Az együttérzés képességének a megszerzése és gyakorlása. Liahóna, 2023. szept.
Fiatal felnőtteknek
Az együttérzés képességének a megszerzése és gyakorlása
A Szabadító tökéletes példája megtanítja nekünk, milyen erőt rejt, amikor az együttérzésünket gyakorolva megáldunk másokat.
Mit kapunk, amikor összerakunk egy kis repülőgépet, egy túlterhelt anyát és egy ingerlékeny kisfiút? Egy nagyon idegesítő helyzetet. Néhány sorral hátrébb ülve néztem, ahogy a dráma kibontakozik. Valahogy így zajlott:
Kisfiú: Éhes vagyok!
Anya: Kukkantsunk bele a táskámba, és lássuk, mit tudok adni.
Kisfiú: Neee!
Anya: De hát nem vagy éhes?
Kisfiú: Add ide azt!
Anya: Mit adjak oda?
Kisfiú: Aaazt!
Anya: Kicsim, a nyakláncomat nem kaphatod meg.
Kisfiú: De akarom!
Biztos értitek, miről van szó. A következő 20 percben az édesanya mindenféle fortélyt bevetett, hogy igyekezzen megnyugtani a fiút: vesztegetést, figyelemelterelést, humort, még egy-két enyhébb fenyegetést is. Semmi nem működött. „Ez csak egy rövid repülőút – mondogattam magamban. – Biztos elboldogul valahogy.”
De nem boldogult. Egyre feszültebb lett, és a szeme sarkában már eldörzsölt egy-két könnycseppet. Bár nem ismertem a hölgyet, késztetést éreztem, hogy segítsek neki. Megszokásból elkezdtem mindkettőjükért imádkozni.
Nem én voltam az egyetlen utas, akire hatással volt a jelenet. Pont, amikor már pattanásig feszült nála a húr, egy másik utas a segítségére sietett. Egy nála sokkal idősebb nő volt, aki a mellette lévő üléssorban foglalt helyet. Ragyogó kedvességgel fordult oda a fiatal édesanyához, halkan szólt néhány megnyugtató szót, és megfogta a kezét. Ennyi. És ez elég is volt.
A két nő a járat hátralévő részében így, kettejük közt a folyosóval, kézenfogva utazott. Bár a kisfiú továbbra is látványosan hangoskodott, édesanyja nyugodtnak tűnt. Egy igazi csoda volt!
Együttérzés és könyörületesség: A tanítványság két jellemvonása
Mai szókincsünkben ezt a csodát úgy hívják: együttérzés vagy empátia. Az együttérzés értelemszerűen azt jelenti, hogy valaki érzékenyen tapasztalja meg valaki más gondolatait, érzéseit vagy élményeit. Az empátia újabb kifejezés, amely nem szerepel a szentírásokban. Van azonban egy szó, amely az előzőek közeli rokona: a könyörület. Szentírásbeli kifejezésként a könyörületre bőven van példa.
Az együttérzés annak a képessége, hogy azonosuljunk egy másik ember fájdalmával, a könyörület pedig az ebből a képességből eredő jószívű cselekedet. Jézus Krisztus együttérzést és könyörületet is tanúsított, miközben szolgált, megáldott, gyógyított és engesztelést hozott. Krisztus tanítványaiként meg kell tanulnunk megtapasztalni az együttérzést és gyakorolni a könyörületet. Ezek a tanítványság meghatározó tulajdonságai közé tartoznak.
Amikor az együttérzés a legcsodásabb módon nyilvánul meg, olyankor segít nekünk felfogni, majd pedig reagálni valaki fájdalmára, szükségletére, félelmére vagy bánatára. A fiatal édesanya esetében az az idősebb nő, akinek vélhetően több évtizedes tapasztalata volt a gyermekekről és unokákról való gondoskodásban, azért tudott vigaszt nyújtani, mivel már ő maga is élt át hasonló nehézségeket. Saját tapasztalata révén alkalmas volt arra, hogy vigasztalóként szolgáljon.
Mi teszi alkalmassá Jézus Krisztust arra, hogy vigaszt nyújtson nekünk? Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Jézus pontosan azért tud megsegíteni minket a gyászaink és betegségeink közepette, mert Jézus már viselte a gyászainkat és betegségeinket [lásd Alma 7:11–12]. Első kézből ismeri azokat; így Ő megszerezte ezt az együttérzésre való képességet.”1.
Christ in the Land Bountiful [Krisztus Bőség földjén]. Készítette: Simon Dewey
Az együttérzés képességének a megszerzése és mások megsegítése
Milyen nehézségeket szenvedtél el, amelyek által „megszerezted” annak a képességét, hogy együtt tudj érezni másokkal és könyörületet tanúsíts irántuk? Elszenvedted a szegénység, a bántalmazás, a tudatlanság, a betegség, az elhanyagolás, a bűn vagy bármilyen küszködés hatásait? Ha igen, akkor valószínűleg bölcsebb, erősebb és érzékenyebb emberi lényként kerültél ki a szenvedéseidből.
Röviden szólva: megszerezted az együttérzésre való képességet. Készen állsz, hogy változást idézz elő azok életében, akik szenvednek. Hogy hol kezdhetnéd? Két javaslatom van erre:
Először: igyekezz jobban észlelni mások szenvedését. Sajnos előfordul, hogy egy fájdalommal küszködő ember társaságában vagyunk, mégsem veszünk tudomást a szenvedéséről. Hogyan válhatunk még figyelmesebbé? Tanulhatunk Jézus Krisztus példájából.
