23. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Amikor késlekednek az örökkévaló házasság vagy a gyermekszületés áldásai. Az örökkévaló család hitoktatói anyag (2022).
23. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. Az örökkévaló család hitoktatói anyag.
23. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Amikor késlekednek az örökkévaló házasság vagy a gyermekszületés áldásai
Sokan tapasztalnak késedelmet a házasságra vagy a gyermekekre irányuló igazlelkű vágyaik beteljesülésében, és e késlekedések csüggedést, aggodalmat vagy szívfájdalmat eredményezhetnek. Az anyag tanulmányozása közben gondold át, miért bízhatunk abban, hogy az Úr be fogja teljesíteni az örökkévaló családunkra vonatkozó megígért áldásait, ha hűek vagyunk Őhozzá. Gondold át azt is, miért van a családi körülményeinktől függetlenül mindannyiunkra szükség a Szabadító egyházában és Isten tervében.
1. szakasz
Mi van akkor, ha az én családi körülményeim eltérnek a családkiáltványban leírtaktól?
Az egyházi vezetők a családi élet eszményeiről tanítanak. Azt is felismerik, hogy nem mindenki éli meg ezeket az eszményeket. Például a családkiáltványban a próféták azt tanítják, hogy bizonyos „körülmények szükségessé tehetik” a szent családi feladatok ellátásának „egyéni átalakítását” (A család: Kiáltvány a világhoz, JezusKrisztusEgyhaza.org).
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elismerte, hogy a hithű egyháztagok sokféle családi körülményt tapasztalnak meg:
„Az idősek és a fiatalok között is sokan vannak, akik hűek és igazak Jézus Krisztus evangéliumához, bár jelenlegi tapasztalataik nem illenek tökéletesen bele a családra vonatkozó kiáltvány kereteibe: gyermekek, akiknek életét válás rázta meg; …elvált férfiak és nők, akiken komoly sebeket ejtett a házastársuk hűtlensége; férjek és feleségek, akiknek nem lehetnek gyermekeik; …egyedülálló nők és férfiak, akik különféle okokból nem tudtak házasságot kötni” (A hit szeme. Liahóna, 2019. máj. 36.).
M. Russell Ballard elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Ma az egyházban a felnőtteknek több mint a fele özvegy, elvált vagy még nem kötött házasságot. Némelyekben felmerül, hogy milyen lehetőségeik és helyük van Isten tervében és az egyházban. Meg kell értenünk, hogy az örök élet nem egyszerűen a jelenlegi családi állapotunktól függ, hanem a tanítványságunktól és attól, hogy hősiesek vagyunk-e »Jézus tanúbizonyságában« [Tan és szövetségek 76:79; lásd még Tan és szövetségek 121:29]. […]
Mindazok, akik elfogadják a Szabadító nagylelkű bűnbánat-ajándékát és betartják az Ő parancsolatait, örök életet fognak kapni, még akkor is, ha a halandóságban nem tesznek szert annak minden jellemvonására és tökéletességére” (Remény Krisztusban. Liahóna, 2021. máj. 55.).
Némelyek talán eltűnődnek azon, miért tanítanak továbbra is az egyházi vezetők a családi élet eszményeiről, amikor sok egyháztag nem tapasztalja meg ezeket.
Sharon Eubank nővér a Segítőegylet Általános Elnökségéből megosztotta néhány egyedülálló felnőttként szerzett élményét és meglátását:
„Mivel én magam is egyedülálló vagyok, tudom, milyen érzés ez. Nincs szárnysegéded; az egyházban ülni kínos; a bulik kínszenvedések lehetnek; a rokonok úgy érzik, hogy megjegyzést tehetnek, amikor jobb lenne, ha senki nem szólna egy szót sem. […]
Egy családra összpontosító egyházba való beleilleszkedés kihívást is jelenthet. A valóság azonban az, hogy az egyház tagjainak többsége nem él tökéletes családi körülmények között. Nem hiszem, hogy bárki is ilyen tökéletes és ideális családban él. Akkor miért tartjuk fenn ezt a hangsúlyt? Azért, mert a család a rendeltetésünk, és azért vagyunk ezen a földön, hogy a saját helyzetünktől függetlenül elsajátítsuk az erős családi kapcsolatokhoz szükséges készségeket” (“A Letter to a Single Sister,” Ensign, Oct. 2019, 40).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Miként gyakorolhatunk hitet Jézus Krisztusban és az Ő családról szóló tanításaiban még akkor is, ha a családi körülményeink nem ideálisak?
2. szakasz
Hogyan haladhatok előre hittel, amikor késlekednek az áhított áldások?
