27. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Hit, remény és jószívűség. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag (2021)
27. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag
27. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Hit, remény és jószívűség
Dieter F. Uchtdorf elnök, még az Első Elnökség tagjaként ezt tanította: „A hit, a remény és a jószívűség kiegészítik egymást, és míg az egyik növekszik, a többi is fejlődik. […] E három tulajdonság – a hit, a remény és a jószívűség –, mely együtt munkálkodik, és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igazságán és fényén alapszik, arra fog indítani minket, hogy bővelkedjünk a jó cselekedetekben [lásd Alma 7:24]” (A remény végtelen hatalma. Liahóna, 2008. nov. 23., 24.; lásd Moróni 10:20). Miközben ezt az anyagot tanulmányozod, gondold át, mit tehetsz azért, hogy jobban az életed részévé tedd ezeket az isteni tulajdonságokat.
1. szakasz
Miként befolyásolja a reményemet a Jézus Krisztusba vetett hitem?
A nefita civilizáció pusztulása után Moróninak egyedül kellett befejeznie a Mormon könyvét. Hozzátett még párat atyja, Mormon tanításaiból, köztük egy tanítással a hit, a remény és jószívűség erényeiről (lásd Moróni 7:1).
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Moróni 7:33, 38, 40–43-at, és keresd ki, mit tanított Mormon a hit és a remény közötti kapcsolatról.
M. Russell Ballard elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította a hit és a remény közötti kapcsolatról:
„Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit – igazi hit, teljes lelket igénylő és megingathatatlan – számottevő hatalommal bír a világegyetemben. Olyan erő tud lenni, mely által csodákat lehet véghezvinni. De forrása lehet a belső erőnek is, melyen keresztül békességre és vigaszra lelehetünk, valamint bátorságra ahhoz, hogy megálljuk a helyünket.
Amikor munkába állítjuk a hitünket és a bizalmunkat, megszületik a remény. A remény a hitből nő ki, és értelmet, valamint célt ad mindannak, amit teszünk. Még abban a békés meggyőződésben is részesíthet, melyre azért van szükségünk, hogy boldogan éljünk egy olyan világban, amely telve van gonoszsággal, csapásokkal és igazságtalansággal” (“The Joy of Hope Fulfilled,” Ensign, Nov. 1992, 32).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Milyen áldásokat eredményezett vagy eredményezhet az életetedben, amikor Jézus Krisztusra összpontosítottad a hitedet és a reményedet?
2. szakasz
Miként tapasztalhatok több reményt az életemben?
Amikor Moróni kivonatolta a járedita feljegyzést, belevonta Ether próféta hitről szóló tanításait is. Ezután felsorolt számos olyan csodát, amelyek a Jézus Krisztusba vetett hit által történtek. (Lásd Ether 12:3–22.) Moróni elmagyarázta, hogy „a hit reménylett és nem látott dolgokat jelent” (6. vers).
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az Ether 12:4, 32-et, majd gondold át, hogy milyen dolgokra számíthatsz, amikor hitet gyakorolsz Istenben.
Uchtdorf elnök az alábbiakat mondta a remény végtelen hatalmáról:
„A remény a Lélek egyik ajándéka [lásd Moróni 8:26]. Remény abban, hogy a Szabadítóba vetett hitünk miatt az Ő engesztelése és feltámadása által örök életet nyerhetünk [lásd Moróni 7:41]. Az effajta remény az ígéret egy tantétele és egyben parancsolat is [lásd Kolossébeliek 1:21–23], és mint minden parancsolat esetében, felelősségünk, hogy életünk szerves részévé tegyük, és legyőzzük azt a kísértést, hogy reményvesztettek legyünk. Mennyei Atyánk irgalmas boldogságtervébe vetett reményünk békét [lásd Rómabeliek 15:13], irgalmat [lásd Zsoltárok 33:22], örömöt [lásd Rómabeliek 12:12] és boldogságot eredményez [lásd Példabeszédek 10:28]. A szabadulásba vetett remény olyan, mint egy védősisak [lásd 1 Thesszalonikabeliek 5:8], ez hitünk alapja [lásd Zsidók 11:1; Moróni 7:40] és lelkünk horgonya [lásd Zsidók 6:19; Ether 12:4]” (A remény végtelen hatalma. 21–22.).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mivel tehetnéd a reményt a mindennapi életed szervesebb részévé?
