Visszatérés az egyházba, ölelő karok közé

Írta: Rachelle Wilson

Abbahagytam az egyházba járást, de soha nem veszítettem el a hitemet a hitelveimben. Amikor visszatértem, az egyházközségem mellettem állt.

Miközben zamatos sült csirkétől és némileg elsózott, de tökéletesen átsütött hasábburgonyától zsíros kézzel egy hűsítő turmixot kortyolgattam egy elmaradt matekórán, az egyik jó barátom megismertetett egy új vallással, amelyről még soha nem hallottam: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházával. Nem igazán ismertem fel, hogy a menny vezérel az utamon, amikor olyan emberekkel találkozom és olyan élményeket szerzek, amelyeket Mennyei Atya tökéletesen eltervezett számomra.

Már fiatalon kialakult bennem az Istenbe vetett hit, mivel katolikusként nevelkedtem. Amikor azonban elkezdtem a főiskolát, határozottan emlékszem, ahogy felöltött bennem a gondolat, hogy szeretnék többet tudni. Még szorosabb kapcsolatra vágytam Istennel. Ez a gondolat és az Úrra való nyitottságom tette lehetővé, hogy ez a barátom megismertesse velem az evangéliumot és meghívjon istentiszteletre.

Amikor első alkalommal mentem el Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába, egy picit visszahúzódó voltam, de barátságosnak éreztem a fogadtatást, mert mindenki olyan kedves, szívélyes és őszinte volt. Bár azelőtt soha nem találkoztam ezekkel az emberekkel, mégis családtagként bántak velem. Elkezdtem rendszeresen járni, és egy hosszas érdeklődési időszak, valamint egy egész életemet megváltoztató papsági áldás után csatlakoztam az egyházhoz. Az egyházi tevékenységeken való aktív és lelkes részvétel öt kitartó hónapja után azonban a hitem próbatétel elé lett állítva. Azt az iránymutatást kaptam, hogy térjek haza.

A szülővárosomban eljártam az új egyházközségembe, és még elhívásokat is kaptam. Igyekeztem tevékeny maradni, de úgy tűnt, az életemben minden összeesküdött ellenem, aminek eredményeként aztán elmaradoztam az egyházból.

Az életem őrült hullámvasútként zakatolt tovább, de soha nem veszítettem el a hitemet a hitelveimben. Tudtam, hogy az egyházban van Jézus Krisztus evangéliumának teljessége és minden, amire csak szükségem van az életben.

Alkalmanként eljárogattam különböző egyházközségekbe e kevésbé tevékeny évek alatt, és láttam, milyen más, ha az embert örömmel fogadják vagy észre sem veszik. Szerencsére a misszionáriusok áthidalták a szakadékot és szolgálattételt nyújtottak a szükségleteimet illetően, míg végül visszatértem az egyházba. Az otthoni egyházközségem igazán örömmel fogadott. Abban a pillanatban éreztem, hogy oda tartozom, amikor beléptem az ajtón. E szívélyes egyháztagok miatt továbbra is jártam, és élvezhettem az evangélium összes áldását.

Hiszek abban, hogy saját magadért kell istentiszteletre járni, nem az emberek miatt. De végtelenül sokat segít, amikor szeretettel fogadnak. Szerencsére vannak dolgok, amiket megtehetsz, hogy te magad és mások is még inkább úgy érezzék, hogy örömmel látják őket az egyházban.

Hogyan tudod elősegíteni, hogy azt érezd, örömmel látnak:

Vegyél részt a felsőfokú hitoktatáson, a szolgálati lehetőségeken és az egyházi tevékenységeken! Bár elsőre ijesztő lehet, különösen akkor, ha nem ismersz senkit, de ha kimerészkedsz, az megnyitja az ajtót új emberek megismerése és egész életen át tartó barátságok kovácsolása előtt.
Vedd körül magad hasonló gondolkodású emberekkel! Ez különösen fontos akkor, ha megtért vagy, illetve most térsz vissza az egyházba. Ha hasonló gondolkodású emberekkel veszed magad körül, azzal nem csupán kínos helyzetektől kíméled meg magad, hanem sokat is tanulhatsz tőlük és megfelelő támogatást kaphatsz.
Látogasd a templomot! Ha törekszel a templomlátogatásra, az azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozol, amelyek összhangban állnak az Úr akaratával. Látni fogod, amint az engedelmesség megerősít téged.
Emlékezz arra, hogy ki és miért! Kiért teszed ezt? Kire fontos tekinteni és miért vagy itt? Ez segíthet megfelelő szemszögből látnod, hogy mi szolgálja a fejlődésedet.

Hogyan tudod elősegíteni, hogy mások azt érezzék, örömmel látják őket:

Tanúsíts szeretetet! Légy valódi barát! Mindannyian különböző utakon járunk. Mások megismerése segíteni fog megtalálnod a támogatásuk legjobb módját. Ha elhívod őket a tevékenységekre, megosztod velük a tudnivalókat, és bemutatsz nekik új embereket az egyházban, az segíteni fog nekik új kapcsolatokat kiépíteni és új barátokra szert tenni.
Figyelj oda a Lélek késztetéseire, és bízz az Úr időzítésében! Erősen hiszem, hogy Mennyei Atya vezérel minket, és szándékosan helyez az utunkra bizonyos embereket. Ha mindennap megteszed a tőled telhető legjobbat, az megáld majd téged, és elősegíti, hogy megáldj másokat is.

Mennyei Atya valóban egyenként ismer és szeret minket. Remélem, hogy át tudod érezni az Ő irántad való szeretetét, illetve hogy képes vagy úgy látni magadat – és másokat is –, mint Ő. Remélem, hogy megosztod az irántad érzett szeretetét másokkal, különösen a látogatókkal, az új megtértekkel és azokkal, akik éppen visszatérőben vannak. Elmondhatom, hogy nagyon hálás vagyok minden egyes emberért, aki felkarolt engem, és most már én is keresem a lehetőségeket, hogy így tegyek.