Egy látomás elvezetett az igazsághoz
Csak odaképzeltem volna a szobrot?
Néhány évvel ezelőtt, miközben éppen misszionáriusokkal is találkozgattam, gond volt az egészségemmel. Siralmasan éreztem magam, és szerettem volna valamiféle útmutatást kapni az életemben.
Nem éreztem magam magabiztosnak vagy izgatottnak semmivel kapcsolatban, különösen ezzel az egyházzal nem, amelyről a misszionáriusok beszéltek. Ettől függetlenül, vonakodva ugyan, de úgy döntöttem, elmegyek egy úrvacsorai gyűlésre.
Édesanyám is elkísért. Amikor odaértünk az épülethez, és megláttam a tetején a ragyogó aranyszobrot, elállt a lélegzetem. Ez volt a legcsodálatosabb látvány, amelyet valaha láttam. Az épület olyan békésnek és hívogatónak tűnt, hogy a hozzáállásom teljesen megváltozott, és várakozva léptem be az ajtón.
Az úrvacsora közben behunytam a szemem, és az elmémben megjelent egy kép Jézusról. Gyermekkoromban is tudtam már Jézusról, de a közelmúltig nem érdeklődtem iránta. Soha nem olvastam a Bibliát. Őszintén szólva semmit sem tudtam arról, miért halt meg Jézus Krisztus egy kereszten, vagy miért volt tizenkét apostola, és miért tanított Róla olyan sok próféta.
Ám abban a pillanatban kapcsolatban éreztem magam Vele. Végre valóságosnak tűnt. Elsöprő szeretet és arra irányuló vágy töltötte be a szívemet, hogy többet tudjak meg. Hittem abban, hogy Ő annak az igazságnak és szeretetnek a forrása, amelyet keresek.
Néhány napra rá megkérdeztem anyukámat a szoborról, amelyet ott láttam. Kissé zavarodottan nézett rám és azt mondta, ő nem látott szobrot, de szívesen elkanyarodna az épület felé újra, hogy lássa ő is, miután én annyit áradoztam a szépségéről.
Amikor odaértünk az épülethez, észrevettem, hogy a szobor, amelyet csupán néhány napja láttam, eltűnt. Nem akartam elhinni! Valaki elvitte volna?
A következő héten az istentiszteleten megkérdeztem valakit a szoborról. Értetlenül nézett rám, és azt mondta, soha nem volt szobor az épület tetején. Ám amikor elmondtam neki, hogy nézett ki a szobor, ezt mondta: „Ó! Moróni szobrára gondolsz? Gyülekezeti házakon nem láthatod őket, de a legtöbb templomon igen.” Elmondta nekem, hogy Moróni egy próféta a Mormon könyvében, aki szerepet játszott a visszaállításban is.
Arra jutottam, hogy biztosan csak odaképzeltem a szobrot. De a Mormon könyvében elkezdtem olyan részek után kutatni, amelyek Morónit említik. Megtudtam, hogy elveszítette a családját és a barátait, hogy bántották a világ bűnei, és hogy mindezek ellenére követte Isten parancsát, hogy megvédje az igazságot. Megtudtam, hogy többször is megjelent Joseph Smithnek, hogy üzeneteket adjon át neki Mennyei Atyától. Moróniról, a tanításairól és arról tanulni, milyen sokat áldozott fel azért, hogy Krisztust kövesse és megőrizze az igazságot, segített nekem teljes szívemmel megtérni az evangéliumhoz.
Amikor végre lehetőségem adódott ellátogatni a Japán Szapporo templomba, életemben először láthattam élőben Moróni szobrát. Ugyanaz a szobor volt, amelyiket az épület tetején láttam. Ám a szobor, amelyet annak idején láttam, földöntúli fényességgel ragyogott. Úgy hiszem, a „ragyogó szobor” egy látomás volt Mennyei Atyától, amelyben arra hívott, hogy fedezzem fel az Ő szeretetét és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igazságát. Hogy olyan ősi prófétákról tanuljak, mint Moróni, akik bizonyságot tettek Krisztusról, és olyan élő prófétákról, akik szintén így tesznek. Hogy megtaláljam az iránymutatást, amelyet oly sóvárogva kutattam.
Tudom, hogy az Úr visszaállította Jézus Krisztus evangéliumát Joseph Smith prófétán keresztül, és vannak élő próféták napjainkban, akiket Ő vezet, hogy igazságot hozzanak nekünk, és segítsenek visszatérnünk Mennyei Atyához. Tudom, hogy Jézus Krisztus a békesség és az öröm forrása ebben és az eljövendő életben egyaránt.
Az Ő visszaállított evangéliumának világossága és az abból kiáradó áldások összessége teljesen megváltoztatták az életemet. Tudom, hogy Mennyei Atya irányítani fogja az életemet, ahogy az első istentiszteletem napján is tette, ha továbbra is követem Őt és az Ő hírnökeit.