Nyomtatásban nem jelenik meg
15 módja annak, hogy akkor is tudj örülni, amikor magányosnak érzed magad
Magányosnak érzed magad? Mennyei Atyánk számos módon teszi lehetővé számunkra, hogy érezzük az Ő világosságát és szeretetét, átsegítve minket a nehéz időszakokon.
Évekkel ezelőtt egy barátnőm megemlítette, hogy amikor nehéz napja (vagy hete) van, és egy kicsit több világosságra van szüksége az életében, keres magának egy betartandó parancsolatot. Persze, az Isten iránti szeretetéből fakadóan amúgy is mindig igyekszik betartani a parancsolatokat. Egyszerűen csak arra jött rá, hogy még több világosságot érezhet az adott időszakban, ha tudatosan keres valakit, akit szolgálhat, vagy többet foglalkozik családtörténettel, netán többet olvassa a szentírásokat, vagy még inkább hálát ad a Mennyei Atyától kapott áldásaiért. Nagyon megmaradtak bennem a barátnőm által elmondottak, és eszembe juttatják azt, hogy „amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik” (Tan és szövetségek 130:21). Most már én is ezt a gondolatot idézem fel mindig, amikor csak egy kicsit több reményre, vigaszra, békességre vagy örömre van szükségem.
Amennyiben azt szeretnénk, hogy több örömben legyen részünk1 az életben, amikor magányosnak érezzük magunkat (vagy bármikor!), akkor megtehetjük azt, hogy az Úr azon felkérései szerint cselekszünk, amelyek ezt ígérik cserébe. Íme 15 ilyen felkérés, melyet az apostolain keresztül intézett hozzánk. Ezek révén már több örömben volt részem a saját életemben, és neked is éppúgy több örömben lehet részed általuk.2
1. Összpontosíts a meglévő kapcsolataidra
Gyakran amiatt érezzük magunkat magányosnak, mert még nem sikerült kialakítani egy bizonyos kapcsolatot, amelyet szeretnénk. Ne feledd azonban, hogy mindig van valaki, akihez fordulhatsz! Ezek lehetnek családtagok, barátok, munkatársak, szolgálattevő fivérek és nővérek, illetve más egyházi vezetők is. Jussanak eszedbe azok – és ápold velük a kapcsolatodat –, akiket az Úr azért adott melléd az életben, hogy felemeljenek és megáldjanak téged!
Amint azt Dallin H. Oaks elnök tanította: „Becsüljétek meg és gyarapítsátok a családi kapcsolataitokat! […] Továbbá értékeljétek a barátságaitokat és a tanulási, illetve szolgálati lehetőségeiteket, mert ezek az erőfeszítések szintén elvezethetnek ahhoz az örömhöz, mely örök.”3 Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából pedig ezt a felhívást intézte hozzánk: „Arra buzdítalak benneteket, hogy ne azokra a kapcsolatokra összpontosítsatok, amelyekkel nem rendelkeztek – összpontosítsatok ehelyett a már meglévő családi kapcsolataitokra. Amikor így tesztek, megáldattok azzal, hogy szorosabb és örömtelibb legyen a kapcsolatotok a szeretteitekkel.”4
2. Karolj fel és szolgálj másokat
Ha másokra összpontosítunk, az segíthet legyőznünk a magány érzését. Lehet, hogy ilyen alkalmakkor nehéz felkarolni másokat, és talán abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán szükségük van-e a segítségünkre. Imádkozhatunk azonban Mennyei Atyához, hogy megtudjuk, kinek van szüksége a segítségünkre, Ő pedig elvezet minket azokhoz, akiket megáldhatunk (ami cserébe bizonyosan minket is megáld), mert mindig van valaki, akinek szüksége van a segítő kezünkre.
M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke a következőkre emlékeztetett bennünket:
„Egy bizonytalan, bonyolult, zűrzavaros világban élünk. A mindennapi élettel járó elvárások kimeríthetnek minket. Úgy hiszem, van egy egyszerű, de mélyreható tantétel, amely segíthet nekünk megszabadulni a kihívások e szövevényes hálójától, hogy békére és boldogságra leljünk: az egymásnak nyújtott szolgálat.
Sok kis és egyszerű mód és helyzet adódik arra, hogy szolgáljunk és szeressünk másokat otthon, az egyházban és a közösségeinkben.
