1 És lőn, hogy miután én, Nefi, a lélekben elragadtattam, és mindezen dolgokat láttam, visszatértem atyám sátrához.

2 És lőn, hogy láttam fivéreimet, és ők egymással azon dolgok felől vitatkoztak, amiket atyám beszélt nekik.

3 Mert ő valóban sok nagyszerű dologról beszélt nekik, amiket nehéz megérteni, ha az ember nem kérdezi meg az Urat; és mivel ők keményszívűek voltak, azért nem úgy tekintettek az Úrra, ahogy kellett volna.

4 És most én, Nefi gyötrődtem szívük keménysége miatt, és azon dolgok miatt is, amiket láttam, és tudtam, hogy azoknak elkerülhetetlenül be kell következni, az emberek gyermekeinek nagy gonoszsága miatt.

5 És lőn, hogy legyőzettem, megpróbáltatásaim miatt, mert azt hittem, hogy megpróbáltatásaim mindennél nagyobbak voltak népem pusztulása miatt, mert láttam vala bukásukat.

6 És lőn, hogy miután erőre kaptam, beszéltem fivéreimhez, és szerettem volna megtudni tőlük vitatkozásuk okát.

7 És azt mondták: Íme, nem tudjuk megérteni a szavakat, amelyeket atyánk az olajfa természetes ágaival kapcsolatban és a nemzsidókkal kapcsolatban mondott.

8 És én azt kérdeztem tőlük: Megkérdeztétek az Urat?

9 És azt mondták nekem: Nem, mert az Úr ilyesmit nem tudat velünk.

10 Íme, azt kérdeztem tőlük: Hogyan van az, hogy nem tartjátok be az Úr parancsolatait? Hogyan van az, hogy elvesztek szívetek keménysége miatt?

11 Nem emlékeztek azokra a dolgokra, amiket az Úr mondott? – Ha nem keményítitek meg szíveteket, és hittel kértek engem, híve abban, hogy kaptok, szorgalmasan betartva a parancsolataimat, akkor biztosan tudomásotokra jutnak ezek a dolgok.

12 Íme, azt mondom nektek, hogy az Úr Lelke, mely atyánkban volt, Izráel házát egy olajfához hasonlította; és íme, nem törettünk-e le Izráel házáról, nem vagyunk-e Izráel házának egy ága?

13 És most, a dolog, amit atyánk a természetes ágaknak a nemzsidók teljessége által való beoltásán ért, az, hogy az utolsó napokban, amikorra utódaink hitetlenségbe süllyedtek, igen, sok év múlva és sok nemzedékkel azután, hogy a Messiás testben kinyilváníttatik az emberek gyermekeinek, akkor érkezik majd el a Messiás evangéliumának teljessége a nemzsidókhoz, a nemzsidóktól pedig magunk maradékához –

14 És azon a napon fogja magunk maradéka tudni, hogy Izráel házából valók és hogy az Úr szövetséges népe; és akkor fogják tudni, és őseik megismerésére jutni, és Megváltójuk evangéliumának megismerésére is, mellyel őáltala szolgáltak atyáinknak; Megváltójuk és tana minden egyes pontjának megismerésére jutnak tehát, hogy tudhassák, miként jöjjenek hozzá és legyenek megszabadítva.

15 És nem fognak-e akkor, azon a napon örvendezni és örökkévaló Istenüknek, kősziklájuknak és szabadításuknak dicséretet adni? Igen, azon a napon nem az igazi szőlőtőkéből nyernek-e majd erőt és táplálékot? Igen, nem Isten igazi nyájához térnek-e meg akkor?

16 Íme, azt mondom neked, igen, újra Izráel háza között emlékeznek meg róluk; beoltatnak, lévén az olajfának egyik természetes ága, az igazi olajfába.

17 És ez az, amit atyánk ezalatt ért; és úgy érti, hogy ez mindaddig nem fog megtörténni, amíg a nemzsidók szét nem szórják őket; és úgy érti, hogy az a nemzsidók által fog megérkezni, hogy az Úr megmutathassa hatalmát a nemzsidóknak, pontosan annak okáért, mert a zsidók, vagyis Izráel háza elutasítja őt.

18 Atyánk tehát nemcsak a mi magunkról beszélt, hanem Izráel egész házáról is, rámutatva az utolsó napokban betöltendő szövetségre; mely szövetséget Ábrahám atyánkkal kötött az Úr, mondván: A te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.

