1 És most lőn, hogy miután Alma elmondta nekik ezeket a szavakat, leült a földre, Amulek pedig felállt és tanítani kezdte őket, mondván:

2 Testvéreim, úgy gondolom, lehetetlen, hogy tudatlanok legyetek azon dolgokat illetően, melyeket Krisztus eljöveteléről mondtak, akiről mi azt tanítjuk, hogy Isten Fia; igen, tudom, hogy bőségesen tanították nektek ezeket a dolgokat, mielőtt elszakadtatok volna tőlünk.

3 És mivel azt kívántátok szeretett testvéremtől, hogy tudassa veletek, mit tegyetek a megpróbáltatásaitok miatt; ő szólt hozzátok valamennyit, hogy előkészítse az elméteket; igen, és hitre és türelemre buzdított benneteket –

4 Igen, méghozzá arra, hogy csak annyi hitetek legyen, hogy elültessétek az igét a szívetekben, hogy megpróbálkozzatok jóságának a kísérletével.

5 És láttuk, hogy az elmétekben lévő nagy kérdés az, hogy tényleg Isten Fiában lesz-e az ige, és hogy vajon nem lesz-e Krisztus?

6 És ti is láttátok, hogy testvérem többször bebizonyította nektek, hogy Krisztusban van a szabadulást hozó ige.

7 Testvérem Zénos szavait idézte, hogy Isten Fia által jön el a megváltás, és Zénok szavait is; és Mózesre is hivatkozott, hogy bebizonyítsa ezen dolgok igaz voltát.

8 És most, íme, én magam is bizonyságot teszek nektek arról, hogy ezek a dolgok igazak. Íme, azt mondom nektek, tudom, hogy Krisztus el fog jönni az emberek gyermekei közé, hogy magára vegye népe vétkeit, és hogy engesztelést fog hozni a világ bűneiért; mert az Úristen mondta ezt.

9 Mert szükséges, hogy legyen engesztelés; mert az Örökkévaló Isten nagy terve szerint kell, hogy legyen egy engesztelés, különben az egész emberiségnek elkerülhetetlenül el kell vesznie; igen, mind makacsak; igen, mind elbukottak és elvesztek, és el kell pusztulniuk, ha nem történik meg ez a szükséges engesztelés.

10 Mert szükséges, hogy legyen egy nagy és utolsó áldozat; igen, nem ember, sem állat vagy valamilyen madáráldozat; mert nem emberi áldozatnak kell annak lennie; hanem egy végtelen és örökkévaló áldozatnak.

11 Most nincs olyan ember, aki feláldozhatná a saját vérét úgy, hogy az kiengesztelne egy másik bűneiért. Most, ha egy ember gyilkol, akkor íme, a mi törvényünk, ami igazságos, az ő fivére életét veszi-e el? Azt mondom nektek, hogy nem.

12 Hanem a törvény annak az életét követeli, aki gyilkolt; ezért semmi olyan nem teszi meg engesztelésként a világ bűneiért, ami nem végtelen.

13 Ezért szükséges, hogy legyen egy nagy és utolsó áldozat; és azzal majd vége lesz, vagyis ajánlatos, hogy vége legyen a vérontásnak; akkor töltetik majd be Mózes törvénye; igen, az egész betöltetik, minden jóta és pontocska, és semmi sem múlik el.

14 És íme, ez az egész értelme a törvénynek, mert annak minden betűje arra a nagy és utolsó áldozatra mutat; és az a nagy és utolsó áldozat az Isten Fia lesz, igen, végtelen és örökkévaló.

15 És így ő szabadítást hoz mindazoknak, akik hisznek az ő nevében; és az ennek az utolsó áldozatnak a szándéka, hogy irgalmas bensőt teremtsen, mely legyőzi az igazságosságot, és lehetővé teszi az emberek számára, hogy bűnbánathoz vezető hitük lehessen.

16 És így az irgalom eleget tehet az igazságosság követelményeinek, és a biztonság karjaiba zárja őket, míg aki nem gyakorol bűnbánathoz vezető hitet, az ki lesz téve az igazságosság követelményei teljes törvényének; tehát csak annál lép érvényre a megváltás nagy és örökkévaló terve, akinek bűnbánathoz vezető hite van.

17 Testvéreim, adja hát az Isten, hogy elkezdjétek gyakorolni a bűnbánathoz vezető hiteteket, hogy elkezdjétek szólítani az ő szent nevét, hogy irgalommal legyen irántatok;

18 Igen, fohászkodjatok hozzá irgalomért; mert neki hatalmában áll megszabadítani.

19 Igen, alázkodjatok meg, és ne szűnjetek meg imádkozni hozzá.

20 Fohászkodjatok hozzá, amikor a mezőiteken vagytok, igen, mind a nyájaitokért.

21 Fohászkodjatok hozzá a házaitokban, igen, egész háza népetekért, reggel, délben és este is.

22 Igen, fohászkodjatok hozzá ellenségeitek hatalma ellen.

23 Igen, fohászkodjatok hozzá az ördög ellen, aki ellensége minden igazlelkűségnek.

24 Fohászkodjatok hozzá mezeitek terméséért, hogy bővelkedjetek azokban.

25 Fohászkodjatok mezeitek nyájaiért, hogy gyarapodjanak.

26 De ez még nem minden; ki kell öntenetek lelketeket a szobáitokban, és a titkos helyeiteken, és a vadonban.

27 Igen, és amikor nem fohászkodtok az Úrhoz, szívetek akkor is legyen tele, folyamatosan imában fordulva hozzá a jólétetekért, és azok jólétéért is, akik körülöttetek vannak.