3. szakasz
Milyen hatással lehet a jószívűség a másokkal és a Jézus Krisztussal való kapcsolatomra?
A hit és remény átbeszélése után Mormon a jószívűségre, azaz „Krisztus tiszta szeretet[ére]” (Moróni 7:47) összpontosította a tanítását.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Moróni 7:43–48-at, majd megjelölhetsz olyan szavakat vagy kifejezéseket amelyek meghatározzák vagy leírják a jószívűséget.
Jean B. Bingham elnök, a Segítőegylet általános elnöke az alábbi megfigyelést tette:
„A jószívűség tökéletes megtestesülése természetesen Jézus Krisztus. Az, hogy a halandóság előtt Szabadítónkul ajánlkozott, ahogyan halandó életét élte, az engesztelés fenséges ajándéka, és folyamatos, arra irányuló erőfeszítései, hogy visszavigyen minket Mennyei Atyánkhoz, a jószívűség mindenek felett álló megnyilvánulásai. Ő kizárólag egyvalamire összpontosít: Atyja iránti szeretete kinyilvánítására az egyes emberek iránti szeretetében. […]
Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy az Ő tökéletes példáját követve elnyerhetjük a jószívűség ajándékát, mely hatalmas örömöt hoz nekünk ebben az életben, majd pedig az örök élet megígért áldását Mennyei Atyánkkal” (Elhozom otthonomba az evangélium világosságát. Liahóna, 2016. nov. 6., 9.).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Gondolj pár példára arról, hogy Jézus Krisztus miként a „jószívűség tökéletes megtestesülése”. A példákról szóló beszámolókat keresd ki a szentírásokból, és készülj fel, hogy legalább az egyik példát megoszd majd az órán.
![Christ and the Book of Mormon Children [Krisztus és a Mormon könyve-beli gyermekek]. Készítette: Del Parson](https://assets.ldscdn.org/61/2c/612ca8cbab20346b05f75d17576dba7a839d640d/christ_nephites_art_lds.png)
Miközben a Szabadító példájára gondolsz, gondolkodj el azon is, hogy miben nyilvánulhat meg a jószívűség a mindennapi életedben. Thomas S. Monson elnök ezt tanította:
„Az olyan jószívűségre gondolok, mely arra ösztönöz minket, hogy ne csak betegség, szenvedés vagy fájdalom idején legyünk együttérzők, könyörületesek és irgalmasak, hanem akkor is, ha mások gyengébbek vagy hibáznak.
Hatalmas szükség van olyan jószívűségre, mely odafigyel a mellőzöttekre, reményt ad a csüggedőknek, és segíti a szenvedőket. Az igaz jószívűség nem más, mint a tettekre váltott szeretet. Mindenhol szükség van jószívűségre.
Olyan jószívűségre van szükség, mely nem abban leli örömét, ha mások szerencsétlenségéről értesülhet, és azt továbbadhatja, hanem olyanra, mely tesz is valamit a szerencsétlenül jártak érdekében. Horace Mann, egy amerikai pedagógus és politikus egyszer ezt mondta: »A nyomorúság iránti sajnálat emberi dolog; annak enyhítése azonban isteni tulajdonság.«
A jószívűség azt jelenti, hogy türelmesek vagyunk azzal, aki bajban hagyott minket. Azt jelenti, hogy nem sértődünk meg egykönnyen. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a gyengeségeket és a hibákat. Az embereket olyannak fogadjuk el, amilyenek valójában. Azt jelenti, hogy túltekintünk a fizikai megjelenésen, és azokat a tulajdonságokat nézzük, melyek nem fakulnak meg az idő múlásával. Azt jelenti, hogy nem skatulyázunk be másokat” (A jószívűség soha el nem múlik. Liahóna, 2010. nov. 124.).
Jegyezd fel a gondolataidat!
Mit tehetsz azért, hogy őszintébben igyekezz elnyerni a jószívűség ajándékát, és krisztusi szeretetet kifejleszteni mások iránt? Kinek van szüksége arra, hogy rajtad keresztül érezze a Szabadító szeretetét? Hogyan segíthetnél ennek a személynek abban, hogy érezze az Ő szeretetét?