19 És lőn, hogy én, Nefi sokat beszéltem nekik ezen dolgokat illetően; igen, beszéltem nekik a zsidók számára történő visszaállítást illetően az utolsó napokban.

20 És elismételtem nekik Ésaiás szavait, aki a zsidók, vagyis Izráel háza számára történő visszaállításáról beszélt; és arról, hogy miután ez a visszaállítás megtörténik, azután már nem keverednek és nem is szóratnak szét többé. És lőn, hogy még sok szót beszéltem fivéreimnek, úgyhogy megbékéltek és megalázkodtak az Úr előtt.

21 És lőn, hogy ismét szóltak hozzám, mondván: Mit jelent ez a dolog, amit atyánk álomban látott? Mit jelent a fa, amit látott?

22 És azt mondtam nekik: Az élet fájának jelképe volt.

23 És azt kérdezték tőlem: Mit jelent a vasrúd, amelyet atyánk látott, mely a fához vezetett?

24 És azt mondtam nekik, hogy az Isten szava volt; és akik Isten szavára hallgatnak és ahhoz ragaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ellenség kísértései és tüzes nyilai sem tudják őket a vakságig legyőzni, hogy pusztulásba vezessék őket.

25 Tehát én, Nefi arra buzdítottam őket, hogy szívleljék meg az Úr szavát; igen, lelkem minden energiájával, minden képességgel, amivel rendelkeztem, arra buzdítottam őket, hogy szívleljék meg Isten szavát és mindig mindenben emlékezzenek parancsolatainak megtartására.

26 És azt kérdezték tőlem: Mit jelent a vízzel telt folyó, amelyet atyánk látott?

27 És azt mondtam nekik, hogy a víz, amit atyánk látott, szennyesség volt; és elméje annyira el volt merülve más dolgokban, hogy nem látta a víz szennyességét.

28 És azt mondtam nekik, hogy egy rettenetes szakadék volt az, mely a gonoszokat elválasztotta az élet fájától, és Isten szentjeitől is.

29 És azt mondtam nekik, hogy az annak a rettenetes pokolnak a jelképe volt, amelyről az angyal azt mondta nekem, hogy a gonoszok számára volt elkészítve.

30 És azt mondtam nekik, hogy atyánk azt is látta, hogy Isten igazságossága még elválasztotta a gonoszokat az igazlelkűektől; és annak fényessége a lángoló tűz fényességéhez volt hasonló, amely Istenhez száll fel örökkön-örökké és nincs vége.

31 És azt kérdezték tőlem: Vajon ez a dolog a test gyötrelmét jelenti a próbatétel napjaiban, avagy a lélek végleges állapotát jelenti a halandó test halála után, vagy pedig olyan dolgokról szól, melyek földiek?

32 És lőn, hogy azt mondtam nekik, hogy ez mind földi, mind lelki dolgok jelképe volt; mert el fog jönni az a nap, amikor tetteik szerint meg kell, hogy ítéltessenek, igen, méghozzá azon tettek szerint, melyeket a halandó test cselekedett próbatételük napjaiban.

33 Ha tehát gonoszságukban halnak meg, őket is ki kell hogy taszítsák, ami a lelki dolgokat illeti, melyek az igazlelkűséggel vannak kapcsolatban; Isten elé kell tehát állítani őket, hogy cselekedeteik alapján megítéltessenek; és ha cselekedeteik tisztátalanok voltak, akkor nekik is szükségképpen tisztátalannak kell lenniük; és ha ők tisztátalanok, akkor szükségképpen nem lakhatnak Isten királyságában; mert ha úgy lenne, akkor Isten királyságának is tisztátalannak kellene lennie.

34 De íme, mondom nektek, hogy Isten királysága nem tisztátalan, és semmi tisztátalan dolog nem léphet be Isten királyságába; tehát szükségképpen lennie kell egy tisztátalan helynek, annak részére elkészítve, ami tisztátalan.

35 És van egy elkészített hely, igen, méghozzá az a rettenetes pokol, amelyről beszéltem, és annak elkészítője az ördög; az emberek lelkének végső állapota tehát az, hogy Isten királyságában lakjon, vagy kiűzzék, azon igazságosság miatt, amelyről beszéltem.

36 A gonoszokat tehát elutasítják az igazlelkűektől, és az élet fájától is, melynek gyümölcse igen értékes és igen kívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt; igen, és ez a legnagyszerűbb Istennek minden ajándéka között. És így beszéltem fivéreimhez. Ámen.