A misszió mezejéről
Mit tanított nekem Mennyei Atya a szívek megváltoztatásáról
Egyetlen egyszerű élményben Mennyei Atya megtanította nekem, hogy Ő egyaránt törődik a misszionáriusokkal és azokkal, akiket tanítanak – és hogy Ő bármilyen szívet meg tud változtatni.
Könnyes szemmel szegtem le a fejemet. Yannick (a nevet megváltoztattuk) épp most döntött véglegesen: „Nem tudok megbocsátani nekik. Nem tudom elengedni ezt a fájdalmat. A szívem túl kemény.” Habár tökéletesen megértettem a franciául mondott szavait, nem értettem az érzéseit.
Tíz évvel azelőtt Yannick annak dacára csatlakozott az egyházhoz, hogy kiterjedt családjának tagjai ellenezték azt. Elegendő bátorsága volt misszióba menni, és alig várta, hogy egy egész életet megváltoztató élményben legyen része azáltal, hogy két évet az Úrnak szentel. Akkor még fogalma sem volt, hogy mennyire igaza lesz ebben. Mindössze néhány hónappal azután, hogy elindult misszióba, Yannick ismét otthon volt. Engedetlen társak fájdalmas, hamis híreszteléseinek céltáblájaként otthon is olyan egyháztagok fogadták őt, akik készpénznek vették ezeket a pletykákat. Yannick úgy érezte, hogy senki nem akarja őt az egyházban látni. Úgy döntött, hogy nem is tér vissza oda.
Eltelt 10 év. Yannick immár úgy döntött, ideje elengedni a megbántottságát és a haragját. Megkereste a környéken lévő misszionáriusokat – a társamat és engem. Heteken át látogattuk Yannickot, lelki üzeneteket osztva meg vele, és evangéliumi tantételeket tekintve át, miközben a mangófái árnyékában ültünk. Yannick az eltelt idő alatt sem hagyta abba a szentírások tanulmányozását és az evangéliumról való tanulást. Soha nem veszítette el az egyházról való bizonyságát, de a missziója után átélt szégyen visszatartotta attól, hogy az evangélium áldásait élvezhesse. Úgy éreztem, hogy okkal küldtek a környékre: talán azért, hogy segítsek neki újra elérni ezeket az áldásokat.
Azt hittem, hogy jól haladunk, de miután hallottam, amit arról mondott, hogy nem képes megbocsátani, hamar rájöttem, hogy még mindig hosszú út áll előttünk.
Lehorgasztottam a fejemet, és azon tűnődtem, hogy mit mondjak. Yannick szavai a fülemben visszhangoztak: „A szívem túl kemény.” Úgy tűnt, hogy a társam is pont annyira nem tud mit mondani, mint én. Lenéztem az ölemben fekvő Bibliára, magamban egy kicsit neheztelve a könyvre, amiért franciául íródott. Kilenc hónapja voltam a missziós terepen, és még mindig nem voltam valami jó a francia Bibliában lévő szentírásversek megértésében. Imádkoztam a szívemben, és könyörögtem, hogy tudjam, mit mondhatnék ennek a férfinak, aki úgy érezte, hogy a szíve már nem gyógyítható.
Az elmémbe válasz jött: „Ezékiel 36. fejezete”.
Törtem a fejemet, próbálva visszaemlékezni, hogy megtanultam-e bármelyik szentírásverset Ezékiel könyvéből, és – semmi.
„Ezékiel 36. fejezete” – ismétlődött meg a válasz, a gondolataim közt visszhangozva.
Felnyitottam a Bibliámat és odalapoztam az Ezékiel 36-hoz. A szemeim az oldalt pásztázták, de semmit nem láttam. Miért nem lehet inkább angolul?! Mit szeretne Mennyei Atya, mit keressek? Ennek ellenére folytattam.
„Yannick, van egy szentírásvers a Bibliában, amit szeretnék megosztani veled. Ezékiel 36. fejezetében található…”
Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak ezek után, de ahogy újra lepillantottam, a tekintetem a megfelelő helyre esett: „…a 26. versben.”
Felolvastam: „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.”
Már nem én voltam az egyetlen, akinek könnyes volt a szeme. Yannick csodálkozó arckifejezéssel nézett engem.
„Yannick, ez azt jelenti, hogy a szíved képes megváltozni. Mennyei Atya új szívet tud adni neked.”
Elfúló hangon kérdezett vissza. „Hogyan? Mondd el, mit kell tennem.”
Hirtelen egy férfi, aki már épp feladta volna, immár hajlandó volt elhinni, hogy képes megváltozni. Yannick meghallotta az Úr ígéretét abban a szentírásversben, amely azt üzente neki, hogy képes elengedni a szívében lévő keserűséget, és meg tud bocsátani azoknak, akik rosszat tettek vele.
Az ezt követő hónapok során Yannick szíve apránként megváltozott. Azon dolgozott, hogy megbocsásson azoknak, akik megbántották őt, és képes volt elengedni sok keserűséget és haragot. Mennyei Atyában bízva megértette, milyen szerepet játszik a Szabadító a szívek gyógyításában és megváltoztatásában. Több mint 10 év után Yannick ismét elkezdett istentiszteletre járni, elfogadott egy elhívást, és visszatért a templomba is. Elfogadott egy szívből jövő meghívást arra, hogy térjen vissza az Úr asztalához, és végre élvezhette az evangélium összes áldását.
Habár Yannick volt az, aki első kézből tanult a szívek megváltozásáról, én is felbecsülhetetlen értékű leckéket tanultam a magam számára. Megtanultam, hogy Mennyei Atya beteljesíti az ígéretét, mely szerint a misszionáriusai képesek lehetnek elmondani „a gondolatokat, amelyeket a szív[ü]kbe helyez… Mert az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik…, hogy mit mondja[na]k” (Tan és szövetségek 100:5–6). Mennyei Atya szereti a misszionáriusait és azokat is, akiket ők tanítanak, olyannyira, hogy egy misszionáriust pont azzal a szentírással sugalmazott, amelyre az egyik fiának szüksége volt ahhoz, hogy ne adja fel az örökkévaló áldásokat.
Azt is megtanultam, hogy Mennyei Atya kommunikálni szeretne velünk, és ezt a Szentlélek és a szentírások által is meg tudja tenni.
Ami pedig a legfontosabb: tudom, hogy még a legkeményebb szíveket is meg lehet változtatni Jézus Krisztus engesztelése által – Yannick az élő bizonysága ennek.