28 És most íme, szeretett testvéreim, azt mondom nektek, ne gondoljátok, hogy ez minden; mert ha mindezen dolgok megtétele után elutasítjátok a szűkölködőket és a mezíteleneket, és nem látogatjátok meg a betegeket és a nyomorultakat, és nem adtok a javaitokból, ha van, azoknak, akiknek szükségük van arra – azt mondom nektek, hogy ha ezen dolgok közül valamelyiket is elhanyagoljátok, akkor íme, imátok hiábavaló, és semmit nem ér nektek, és olyanok vagyok, mint a képmutatók, akik megtagadják a hitet.

29 Ha tehát nem emlékeztek rá, hogy jószívűek legyetek, akkor olyanok vagytok, mint a salak, melyet (mivel értéke nincs) kivetnek a finomítók, és lábuk alá tapossák az emberek.

30 És most, testvéreim, miután olyan sok tanúbizonyságot kaptatok, látván, hogy a szentírások bizonyságot tesznek ezen dolgokról, szeretném, ha előlépnétek és bűnbánathoz vezető gyümölcsöt hoznátok.

31 Igen, szeretném, ha előrelépnétek, és nem keményítenétek meg többé a szíveteket; mert íme, most van szabadulásotok ideje és napja; ha tehát bűnbánatot tartotok és nem keményítitek meg a szíveteket, akkor a megváltás nagy terve rögtön érvénybe lép számotokra.

32 Mert íme, az embereknek ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra; igen, íme, ez az élet a napja annak, hogy az emberek elvégezzék a munkáikat.

33 És most, amint már előbb mondtam nektek, mivel olyan sok tanúbizonyságot kaptatok, könyörgöm, ne halogassátok tehát végsőkig bűnbánatotok napját; mert ezen élet-nap után, mely az örökkévalóságra való felkészülésre adatott nekünk, íme, ha nem használjuk jobban ki az időnket, míg ebben az életben vagyunk, akkor eljön majd a sötétség éjszakája, melyben már nem végezhető munka.

34 Akkor már nem mondhatjátok, amikor ahhoz a rettenetes fordulóponthoz értek, hogy bűnbánatot tartok, hogy visszatérek Istenemhez. Nem, nem tudjátok ezt mondani, mert annak a léleknek, mely az ezen életből való távozáskor birtokolta a testeteket, annak a léleknek lesz hatalma testetek birtoklására az örökkévaló világban.

35 Mert íme, ha egészen halálotokig halogattátok bűnbánatotok napját, akkor íme, az ördög lelkének vetettétek alá magatokat, és ő az övéinek pecsétel benneteket; az Úr Lelke tehát már eltávozott tőletek, és nincs helye bennetek, és az ördögnek van meg minden hatalma felettetek; és ez a gonoszok végső állapota.

36 És ezt én tudom, mert az Úr megmondta, hogy nem lakik szentségtelen templomokban, hanem az igazlelkűek szívében lakik; igen, és azt is megmondta, hogy az igazlelkűek le fognak ülni az ő királyságában, hogy többé onnan ki ne jöjjenek; és ruházatuk fehérré tétetik a Bárány vére által.

37 És most, szeretett testvéreim, szeretném, ha emlékeznétek ezekre a dolgokra, és Isten előtti félelemmel vinnétek véghez a szabadulásotokat, és nem tagadnátok többé Krisztus eljövetelét;

38 Ha nem hadakoznátok többé a Szentlélek ellen, hanem befogadnátok azt, és magatokra vennétek Krisztus nevét; ha egészen a porig alázkodnátok és Istennek hódolnátok ahol csak vagytok, lélekben és igazságban, és ha naponta hálaadásban élnétek a sok irgalomért és áldásért, amivel igenis elhalmoz benneteket.

39 Igen, és buzdítalak benneteket, testvéreim, hogy folyamatosan legyetek éberek az imára, hogy ne vezessenek félre benneteket az ördög kísértései, hogy ne győzzön le titeket, hogy ne legyetek alávetettjei az utolsó napon; mert íme, ő semmi jó dologgal nem jutalmaz meg benneteket.

40 És most, szeretett testvéreim, arra buzdítalak titeket, hogy legyen türelmetek, és hogy így viseljetek mindenféle megpróbáltatást; hogy ne szidalmazzátok azokat, akik rendkívüli szegénységetek miatt kiűznek benneteket, különben hozzájuk hasonlóan bűnösök lesztek.

41 Hanem legyen türelmetek, és így viseljétek ezeket a megpróbáltatásokat, annak szilárd reményével, hogy egy napon megpihentek majd minden megpróbáltatásotoktól.