Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

A váratlanul áthelyezett misszionáriushoz

Írta: Amy Davis

Meglepő fordulatot vett a missziód? Íme néhány tipp valakitől, aki némileg érti, hogy min mész keresztül.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.

Közöttetek, misszionáriusok között, sokan nem ott vagytok, amire számítottatok – várva, hogy kiderüljön, mi lesz az új missziós megbízásotok, vagy az is lehet, hogy hazakerültetek. E történetek láttán eszembe jutnak évekkel ezelőttről a saját misszionáriusi élményeim kedves emlékei. Gondoltam, esetleg megoszthatnék pár meglátást, melyek hasznosak lehetnek, egyik váratlanul áthelyezett misszionáriustól a másiknak.

Az albán kiürítés

1997 elején misszionárius voltam Albániában. A társammal együtt imádtuk a vidéket, a finom sajtos-spenótos pitéket, és a nyelv hangzását, melyet oly buzgón igyekeztünk elsajátítani. Mindenekelőtt szerettünk az ottani emberekkel dolgozni.

Idővel egyre feszültebbé vált körülöttünk a politikai légkör. Megpróbáltunk továbbra is az evangélium megosztására összpontosítani, de így is eljutottak hozzánk annak hírei, hogy országszerte egyre erősödnek a lázadó erők. Aztán a kormány kijárási tilalmakat vezetett be, és kezdtek erőszakosra fordulni a dolgok. Polgárháború felé haladt az ország.

Március 14-én végül az egész missziónkat kiürítették. Soha nem fogom elfelejteni a telefonhívást, mely értesített minket, hogy ideje egybegyűlni, hogy gyorsan elhagyhassuk az országot. Egymásnak ellentmondó gondolatok és érzések kavarogtak az elmémben. Természetesen biztonságban akartam lenni, de összetörte a szívemet azoknak a családoknak a hátrahagyása, akiket annyira megszerettünk, különösen ebben a zűrzavaros helyzetben. Még csak esélyünk sem volt elbúcsúzni tőlük.

Az ország elhagyása során helikopterrel szállítottak minket egy repülőgép-hordozóra, melyet rövid átszállás követett Olaszországban, mielőtt különböző missziókat jelöltek ki számunkra. Én Angliában kötöttem ki. Gyors volt, és kicsit izgalmas is, de leginkább rendkívül nehéz. Az egyik utolsó emlékem Albániáról az volt, ahogyan figyelem az egyre zsugorodó tájat a helikopter alatt, és az jár a fejemben, hogy mi lesz a mögöttünk hagyott emberekkel.

Békességre lelni

Bár a ti élményeitek részletei különbözni fognak az enyéimtől, biztosan vannak közöttetek olyanok, akik most hasonlóan vegyes érzésekkel küzdenek. Azt remélem tehát, hogy a mondandóm nektek is szól majd. Íme hat alapelv, amelyek segítettek nekem békességre lelni a teljes idejű misszionáriusi szolgálatom döbbenetes fordulatai közepette.

