Templomi szertartások: Felkészülés az Isten színe elé való visszatérésre. Liahóna, 2022. júl.
Templomi szertartások: Felkészülés az Isten színe elé való visszatérésre
Arra kérlek, hogy szorgalmasan ismerd meg és becsüld meg a templomi szövetségek, a templomi szertartások és a templomi hódolat örökkévaló fontosságát, miközben igyekszel a Szabadítóhoz jönni.
Az Arizonai Mesa templomban tartott nyílt napok fényképét készítette: Leslie Nilsson
Isten munkája és dicsősége az, hogy „véghez vigye az ember halhatatlanságát és örök életét” (vö. Mózes 1:39) – hogy felkészítsen „magasabb és szentebb módon”1 élni, képessé válva ezáltal visszatérni az Ő színe elé.
Végtelen és örökkévaló irgalmában az Úr az Ő prófétái és apostolai által folyamatosan arra kérte fiait és leányait, hogy készüljenek fel az Ő eljövetelére, és váljanak sioni néppé – készen arra, hogy felemeltessenek és találkozzanak Vele (lásd Alma 12:24; 34:32; Tan és szövetségek 45:45; 65:5; 88:96–97). E felkészülés középpontjában mindig is Jézus Krisztus tanának a megismerése, az Őbelé vetett hit gyakorlása, a bűnbánat, valamint a szent szövetségek és szertartások elnyerése állt.
Tanulságosak számunkra azok a példák az Ószövetségben, melyekben Isten arra kéri a gyermekeit, hogy készüljenek fel a magasabb törvény szerinti életre, valamint a szabadítás szövetségeinek és szertartásainak az elnyerésére.
Mózes 2. könyvében Isten arra buzdította Izráelt, hogy legyen az Ő népe, és szentelje meg magát, felkészülésként az Ővele való találkozásra (lásd 2 Mózes 19:4–6, 10–11, 17). Jehova kőtáblákat, törvényt és parancsolatokat adott Izráelnek (lásd 2 Mózes 24:12), ők pedig szövetséget kötöttek Istennel, mondván: „Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük” (2 Mózes 19:8; lásd még 24:3). Az Úr megígérte nekik, hogy ha engedelmeskednek a szövetségeiknek, akkor közöttük fog lakni (lásd 2 Mózes 29:45–46). Amikor azonban Izráel tanúja volt annak, hogy „az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre” (2 Mózes 24:16), a nép „megrémüle, és hátrább álla” (2 Mózes 20:18), végül pedig fellázadt Isten ellen (lásd 2 Mózes 32:1–6).
Az Ószövetségben egy másik példa az, amikor Salamon király házat épített az Úrnak (lásd 1 Királyok 6:11–13). A szövetség ládáját és más szent edényeket bevitték a szentek szentjébe (lásd 1 Királyok 8:6), és „az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát” (1 Királyok 8:11). Salamon elmondott egy felszentelési imát, és fizikai és lelki áldásokat kért a bűnbánó és imádságos Izráel számára. Az Úr meghallgatta fohászaikat, és nagy áldásokat ígért Izráelnek, ha engedelmesek. Mindazonáltal Izráel elfordult az Úrtól, és hamis isteneknek hódolt. (Lásd 1 Királyok 9–11.)
Az Ószövetség más prófétái is szorgalmasan törekedtek Izráel tanítására és megszentelésére, „hogy azok megláthassák Isten arcát; ők azonban megkeményítették a szívüket, és nem tudták elviselni a jelenlétét” (Tan és szövetségek 84:23–24).
Izráel gyermekei újra és újra hitetlenek voltak, féltek vagy nem voltak hajlandóak megváltozni; könnyebb útra vágytak; szívüket világi dolgokra helyezték; illetve tudatosan fellázadtak az Úr és az Ő prófétái ellen. Minden alkalommal, amikor Izráel elfordult Istentől, valamint hátat fordított a szövetségeiknek és a szertartásaiknak, az Úr „haragja felgerjedt ellenük” (Tan és szövetségek 84:24), és nem tudták elnyerni az Ő dicsősége teljességét.
Az egybegyűjtés isteni célja
Az Újszövetség és a Mormon könyve is beszámol az Úr arra irányuló erőfeszítéseiről, hogy egybegyűjtse és megáldja népét a templomi szövetségeken és szertartásokon keresztül. A Szabadító így kesergett: „…hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad” (Máté 23:37; lásd még 3 Nefi 10:4–6).
Joseph Smith próféta így tanított: „Mi volt Isten népe… egybegyűjtésének a célja a világ bármely korában? […] A fő célja az volt, hogy építsenek az Úrnak egy házat, mely által kinyilatkoztathatja népének az Ő háza szertartásait és királysága dicsőségeit, és megtaníthatja a népnek a szabadítás útját…, hogy kinyilatkoztatásokat kaphassanak a mennyből, és tökéletessé tétessenek Isten királyságának a dolgaiban – de ők nem akarták.”2
Az Úr szeretné egybegyűjteni gyermekeit ebben az adományozási korszakban, és kinyilatkoztatta azokat a dolgokat, „amelyek el voltak rejtve már a világ megalapítása előtt óta, …minden olyan dolgot, …ami ehhez a házhoz és annak papságához tartozik” (Tan és szövetségek 124:41–42). Mindannyiunkat arra buzdít, hogy készüljünk fel az Ő színe elé való visszatérésre – melyet az Ő engesztelő áldozata tesz lehetővé: „Íme, az én akaratom az, hogy mindazok, akik nevemet szólítják, és örök evangéliumom szerint hódolnak nekem, összegyűljenek, és szent helyeken álljanak” (Tan és szövetségek 101:22).
