Máté 26:1–25

„Én vagyok-é az, Uram?”

A pészah ünnepe előtt Mária drága kenettel kente meg a Szabadítót, Júdás pedig a főpapokkal és az írástudókkal szövetkezett, hogy megöljék Jézust. A pészahi vacsora alatt Jézus bejelentette, hogy valaki el fogja Őt árulni. „Én vagyok-é az, Uram?” – az apostolok ezzel a kérdéssel tudakolták, hogy ki fogja elárulni a Szabadítót. Ez a lecke segíthet neked abban, hogy a Szabadító szentírásokban található szavait használva megvizsgáld az életedet, és meghatározd, milyen területeken kell fejlődnöd.

Hogyan bánunk azzal, amit értékelünk

Gondolj valakire, aki nagyon fontos a számodra.

• Miért olyan fontos neked ez a személy?

• Hogyan mutatják meg a cselekedeteid, hogy mennyire fontos számodra ez a személy?

A lecke e részében azt fogod tanulmányozni, hogyan mutatta ki néhány személy a cselekedetein keresztül, hogy mennyire szereti és értékeli a Szabadítót. Tanulmányozás közben gondold át, mennyire fontos – sőt, létfontosságú – számodra a Szabadító, és mit tehetsz azért, hogy kimutasd az Őiránta való szeretetedet.Néhány nappal azelőtt, hogy Jézus összehívta apostolait az utolsó pészahi (húsvéti) vacsorára, Bethániába ment, hogy néhány követőjével legyen (lásd Máté 26:6; János 12:1).

Olvasd el a János 12:3–8 -at, hogy megtudd, mit tett Mária a Szabadítóért, miközben Bethániában volt.

• Mit mutattak meg Mária cselekedetei arról, hogy miként szerette és értékelte a Szabadítót?

• Mit tanulhatsz ebből a beszámolóból a Szabadítóról?

• Milyen gondolataid vagy érzéseid vannak, miután elgondolkodtál ezeken az igazságokon a Szabadítóról?

A Máté 26:3–5 -ből kiderül, hogy a főpapok tanácskoztak egymással arról, hogy milyen módon ölhetnék meg Jézust. Olvasd el a Máté 26:14–16 -ot, és figyeld meg, mi történt nem sokkal azután, hogy Mária megkente Jézust Bethániában.

Érdekes lehet tudni, miszerint az, hogy Júdás 30 ezüstpénzért árulta el Jézust, az ószövetségi Zakariás próféta jövendölését teljesítette be (lásd Zakariás 11:12). Emellett Mózes törvénye szerint harminc ezüstpénz megfizetésével lehetett kárpótolni egy szolga haláláért az urát (lásd 2 Mózes 21:32).

• Mit tanulhatsz abból, ha Mária cselekedeteit összehasonlítod Júdás tetteivel?

Szánj néhány percet arra, hogy átgondolod a heted eddigi részét.

• Milyen lehetőségeid adódtak arra, hogy kimutasd a Szabadító iránti szeretetedet?

• Vannak olyan pillanatok, amikor azt kívánod, bárcsak többet tettél volna?

• Mit tehetnél másként a jövőben, hogy még teljesebb mértékben kimutasd az Őiránta való szeretetedet?

Annak az átgondolása, hogy Jézus szavai miként vonatkoznak ránk

Néhány nappal azután, hogy Mária felkente Őt, Jézus az apostolaival együtt részt vett az utolsó vacsoraként is ismert pészahi étkezésen. Olvasd el a Máté 26:20–21 -et, és figyeld meg, mit jelentett be a Szabadító a vacsora közben.

• Ha az apostolok valamelyike lettél volna, mire gondoltál volna abban a pillanatban?

Olvasd el a Máté 26:22 -t, és figyeld meg, hogyan reagáltak az apostolok.

Dieter F. Uchtdorf elnök, aki akkoriban az Első Elnökség tagja volt, megosztotta az egyik tanulságot, amelyet az apostolok válaszából tanulhatunk. Nézd meg az „Én vagyok-é az, Uram?” című rövidfilm 1:09 és 2:30 közötti részét a ChurchofJesusChrist.org oldalon, vagy olvasd el az alábbi idézetet.

„Én vagyok-é az, Uram?”

Dieter F. Uchtdorf elnök beszéde a 2014. évi októberi általános konferencián.

„A tanítványok nem kérdőjelezték meg [Jézus] szavainak az igazságát. Nem kezdtek el körbetekintgetni sem, és valaki másra mutatva megkérdezni, hogy »ő az?«.

Ehelyett »felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?« [ Máté 26:22 ; kiemelés hozzáadva].

Vajon mi mit tennénk…? Vajon a körülöttünk lévőkre néznénk-e, a szívünkben ezt mondva: »Valószínűleg Johnson fivérről beszél. Mindig is gyanús volt nekem.« Vagy: »Örülök, hogy Brown fivér itt van. Remélem, figyel az üzenetre«. Vagy inkább olyanok lennénk-e, mint a régi tanítványok, és magunkba tekintve feltennénk eme metsző kérdést: »Én vagyok-é?«.