Lépj kapcsolatba másokkal! Előfordulhat, hogy a szomorúságod és a zavarodottságod miatt elhúzódnál másoktól. Mégis nagyon fontos, hogy kapcsolatban maradj, különösen abban az időszakban, amíg átállsz. Lépj kapcsolatba gondoskodó emberekkel, akik segítenek neked jókedvűnek maradni. A ma rendelkezésre álló technikával igazán nem lehet mentséged arra, hogy miért ne tedd ezt. Esetleg kereshetsz valakit, akivel gyakorolhatod az általad tanult idegen nyelvet. Az is lehet, hogy kapcsolatban tudsz maradni azokkal, akikkel szolgáltál és akiket tanítottál. Lehet, hogy most nem találod a helyed, de nem vagy egyedül. Még ha a családod és a barátaid nem is tudják, hogyan támogassanak téged tökéletesen, bizonyára a legtöbbjük őszintén törődik veled és azt szeretné, hogy rendben legyél.
Oszd meg továbbra is a bizonyságodat! Nem számít, hogy földrajzi értelemben hol vagy akkor, amikor ezt olvasod, kétségkívül vannak körülötted olyanok, akiket megáldhat az egyedi látásmódod. Ne riadj vissza annak megosztásától, amit teljes idejű misszionáriusként megtanultál és éreztél – függetlenül attól, hogy milyen hosszú vagy rövid időt töltöttél kint „a terepen”. Miközben feldolgozod a közelmúlt eseményeit és felismered Isten kezét az életedben, oszd meg ezeket a felismeréseket a szeretteiddel! Valakinek talán éppen arra van szüksége, hogy a te kalandod egyik tanulságát hallja.
Bízz benne, hogy Mennyei Atya ismer téged! És tudod mit? Isten tudta, hogy ez fog történni. Ő mindent tud, ami a te életedben éppen feltárul. És a Szabadítód, Jézus Krisztus, pontosan érti, hogy mit érzel. Ott vannak veled, miközben ezen az úton jársz, és a Szentlelken keresztül meg tudnak vigasztalni. Lehetséges, hogy hosszú ideig fájni fog a szíved, de ez rendjén van. Bízz az Úrban, amikor azt mondja: „Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak” (Tan és szövetségek 84:88).
Legyél türelmes, miközben gyászolsz! Haragszol? Szomorú vagy? Csalódott? Vagy azon veszed észre magad, hogy ezt nagyon igazságtalannak gondolod? Az is lehet, hogy egészen másfajta érzelmeket tapasztalsz meg. Ne feledd, hogy bármit érzel is most, az nem alaptalan. Gyászolod valaminek az elvesztését, és fontos, hogy türelmes legyél magaddal ebben a folyamatban. Ugyanakkor arra is figyelj oda, hogy ne túlozd el az átélteket vagy rágódj a múlton annyira, hogy amiatt ne tudd elvégezni a napi feladataidat. Ha úgy érzed, hogy nehezedre esik egészséges módon feldolgozni mindezt, akkor kérd meg a püspöködet vagy a misszióelnöködet, hogy segítsen neked felvenni a kapcsolatot egy szakemberrel. Nem szégyen segítséget kérni.
Tegyél erőfeszítést a Lélek meghívására! Merülj el továbbra is az evangéliumi munkában! Ha áthelyeztek, akkor tartsd be továbbra is a missziós szabályokat. Mindennap találj módot annak kifejezésre juttatására a Lélek felé, hogy szeretnéd, ha veled lenne, és írd le a Tőle kapott sugalmazást. Ha közel maradsz a Lélekhez, az segíteni fog neked döntéseket hozni a jövőddel kapcsolatban és vigaszra lelni a jelenlegi helyzetedben.
Legyél biztos abban, hogy még mindig „el vagy híva a munkára”! Én hosszú ideig úgy gondoltam, hogy az „elhívásom” oda szól, ahová misszionáriusi szolgálatra kijelöltek. Bárcsak korábban megértettem volna, hogy a valódi elhívásom Isten gyermekeinek szolgálata ott, ahol éppen vagyok. A keresztelési szövetségeim a fekete névtáblám levétele után is köteleznek arra, hogy magamra vegyem Jézus Krisztus nevét, és minden egyes nap úgy bánjak másokkal, ahogyan azt Ő tenné. Akár van új missziós megbízásod, akár felmentettek a teljes idejű misszionáriusi szolgálatból, biztos lehetsz abban, hogy bárhová is mész, a tehetségeid felhasználhatók Isten királyságának építésére.

Az Ő kezében

Szerintem Albánia elhagyásának egyik legidegtépőbb vetülete az volt, hogy vadonatúj szenteket hagytunk magunkra, akiknek most a segítségünk nélkül kellett boldogulniuk az evangéliummal. De tudod mit? Bámulatos munkát végeztek. Mi ugyan nem voltunk ott, hogy segítsünk nekik, de Isten velük volt. Az elutazásom óta eltelt több mint 20 évben is folytatódott a munka az országban, és a szentek erősek.

Így hát, drága misszionárius, figyeld továbbra is Isten kezének munkáját mindabban, ami feltárul előtted! Még mindig vannak, akiknek szükségük van a hangodra, és még rengeteg öröm vár rád. Használd ezt a sajátos tapasztalatot arra, hogy elmélyítsd a kapcsolatodat Istennel. Áldjon meg téged, miközben hittel haladsz előre!