Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Bántalmaztak. Hogyan tudnék valaha is megbocsátani?
Oly sok haragot és neheztelést hordoztam magamban éveken át, de Jézus Krisztus evangéliuma segített reményre lelnem.
Egészen kicsi koromban a bántalmazás és a rossz bánásmód különböző válfajait kellett elszenvednem egy családtagomtól és egy, a családomon kívüli személytől. E bántalmazás miatt félelemmel, gyűlölettel és sok nehezteléssel a szívemben nőttem fel. Időnként azt hittem, hogy én vagyok az oka annak, ami velem történt, és bűntudatot éreztem. A legpiszkosabb emberi lénynek éreztem magam a világon. Ezeket az érzéseket magammal cipeltem, miközben felnőttem.
Azonban 20 éves koromban minden megváltozott, amikor misszionáriusok kopogtattak az ajtómon, hogy megosszanak velem egy különleges üzenetet – egy hittel, szeretettel és reménnyel teli üzenetet. Meséltek nekem Jézus Krisztus evangéliumáról.
Miközben hallgattam őket, éreztem azt a békességet és nyugalmat a szívemben, amely az életem nagy részében hiányzott. Őszintén éreztem, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus valóban szeretnek engem, és hogy az értékem nem halványult el mindannak ellenére sem, amin keresztülmentem. Azt kérdeztem magamban: Vajon ez lehet az út ahhoz, hogy végre megszabaduljak attól a bűntudattól és szégyentől, melyet egész életemben magamban hordoztam?
A Szabadító gyógyító hatalmának a megismerése
A misszionáriusok továbbra is látogattak és tanítottak engem, és alig két hónappal később megkeresztelkedtem. Még soha az életben nem voltam annyira boldog, mint akkor. Ahogy egyre többet és többet tanultam, az evangélium tantételei és tanításai megmutatták nekem, hogyan lelhetek erőre ahhoz, hogy békességgel, megbocsátással haladjak előre (ami valóban lehetséges volt!), és véget vethessek a szívemben oly régóta dúló küzdelemnek.1
Különösen megvigasztaltak Patrick Kearon eldernek, a Hetvenek tagjának a szavai az általános konferencián, amikor a bántalmazásról beszélt. Ezt tanította:
„Nem a veletek művelt rettenetes dolgok határoznak meg benneteket. A dicső igazság az, hogy az Isten fiaként vagy leányaként való örök kilétetek… határoz meg titeket…
A Szabadító kitárt karokkal ajánlja fel nektek a gyógyulás ajándékát. Bátorsággal, türelemmel és hithűen Őrá összpontosítva nem kell hozzá sok idő, hogy teljesen el tudjátok fogadni ezt az ajándékot. El tudjátok engedni a fájdalmatokat, és letehetitek az Ő lábainál.”2
Most már tudom, hogy nem vagyok bűnös abban, ami velem történt – mások szörnyű tetteinek voltam az áldozata.
Nagyon hálás vagyok Jézus Krisztus gyógyító hatalmáért. A Róla való tanulás és az Ő követésére való törekvés segített előrehaladnom azzal a tudással, hogy Ő megszenvedett értem, és mindent ért, amin keresztülmentem. Annak a tudata, hogy Ő egyedül viselte a terheimet, hogy nekem soha ne kelljen, bámulatos felismerés volt a számomra, és elmélyítette az Őbelé vetett hitemet.
Békességgel váltani fel a gyűlöletet
Azonban nem a bántalmazásommal kapcsolatos belső zűrzavar volt az egyetlen olyan részem, amely gyógyításra szorult. Megtanultam, hogy Jézus Krisztus az Ő engesztelésének a hatalma által nemcsak megtisztít minket a bűneinktől, hanem vigaszt is nyújt nekünk, és segít előrehaladnunk, növekednünk, és megbocsátanunk azoknak, akik súlyos fájdalmat okoztak nekünk.
A megbocsátás nehéz, és néha lehetetlennek tűnhet. Az én esetemben sokáig tartott. Amikor azonban a bántalmazás következményeiből való felépülésre összpontosítottam, rájöttem, hogy idővel lassan a megbocsátás felé haladhatok, mert az elengedhetetlen a teljes felépüléshez.
Russell M. Nelson elnök nemrég tanított nekünk az életünkben dúló viszályok megszüntetéséről. Ezt mondta: „Ha a megbocsátás jelenleg lehetetlennek tűnik, fohászkodjatok a Jézus Krisztus engesztelő vére általi erőért, hogy a segítségetekre legyen. Amint így tesztek, személyes békességet és kirobbanó lelki lendületet ígérek nektek.”3
Hogy megszabadítsam a lelkemet a gyűlölettől és a haragtól, a Szabadítóra támaszkodtam, hogy segítsen nekem igazán megbocsátani és elengedni a szívemben kavargó küzdelmet. Hosszú folyamat volt, de miközben hitet gyakoroltam, éreztem, hogy a Szabadító megnyugtató szeretete és békessége váltja fel azokat a negatív érzelmeket, amelyeket oly régóta cipeltem. Végre képes voltam ráébredni, hogy bár a múltat nem lehet eltörölni vagy megváltoztatni, azt el lehet fogadni és felül lehet kerekedni azon, és ez segített abban, hogy oly sok reményt érezzek a jövőt illetően.
Krisztus velünk van
Annak ellenére, amit fiatal koromban hittem, az Úr mindenben velünk van. Ő végtelen szeretettel szeret minket. Oly reménytelennek éreztem az élethelyzetemet, de Ő megmutatta, hogyan segíthet nekünk a legrosszabb szenvedésünket gyönyörű hitté és erővé alakítani.
Szeretem ezt az evangéliumot, és nincsenek kétségeim az ösvényt illetően, amelyet Jézus Krisztus tanítványaként választottam. Jól tudom a szívemben, hogy Jézus Krisztus és Mennyei Atyám szeretnek engem – és mindegyikünket. Készen állnak arra, hogy segítsenek nekünk megtenni a látszólag lehetetlent, különösen akkor, ha az a lehetetlen azt jelenti, hogy megbocsátjuk a látszólag megbocsáthatatlant. Legyetek erősek, állhatatosak, legyen hitetek, és nagyon áldottak lesztek.
Tudom, hogy én az vagyok.