Kiválóan helytállni misszionáriusként a Covid19-járvány idején
Minden azon múlik, hogy mire összpontosítasz.
Ha pár hónapja valaki megkérdezi tőlem, hogyan képzelem a missziómat, nem gondoltam volna, hogy ilyen utazás vár majd rám. Ám egy dolog változatlan: még mindig Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusa vagyok – azonban már egy világjárvány idején szolgáló misszionárius is vagyok.
Hogy ez mit is jelent?
Azt jelenti, hogy sokkal inkább az Úr akarata szerint akarok cselekedni. Azt jelenti, hogy igyekszem a folyamatos változások közepette is az Urat és az Ő gyermekeit szolgálni. Azt jelenti, hogy megtanulok gyorsan alkalmazkodni az új helyzetekhez. Azt jelenti, hogy megtanulok sokkal rugalmasabb, elfogadóbb, türelmesebb és szeretetteljesebb lenni mindennap.
Ezek mellett azt is jelenti, hogy sok a bizonytalanság és gyakran teszek fel ezekhez hasonló kérdéseket:
„Lehet, hogy hazaküldik holnap a társamat?”
„Áthelyeznek minket egy másik területre a vírus miatt?”
„Mi történik az általunk tanított emberekkel, ha el kell mennem?”
A közösségi médián keresztül folytattuk az evangélium tanítását, ám ez nem mindig könnyű – és bizonyosan nem az a misszionáriusi élmény, amelyet bármelyikünk elképzelt. Ennek ellenére itt vagyunk, szilárdan azon döntésünkben, hogy bárhol szolgáljuk az Urat helyzettől vagy a szolgálat módjától függetlenül annak érdekében, hogy elérjünk az Ő gyermekeinek szívéhez.
Miért döntök még mindig a szolgálat mellett?
Igen, a misszionáriusi élet testi, szellemi és lelki nehézségekkel jár – mindannyian megtapasztaltunk már legalább egyet ezek közül. Rengeteg nehézséggel szembesültünk, és további kihívások előtt állunk, azonban Jézus Krisztusnak köszönhetően – aki az életét adta értünk – tudjuk, hogy ez mind megéri.
Felismertem, hogy Mennyei Atya tudja, mi történik velünk. Tudta, hogy lesznek misszionáriusok, akik nem tudnak majd elmenni a templomba, vagy belépni a misszionáriusképző központba a missziójuk megkezdése előtt. Tudta, hogy lesznek olyan fiatalok, akiknek nem lesz lehetőségük arra, hogy azokon a területeken szolgáljanak, ahova elhívták őket. Ám ezek a misszionáriusok tudják, hogy az Úr szeret és megóv bennünket – és mindig így tesz majd. Tudják, hogy az erőfeszítéseink elégségesek az Ő szemében. Mindannyian megtanultuk, hogy bárhol és bármilyen körülmények között szolgálhatjuk az Urat és megoszthatjuk az Ő evangéliumát. És ez megéri!
Mi hajt engem előre?
A nehéz napokon felismerem, hogy kétféleképpen tekinthetek erre az időszakra:
-
Borúlátó hozzáállással, türelmetlenül várva, hogy a dolgok visszatérjenek a megszokott kerékvágásba.
-
Vagy egy új nézőponttal, célok kitűzésével, derűlátó és személyreszóló tervezéssel, lehetőségként kezelve ezt a helyzetet arra, hogy végrehajtsuk a régóta vágyott, ám elhalasztott változtatásokat.
Igyekszem a második lehetőséget választani. Miközben a világ jelenlegi helyzetén gondolkodtam, azon elmélkedtem, hogy a Covid19 talán egy lehetőség arra, hogy segítsen jobban megbecsülnünk a kapcsolatainkat, és arra buzdítson, hogy még inkább megnyissuk a szívünket a Teremtőnk előtt és hajlandóbbak legyünk meghallani Őt, illetve a korábbinál még inkább előtérbe helyezzük az evangéliumot.
Ez az időszak nem csak a misszionáriusoknak nehéz – mindenkinek az. Ám ahhoz hasonlóan, ahogy Moróni kapitány hívott másokat, hogy csatlakozzanak a szabadság ügyéhez (lásd Alma 46), minket is arra kértek, hogy keljünk fel és ne féljünk. Ismerjük fel, hogy bármi is történjen, Mennyei Atyánk valóban velünk van, képessé téve minket a teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel való szolgálatra (lásd Tan és szövetségek 4:2).
Az Úr misszionáriusaiként tartsuk mindig a Szabadítón és az örökkévaló célunkon a tekintetünket! Emlékezzünk arra, hogy Mennyei Atya szereti minden gyermekét és azt akarja, hogy mindannyian visszatérjünk Őhozzá!
Igazság szerint, bár nehéz misszionáriusnak lenni a Covid19 idején, az életünk egyik legnagyszerűbb időszakává tehetjük ezt. Teljesen őszintén mondhatom, hogy nekem azzá vált. Ezt annak köszönhetem, amire összpontosítok: mindig igyekszem emlékezni, hogy mennyire szeretem a Mennyei Atyámat, és mennyire vágyom arra, hogy segítsek Neki egybegyűjteni a szétszórt Izráelt. Tudom, hogy minden misszionáriusának gyengéd irgalmasságokat ad, miközben megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy eleget tegyünk e Tőle kapott elhívásnak.