Nagyszerű dolgok történnek a kedvesség és szolgálat egyszerű és apró cselekedetei által. Ezek egy olyan életet alkotnak majd, mely telve van Mennyei Atyánk iránti szeretettel, az Úr Jézus Krisztus munkája iránti odaadással, valamint a béke és öröm érzésével, melyet mindig érzünk, amikor segítő kezet nyújtunk másoknak.”5
3. Tégy bizonyságot Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról
Bizonyságot tehetünk Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról – tehetjük személyesen, a közösségi médiában, de még akár egy naplóban vagy a FamilySearch Emlékekben is az eljövendő nemzedékek számára. Ha így teszünk, az segíthet éreznünk azt, amiről David A. Bednar elder beszélt a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Életem egyik legnagyobb öröme az, hogy bizonyságot teszek a Megváltónkról, és hívok másokat, hogy kövessék Őt. Mindenkit hívok, hogy ismerkedjen meg Jézus Krisztussal és jöjjön Őhozzá.”6
Alma is megosztott egy hasonló élményt, amikor azt jegyezte fel, hogy „talán eszköz lehetek Isten kezében, hogy néhány lélek eljusson a bűnbánathoz; és ez az én örömöm” (Alma 29:9).
4. Énekelj el egy himnuszt
Amint azt az Első Elnökség tanította:
„A himnuszok nagymértékben képesek egyénileg a javunkat szolgálni. A himnuszok képesek felemelni a lelkünket, bátorságot adni nekünk, és igazlelkű cselekvésre sarkallni bennünket. Képesek mennyei gondolatokkal tölteni meg elménket, és elhozni számunkra egy békés lelkületet. […]
Tanuljuk meg őket kívülről és elmélkedjünk rajtuk, szavaljuk és énekeljük őket, és részesüljünk a lelki táplálékukból.”7
Ismerjük a Tan és szövetségek 25:12-ben található nagyszerű ígéretet is: „Mert lelkem gyönyörködik a szív énekében; igen, az igazlelkűek éneke imádság nekem, és áldással válaszoltatik meg a fejükön.”
Az Evangéliumi könyvtár Zene címet viselő részében különféle felemelő zenéket találsz.
5. Bízz Istenben és abban, hogy tudja, mit érzel
A magányos időszakaink talán nem múlnak el hamar, de Mennyei Atya és Jézus Krisztus mindig velünk lesz. Velük pedig soha nem kell igazán egyedül éreznünk magunkat. Amikor bízunk abban, hogy Ők ismernek minket, és tudják, mit érzünk, akkor a lelkünk fel tud emelkedni. Ahogy azt Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa megfogalmazta:
„A nehézségek megtapasztalásakor érkező sötétség miatt elszigetelve és egyedül érezhetjük magunkat. Amikor azonban Jézus Krisztus engesztelést hozott értünk a Gecsemáné kertjében, nem csupán a bűneinkért tette ezt. Érezte azt a fájdalmat és magányt is, melyet mi érzünk egy-egy megpróbáltatás felbukkanása során. Nem számít, mennyire ismeretlen az előttünk futó ösvény, mindig van Valaki, aki már járt ugyanezen az ösvényen, és képes vezetni minket rajta.
Ezt tudva megígérem, hogy a megpróbáltatásaink során egyaránt érezhetünk örömet és derűlátást – nemcsak azért, mert arra számítunk, hogy jobb vagy könnyebb idők jönnek, hanem azért is, mert bízunk Őbenne. Eléggé bízunk Benne ahhoz, hogy imádkozzunk és segítséget kérjünk. Bízunk abban, hogy Ő tökéletesen érti, mit érzünk ezekben az időkben. Ez meg fogja adni nekünk az abba vetett bizonyosságot, hogy valamiképpen minden rendben lesz.”8
Bednar elder is megosztott egy hasonló ígéretet: „A Szabadító tökéletesen érti a szenvedésünket. Mivel viselte a csalódásainkat, a gyengeségeinket és a gyötrelmeinket, képes támogatni és megerősíteni minket. Meg fogja erősíteni az elménket és a lelkünket. Meg fog erősíteni minket fizikailag és minden szükséges módon ahhoz, hogy megtegyünk mindent, amit meg kell tennünk. Amikor Őhozzá fordulunk, soha nem vagyunk egyedül.”9
6. Törekedj változásra és növekedésre
Néha abban az áldásban van részünk, hogy legyőzhetjük a magányunkat azzal, hogy valami újat tanulunk vagy teszünk. Ebbe beletartozik az is, amit Russell M. Nelson elnök „a mindennapi bűnbánat örömének”10 nevezett, valamint az is, hogy egész életünk során új készségeket sajátítunk el.
