Eligazodás a kapcsolati nehézségeken. Liahóna, 2023. jan.
Eligazodás a kapcsolati nehézségeken
Legyőzhetjük a családi megpróbáltatásokat, ha hajlandóak vagyunk az Úr segítségét kérni a változáshoz és a fejlődéshez.
Illusztrálta: Ale+Ale
A családi kapcsolatainkban jelentkező kihívásokban való eligazodás a végsőkig próbára teheti az érzelmi korlátainkat. Terapeutaként sok szívszorító helyzetet láttam. Ugyanakkor áldásoknak is tanúja voltam azok életében, akik úgy néztek szembe a családi megpróbáltatásokkal, hogy az Úr segítségét kérték a kommunikációjuk fejlesztéséhez, a szeretetük és megértésük gyarapításához, valamint a fontos változtatások véghezvitelén való közös munkához. Az Úr segítségével erőt találtak ahhoz, hogy a problémáikon keresztül fejlődhessenek.
A krisztusi kommunikáció szeretetet és megértést eredményezhet
Tamás és Anna (a neveket megváltoztattuk) mindketten elvesztették a házastársukat. Tamás felesége rákban hunyt el, Anna férje pedig egy függőség következtében más kapcsolatokat választott. Tamás és Anna egy egyedülállóknak tartott konferencián találkoztak, és szerettek volna összeházasodni.
Mindkettejüknek voltak gyermekei, akik közül a legidősebb 15 éves volt. A családjuk már több közös kiránduláson is részt vett, így Tamás és Anna is látta a családok elegyítése során esetlegesen felmerülő problémákat. Azért jöttek el tanácsadásra, hogy ötleteket merítsenek az életük ezen új fejezetében való eligazodáshoz szükséges egészséges kommunikációhoz.
Azt javasoltam, hogy nézzék át a családi tanácsokról szóló üzenetet M. Russell Ballard elnöktől, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnökétől. „A gyermekeknek égető szükségük van olyan szülőkre, akik hajlandóak meghallgatni őket – tanította –, a családi tanács pedig alkalmat biztosíthat, mely során a családtagok eljuthatnak egymás megértésére és mélyebb szeretetére.”1
A családi tanácsukhoz az alábbi tervet választották:
-
Határozzátok meg a problémát.
-
Ötleteljetek megoldásokért.
-
Válasszatok ki egy tervet.
-
Cselekedjetek a terv szerint.
-
A következő héten értékeljétek ki a terv sikerét, és tárgyaljátok újra a tervet, ha szükséges.
A családi tanácskozás mellett Tamás és Anna megtanulták, hogy amikor nagy a kapcsolati feszültség, akkor szükség lehet arra is, hogy megtanulják, miként fejleszthetik az egyes személyek közötti kommunikációt.
Tamás és Anna számos olyan módszert elsajátított, amelyek segítettek nekik javítani a kommunikációjukon és a gyermekeikkel való kapcsolatukon.
-
A szülők közös erővel igyekeztek megoldást találni a gyermekeikkel kapcsolatos problémák megoldására.
-
Ha egy gyermeknek nehezére esett elvégezni a napi feladatokat, akkor az egyik szülő időt töltött vele, és átbeszélték a napjukat, miközben együtt dolgoztak az adott feladatok elvégzésén.
-
Minden héten időt fordítottak arra, hogy elmélyítsék a kapcsolatukat mindegyik gyermekkel.
-
Előre elhatározták, hogy szünetet tartanak, amikor az „érzelmi” elme (kiabálás) átveszi az uralmat a „racionális”, megoldásközpontú elme (beszélgetés) fölött.
-
Amikor csak hatalmi harc támadt az egyik szülő és gyermek között, a szülő, amikor erre késztetést érzett, visszavonult, és később visszatért, hogy egy új megoldásról ötleteljenek.
Miközben a család a tőlük telhető legjobban igyekezett hithű, egészséges módokon megközelíteni a kihívást jelentő kapcsolati kérdéseket – a kihívások megbeszélése, valamint azok közös megoldása által –, Tamás és Anna felismerte, hogy a gyermekeikben és önmagukban is fontos fejlődés megy végbe.
A megértés és a szeretet közelebb visz minket egymáshoz
Amikor a gyermekek felnőtté válnak, nem mindig hoznak olyan döntéseket, amilyeneket szeretnénk. Miként kezeljük az ilyen helyzeteket? Hogyan tarthatjuk fenn vagy erősíthetjük meg a kapcsolatainkat, hogy továbbra is támogató, igazlelkű hatással lehessünk az életükre?
Tina és Bálint nem sokkal azután kerestek fel az irodámban, hogy Tina és a fiuk, Zalán, telefonon összevesztek. Zalán már három éve elköltözött otthonról, és iskolába járt. Volt egy súlyos betegsége, és rendszeres orvosi ellátásban részesült. A betegsége miatt nem szolgált missziót. Tina és Bálint nem tudták, hogy áll a bizonysága, vagy hogy eljár-e istentiszteletre. Aggódtak amiatt, hogy Lili, Zalán új barátnője nem olyan hatással van az életére, mint amilyet a szülei Zalánnak kívántak. Mindkét szülőt felzaklatta, hogy milyen útra lépett Zalán.