Ezekben az egyszerű szavakban – »én vagyok-é, Uram?« – rejlik a bölcsesség kezdete, valamint a személyes megtéréshez és a tartós változáshoz vivő ösvény.”

(Vö. Dieter F. Uchtdorf: „Én vagyok-é az, Uram?” Liahóna, 2014. nov. 56.)

Az egyik igazság, amelyet ebből az idézetből és az apostolok példájából megismerhetünk, hogy ha megtanuljuk a Szabadító szavai szerint megvizsgálni a saját életünket, az segít nekünk a személyes megtéréshez és a tartós változáshoz vezető úton.

• Miért fontos feltenni magunknak azt a kérdést, hogy miként vonatkoznak ránk az Úr szavai, nem pedig azt feltételezni, hogy az Ő szavai valaki másnak szólnak?

• Milyen helyzetekben tehetnéd fel az életedben a kérdést: „Én vagyok-é az, Uram?”

• Mit tudsz Jézus Krisztusról, ami arra ösztönözhet, hogy megkérdezd: „Én vagyok-é az, Uram?”

Uchtdorf elnök megosztott két példát olyan forrásokra, amelyek használata a segítségünkre lehet a lelki önvizsgálatban:

„Hadd hívjam fel a figyelmeteket arra, hogy a szentírások és az általános konferencián elhangzott beszédek hasznos tükröt tarthatnak elénk az önvizsgálathoz.

Miközben hallgatjátok vagy olvassátok az ősi és újkori próféták szavait, ne arra gondoljatok, hogyan vonatkoznak azok valaki másra, hanem tegyétek fel magatoknak ezt az egyszerű kérdést: »Én vagyok-é az, Uram?«.”

(Dieter F. Uchtdorf: „Én vagyok-é az, Uram?” Liahóna, 2014. nov. 58.)

Szánj egy percet annak az átgondolására, hogy milyen gyakran próbálod az életedre vonatkoztatni a szentírásokat vagy az általános konferenciai tanításokat. Gondold át, milyen áldásokat tapasztaltál már meg az arra irányuló erőfeszítéseid eredményeként, hogy az Úr szavait beépítsd az életedbe.

Gyakorold az Úr szavainak az alkalmazását a saját életedre

Tanulmányozz legalább hármat az alábbi tanismereti szentírásrészek közül. Tanulmányozás közben keresd a Szentlélek útmutatását, hogy meghatározd, miként vonatkoznak rád az Úr e szentírásrészekben található szavai. E tevékenység részeként tanulmányozhatsz egy közelmúltbeli általános konferenciai beszédet is.

• Máté 5:14–16

• 1 Korinthusbeliek 6:19–20

• Jakab 1:5–6

• 1 Nefi 3:7

• Móziás 2:41

1. Válaszolj az alábbi kérdésekre a tanulmányozási naplódban:

• Milyen tanításokat találtál, amelyek vonatkozhatnak a jelenlegi élethelyzetedre?

• Szerinted milyen áldásokban részesülhetsz azáltal, hogy alkalmazod ezeket a tanításokat az életedre?

Választható: Szeretnél többet tanulni?

Miért kente fel Mária Jézust?

James E. Talmage elder (1862–1933) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta:

„A vendég fejének közönséges olajjal való megkenése tiszteletadás volt; ha a lábát is megkenték, azzal kiemelkedő és jelentős megbecsülést tanúsítottak; azonban egy ember fejét és lábát is nárdusolajjal megkenni, méghozzá ilyen bőségesen, az áhítatos hódolat olyan megnyilvánulása volt, amelyben még királyokat is ritkán részesítettek. Mária cselekedete az imádat kifejezése volt: a hódolattól és ragaszkodástól túlcsorduló szív illatos kiáradása.”

(James E. Talmage, Jesus the Christ [1916], 512)

Hogyan kerülhetjük el, hogy túlságosan önkritikusak legyünk, ugyanakkor elismerjük az önfejlesztés szükségességét?

Michelle D. Craig nővér, a Fiatal Nők Általános Elnöksége első tanácsosa az alábbi meglátást osztotta meg:

„Fogadjuk örömmel az isteni elégedetlenség azon érzéseit, melyek egy magasztosabb mód felé kormányoznak minket, ám ismerjük fel és kerüljük el Sátán utánzatát: a bénító csüggedést. Olyan értékes terület ez, melyet Sátán egy pillanat alatt örömmel elfoglalna. Választhatjuk, hogy a magasztosabb ösvényen járunk, mely Isten és az Ő békessége és kegyelme keresésére vezet minket; vagy hallgathatunk Sátánra, aki olyan üzenetekkel bombáz minket, hogy soha nem leszünk elegek: elég gazdagok, elég okosak, elég szépek, elég bármilyenek. Elégedetlenségünk válhat tehát istenivé, de akár pusztítóvá is.”

(Michelle D. Craig: Isteni elégedetlenség. Liahóna, 2018. nov. 53.)