Te vajon tízdolláros életet élsz?

Írta: Gérald Caussé püspök

elnöklő püspök

Vajon a dolgok mulandó értékét vagy a dolgok örökkévaló értékét nézed?

Évekkel ezelőtt, amikor Franciaországban, Párizsban voltam cövekelnök, egyszer arról tájékoztattak, hogy Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) néhány napra Párizsba érkezik, és én leszek a sofőrje. Nekem kell majd elvinnem a repülőtérről a szállodájába, hogy kipihenhesse magát. Másnap több helyre is elviszem majd, ahol látogatást tesz. Az egyik ilyen hely az amerikai katonai temető volt, ahol Hinckley elnöknek az első világháborúban influenzában elhunyt fivére van eltemetve.

Amikor azonban felvettem őt a reptéren, nem tűnt fáradtnak. Felemelte a botját, és azt mondta: „Caussé elnök! Munkára fel!”

Azt szerette volna, ha rögtön a temetőben kezdünk. Sajnos az igazgatóval másnapra beszéltem meg a látogatást, így amikor odaértünk, a temető zárva volt, és nem volt ott senki.

Másnap annyira elfoglaltak voltunk, hogy nem jutott időnk visszatérni oda. Este Hinckley elnök a kezembe nyomott egy amerikai tízdolláros bankjegyet, és azt mondta: „Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam eljutni a temetőbe. Nagyon hálás lennék, ha vennél néhány virágot, és leraknád a testvérem sírjára.”

Megvettem a virágokat, de nem használtam fel a bankjegyet. Másnap, vasárnap délután, a családommal kimentem a temetőbe, és a sírra helyeztem a virágokat. Lefényképezkedtünk a felvirágozott sír előtt, és a képet elküldtük Hinckley elnöknek.

A tízdolláros ma is megvan. Ott van a szentírásaim lapjai között. Ha valaki megkérdezné, hogy mennyit ér ez a bankjegy, a legtöbben azt válaszolnák, hogy tíz dollárt. Számomra azonban jóval többet ér. Ez a bankjegy valamikor tíz dollárt ért, de számomra ma már felbecsülhetetlen értékű. Egy olyan pillanat emléke, melyet Isten prófétájával tölthettem.

Adj örökkévaló célt és értelmet az életednek!

Sok dolog van az életünkben, aminek nagyon is véges, mulandó értéke van. Sokan vannak, akikkel kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy „tízdolláros életet élnek”. Ők azok, akik talán ezt mondják: „Egyél, igyál és vigadj, mert holnap meghalunk” (2 Nefi 28:7).

Ám a földön töltött élet minden percének akkora értéke van, hogy az óriási, ezen az életen túlmutató, az örökkévalóságokra terjedő hatással van. Az „egyél, igyál és vigadj” szemlélet ellentéte a „gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben” (Máté 6:20).

Íme csupán néhány példa arra, hogyan lehet a dolgokat örökkévaló értékkel megtölteni:

1. A templom. A legtöbb ember számára a templom csupán egy gyönyörű épület. Valóban gyönyörű, de számunkra ez az Úr háza, ahol szertartásokban részesülhetünk, és olyan szövetségeket köthetünk, amelyek lehetővé teszik, hogy örökkévalóan a családunkkal éljünk.

2. A Mormon könyve. A legtöbben azt mondanák, hogy ez mindössze egy szép történeteket tartalmazó könyv. Számunkra azonban Isten szava.

3. A tized. A legtöbben azt mondanák: „Olyan pénz, amelyet az egyháznak adsz.” Számunkra nemcsak pénz, hanem a hit és az Úr parancsolatainak való engedelmesség kifejezése. Továbbá olyan áldásokat jelképez, amelyeket elnyerhetünk, ha hithűek vagyunk.

4. A Bölcsesség szava. Sokan azt mondanák, hogy a testi egészségről szól. Ez igaz, de ennél többről van szó. Tudjuk, hogy ha követjük a Bölcsesség szavát, velünk lesz az Úr Lelke.

5. Házastársi intimitás. A legtöbben úgy vélik, ez csak a testi élvezetről szól. Azonban egy házasságot kötött férfi és nő között, különösképpen pedig azok között, akiket egymáshoz pecsételtek a templomban, ez többről szól. A családról szól, valamint a házastársak közti szeretet és egység kifejezéséről.

6. Tanulás és munka. A legtöbben azt mondanák, hogy ezek segítenek kényelmesebb életet élni és kielégíteni a családunk szükségleteit. Mi azonban hisszük, hogy ez az önellátás kialakításáról – erről a lelki tantételről – is szól. Gyakorolhatjuk az önrendelkezésünket, hogy függetlenné váljunk és segíthessünk másokon.

Találd meg az összhangot a fizikai és a lelki dolgok között!