Miért olyan fontosak a templomi szertartások?
A templomok a hódolat legszentebb helyei. Minden, amit az utolsó napi templomokban tanulunk és teszünk, Mennyei Atya nagyszerű boldogságtervét, Jézus Krisztus isteni valóját, valamint Szabadítóként betöltött szerepét hangsúlyozza. A templomokban elnyert szövetségek és elvégzett szertartások elengedhetetlenek a szívünk megszenteléséhez, illetve Isten fiainak és leányainak a végső felmagasztosulásához.
„És ez a magasabb papság irányítja az evangélium dolgait, és rendelkezik a királyság rejtelmeinek kulcsával, méghozzá Isten ismeretének kulcsával.
Ezért annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma.
És annak szertartásai, valamint a papság felhatalmazása nélkül nem mutatkozik meg az isteniség hatalma a testben lévő embereknek” (Tan és szövetségek 84:19–21).
Az érdemesen elnyert és folyamatosan emlékezetben tartott szent szertartások megnyitják azokat a mennyei csatornákat, melyeken keresztül az életünkbe áramolhat az isteniség hatalma. A papsági szertartások elnyerése, valamint a szent szövetségek megkötése és betartása által a Szabadítóval és a Szabadítóhoz vagyunk kötve az igában (lásd Máté 11:28–30)3, továbbá a sajátunkat meghaladó erővel áldathatunk meg a halandóság kísértéseinek és kihívásainak a legyőzéséhez, miközben felkészülünk az Isten színe elé való visszatérésre.
A templomi szövetségek és szertartások áldásai
Részlet a Christ and the Young Child [Krisztus és a kisgyermek] című festményből. Készítette: Carl Heinrich Bloch
A templomi szövetségekből és szertartásokból nyert fontos áldások közül kettő az egyre növekvő öröm és a hatalom.
A Megváltó a maradandó öröm elsőrendű és egyetlen forrása. A valódi öröm abból fakad, ha hitet gyakorolunk az Úr Jézus Krisztusban, ha érdemesen szent szövetségekben és szertartásokban részesülünk és tiszteletben tartjuk azokat, valamint arra törekszünk, hogy mélyrehatóan megtérjünk a Szabadítóhoz és az Ő céljaihoz.
Alma azt tanította a fiának, hogy nagyobb szentség és öröm érhető el az életünkben, amikor Jézus Krisztus engesztelése által megtisztulunk és megszentelődünk. Kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, valamint a szövetségek megtartása révén kaphatjuk meg azt a tartós boldogságot, amelynek a megtapasztalására és megtartására mindannyian vágyunk.4
Figyeld meg, milyen öröm ígérete rejlik Russell M. Nelson elnök e szavaiban: „Isten minden gyermekét – a fátyol mindkét oldaláról – hívjuk, hogy jöjjenek a Szabadítójukhoz, nyerjék el a szent templom áldásait, részesüljenek maradandó örömben, és váljanak érdemessé az örök életre.”5
Napjainkban, amikor a sötétség erői tombolnak és próbálják „lelkünk békéjét elvenni”6, mindegyikünk számára rendelkezésre áll védelmező hatalom a templomi szövetségekben és szertartásokban és azok által (lásd Tan és szövetségek 38:32; 43:16; 76:39–42; 105:11–12, 33; 138:12–15). Nefi ezt mondta látomásáról: „láttam Isten Bárányának hatalmát, hogy leereszkedett… az Úr szövetséges népére, …és igazlelkűséggel és Isten hatalmával voltak felfegyverezve, nagy dicsőségben” (1 Nefi 14:14).
A Kirtland templom felszentelési imájában Joseph Smith próféta arra kérlelte az Atyát, „hogy szolgáid hatalmaddal felfegyverkezve mehessenek el ebből a házból”, és „hogy a gonoszság semmilyen összeesküvésének ne legyen hatalma felkelni és győzedelmeskedni népeden, akikre neved reá tétetik ebben a házban” (Tan és szövetségek 109:22, 26).
A Glorious Light—Kirtland Temple [Dicsőséges világosság – Kirtland templom]. Készítette: Glen S. Hopkinson. Másolatok készítése tilos!
Mindegyikünknek arra kell törekednie, hogy megismerjük és jobban megértsük az Úr házában elérhető szövetségek és szertartások védelmező hatalmát – hogy tanítványokként szent helyeken állhassunk és ne mozdíttassunk el (lásd Tan és szövetségek 45:32), és „ellentállhass[unk] ama gonosz napon” (Efézusbeliek 6:13).
Felkérés és bizonyság
Arra kérlek, hogy szorgalmasan ismerd meg és becsüld meg a templomi szövetségek, a templomi szertartások és a templomi hódolat örökkévaló fontosságát, miközben igyekszel a Szabadítóhoz jönni és elnyerni az engesztelése által lehetővé vált áldásokat. És örömmel teszem bizonyságomat arról, hogy az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus élnek, és legnagyobb vágyuk az, hogy visszatérjünk a színük elé és részesüljünk a dicsőségükben (lásd Tan és szövetségek 97:16; 101:38).