Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Végre elismertem, hogy depresszióm van. Krisztus segített magam mögött hagyni sötétséget

Írta: Nephi Tangalin

Sokáig tagadtam, hogy segítségre lenne szükségem, de a Szabadító megadta nekem a reményt és a világosságot, amelyre szükségem volt.

A sötétség mintha csak a semmiből kúszott volna elő. Szorongás és depresszió kezdett a hatalmába keríteni az életem összes megoldatlan kérdésével kapcsolatban. Elvesztettem az önbizalmamat, elkezdtem megkérdőjelezni a hitemet, és így tovább. Úgy tűnt, hogy még a bolhából is elefánt lesz, és az addigi jó életem hirtelen katasztrofálissá vált.

Úgy éreztem, mintha démonokkal harcolnék a fejemben.

Úgy tűnt, elnyel a sötétség. Ahogy ezek az érzések folyamatosan egyre rosszabbá váltak, ilyesmiket kezdtem kérdezgetni magamtól: „Mi lenne, ha többé nem lennék itt? Érdekelne bárkit is?” És a fejemben lévő démonok meg is válaszolták: „Csak egy porszem vagy a világegyetemben. Észre sem venné senki, ha eltűnnél.”

Ezektől a gondolatoktól megbénított a félelem.

Miközben azonban fejben ezzel küzdöttem, kifelé normálisan viselkedtem. Úgy beszélgettem a családommal, mintha minden rendben lenne – féltem, és ezért elzártam mások elől az érzéseimet. Úgy éreztem, nem avathatom be őket abba, milyen szörnyűség zajlik a fejemben.

Ráadásul azt is tagadtam, hogy valami ne lenne rendben. Azt mondogattam magamnak, hogy nekem nem lehet depresszióm. Nem akartam beismerni, hogy segítségre van szükségem. Nagyon féltem attól, hogy ha az emberek megtudják, mit gondolok és érzek, akkor elutasítanak engem, vagy gyengének és őrültnek fognak tartani. Szégyelltem magam, amiért nem tudok kikeveredni a sötétségből.

Végül beismertem, hogy segítségre van szükségem

Így mentek a dolgok, amíg aztán egy nap vigaszt találtam Jeffrey R. Holland elder szavaiban. Ezt mondta: „Ha vakbélgyulladásotok lenne, Isten elvárná tőletek, hogy papsági áldást kérjetek és az elérhető legjobb orvosi kezelést vegyétek igénybe. Így van ez az érzelmi zavarok esetén is. Mennyei Atyánk elvárja tőlünk, hogy vegyük igénybe az összes csodálatos ajándékot, amelyet ebben a dicsőséges adományozási korszakban biztosított” (Mint az elroshadt edény. Liahóna, 2013. nov. 41.).

Ez a megható üzenet végül segített elfogadnom, hogy ténylegesen mentális betegséggel nézek szembe, és nem szégyen, hogy segítségre van szükségem. Ami a legfontosabb, hogy eszembe juttatta, miszerint nem vagyok gyenge, és igenis meggyógyulhatok.

Aznap este elmondtam életem legőszintébb imáját. Zokogva megalázkodtam és kiöntöttem a szívemet Mennyei Atyának. Útmutatást kértem tőle, hogy megtudjam, mit tegyek.

Az ima után késztetést éreztem, hogy beszéljek a püspökömmel. Kedves volt és megértő – korábban is gondolhattam volna, hogy így lesz. Azonnal segített abban is, hogy érezzem a szerető Mennyei Atyámtól jövő békességet és hatalmas vigaszt. Segített tisztába jönnöm azzal, hogy a Szabadító mindent ért, amin éppen keresztülmegyek, még ha én magam esetleg nem is értek mindent. Abban is segített, hogy igénybe vegyem a szükséges eszközöket.

Igénybe venni Isten minden eszközét

Megtanultam, hogy a mentálhigiénés gondokon természetesen képes enyhíteni a hit és Jézus Krisztus gyógyító hatalma, ugyanakkor ezt a gyógyulást időnként további erőforrásokkal is meg kell támogatni. Éreztem és érzem azt az erőt, reményt és világosságot, amely a lelki és világi eszközökből egyaránt fakad. Íme néhány olyan tevékenység, amely naponta világosságot hoz az életembe, és amelyeket te is kipróbálhatsz:

Kezdd a napodat őszinte imával, és azzal is fejezd be – tégy fel konkrét kérdéseket, kérj útmutatást, és fejezd ki a háládat.
Értsd meg és fogadd el, hogy rendjén van, ha időnként szomorú vagy és sírsz, csak ne engedd, hogy a szomorúság felemésszen téged! Beszélj egy megbízható barátoddal vagy egy szeretteddel, hogy ez segítsen felemelni téged a nehéz napokon.
Amikor este lefekszel, légy büszke magadra, amiért sikerült túljutnod egy újabb napon! Emlékeztesd magadat arra, hogy erős vagy.
Olvasd a szentírásokat és az általános konferenciai beszédeket, vagy akár felemelő önismereti könyveket is, hogy épüljön az elméd és a Jézus Krisztusba vetett hited.
Nyílj meg a megbízható barátaid, a családtagjaid vagy a püspököd előtt, akik támogathatnak. A püspököd szükség esetén mentálhigiénés tanácsadót is segíthet találni neked.
Tudd, hogy semmi gond nincs azzal, ha szakemberhez fordulsz segítségért! A szakemberek nagyon hasznosak tudnak lenni abban, hogy megtanuld leküzdeni és kezelni a mentálhigiénés gondokat. Nekem sokat segített, hogy igénybe vettem az egyetememen elérhető ingyenes tanácsadási programot.
Ne szégyellj orvoshoz fordulni vagy antidepresszánsokat szedni – ezeket az eszközöket is Mennyei Atya bocsátotta rendelkezésre a gyógyulásunkhoz.
Végezz családtörténeti és templomi munkát, ami által emlékezhetsz arra, hogy a fátyol túloldalán is vannak olyanok, akik a gyógyulásodért imádkoznak! Dale G. Renlund elder beszéde – Családtörténeti és templomi munka: pecsételés és gyógyítás – mélyebb betekintést nyújt a templomi munka végzésével járó megígért áldásokba.

Krisztus világosságába kapaszkodva

Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy depresszió közepette lehetetlen meghallani a Lélek hangját vagy érezni Isten szeretetét. Úgy éreztem magam, mintha folyamatosan egy sötéten tátongó szakadékban lebegnék. Ám a világosság egy kicsiny sugara, amely a Szabadítótól érkezett, segített nekem megkapaszkodni a reményben. Azáltal pedig, hogy nyíltan kezdtem beszélni a küszködéseimről, megtanultam, milyen sok barátom van, aki szintén mentálhigiénés gondokkal küszködik – és kölcsönösen biztosítottuk egymást arról, hogy nem vagyunk egyedül.

Aki azelőtt voltam, mielőtt Mennyei Atyához fordultam, és aki ma vagyok, két különböző ember. Nem lenne meg az a hitem és bizonyságom Jézus Krisztusban, ami ma megvan, ha nem lett volna az a sötét időszak, amin keresztülmentem. A hálásnál is hálásabb vagyok azért a világosságért, amelyet Ő az életembe hoz, hogy segítsen legyőzni az elmém démonjait és félelmeit. Tudom, hogy Ő megszenvedett minden gyötrelmünkért, és hogy pontosan érti, min megyünk keresztül (lásd Alma 7:11–14). Ővele mindig képesek vagyunk a reménybe és a világosságba kapaszkodni.