22. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Gyermeknevelés igazlelkűségben. Az örökkévaló család hitoktatói anyag (2022).
22. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. Az örökkévaló család hitoktatói anyag.
22. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Gyermeknevelés igazlelkűségben
Lelkileg erős gyermekeket nevelni a mai világban elég megterhelő feladatnak tűnhet. A Szabadító nefitáknak adott ígérete azonban ránk is vonatkozik napjainkban: „minden gyermekedet az Úr tanítja majd; és nagy lesz gyermekeid békessége” (3 Nefi 22:13). E lecke tanulmányozása során gondold át, miként tehetsz eleget azon szent kötelességednek, hogy gyermekeidet igazlelkűségben neveld (lásd A család: Kiáltvány a világhoz, JezusKrisztusEgyhaza.org).
1. szakasz
Szülőként mit vár el tőlem az Úr?
Ezen adományozási korszak elején Jézus Krisztus tanította a szülőket arról a felelősségükről, hogy igazlelkűségben neveljék a gyermekeiket. Kijelentette: „megparancsoltam nektek, hogy világosságban és igazságban neveljétek fel gyermekeiteket” (Tan és szövetségek 93:40). A Szabadító ezt követően arra intette Joseph Smith prófétát és más egyházi vezetőket, hogy szedjék rendbe az otthonukat, és legyenek „szorgalmasabbak és gondosabbak otthon” (50. vers; lásd 41–50. versek).
Hasonlóképpen az utolsó napi próféták is hangot adnak annak, hogy a szülőknek tudatosnak kell lenniük az evangélium tanítására irányuló erőfeszítéseikben az otthonukban. Azt is kihangsúlyozzák, hogy az evangéliumi tanulásnak otthonközpontúnak és egyház által támogatottnak kell lennie (lásd David A. Bednar: Felkészülve minden szükséges dolog elnyerésére. Liahóna, 2019. máj. 102–104.).
Amikor a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében szolgált, Tad R. Callister elnök ezt tanította:
„Szülőként nekünk kell gyermekeink elsődleges evangéliumi tanítóinak és példaképeinek lennünk – nem a püspöknek, a Vasárnapi Iskolának, a Fiatal Nők vagy Fiatal Férfiak szervezetének, hanem a szülőknek. Elsődleges evangéliumi tanítóikként megtaníthatjuk nekik az engesztelés erejét és valóságát, taníthatjuk őket önmagukról és isteni küldetésükről – ezzel pedig megadjuk nekik a sziklaszilárd alapot, amelyre építhetnek. Végső soron az otthon jelenti Jézus Krisztus evangéliuma tanításának ideális fórumát” (Szülők: gyermekeik elsődleges evangéliumi tanítói. Liahóna, 2014. nov. 32–33.).
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 68:25, 28-at, majd jelöld meg benne, hogy a szülők milyen igazságok megértésében kötelesek segíteni a gyermekeiket.
E versekre hivatkozva Cheryl A. Esplin nővér, az Elemi Általános Elnöksége korábbi tanácsosa ezt mondta:
„Ahhoz, hogy megtanítsuk gyermekeinknek megérteni a tant, többet kell tennünk az információk puszta átadásánál. Segítenünk kell gyermekeink szívébe helyezni a tant úgy, hogy az lényük részévé váljon, és egész életük során visszatükröződjön a jellemükben és a viselkedésükben” (Tanítsuk meg gyermekeinknek megérteni a tant. Liahóna, 2012. máj. 10.).
Amikor az Elemi Általános Elnökségében szolgált, Joy D. Jones elnök ezt tanította:
„Nem várhatunk arra, hogy a gyermekeinkkel csak úgy magától megtörténjen a megtérés. Jézus Krisztus evangéliumának tantételei között nem szerepel a véletlen megtérés. A Szabadítónkhoz hasonlóvá válás nem fog véletlenszerűen történni. Tudatosnak lenni abban, ahogy szeretünk, tanítunk és bizonyságot teszünk, segíthet a gyermekeknek, hogy már fiatalon elkezdjék érezni a Szentlélek hatását. A Szentlélek nélkülözhetetlen a gyermekeink Jézus Krisztusról való bizonyságához és az Őhozzá való megtéréséhez; arra vágyunk, hogy „mindig emlékez[ze]nek őrá, hogy Lelke velük legyen [Tan és szövetségek 20:79]” (Nélkülözhetetlen beszélgetések. Liahóna, 2021. máj. 12–13.).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeik „szívébe helyezni a tant úgy, hogy az lényük részévé váljon”? Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek érezni a Szentlelket és tanulni Őtőle?
2. szakasz
Milyen gyakorlatok segíthetnek nekem abban, hogy a gyermekeimet a Szabadítóhoz vezessem?
Nefi és népe tevékenyen arra törekedtek, hogy segítsenek gyermekeiknek a Szabadítóról tanulni.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a 2 Nefi 25:26-ot, és gondold át, hogyan követhetnék a szülők napjainkban e nefiták példáját.
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanácsával útmutatást nyújtott a szülőknek abban, hogy miként segítsenek gyermekeiknek tanulni a Szabadítóról és a Szabadítótól:
„Vannak az otthonunkban képek a Szabadítóról? Gyakran mesélünk gyermekeinknek Jézus példázatairól? »A Jézusról szóló történetek olyanok, mint a gyermekeink szívébe vetett hit zúgó szele« [Neil L. Andersen: Mondd el nekem Jézus történeteit! Liahóna, 2010. máj. 108.]. Amikor a gyermekeitek kérdéseket tesznek fel, tudatosan vegyétek fontolóra annak tanítását, amit a Szabadító tanított. Ha például a gyermeketek azt kérdezi: »Apa, miért imádkozunk?« Akkor felelhetitek ezt: «Ez nagyon jó kérdés. Emlékszel arra, amikor Jézus imádkozott? Beszéljük meg, miért imádkozott és hogyan imádkozott«” (Krisztusról beszélünk. Liahóna, 2020. nov. 89.).