Életünk fizikai és lelki síkja szorosan összefonódik; ne is próbáljuk elszigetelni őket egymástól! Az anyagi vonatkozásoknak örökkévaló célok szolgálatában kell állnia.

Az Úr azt mondta, hogy „számomra minden dolog lelki” (Tan és szövetségek 29:34). Azt is mondta, hogy „az ember lélek. Az elemek örökkévalóak, és a lélek és az elem, elválaszthatatlanul összekötve, teljességet kap az örömből; És amikor külön vannak, ember nem kaphat teljességet az örömből” (Tan és szövetségek 93:33–34). Test nélkül a lelkünk nem tehető tökéletessé, éppen ezért létezik feltámadás. A felmagasztosulás: a fizikai és a lelki között fennálló kiegyensúlyozott viszony és egység.

A Lélek segítségével hozz döntéseket!

A látszólag fizikai vagy anyagi dolgokról is az Úr Lelkének segítségével hozzunk döntéseket. Az Úr örökkévaló látásmóddal rendelkezik. Mindent tud a kezdetektől a végéig. Tökéletesen szeret bennünket – még annál is jobban, mint ahogy mi szeretjük magunkat. Ha a sajátunk helyett az Ő akaratának követésére törekszünk, azzal boldogabbá és jobbá válik az életünk. Az akaratát az Ő Lelkén keresztül tudhatjuk meg, az pedig ima által, a szentírások olvasása és átgondolása által, valamint a családtagjainkkal való tanácskozás által érkezik.

Hogyan ismerhetjük fel tehát az Ő Lelkét? Az Úr ezt mondta:

„[A]mi nem épít, az nem Istentől való, és sötétség. Ami Istentől való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben, még több világosságot kap; és ez a világosság mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig” (Tan és szövetségek 50:23–24).

Más szavakkal: amiből okulunk, ami épít bennünket, ami örömöt hoz, ami világosságot teremt az életünkben, az Istentől sugalmazott. Időnként még a saját gondolataink is Istentől sugalmazottak.

Hoztam úgy is döntéseket lelki benyomások alapján, hogy az eszem valami mást súgott volna. Ez mindig magasan jobbnak bizonyult, mint ha az eszemre hallgattam volna.

Példának okáért, miután a leendő feleségemmel úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk, megegyeztünk, hogy a házasságunkat örökkévaló szemszögből fogjuk nézni: mindig tevékenyek leszünk az egyházban, templomi házasságot kötünk, és a többi. E választások roppantul megáldottak bennünket, a házasságunknak pedig tartósságot és mélységet adtak.

Életemnek egy pontján kiemelt fizetéssel, valamint nagy felelősséggel és elismeréssel járó munkám volt. Egy nap a feleségem azt mondta: „Annyira lefoglal a munkád! Imádkozhatnál és gondolkozhatnál arról, hogy új állást keress, amelyik mellett jobban tudnád szolgálni az Urat.” Imádkoztunk, a Lélek pedig megerősítette nekem, hogy állást kell váltanom. De egy kicsit még vonakodtam. Amikor erről imádkoztam, közöltem az Úrral annak az egyetlen cégnek a nevét, amelynél az addigi állásom feladása esetén hajlandó lettem volna dolgozni.

Három héttel később felvettem a kapcsolatot egy toborzóügynökséggel, akik állásinterjút tartottak velem. A végén az illető azt mondta, hogy az egyik ügyfele éppen új igazgatót keres. Az a cég volt, amelyet az imámban említettem. Kis cégről van szó, ahol talán ha tízévente üresedik meg efféle állás. Ez maga volt a csoda.

Viccelődve azt mondtam a felségemnek: „Van egy jó hírem és egy rossz. A jó hír az, hogy felvesznek ahhoz a céghez. A rossz hír az, hogy szerintem az Úr tartogat valamit a számomra.”

Egy pénteki napon aláírtam a szerződésemet annál a cégnél. Szombaton elhívtak cövekelnöknek.

A feleségem és én többre értékeljük a Lélek késztetéseit és Isten szolgálatát, mint az anyagi áldásokat, a szellemi elégedettséget vagy a társadalmi rangot. Az Úr szándékát kerestük, és lelki megerősítést kaptunk arról, hogy minden rendben lesz. Ez volt életem egyik legnagyszerűbb élménye.

Lásd meg a valódi értéket!

Soha nem bántam meg, hogy a lelki megfontolásokat minden más elé helyeztem. Ez időnként áldozatnak érződik, de megtanultam, hogy hosszú távon csakis ez az, ami számít. Ne élj „tízdolláros életet”! Életünk hozzáigazítása létezésünk céljához jelenti az öröm és boldogság képletét, nemcsak erre az életre, de az eljövendőre is.

A Mormon könyve példányainak fényképei: Celia Jeffery