![Abraham on the Plains of Mamre [Ábrahám Mamré tölgyesében]. Készítette: Grant Romney Clawson](https://assets.ldscdn.org/3a/d9/3ad986aa89b34a789fcb837a6369a54ac94fdcef/3ad986aa89b34a789fcb837a6369a54ac94fdcef.jpeg)
Ábrahám és Sára tudták, milyen az, amikor az áhított áldásaik némelyike késlekedik, mások pedig beteljesületlenül maradnak ebben az életben. Amikor Ábrahám 75 éves volt, neki és Sárának nem volt gyermeke (lásd 1 Mózes 11:29–30; 12:4). Az Úr azonban megígérte neki, hogy „olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora” (1 Mózes 13:16). Az Úr azt is megígérte, hogy Ábrahám és az utódai örökségül kapják Kánaán földjét (lásd 1 Mózes 17:8). Később, amikor Ábrahám 100, Sára pedig 90 éves volt, azt az ígéretet kapták, hogy Sára fiat fog szülni, akit nevezzenek Izsáknak (lásd 1 Mózes 17:17, 19). Bár ez az ígéret és pár más nekik szóló ígéret is beteljesedett, az Úr azon ígéretei, miszerint megszámlálhatatlan utódaik lesznek, és elnyerik a megígért földet, nem teljesedtek be Ábrahám és Sára életében.
A Zsidókhoz írt levélben Pál apostol utalt ezekre az Ábrahámnak és Sárának tett ígéretekre.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Zsidók 11:8, 11–13-at, majd gondold át, mit tanulhatsz Ábrahám és Sára példájából a Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlásáról, amikor az áhított áldások késlekednek vagy nem teljesülnek be ebben az életben.
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből kifejtette: „A hit bizalmat jelent – bizalmat Isten akaratában, bizalmat a dolgoknak az Ő módján történő rendezésében, és bizalmat az Ő időbeosztásában” (“Timing,” Ensign, Oct. 2003, 12).
Ha az Úrra várunk az áhított áldásainkat illetően, az próbára teheti a türelmünket és az engedelmességünket. Míg a Hetvenek tagjaként szolgált, Spencer J. Condie elder ezt tanította:
„Néha, földi türelmetlenségünk közepette szem elől tévesztjük az Úr becses ígéreteit, és nem látjuk a kapcsolatot az engedelmességünk és ezen ígéretek beteljesedése között” (Igényt tartani a rendkívül hatalmas és értékes ígéretekre. Liahóna, 2007. nov. 17.).
Ehhez hasonlóan Ballard elnök az alábbiakat tanította az Úrra való várakozásról:
„[Az] Úrra várni folyamatos engedelmességet és Őfelé vezető lelki fejlődést jelent. Az Úrra várni nem tétlen várakozást jelent. Soha ne érezzük úgy, mintha váróteremben lennénk. […]
Mindegyikünkre vonatkozó tervének felbecsülhetetlen, szent eleme az a személyes fejlődés, amelyben már most részünk lehet, miközben az Úrra és az Ő ígéreteire várunk. […] Az Úr megbecsüli azokat, akik türelmesen és hittel szolgálják és várják Őt [lásd Ésaiás 64:4; Tan és szövetségek 133:45]” (Remény Krisztusban. 55.).
Jegyezd fel a gondolataidat!
Jegyezz fel olyan az élményeket vagy tanításokat, amelyek formálták az abba vetett bizalmadat, hogy az Úr akkor is be fogja teljesíteni az ígéreteit, ha az áldások késlekednek.
3. szakasz
Hogyan járulhatok hozzá az Úr egyházához a családi körülményeimtől függetlenül?
Azon egyháztagokban, akiknek a családi körülményei jelenleg eltérnek a családkiáltványban leírtaktól, felmerülhet, hogy mennyire illenek be az egyházba. Pál apostol Jézus Krisztus egyházát a fizikai testhez hasonlította, hogy megtanítsa nekünk, miért van szükség minden egyes egyháztagra.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az 1 Korinthusbeliek 12:12, 16–17, 21, 25–27-et, majd gondold át, miként létfontosságú az egyház minden tagja és hogyan járulnak hozzá az egészhez.
Egyedi körülményeink értéket és tapasztalatot hozhatnak az egyházközségi vagy gyülekezeti családunkba. Ballard elnök kiemelte:
„Soha ne feledjétek, hogy Isten, a mi Örökkévaló Atyánk gyermekei vagytok, most és mindörökké! Ő szeret benneteket, az egyház pedig akar titeket és szüksége van rátok. Bizony, szükségünk van rátok! Szükségünk van a hangotokra, a tehetségeitekre, a képességeitekre, a jóságotokra és az igazlelkűségetekre” (Remény Krisztusban. 55.).
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából szintén ezt tanította:
„Különbségeink alapján bármelyikünk elszigetelhetné magát az egyházközségi családjától. […] Inkább osszuk meg másokkal az ajándékainkat és a tehetségeinket, a remény és az öröm sugarát árasztva rájuk, és emeljük fel ezzel a saját lelkünket is” (“Belonging to a Ward Family,” Ensign, Mar. 1996, 16).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mit tehetek azért, hogy jobban megértsem az egyházközségem vagy gyülekezetem többi tagját, és segítsek nekik érezni, hogy megbecsülik és bevonják őket? Ha nem érzem magam az egyházhoz tartozónak, mit tehetnék azért, hogy a Szabadító segítsen éreznem, mennyit érek, valamint hogy van helyem az Ő egyházában?