Mózes próféta izráelita szülőknek adott tanácsa ránk is vonatkozhat: „És gyakoroljad [a parancsolatokban] a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5 Mózes 6:7).
Jones elnök tanítása Mózes tanácsának a lelkületét tükrözte, amikor ezt mondta:
„[S]egítsünk a gyermekeknek ellenállóvá válni a bűnnel szemben [úgy], hogy már nagyon fiatal korukban elkezdjük szeretettel beléjük csepegtetni az alapvető evangéliumi tanokat és tantételeket – a szentírásokból, a hittételekből, A fiatalság erősségéért füzetből, az elemis énekekből, a himnuszokból és a saját személyes bizonyságunk segítségével –, ami a Szabadítóhoz vezeti majd őket.
Az ima, a szentírás-tanulmányozás, a családi est és a sabbatnapi hódolat következetes szokásai teljességhez, belső állandósághoz és erős erkölcsi értékekhez – más szóval lelki feddhetetlenséghez – vezetnek. […]
Kedves testvéreim, tartsátok közel magatokhoz a kicsinyeiteket. Olyan közel, hogy lássák mindennapi vallásos viselkedéseteket, valamint azt, ahogyan betartjátok ígéreteiteket és szövetségeiteket. »A gyermekek nagyszerű utánzók, tehát adjatok nekik valami nagyszerű utánoznivalót« [ismeretlen szerző]” ( Egy bűnnek ellenálló nemzedék. Liahóna, 2017. máj. 88–89.).
Jegyezd fel a gondolataidat!
Szánj néhány percet olyan igazlelkű viselkedési formák vagy szokások feljegyzésére, amelyek növelik azon képességedet, hogy igazlelkűségben neveld a gyermekeidet, s amelyeket már most felvehetsz vagy tovább fejleszthetsz. Milyen lelki gyakorlatokat szeretnél bevezetni a családoddal a jövőben?
3. szakasz
Mit tehetek, ha egy családtag letér az evangélium ösvényéről?
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Sion egyik legnagyobb szívfájdalma, amelyet egy bátor szülő elszenvedhet, az egy olyan gyermek, aki eltévelyedik az evangélium ösvényéről. Az ilyen szülők az elméjükben és szívükben szüntelenül azokon a kérdéseken töprengenek, hogy Miért? vagy Mit rontottam el?, és Hogyan lehetne most ezen a gyermeken segíteni?” (“Faithful Parents and Wayward Children: Sustaining Hope While Overcoming Misunderstanding,” Ensign, Mar. 2014, 28).
Lehi és Sária értette, milyen szívfájdalommal jár, amikor a gyermekek letérnek az evangélium ösvényéről.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az 1 Nefi 8:37–38-at, és keresd ki, hogyan próbált Lehi segíteni Lámánnak és Lemuelnek, miután látomásban látta, hogy elutasítják az Urat.
Figyeld meg, milyen gyengéden prédikált vagyis tanított Lehi a gyermekeinek. Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, hogy miként reagálhatunk, ha egy családtag eltévelyedik az evangélium ösvényéről:
„Nehéz megérteni mindazon okokat, amiért némelyek más útra térnek. Ebben a helyzetben az a legjobb, ha csupán szeretjük és átöleljük őket, imádkozunk a jóllétükért, és az Úr segítségét kérjük ahhoz, hogy tudjuk, mit tegyünk és mit mondjunk. Örüljetek őszintén a sikereiknek, legyetek a barátaik és keressétek bennük a jót! Soha nem szabad lemondani róluk, inkább ápolni kell a kapcsolatainkat. Soha ne utasítsátok el, és ne ítéljétek meg rosszul őket! Csak szeressétek őket! A tékozló fiú példázata azt tanítja nekünk, hogy amikor a gyermekek magukba szállnak, akkor gyakran haza kívánnak térni. Amikor ez történik a szeretteitekkel, szívetek legyen telve könyörülettel, fussatok oda hozzájuk, boruljatok a nyakukba és csókolgassátok meg őket úgy, ahogyan azt a tékozló fiú apja tette! [lásd Lukács 15:20].
Ami a legfontosabb: éljetek méltó életet, mutassatok nekik jó példát arra, amiben hisztek, és kerüljetek közel a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz! Ő ismeri és érti mély gyötrelmeinket és fájdalmainkat, és meg fogja áldani az erőfeszítéseiteket és a szeretteitek iránti odaadásotokat – ha nem ebben az életben, akkor a következőben” (Mi módon érthetném? Liahóna, 2019. máj. 8.).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Milyen további példákat tudsz felhozni a szentírásokból olyan igazlelkű szülőkre, akiknek a gyermeke vagy gyermekei eltévelyedtek az evangélium ösvényéről? (Gondolj például Lehire és fiaira, Lámánra és Lemuelre, vagy Almára és fiára, az ifjabb Almára.) Mit tanulhatsz e szülők reakciójából, ami utat mutathat neked abban, hogy miként reagálj, ha a családtagjaid esetleg eltévelyednek?