1 És most lőn, hogy a bírák uralmának negyvenharmadik évében nem volt viszálykodás Nefi népe között, eltekintve némi kevélységtől az egyházban, mely néhány kisebb széthúzáshoz vezetett a nép között, de ezeket az ügyeket még a negyvenharmadik év végén rendbe tették.

2 És a negyvennegyedik évben nem volt viszálykodás a nép között; és a negyvenötödik évben sem volt sok viszálykodás.

3 És a negyvenhatodikban lőn, igen, hogy sok viszálykodás és sok széthúzás volt; melyek eredményeképpen rendkívül sokan voltak, akik elhagyták Zarahemla földjét, és az északi földre mentek, hogy örököljék azt a földet.

4 És rendkívül nagy távolságot tettek meg, olyannyira, hogy nagy vizekhez és sok folyóhoz értek.

5 Igen, és annak a földnek minden részébe szétszóródtak, azokba a részekbe, melyeket nem tett pusztává és erdőtlenné az a sok lakos, aki azelőtt örökölte a földet.

6 És most, ennek a földnek egyik része sem volt puszta, csak fa nem volt rajta; de a pusztulás nagysága miatt, azon népet illetően, mely azelőtt örökölte a földet, pusztaságnak hívták.

7 És csak kevés fa volt ezen föld színén, mindazonáltal az odamenő emberek rendkívül jártasak lettek a cementtel való munkálkodásban, cementházakat építettek tehát, és ezekben laktak.

8 És lőn, hogy sokasodtak és szétszóródtak, és a déli földről elmentek az északi földre, és annyira szétszóródtak, hogy az egész föld színét kezdték benépesíteni, a déli tengertől az északi tengerig, a nyugati tengertől a keleti tengerig.

9 És az északi földön lévő emberek sátrakban laktak, és cementházakban, és hagyták, hogy amilyen fa csak kisarjad a föld színén, az felnőjön, hogy idővel legyen fájuk, hogy építhessék házaikat, igen, városaikat, és templomaikat, és zsinagógáikat, és szentélyeiket, és mindenféle épületüket.

10 És lőn, hogy a fa rendkívül ritka volt az északi földön, sokat küldtek tehát hajóval.

11 És így lehetővé tették az északi földön lévő emberek számára, hogy sok várost építhessenek fából is, meg cementből is.

12 És lőn, hogy sokan voltak Ammon népe közül, akik születésük szerint lámániták voltak, akik szintén elmentek erre a földre.

13 És most, sok olyan feljegyzés van, melyet ezen nép cselekedeteiről vezettek sokan ebből a népből, melyek részletesek és nagyon nagyok, és róluk szólnak.

14 De íme, ebbe a munkába még a századrészét sem lehet belefoglalni ezen nép cselekedeteinek, igen, a lámániták és a nefiták, és háborúik, és viszálykodásaik, és széthúzásaik, és prédikálásuk, és próféciáik, és hajózásaik és hajóépítéseik, és templom, és zsinagóga és szentélyépítéseik, és igazlelkűségük és gonoszságuk, és gyilkosságaik, és rablásaik, és fosztogatásaik, és mindenféle utálatosságaik és paráznaságaik beszámolójának.

15 De íme, sok könyv és mindenféle feljegyzés van erről, amit főleg a nefiták írtak.

16 És ezek mindaddig nemzedékről nemzedékre szálltak a nefiták között, amíg bűnbe nem estek, amikor is gyilkolták és rabolták, űzték, hajtották, pusztították és a föld színén szétszórták őket, és összekeveredtek a lámánitákkal, úgyhogy már nem hívták őket nefitáknak, mert akárcsak a lámániták, gonosszá, vaddá, kegyetlenné váltak.

17 És most, megint visszatérek a beszámolómhoz. Tehát amiről beszéltem, az azt követően történt, hogy nagy viszálykodások, és zavargások, és háborúk, és széthúzások voltak Nefi népe között.

18 Véget ért a bírák uralmának negyvenhatodik éve;

19 És lőn, hogy még mindig nagy viszálykodás volt az országban, igen, méghozzá a negyvenhetedik évben, és a negyvennyolcadik évben is.

20 Mindazonáltal Hélamán igazságosan, részlehajlás nélkül töltötte be a bírói széket; igen, és azon volt, hogy betartsa Isten rendelkezéseit, és ítéleteit és parancsolatait; és szüntelenül azt tette, ami helyes volt Isten szemében; és atyja útjain járt, olyannyira, hogy boldogult ezen a földön.