Amikor a feltámadása után Jézus ellátogatott a nefitákhoz, elmagyarázta a tanát, és tanította nekik az evangéliumát. Amikor megállt, a népre nézett, és azt mondta: „Úgy látom, gyengék vagytok, és nem tudjátok megérteni minden szavamat” (3 Nefi 17:2). Jézus ezután arra kérte őket, hogy menjenek haza, pihenjenek, elmélkedjenek a tanításain, és jöjjenek vissza másnap felfrissülve, felkészülve a további tanításokra (lásd 3 Nefi 17:3).
Itt van vége a történetnek, ugye? Nem egészen. Amikor Jézus végignézett a követői arcán, még mélyebben együttérzett velük.
„És lőn, hogy miután Jézus így szólt, ismét körbejáratta szemét a sokaságon, és azt látta, hogy könnyeznek, és állhatatosan reá tekintenek, mintha arra kérnék őt, hogy maradjon még velük egy kicsit tovább.
És azt mondta nekik: Íme, könyörülettel van tele irántatok a bensőm” (3 Nefi 17:5–6). Amikor alaposabban megfigyelte őket, jobban beléjük látott. Ez pedig könyörületet váltott ki belőle irántuk.
Egy bukott emberekkel teli bukott világban nem kell sokáig vizsgálódnunk ahhoz, hogy megpillantsuk a könnyeket Mennyei Atyánk gyermekeinek a szemében. De azért oda kell figyelnünk. A Szabadítóhoz hasonlóan mi is dönthetünk úgy, hogy a szükségleteik lencséjén keresztül tekintünk az emberekre. És amint a szemeink látnak, már szolgálhatunk is.
Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megjegyezte, hogy „amint tudatosan igyekszünk beépíteni a Szabadító által példázott könyörületes hozzáállást az életvitelünkbe, egyre érzékenyebbé válunk majd az emberek szükségletei iránt. Ezzel a fokozott érzékenységgel az őszinte érdeklődés és szeretet érzései járják majd át minden tettünket.”2
Másodszor: ajánld fel azt a fajta segítséget, amelyet egyedi módon csak te vagy képes megadni. Miután Bőség földjén Jézus felismerte a nefiták szükségleteit, közelebb intette őket magához. Ezután meggyógyította a betegeiket és megáldotta a gyermekeiket. Olyan dolgokat tett, amilyeneket csak a világ Szabadítója tudott megtenni.
Te és én is mások szükségleteihez szabhatjuk a tapasztalatainkat és a képességeinket. Nem oldhatjuk meg mindenki gondját, de felemelhetjük azok terhét, akiknek a szenvedéseivel képesek vagyunk azonosulni. Lehet, hogy nem tudunk meggyógyítani egy leprást, de vigaszt nyújthatunk a betegeknek. Lehet, hogy nem tudunk valakit kiemelni a szegénységből, de megoszthatjuk az előrelátó életvitel tantételeit, adhatunk az ételünkből, vagy bőkezűbb böjti felajánlást tehetünk. Lehet, hogy a bűnt nem vagyunk képesek megbocsátani, de megbocsáthatunk azoknak, akik megbántottak minket.
Az együttérzés áltültetése a gyakorlatba
Mit kapunk, amikor összerakunk egy kis repülőgépet, egy túlterhelt anyát és egy ingerlékeny kisfiút? Lehetőséget az együttérzésünk és a könyörületünk kifejezésére.
A gépünk földet ért, a fiatal édesanya pedig leszállt, egyik kezében a kézipoggyásszal, másik karjában a kisfiúval. Kiderült, hogy egy újabb repülőút áll előtte, és úgy nézett ki, le fogja késni. Figyeltem, ahogy kezdett kétségbe esni, miközben kiadták a poggyászát. Leltárt készítettem a holmijairól: babakocsi, autós gyerekülés, bőrönd, kézipoggyász, pelenkázótáska. Segítségre volt szüksége. Az együttérzésemnek könyörületességgé kellett érnie.
Anélkül, hogy megálltam volna bemutatkozni, a rengeteg holmija felé nyúltam, és azt mondtam: „Ezeket viszem én. Fogja a gyereket, és rohanjanak a kapujukhoz! Megyek Önök után.” Hálásan elfogadta, és már neki is iramodtunk a reptérnek. A kapu közelébe érve megláttam egy másik nőt, aki épp az utaskísérőt kérlelte, hogy csak néhány percig még várjanak a felszállással. Levegő után kapkodva, de győzedelmesen érkeztünk meg. A fiatal édesanya és ez az asszony örömkönnyekkel és megkönnyebbülve ölelte meg egymást, mielőtt beszálltak a gépbe.
Ez az apró szívesség nem változtatta meg a világot, de jelentőségteljesen megáldotta Isten egyik gyermekét, akinek szüksége volt segítségre. Ahogy mindez segített az újdonsült ismerősömnek előrébb jutni a fizikai úti célja felé, úgy nekem is segített a lelki úti célom felé haladni. Az együttérzés és a könyörület választása segített egy kicsit hasonlóbbá válnom Jézus Krisztushoz. Ez pedig boldoggá tett.
Függetlenül attól, hogy hol vagyunk – a munkahelyünkön vagy az iskolában, az egyházban vagy egy repülőn –, a Szabadító együttérző képviselői lehetünk. Vajon a Szabadító kivel szeretné, hogy ma könyörületes legyél?