Miközben arról beszélgettünk, hogy mit tehetnének, megvitattuk az elveszett juh példázatát is. A pásztor valószínűleg figyelemmel fülelt, hogy meghallja a bárány bégetését, mielőtt megtalálta, szerette és visszahozta őt a nyájhoz (lásd Lukács 15:6). Tina és Bálint felismerték, hogy nem változtathatják meg Zalánt, de úgy döntöttek, hogy megpróbálják meghallgatni, szeretni és hazahívni őt. Nem tudták megválasztani a feleségét és az életútját, arra viszont tudták emlékeztetni, hogy a családja szereti őt és az evangéliumot.
Tina felhívta Zalánt, és bocsánatot kért a veszekedésért. Csendben hallgatott, amikor Zalán elmondta neki, hogy szégyelli, hogy nem szolgált missziót. Azon tűnődött, hogyan randevúzhatna így lányokkal az egyházból. A szülők meghívták az otthonukba Zalánt és Lilit az egyik iskolai szünetben.
Mindketten eljöttek. Zalán húga örömmel fogadta a párt. Mindkét szülőt boldogság töltötte el, hogy Zalán otthon volt, és ennek hangot is adtak. Tina és Bálint gyakrabban tartották a kapcsolatot Zalánnal. Tina hetente többször is váltott vele üzenetet. A család minden vasárnap videókonferenciát tartott. Zalánt az édesapja magával vitte golfozni és horgászni. Bár lassú volt a folyamat, de Zalán újra beilleszkedett a családba. Zalán végül úgy döntött, hogy Lili választott életútja nem neki való. Később feleségül vett egy csodálatos nőt, akit megkeresztelt.
Tina és Bálint úgy lelték meg az elveszett bárányukat, hogy meghallgatták, szerették és visszahívták őt a nyájba.
A változtatásokon való közös munka megerősítheti a kapcsolatokat és elősegítheti a fejlődést
Mariann és a férje, Dávid már több éves házasok, és a közösségük tisztelt tagjai voltak. Aztán egy nap Mariann – Dávid tudta nélkül – tudomást szerzett arról, hogy a férfinak viszonya van egy másik nővel.
Mariann a harag, gyász és szomorúság vegyes érzéseivel lépett be az irodámba. Miközben zokogva elmesélte a történetét, tudta, hogy el kell mondania Dávidnak az érzéseit, azonban dühmentesen, hogy a Lélek velük lehessen.
Imádságos felkészülés után elmondta Dávidnak, hogy szereti őt, azonban teljesen összeomlott, amikor megtudta, hogy viszonya van egy másik nővel. Találkozniuk kell a püspökkel, és végig kell gondolniuk a házasságuk sorsát. Dávid nem akarta elveszíteni a feleségét vagy a családját. A püspök segítségével elkezdte a bűnbánat folyamatát.
Mariann tudta, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket mindkettejüknek meg kell tennie azért, hogy egyénileg és házaspárként is gyógyulásra leljenek. Mariann megkérte Dávidot, hogy költözzön a szüleihez egy kis időre, amíg eligazodik az érzésein. Időt töltött a templomban, és az Úr segítségét kérte. Tovább járt terápiára, megerősítette a kommunikációs készségeit, és megtanult megfelelő határokat szabni.
Mariann és Dávid együtt:
-
olvasták a szentírásokat esténként,
-
imádkoztak,
-
megosztották a nap történéseit,
-
hetente egyszer randevúztak.
Nyíltabban kommunikáltak. Mariann elmondta, amit gondolt, Dávid pedig meghallgatta. Elkezdtek úgy beszélgetni egymással, ahogy azt a házasságuk elején tették.
Mariann arról számolt be, hogy nemcsak Dávid változott meg, hanem ő maga is. Erősebbnek és magabiztosabbnak érezte magát. Dávid továbbra is bűnbánatot tartott és hazaköltözött.
Bevonták az Urat a mindennapi életükbe, és ez nagyobb bizalmat és szeretetet hozott a kapcsolatukba. Mindketten úgy érezték, hogy erőt adott nekik az, hogy az Úr segítségével igyekeztek legyőzni ezt a kihívást.
Krisztus szavai utat fognak mutatni nekünk
Miközben igyekszünk nehéz családi kapcsolatokat megtárgyalni, emlékezzünk mindannyian arra, hogy tanácskoznunk kell az Úrral. Néha meg fogja mondani nekünk, hogy mit tegyünk. Néha mi magunk választhatunk. „[N]incs rendjén, hogy minden dologban parancsoljak” (Tan és szövetségek 58:26). Azonban vannak olyan alkalmak is, amikor át kell adnunk magunkat az Úrnak. Ha fenntartunk egy örökkévaló szemléletmódot, elnyerjük az örökkévalóság kincseit, és „minden dolog összefog a jav[unk]ért” (Tan és szövetségek 90:24).