Amint azt Nelson elnök tanította: „Fogadjuk el Isten tökéletes és becses ajándékát! Vessük a terheinket és bűneinket a Szabadító lába elé, és tapasztaljuk meg a bűnbánatból és a változásból származó örömöt.”11
Cook elder szintén megemlítette, milyen előnyei vannak annak, ha többféleképpen is növekedünk:
„A Szabadító, mivel megfizette a bűneinkért járó büntetést, nem ment fel minket annak a személyes felelőssége alól, ahogyan az életünket éljük. A munka, a szorgalom, a szívvel-lélekkel való munkálkodás, a tehetségeink fejlesztése és a családról való gondoskodás értékét már a kezdetektől fogva egyetemesen hirdetik a szentírások.
Azt a kihívást intézem hozzátok, hogy vizsgáljátok meg a céljaitokat, és döntsétek el, melyek teszik lehetővé, hogy családi kötelezettségeket teljesítsetek, hogy a szövetséges ösvényeteken tartsanak, és hogy elnyerjétek azt az örömet, amelyet az Úr szán nektek. Ne feledjétek, hogy a célkitűzés lehetővé teszi számotokra, hogy időt és munkát takarítsatok meg azáltal, hogy előre terveztek, és nem hagyjátok ki a fontos előfeltételeket és határidőket.”12
Maga a Szabadító is megmutatta nekünk a folyamatos fejlődés fontosságát, hiszen Ő „gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:52).
7. Összpontosíts a szövetségeidre
Még a legnehezebb időkben is összpontosíthatunk azokra az örök áldásokra, amelyekkel a szövetségeink révén mi már rendelkezünk, a világon oly sok ember pedig még nem. Gondold át, hogy miféle áldásokra és papsági hatalomra támaszkodhatunk, beleértve ebbe a heti úrvacsorai részvételt, valamint a hozzáférést az Úr házában általunk elnyert (vagy elnyerhető) hatalomhoz. Bednar elder a következőket tanította erről a hatalmas áldásról és örömről:
„A szövetségek kötelezettségeinek szeretete és az azok szerinti élet mélyen személyes és lelkileg erőteljes kapcsolatot teremt az Úrral. […] Miközben tiszteletben tartjuk a szent szövetségek és szertartások feltételeit, apránként és fokozatosan közelebb kerülünk Őhozzá, valamint megtapasztaljuk az Ő isteniségének és élő valóságának a hatását az életünkben.
Tanúsítom, hogy a szövetséges kapcsolat Isten feltámadt és élő Fiával lehetséges, valós, valamint a megerősítés, béke, öröm és lelki erő legfőbb forrása, mely lehetővé teszi számunkra, hogy »ne hallgassunk oda« és »ne féljünk, ha ellenség zúdul ránk«.”13
Stevenson elder azt tanította, hogy „az »igazgyöngy« mindaz a szertartás, szövetség, ígéret és utasítás, mely a templomban található. Ez az a boldogság és öröm, amelyet a fátyol mindkét oldalán lévők éreznek, amikor elnyerik a templom áldásait és Krisztushoz jönnek. Arra kérlek benneteket, hogy gondolkodjatok el a templomi hódolatból és szolgálatból fakadó békességen.”14
8. Tanulmányozd a Szabadító szavait, hogy közelebb kerülj Őhozzá
Eyring elnök a következőket mondta:
„Miközben a Szabadító szavait és életét tanulmányozom, megismerem és szeretem Őt azért, amit mindegyikünkért tett. […]
»Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen« (János 3:16).
Isten Fiának ajándéka felbecsülhetetlen értékű ajándék. Ő az az ajándék, amely megvilágítja az utunkat és felemel minket. Ő az az ajándék, amely megtart minket halandó utazásunk nehéz napjaiban. Ő az az ajándék, amely isteni szeretetet, tartós reményt és valódi örömöt kínál.”15
Minél többet tanulunk a Szabadítóról és kerülünk egyre közelebb Őhozzá, annál inkább érezhetjük az Ő valódi örömét. Lehi elmondta, hogy ez miként áldotta meg őt, amikor a szentírásokat olvasva „eltelt az Úr Lelkével” (1 Nefi 1:12).
