Jöjj, kövess engem!

2 Korinthusbeliek 7

Hogyan segít nekünk az Isten szerint való szomorúság bűnbánatot tartani?

Fényképezte: Mark Mabry

Pál apostol azt tanította, hogy „az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való… [bűnbánatot] szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Korinthusbeliek 7:10). Lehet, hogy világi bánatot, szégyent és csüggedést érzünk, amikor bűnt követünk el. Amikor azonban a Szabadítóhoz fordulunk, hogy bűnbánatot tartsunk, akkor arra kérjük Őt, hogy változtassa át a szívünket, és fordítsa örömre a bánatunkat (lásd Alma 36:18–20).

Isten szerint való szomorúság és igaz bűnbánat

Amikor Isten szerint való szomorúságot érzünk, felismerjük a hiányosságainkat, és jobban akarunk teljesíteni. Reménnyel tekintünk a jövőre, és érezzük a Szabadító irántunk való szeretetét.

A 2 Korinthusbeliek 7 tanulmányozása során gondold át ezeket a kérdéseket:

• Mit jelent az, amikor bűnbánatra szomorodunk meg? (Lásd 9. vers.)

• Milyen lépéseket teszünk, amikor Isten szerint való szomorúságot érzünk? (Lásd 10–11. vers.)

Világ szerint való szomorúság kontra Isten szerint való szomorúság

„A világ szerint való szomorúság lehúz bennünket, kioltja a reményt, és arra sarkall minket, hogy engedjünk a további kísértésnek.

Az Isten szerint való szomorúság megtéréshez és szívbéli változáshoz vezet. A bűn gyűlöletére és a jóság szeretetére indít bennünket. Arra ösztökél, hogy álljunk fel, és járjunk Krisztus szeretetének a világosságában. A valódi bűnbánat a változásról szól, nem a kínról és a gyötrelemről. Igen, az engedetlenség feletti szívből jövő megbánás és valódi sajnálkozás gyakorta fájdalmas és nagyon fontos lépések a bűnbánat szent folyamatában. Amikor azonban a bűntudat önutálatot ébreszt bennünk, vagy megakadályoz minket abban, hogy újra talpra álljunk, akkor inkább gátolja, mintsem elősegíti a bűnbánatunkat.”

Vö. Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából: Most már menni fog! Liahóna, 2013. nov. 56.

Beszélgetés

Olvasd el a Tan és szövetségek 18:9–13-at. Mit gondol rólunk a Szabadító a hiányosságaink ellenére? Hogyan változtathatjuk meg az önmagunkról alkotott nézeteinket, hogy összhangba kerüljünk az Övével?