16. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Jézus Krisztus egyenként nyújt szolgálattételt. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag (2021)
16. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag
16. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Jézus Krisztus egyenként nyújt szolgálattételt
A feltámadott Krisztus szolgálattétele a Bőség földjén élő nép között erőteljes tanúságként szolgál számunkra Jézus Krisztus isteni voltáról, valamint ragyogó példával arra, hogy miként nyújtsunk szolgálattételt másoknak. Miközben ezt az anyagot tanulmányozod, gondolkodj el, mit tehetsz azért, hogy megerősítsd a tanúságodat arról, miszerint Jézus Krisztus a te Szabadítód. Miközben átgondolod az Ő szolgálattételét, imádságos lélekkel fontold meg, kinek lehet szüksége arra, hogy rajtad keresztül érezze a Szabadító szeretetét.
1. szakasz
Miként erősíthetem meg a bizonyságomat arról, hogy Jézus Krisztus a Szabadítóm?
A Szabadító halálát jelző hatalmas pusztítást és háromnapos sötétséget követően körülbelül 2500 férfi, nő és gyermek gyűlt össze a templom körül Bőség földjén. Hallottak egy hangot, amelyet eleinte nem értettek meg. Amikor jobban odafigyeltek, megértették, hogy az Mennyei Atya hangja, amint bemutatja Fiát, Jézus Krisztust. (Lásd 3 Nefi 11:1–10.) Ezután a Szabadító leszállt a mennyből és kijelentette: „Íme, én Jézus Krisztus vagyok, az, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy el fog jönni a világra” (3 Nefi 11:10).
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta erről a pillanatról:
„Ez a megjelenés és ez a kijelentés áll a Mormon könyve történetének gyújtópontjában, ez a mindenek felett álló pillanat. Ez volt az a megnyilvánulás és az az elrendelés, amely tudást és sugalmazást biztosított minden nefita próféta számára. […]
Mindenki róla beszélt, róla énekelt, róla álmodott és az ő megjelenéséért imádkozott – és most valóban megjelent. Az volt minden idők legnagyszerűbb napja! Az Isten, aki minden sötét éjjelt ragyogó hajnallá változtat, eljött hát!” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 250–51.)
Walter F. González elder a Hetvenektől az alábbiakat tanította azon nép élményeiről, akik tanúi voltak a feltámadott Krisztusnak:
„»Jöjjetek hozzám, hogy érezhessetek és láthassatok…« [3 Nefi 18:25]. Ezt a parancsolatot adta a Szabadító az ősi Amerika lakosainak. Ők aztán érezték a kezükkel és látták a szemükkel, hogy Jézus a Krisztus. Ez a parancsolat épp olyan fontos számunkra napjainkban, mint számukra volt az ő idejükben. Amikor Krisztushoz térünk, érezhetjük és »biztosan tudhatjuk« [3 Nefi 11:15] – nem a kezünkkel és a szemünkkel, hanem teljes szívünkkel és elménkkel –, hogy Jézus a Krisztus.
A Krisztushoz térés egyik módja az, hogy törekszünk a szívünkkel megtanulni az alapvető igazságokat. Amikor így teszünk, az Istentől eredő benyomások olyan tudást adnak, amelyet semmilyen más módon nem tudnánk elnyerni” (A szívünkkel tanulni. Liahóna, 2012. nov. 81.).
2. szakasz
Mit tanulhatok az evangélium tanulmányozásáról a Szabadító példájából?
Miután a Szabadító lehetőséget adott minden egyes személynek arra, hogy érezze a sebeket a kezein és a lábain, elhívott tizenkét tanítványt, továbbá fontos igazságokat tanított a sokaságnak (lásd 3 Nefi 11–16). Miközben Jézus indulni készült, ezt mondta: „Úgy látom… nem tudjátok megérteni minden szavamat”, és megkérte az embereket, hogy térjenek vissza az otthonaikba, gondolkodjanak el azon, amit tanított nekik, valamint készítsék fel magukat a másnapi visszatérésére (3 Nefi 17:1–3).
Miután a Szabadító meggyógyította a sokaságot, azt parancsolta, hogy „hozzák oda a kisgyermekeiket” Őhozzá (3 Nefi 17:11), és mindenki más térdeljen le. Ezután mondott értük egy imát, mely „olyan nagyszerű és bámulatos” volt (16–17. vers), hogy a sokaságot öröm töltötte el. (Lásd 3 Nefi 17:10–19.)
Jean B. Bingham elnök, a Segítőegylet általános elnöke az alábbiakat tanította annak fontosságáról, hogy kövessük a Szabadító példáját a szolgálattételünkben:
„Az igaz szolgálattétel végső soron egyenként valósul meg, mozgatórugójaként pedig a szeretet szolgál. Az őszinte szolgálattételben rejlő érték és érdem és csoda az, hogy igazán életeket változtat meg! Amikor a szívünk nyitott és kész szeretni és befogadni, bátorítani és vigasztalni, akkor szolgálattételünk ereje ellenállhatatlan lesz. Ha a szeretet a mozgatórugó, akkor csodák történnek majd […].
A Szabadító jelenti a példánkat mindenben – nemcsak abban, hogy mit kell tennünk, hanem abban is, hogy miért [lásd Efézusbeliek 5:2]” (A Szabadító módján való szolgálattétel. Liahóna, 2018. máj. 106.).