Ez az ígéret nekünk is szól, amint azt Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította a Mormon könyve olvasása kapcsán: „Arra kérlek benneteket, hogy olvassátok a Mormon könyvét, és kövessétek Jézus Krisztus e szent könyvben található tanításait. Ha így tesztek, nagyobb örömre és békességre lelhettek ebben és az eljövendő életben. Tudom, hogy ez igaz.”16
9. Beszélj nagylelkűen másokról
Ha jóindulattal szólunk másokról, az nekünk is segíthet jobban érezni magunkat. Eyring elnök ezt tanította: „Megígérem, hogy békét és örömet fogtok érezni, amikor másokról nagylelkűen, Krisztus világosságának fényében beszéltek.”17
10. Adj hálát
A hálás hozzáállás mindig bearanyozhatja a napodat. Dieter F. Uchtdorf elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagja a következőket mondta:
„[N]em számít, milyen körülményeink, kihívásaink vagy megpróbáltatásaink vannak, mert mindennap van valami, amit magunkhoz ölelhetünk és becsben tarthatunk. Mindennap van valami, ami örömet és hálát hozhat, amennyiben meglátjuk és méltányoljuk azt.
Talán nem is annyira a szemünkkel, inkább a szívünkkel kellene figyelnünk. Nagyon szeretem a következő idézetet: »Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan« [Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Fordította: Rónay György (2000), 75.].
Azt a parancsot kaptuk, hogy »minden dologban adj[un]k hálát« [Móziás 26:39]. Nem jobb-e hát a szemünkkel és a szívünkkel is meglátnunk még a legapróbb dolgokat is, melyekért hálásak lehetünk, ahelyett, hogy felnagyítanánk a jelenlegi helyzetünk árnyoldalait?”18
11. Légy egységben
A magányod talán abból az érzésből fakad, hogy mások nem értik meg a gondolataidat és az ötleteidet. Ha ez így van, emlékezz Eyring elnök ígéretére:
„Tapasztalatból tudjuk, hogy amikor egységgel áldatunk meg, örömben van részünk. Áhítjuk azt az örömöt, Mennyei Atyánk lélekgyermekeiként, melyben akkor volt részünk, amikor Vele éltünk az ez előtti életben. És mivel szeret bennünket, az Ő vágya az, hogy teljesíthesse ezt az egységre irányuló szent kívánságunkat.
Külön-külön azonban nem tudja megadni nekünk. Az egység öröme, mellyel oly nagyon meg szeretne ajándékozni, nem létezhet elszigeteltségben. Másokkal együtt kell rá törekednünk és alkalmassá válnunk. Nem meglepő hát, ha Isten sürgeti az egybegyűlésünket, hogy megáldhasson bennünket. Azt kívánja, hogy gyűljünk családokba. Létrehozott osztályokat, egyházközségeket és gyülekezeteket, és megparancsolta, hogy gyakran találkozzunk. Ezekben a közösségekben, melyeket Isten számunkra tervezett meg, ott rejlik a mi nagy lehetőségünk. Imádkozhatunk és dolgozhatunk az egységért, amely örömet hoz, és megsokszorozza a szolgálathoz szükséges erőnket.
A Szabadító a hűséges szolgálatuk végső jutalmaként a Vele való egység örömét ígérte a három nefitának. Így szólt: »[R]észetek lesz az öröm teljességében; és le fogtok ülni Atyám királyságában; igen, teljes lesz az örömötök, éppen úgy, ahogy az Atya megadta nekem az öröm teljességét; és éppen olyanok lesztek, amilyen én vagyok, és én éppen olyan vagyok, mint az Atya; és az Atya és én egyek vagyunk« [3 Nefi 28:10].”19
Továbbra is keress lehetőségeket a közös tanácskozásra a családod, az egyházközséged és más egységek keretein belül. Továbbá gondold át az eredményes közös tanácskozást megalapozó tantételeket az Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában 4.4-es részéből.
