az Ő hatását és az Ő fenntartó hatalmát – hogy az ember sosincs egyedül, ha csak annyit megtesz, hogy megalázkodik a Mindenható előtt. Hálás vagyok ezért a bizonyságért és ezért a meggyőződésért.17
Személyes tapasztalatból ismerem az ima hatékonyságát és hatalmát. […]
1946-ban azt a megbízást kaptam George Albert Smith elnöktől, hogy utazzak a háború tépázta Európába, és Norvégiától Dél-Afrikáig szervezzem újra a misszióinkat, valamint indítsak el egy programot a jóléti készletek szétosztására.
Londonban állítottuk fel a központot. Azután előzetes egyeztetéseket végeztünk a kontinensen állomásozó csapatokkal. Az egyik első ember, akivel találkozni szerettem volna, az amerikai csapatok európai parancsnoka volt. A németországi Frankfurtban állomásozott.
Amikor a városba érkeztünk, a társammal elindultunk, hogy időpontot kapjunk a tábornokhoz. A találkozók szervezésével megbízott tiszt azt mondta: „Uraim, legalább három napig nem lesz lehetőségük arra, hogy találkozzanak a tábornokkal. Nagyon elfoglalt, az előjegyzése pedig tele van megbeszélésekkel.”
Erre azt mondtam: „Nagyon fontos lenne találkoznunk vele, és sajnos nem várhatunk addig. Holnapra Berlinben kell lennünk.”
A tiszt csak annyit felelt: „sajnálom”.
Elhagytuk az épületet, az autónkhoz mentünk, levettük a kalapunkat, és közösen imádkozni kezdtünk. Utána visszamentünk az épületbe és egy másik tisztet találtunk az előbbi helyén. Nem telt bele tizenöt perc, és már a tábornokkal beszélgettünk. Azért imádkoztunk, hogy találkozhassunk vele, hogy megérinthessük a szívét, tudván, hogy a segélykészleteket minden forrásból a katonaság kezébe kell helyezni az elosztásra. Az volt a célunk – amint azt a tábornoknak is elmagyaráztuk –, hogy a saját készleteinket a saját embereink között osszuk szét, a saját csatornáinkon, illetve általános gyermekellátáshoz szükséges ajándékokat adjunk.
Elmagyaráztuk az egyház jóléti programját és annak működését. Végül azt mondta: „Uraim, gyűjtsék össze a készleteiket, és mire ezzel végeznek, a rendelkezés is megváltozhat.” Azt mondtuk: „Tábornok úr, a készleteink már egyben vannak; mindig is egyben voltak. Miután értesítettük az egyház Első Elnökségét Salt Lake Cityben, huszonnégy órán belül elindulnak a szállítmányok Németország felé. Számos raktárunk van tele alapvető szükségleti cikkekkel.”
Erre csak annyit felelt: „Sohasem hallottam még ilyen előrelátó emberekről.” Meglágyult a szíve, és mi pont ezért imádkoztunk. Egy írásos felhatalmazással léptünk ki az irodájából, amely feljogosított minket, hogy a saját embereinknek a saját csatornánkon osszuk szét az adományokat.
Ezra Taft Benson elder és társai iránymutatásért imádkoztak, amikor a segélyezést szervezték Európában a II. világháború után
Hatalmas megelégedés a léleknek az a tudat, hogy Isten gondol ránk, és kész arra, hogy válaszoljon nekünk, amikor bízunk Őbenne, és azt tesszük, ami helyes. Nincsen helye a félelemnek az olyan férfiak és nők szívében, akik a Mindenhatóba helyezik bizalmukat, akik nem vonakodnak alázatot gyakorolni, amikor az imán keresztül isteni iránymutatást keresnek. Habár támadhat üldöztetés, habár érhet balszerencse, az imában bizonyosságra lelhetünk, mert Isten békességet szól a lélekhez. Ez a békesség, ez a lelki nyugalom az élet legnagyobb áldása.
Kisfiúként az ároni papságban a következő kis verset tanultam az imáról. Azóta is emlékszem rá:
Hogy miként teszi, nem tudom,
Ez azonban biztos: Isten az imára bizton válaszol.
Tudom, hogy Ő erre a szavát adta,
Ezért tudom, hogy az imám mindig meghallgatja.
A válaszát is, tudom, egyszer megkapom,
Így csak imádkozom, majd feleletét csendben várom.
Amire vágyom, nem tudom,
Hogy úgy kapom-e, ahogy azt én gondolom,
Így imám csak Őrá bízom,
Kinek bölcsessége nagyobb, mint sajátom,
Tudván, hogy fohászom egyszer beteljesíti,
Vagy oly választ ad, mely életem áldottabbá teszi.
[…] Tanúságot teszek nektek, szeretett fivéreim és nőtestvéreim, hogy Isten él. Ő nem halott. […] Tanúsítom, hogy van Isten a mennyben, aki meghallja és megválaszolja az imát. Tudom, hogy ez igaz. Alázattal arra buzdítok mindenkit…, hogy maradjon közeli kapcsolatban Mennyei Atyánkkal az imán keresztül. Ebben az adományozási korszakban még sohasem volt akkora szükség az imára, mint most. Az én buzgó könyörgésem az, hogy folyamatosan hagyatkozzunk Mennyei Atyánkra, és lelkiismeretesen igyekezzünk javítani az Ővele való kommunikációnkon.18
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
Benson elnök azt mondta, hogy nem szabad, hogy „akár egyetlen nap is elmúljon” személyes ima nélkül (1. szakasz). Milyen áldásokban részesültél a személyes ima eredményeként?
-
A 2. szakaszban Benson elnök számos olyan áldást említ, amelyeket azok a családok nyernek el, akik rendszeresen együtt imádkoznak. Milyen helyzetben tapasztaltad, hogy a családi ima ezen áldásokat eredményezi? Hogyan helyezhetjük előtérbe a családi imát?
-
Gondold át Benson elnök öt javaslatát a 3. szakaszban. Hogyan segíthetnek az egyes javaslatok bennünket abban, hogy javítsunk „a Mennyei Atyánkkal folytatott kommunikációnkon”? Gondold át, mit teszel majd, hogy kövesd ezt a tanácsot.
-
Hogyan segíthetnek Benson elnök 4. szakaszban leírt szavai valakinek, akinek kétségei vannak az ima hatalmával kapcsolatosan? Milyen saját bizonyságot tudsz tenni Benson elnök tanúsága mellé?
Kapcsolódó szentírások
Jakab 1:5–6; Énós 1:1–8; 3 Nefi 14:7–8; T&Sz 10:5; 19:38; 88:63
Tanítási segédlet
A tantétel olyan igazság, amely irányítja döntéseinket és tetteinket. „Miközben olvasol, kérdezd meg magadtól: »Mely evangéliumi tantételt tanítja ez a rész? Miként alkalmazhatom ezt az életemben?«” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 17.)