Új egyháztag vagy? Itt a helyed!
Lehet, hogy nem a megfelelő elvárásoknak próbálsz megfelelni?
Hogyan mutatkozol be, amikor találkozol valakivel? Mi az, ami fontos abból a szempontból, hogy ki vagy? Brian vagyok. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja. Csakhogy nem mindig éreztem azt, hogy idetartoznék.
Akkor csatlakoztam az egyházhoz, amikor elsőéves egyetemista voltam. Számomra úgy tűnt, mintha csak pillanatok teltek volna el a keresztelőm után, amikor a jó szándékú egyháztagok már azt kérdezgették, hogy fogok-e missziót szolgálni, miközben még el sem jutottam oda, hogy komolyan fontolóra vehessem a missziót. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy igenlő választ várnak tőlem.
Megütöm a mércét?
Alig egy évvel azután, hogy csatlakoztam az egyházhoz, megkaptam az elhívásomat, hogy Angliában szolgáljak, és a tanítás buzgó vágyával érkeztem oda. Ám napokon belül ráébredtem, mennyire honvágyam van. Nem voltam felkészülve arra, hogy teljes idejű missziót szolgáljak.
Amikor a misszióelnökömmel az érzéseimről beszéltem, ő késztetést érzett arra, hogy elénekelje nekem a telefonba a Napfény van ma az én szívemben (Himnuszok, 145. sz.) című himnuszt. Kicsit furcsálltam, de mégis a világosság és melegség érzésével töltött el.
Azonban egy héttel később már hazafelé repültem, és a gépen mindvégig az érzéseimmel tusakodtam. Úgy éreztem, maga alá gyűr az afeletti aggodalom, hogy mások mit gondolhatnak a döntéseimről. Dühös voltam magamra, amiért nem szolgáltam végig a teljes két évet – elvégre a missziós szolgálatért korábban barátokat és családtagokat hagytam otthon, és elhalasztottam a tanulmányaimat is. Olyan sok szívfájdalmat szenvedtem el, hogy már azt éreztem, Mennyei Atya a szükség idején magamra hagyott. Már azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán jó helyen vagyok-e, hiszen nem feleltem meg minden elvárásnak.
Jöjj, ahogy vagy
Egy héttel a hazaérkezésemet követően a legjobb barátom családja áthívott, hogy együtt nézzük az általános konferencia egyik ülését. Erre vágytam a legkevésbé, de azért elmentem.
Az ülés közepe táján Jeffrey R. Holland elder ment ki az emelvényre, és ezt mondta: „Napfény van ma az én szívemben” – ugyanazt, amit két héttel korábban a misszióelnököm énekelt el nekem váratlanul. A Lélek ezt súgta: „Ez az az egyház, ahova tartozol.” A következő 15 perc során teljesen megváltozott a nézőpontom.
Könnyű úgy érezni, hogy nem illünk valahova, és hogy nem felelünk meg mások elvárásainak, csakhogy egyikünk sem tud teljesen megfelelni (lásd Rómabeliek 3:23). És igen, Isten azt mondja, még így is van hely mindannyiunk számára az Ő egyházában (lásd 1 Korinthusbeliek 12:20–23).
Holland elder ezt tanította a konferenciai beszédében: „»Jöjj, ahogy vagy« – kéri egy szerető Atya mindannyiunktól, de hozzáteszi: »Ne számíts arra, hogy olyan is maradsz, amilyen vagy«” (Elénekelt és elhallgatott dalaink. Liahóna 2017. máj. 51.). Isten azt szeretné, hogy itt legyünk – nem számít, kik vagyunk vagy mit tettünk –, mert ez teszi lehetővé számára, hogy segítsen nekünk megváltoztatni azt, hogy kivé válunk (lásd 3 Nefi 18:22).
Mielőtt hallottam volna Holland elder beszédét, úgy gondoltam, valahová tartozni azt jelenti, hogy megfelelek minden elvárásnak. Most már jobban értem, hogy az Úr egyháza nem azoknak van, akik már tökéletesek, hanem azért van, hogy segítsen a tökéletleneknek tökéletessé válni. Amikor pedig igyekszel Őt követni, akkor az Ő egyházában van a helyed.