12. Teremts
Találj valamit, amit létrehozhatsz: egy mosolyt, egy műalkotást, egy bútordarabot vagy egy tiszta helyet. Gondold át Uchtdorf elder következő szavait: „Mit gondoltok, melyik a lehető legnagyobb boldogság? Számomra a válasz: Isten boldogsága. Ezzel felvetődik egy másik kérdés: Mi ad boldogságot Mennyei Atyánk számára? […] A teremtés és a könyörületesség két olyan cél, melyek hozzájárulnak Mennyei Atyánk tökéletes boldogságához. […] A teremtés mély elégedettséggel és a kiteljesedés érzésével tölt el.”20
13. Hívd meg a Szentlelket az életedbe
A Szentlélek örömet hoz az életünkbe, így hát bármi, amit azért teszünk, hogy meghívjuk Őt a napunk során, segíthet éreznünk ezt az örömöt. A szentírások azt tanítják, hogy „a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség” (Galátziabeliek 5:22). A Tan és szövetségek 11:13-ban pedig a Szabadító ezt az ígéretet tette nekünk: „[A]dni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet és örömmel tölti el a lelkedet”.
14. Légy engedelmes
Az öröm „az igazlelkű életből eredő nagy boldogság állapota. A halandó élet célja minden ember számára az, hogy öröme legyen (2 Ne. 2:22–25). Teljes öröm csakis Jézus Krisztus által érkezik (Ján. 15:[10–]11; T&Sz 93:33–34; 101:36).”21
Bár az engedelmesség nem szavatol számunkra kihívásoktól és nehézségektől mentes világot, segíthet nekünk szert tenni az ahhoz szükséges erőre és örömre, hogy ezeken keresztüljussunk. Amint azt Benjamín De Hoyos elder a Hetvenektől tanította: „A boldogság a lélek egy állapota. Ez az örömteli állapot az igazlelkű élet eredménye.”22
Emellett pedig a Móziás 2:41 szerint is jó lenne, „ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodná[n]k, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban”.
15. Imádkozz
Mennyei Atyánk nagyon szereti mindegyik gyermekét: minket. Azt szeretné, hogy érezzük, milyen öröm fakad abból, hogy az Ő szeretett fiai és lányai vagyunk. Ő mindig ott van nekünk, és mindig fordulhatunk Őhozzá. Amint azt a Tan és szövetségek 136:29 tanítja: „Ha bánatos vagy, szólítsd fohásszal az Urat, a te Istenedet, hogy lelked örömteli lehessen.”
Rasband elder is arra emlékeztetett minket, hogy „Mennyei Atya és Jézus Krisztus nagyon szeretnek minket. Isten gyermekei vagyunk. Mindenkivel meg kell osztanunk ezt a fontos igazságot, akit csak ismerünk. Soha nem vagyunk ténylegesen egyedül. Mennyei Atyánkban és Jézus Krisztusban állandó barátságra és támaszra lelünk.”23
Minden dologban kövesd Jézus Krisztust!
Legfontosabb és örökkévaló örömünk mindenekelőtt abból fakad, hogy minden dologban követjük a Szabadító példáját. Amint azt Ballard elnök tanította: „Hálát adok Istennek, a mi Atyánknak, amiért elküldte a földre az Ő Fiát, Jézus Krisztust. A Szabadító legyőzte a halált és a bűnt. Ha követjük Őt, örökkévaló örömet tapasztalhatunk meg.”24
Cook elder hasonlóan fogalmazott: „Átgondoljuk mindazt és örvendezünk mindabban, amit a Szabadító értünk tett. Mások helyett hozott engesztelésként az életét adta, legyőzve a halált és megváltást biztosítva az egész emberiség számára. Megígérem, hogy az Ő világosságának és példájának a követése minden másnál több örömet, boldogságot és békességet fog hozni nekünk ebben az életben.”25
Végül pedig D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából igen ékesszólóan foglalta össze, hogy „nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a békességet és örömöt, amely Jézus Krisztus követéséből fakad. Ez jelent mindent.”26
Valóban úgy van, ahogy Nelson elnök mondta, vagyis „Jézus Krisztus örömöt jelent”27. Ezt azzal a hihetetlen ígérettel toldotta meg, mely szerint „a szentek képesek minden körülmények közepette boldogok maradni. Akkor is érezhetünk örömöt, ha éppen rossz napunk, rossz hetünk vagy akár rossz évünk van. Testvérek, az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket. Amikor életünket Isten szabadítástervére összpontosítjuk…, valamint Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára, akkor örömöt érezhetünk, függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben. Az öröm Tőle származik, és Őmiatta van benne részünk. Ő minden öröm forrása. Érezzük karácsonykor is, amikor azt énekeljük, hogy »Örvendj világ, az Úr eljő« [Örvendj világ. Himnuszok, 124. sz.]. Ezt pedig egész évben érezhetjük.”28