Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
3M: Én így osztom meg az evangéliumot
A szerző Brazíliában él.
Nem kell paráznod az evangélium megosztása miatt, ha tisztában vagy a szerepeddel és a sikered forrásával.
Egy évtizede keresztelkedtem meg Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként. Az elmúlt tíz évben alkalmam volt sok emberrel megosztani a visszaállított evangéliumot – leginkább úgy, hogy adtam egy-egy példányt a Mormon könyvéből. Minden évben az a célom, hogy el tudjak ajándékozni 20 darabot. Volt néhány év, például a 2020-as, amikor abban az áldásban volt részem, hogy meghaladtam a kitűzött célt.
Gyakran kérem meg a barátaimat az egyházból, hogy csatlakozzanak hozzám az evangélium megosztásában. Csakhogy szinte minden alkalommal, amikor felkérek valakit, hogy ossza meg a Mormon könyvét a barátaival és a családjával, a következő választ kapom: „Mi van, ha nem fogadja el az üzenetet?”
Miután gyakran hallottam ugyanezt az aggodalmas kérdést, arra a következtetésre jutottam, hogy az egyház tagjai néha bizonytalanok abban, hogy mi is a szerepük az evangélium megosztásában. Pedig a bizonytalanság érzése könnyen feloldható, ha megjegyezzük azt, amit én úgy hívok, hogy „az én 3M-szabályom” az evangélium megosztásában.
1. Megosztás
Az első „M” jelöli a célunkat, amely egyszerűen csak a megosztás. A mi szerepünk annyi, hogy megosszuk az örömet, amelyet a visszaállított evangéliumnak köszönhetően érzünk! Sokan éppen olyan örömmel hallanának a Jézus Krisztus egyházában visszaállított igazságokról, mint amennyire mi magunk örülünk ezeknek. Az evangélium által kapott örömünket megoszthatjuk egy teljesen hétköznapi beszélgetés során, vagy akár csak azáltal, hogy mindennapi példák vagyunk Krisztus tanítványaiként.
M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke megjegyezte: „Megtérésünknek és életünkben az evangélium iránt táplált érzéseinknek egyik legjelentősebb bizonyítéka az a hajlandóságunk, hogy azt megosszuk másokkal”1. A valódi megtérés megosztásra ösztönöz majd bennünket. Mindig megkérhetjük Mennyei Atyát, hogy segítsen nekünk bátran és készségesen megosztani az evangéliumot a körülöttünk lévőkkel. És amikor arra törekszünk, hogy a Lélek velünk maradjon, akkor Ő a helyes irányba fog vezetni minket.
2. Meghívás
A második „M” az emberek meghívásáról szól. Amikor valami fontos alkalom van – szülinapi buli, esküvő, ballagás –, olyankor másokat is meghívunk, mert együtt szeretnénk élvezni ezt az eseményt. Nem kényszeríthetünk senkit, hogy eljöjjön (nyilván reménykedünk benne), és ha nem jön el, akkor is barátok maradunk. Ráadásul a jövőben is lesznek még közös alkalmaink. Nem sokban különbözik ettől az sem, ahogy meghívunk másokat, hogy ismerjék meg az evangéliumot.
Azoknak, akiket megkérünk, hogy olvassák a Mormon könyvét, vagy meghívunk istentiszteletre, vagy bármilyen más módon Jézus Krisztus evangéliumának a befogadására hívunk, önrendelkezésük van: eldönthetik, hogy elfogadják-e a meghívásunkat vagy sem. De a mi sikerünknek nem az a mércéje, hogy ők mit lépnek, hanem csakis az, hogy hajlandóak vagyunk-e meghívni őket.
A Prédikáljátok evangéliumomat! című kézikönyvben azt olvassuk, hogy a teljes idejű misszionáriusok célja „másokat Krisztushoz hívni”2. Miközben igyekszünk megosztani az evangéliumot, hasznosabb, ha arra összpontosítunk, hogy mit tehetünk az emberek meghívása végett, nem pedig arra, hogy ők miként reagálnak majd.
3. Meggyőzés
Az evangélium megosztásakor a harmadik „M” számomra a meggyőzés. És az első két M-től eltérően ez a harmadik nem a mi feladatunk! A meggyőzés a Szentlélek feladata (lásd János 15:26; 2 Nefi 32:5; Moróni 10:5; Tan és szövetségek 42:17; Mózes 1:24). Kizárólag a Szentlélek hatása által lesznek igazán meggyőzve az igazságról azok az emberek, akikkel megosztjuk az evangéliumot – amennyiben szívükben befogadják az igazságot (lásd Jákób 3:2).
Ha igyekszünk megtartani életünkben a Szentlélek állandó társaságát, akkor Ő velünk lesz, amikor megosztjuk az evangéliumot a barátainkkal és a családunkkal, és bizonyságot fog tenni az üzenetünk igaz voltáról.
Kiváltság megosztani az evangéliumot
Sokféleképpen tudjuk megosztani az evangéliumot a minket körülvevő világgal, és bár lehet akár ijesztő is, nem kell aggódnunk, amikor Mennyei Atya mellettünk áll.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából összefoglalta, mi miatt aggódnak sokan közülünk:
„De mi van…, ha mindezeket megteszem, és az emberek rosszul reagálnak? Ha kritikusan szemlélik az egyházat? Ha törölnek az ismerőseik közül?
Igen, ez megtörténhet – mondta Uchtdorf elder. – Jézus Krisztus tanítványait már az ősi idők óta gyakran üldözik [lásd János 15:18].
Ne feledjétek: az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Lehetséges, hogy a visszautasításra adott krisztusi válaszotok révén egy kemény szív meglágyul. […]
Mennyei Atya ismer benneteket. Az Úr szeret titeket. Isten meg fog áldani benneteket. Ezt a munkát Ő rendelte el. Képesek vagytok rá. Együtt mindannyian képesek vagyunk rá.”3
Mindig kérhetünk segítséget Mennyei Atyánktól az Izráel egybegyűjtésére irányuló erőfeszítéseinkben. A Szabadítónak köszönhetően pedig mindig őrizhetjük a reményt, mely szerint egy nap majd elfogadják a meghívásunkat.