21 És lőn, hogy két fia volt. Az idősebbnek a Nefi nevet adta, a fiatalabbnak pedig a Lehi nevet. És kezdtek az Úrnak nevelkedni.

22 És lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralma negyvennyolcadik évének vége felé kis mértékben szűnni kezdtek a háborúk és a viszálykodások a nefiták népe között.

23 És lőn, hogy a bírák uralmának negyvenkilencedik évében állandó békét teremtettek az országban, eltekintve azoktól a titkos összeesküvésektől, amelyeket a rabló Gadianton szervezett az ország sűrűbben lakott részeiben, és amelyekről azoknak, akik a kormány élén álltak, akkor még nem volt tudomásuk; ezért nem irtották ki őket az országból.

24 És lőn, hogy ugyanebben az évben rendkívüli gyarapodásnak indult az egyház, olyannyira, hogy ezrek csatlakoztak az egyházhoz és keresztelkedtek meg a bűnbánatra.

25 És oly nagy volt az egyház gyarapodása, és oly sok áldás szállt a népre, hogy még maguk a főpapok és a tanítók is szerfelett csodálkoztak.

26 És lőn, hogy virágzott az Úr munkája, mert sok lélek, igen, tízezrek keresztelkedtek meg és csatlakoztak Isten egyházához.

27 Így láthatjuk, hogy az Úr mindazokhoz irgalmas, akik szívük őszinteségében szólítják az ő szent nevét.

28 Igen, így láthatjuk, hogy a menny kapuja mindenki előtt nyitva áll, azok előtt, akik hisznek Jézus Krisztus nevében, aki Isten Fia.

29 Igen, látjuk, hogy aki akarja, az megragadhatja Isten szavát, mely élő és ható, mely az ördög minden ravaszságát, és csapdáját és csalárdságát kettéhasítja, és a krisztusi embert egy szűk és keskeny úton átvezeti a nyomorúságnak azon örökké tartó mélységén, mely azért van elkészítve, hogy elnyelje a gonoszokat –

30 És lelkükkel, igen, halhatatlan lelkükkel kiköthetnek Isten jobb keze felől a mennyek királyságában, hogy Ábrahámmal, és Izsákkal, és Jákóbbal és mind a szent atyáinkkal együtt leüljenek, és többé onnan ki ne menjenek.

31 És ebben az évben szüntelen örvendezés volt Zarahemla földjén, és mind a környező tájakon, méghozzá az egész földön, mely a nefiták birtokában volt.

32 És lőn, hogy béke és rendkívüli nagy boldogság volt a negyvenkilencedik év hátralevő részében; igen, és a bírák uralmának ötvenedik évében is állandó volt a béke és nagy volt a boldogság.

33 És a bírák uralmának ötvenegyedik évében is béke volt, eltekintve attól a kevélységtől, mely kezdett belopózni az egyházba – nem Isten egyházába, hanem azon emberek szívébe, akik Isten egyházához tartozónak vallották magukat.

34 És olyannyira felemelkedtek a kevélyégben, hogy sok testvérüket üldözni kezdték. Most ez nagy gonoszság volt, ami miatt a nép alázatosabb része nagy üldöztetéseket szenvedett, és sok megpróbáltatáson vergődött át.

35 Mindazonáltal ezek gyakran böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak, és egyre szilárdabbakká és szilárdabbakká Krisztus hitében, mígnem örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük, igen, és megtisztult és megszentelődött a szívük, mely megszentelődés abból ered, hogy átengedték a szívüket Istennek.

36 És lőn, hogy még az ötvenkettedik év is békében ért véget, eltekintve attól a rendkívül nagy kevélységtől, mely az emberek szívébe férkőzött. És ez rendkívül nagy vagyonuk és gyarapodásuk miatt volt azon a földön; és napról napra hatalmasodott el rajtuk.

37 És lőn, hogy a bírák uralmának ötvenharmadik évében meghalt Hélamán, és a legidősebb fia, Nefi kezdett el uralkodni a helyében. És lőn, hogy igazságosan és részrehajlás nélkül töltötte be a bírói széket; igen, betartotta Isten parancsolatait és atyja útjain járt.