Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Segíthet nekem Izráel egybegyűjtésében az, ha megtanulom az őseim nyelvét?
Késztetést éreztem az őseim nyelvének a tanulására, hogy szorosabban tudjak kötődni hozzájuk. Azt azonban nem tudtam, milyen sok lehetőséget hoz majd nekem.
A fényképen modell szerepel
Képaláírás
Dédapám volt a te reo Māori utolsó anyanyelvi beszélője a családomban. Régebben néztem róla videófelvételeket, és hallgattam, hogyan beszéli a népünk nyelvét. Ilyenkor azt kívántam, bárcsak érteném, mit mond. Bár csak néhány nemzedékkel volt idősebb nálam, nekem már nem volt meg ez a kapcsolatom az örökségünkkel.
A Fülöp-szigeteken szolgáltam missziót, és nagyon élveztem. Szerettem a nyelvet, az embereket – mindent. És mivel időt töltöttem azzal, hogy kapcsolatot teremtsek azokkal, akiket szolgáltam és tanítottam, elmerültem a kultúrájukban.
Bármennyire is csodálatos volt ez a lehetőség, rájöttem, hogy soha nem próbáltam hasonló módon kapcsolatot teremteni a saját kultúrámmal és népemmel. Bár a missziómon segítettem Izráel egybegyűjtését, rájöttem, hogy Izráel egybegyűjtésének fontos módjai vannak otthon is, különösen a saját családomban.
Egy maori barátom – aki nem sokkal azelőtt tért vissza a Fülöp-szigeteki szolgálatából – mesélt nekem egy, a nagymamájáról szóló álmáról. A nagymamája megjelent neki az álmában, és megkérdezte tőle, miért van, hogy más kultúrákat tanulmányozott, de a sajátját soha.
A barátom álma nagyon megragadott. Késztetést éreztem, hogy többet tudjak meg az őseimről, és úgy kötődjek hozzájuk, mint azelőtt soha.
Illés ígéretének a megértése
Amikor úgy döntöttem, hogy megtanulom a népem nyelvét, épp elkezdtem az orvosi egyetemet. Így aztán az amúgy is zsúfolt napirendemen kívül még esti órákat vettem, hogy megtanuljam a maorit.
Amikor elkezdődtek az órák, magányosnak éreztem magam, és bizonytalan voltam abban, hogy miként tovább. De minél többet beszélgettem a csoporttársaimmal, annál inkább ráébredtem, miszerint közülük is sokan éreztek késztetést arra, hogy maorit tanulva kapcsolódjanak a gyökereikhez.
Idővel a maori nyelv tanulása valóban kezdett lelki élménynek érződni. Kezdtem megérteni Illés ígéretét, miszerint „az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz” (Malakiás 4:6). Az őseim egyre valóságosabbá váltak számomra.
A nyelv elsajátítása ajtókat nyitott meg a mindennapi életemben is. Rájöttem, hogy a maori nyelv azokkal az emberekkel is segít jobb kapcsolatot kialakítanom, akiknek orvosi ellátást nyújtottam. Segítettem maori tanfolyamot indítani az egyetememen, és mint kiderült, sok más egészségügyi hallgatót is érdekel a nyelv megtanulása, hogy jobb ellátást tudjanak majd nyújtani.
Bár a nyelvet egyre kevesebben használják, nekem segített bizonyos népcsoportokat szolgálnom az, hogy meg tudom értetni magamat a maori anyanyelvű emberekkel. Tanúja voltam annak, hogy az őslakos betegeim különösen akkor érzik, hogy figyelem irányul rájuk, amikor közösen tudunk beszélgetni a nyelvükön. Ezek az élmények valóban megmutatták nekem, hogy mit jelent szolgálattételt nyújtani az egyénnek.
Segíthetünk egymásnak egybegyűjteni Izráelt
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Amikor Izráelnek a fátyol mindkét oldalán történő egybegyűjtéséről beszélünk, akkor természetesen a misszionáriusi, a templomi és a családtörténeti munkára utalunk. Ugyanakkor a hit és a bizonyság építésére is gondolunk mindazok szívében, akikkel együtt élünk, dolgozunk és szolgálunk.”1 A maori megtanulása egyértelműen segített abban, hogy kötődhessek az örökségemhez és a fátyol túloldalán lévő őseimhez, és azt tervezem, hogy az Új-Zélandi Hamilton templom újranyitásakor templomi munkát végzek értük. Emellett mindez az innenső oldalon is segített szolgálnom.
Nagy örömmel tölt el, hogy egy olyan egyház tagja lehetek, amely hisz az őseinkkel való kapcsolatteremtésben. A templomi és családtörténeti munka első helyen van a fontossági sorrendünkben, mert hisszük, hogy a családunk minden tagjának, függetlenül attól, hogy milyen régen élt, lehetőséget kell kapnia Jézus Krisztus evangéliumának a befogadására. És segíthetünk egymásnak e munka elvégzésében.
A maoritanulás az egyik módja volt annak, hogy segítsek Izráel egybegyűjtésében. Azonban mindegyikünk sok más módon is részt vehet ebben a munkában, és ezeknek nem kell bonyolultnak lenniük. A templomlátogatás és a rokonainkért végzett helyettesítő munka, a családfánk kutatása, az indexelés, sőt, még a nagyszüleink és a dédszüleink megismerése is csodás lehetőségek lehetnek arra, hogy kapcsolatot alakítsunk ki az őseinkkel.
Elvégre mindannyiunk számára az a végső cél, hogy visszatérjünk Mennyei Atyához, és örökre Ővele és a családunkkal éljünk. A másokkal – különösen az őseinkkel – való kapcsolataink elmélyítésére irányuló erőfeszítéseink által pedig megerősíthetjük az elkötelezettségünket Krisztus iránt, és szem előtt tarthatjuk ezt a célt.