Fivérek és nővérek az Úrban. Liahóna, 2023. szept.
Fivérek és nővérek az Úrban
„[Ú]gy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” – nekünk pedig egymást adta.
Krisztus Nain városában feltámasztja egy özvegyasszony fiát
Kapernaumot elhagyva Szabadítónk egy Nain nevű városba utazott tovább. A városkapu közelében megpillantott egy temetési menetet. Egyetlen gyermeke korai halála miatt egy nincstelen özvegyasszony magára maradt.
„És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!”
Amikor az ifjú felállt, és beszélni kezdett, Jézus „adá őt anyjának” (Lukács 7:11–15; kiemelés hozzáadva).
Akár az egynek, akár a kilencvenkilencnek1 nyújtott szolgálattétele során, a Szabadítónk tökéletes példát mutatott a hitre, a reményre, a jószívűségre, a szeretetre, a megbocsátásra, az irgalmasságra és a szolgálatra.2 Mindegyikünket hív, hogy „jer, kövess engem” (Lukács 18:22), és hogy váljunk éppen olyanná, amilyen Ő (lásd 3 Nefi 27:27).3
„Éppen olyan…, amilyen én vagyok”
Ahhoz, hogy a Szabadítónk tökéletes példáját kövessük, és olyanná váljunk, amilyen Ő, el kell fogadnunk a hívását, hogy járjunk Ővele az Ő szövetséges ösvényén (lásd Mózes 6:34). A szövetség ösvényét néha a szabadítás és felmagasztosulás következő szertartásai által azonosítjuk: keresztelés és konfirmálás révén a Szentlélek ajándékának az elnyerése, valamint Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjává válás; melkisédeki papsági elrendelés (a fivérek számára); felruházás az Úr házában (mindegyikünk számára, egyénekként); és templomi pecsételés.
A szabadításhoz és a felmagasztosuláshoz szükséges szertartás egy jóváhagyott papsági felhatalmazás által végzett szent cselekedet, amely a szertartáshoz kapcsolódó szövetségről tanít minket. Bizonyos értelemben a szabadítás és a felmagasztosulás szertartására olyan külső cselekedetként tekinthetünk, amely szövetség által kötelező érvényű kapcsolatot hoz az életünkbe Istennel és az Ő szent Fiával.
Isten szeretett fiaként vagy lányaként mindegyikünk saját szent szövetségeket köt Istennel. Egyénileg, a saját nevünkben, egyenként tesszük ezt. Ez az Istennel való szövetséges kapcsolat hatalmat, reményt és ígéretet ad mindegyikünknek. Ezek a szövetségek megváltoztathatják a természetünket, megszentelhetik a vágyainkat és a tetteinket, és segíthetnek levetkőznünk a természetes férfit vagy a természetes nőt, amikor engedünk a Szent Lélek késztetéseinek. Szövetség által, az Úr Krisztus engesztelése révén mindegyikünk olyanná válhat, mint Isten egy gyermeke, aki „engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel” (Móziás 3:19).
Szövetség általi közös szolgálat
„[Ú]gy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” (János 3:16) – nekünk pedig egymást. A szövetség általi összetartozás – amikor szövetség által kapcsolódunk Istenhez és egymáshoz – arra ösztönöz minket, hogy töltsük be isteni önazonosságunkat és rendeltetésünket azáltal, hogy a mennyel kommunikálunk, valamint összekapcsoljuk és létrehozzuk a szentek közösségét, amint szeretjük és szolgáljuk egymást és a körülöttünk lévőket. Amikor Isten lehetőséget ad a szövetség általi elkötelezettségre és a szövetség általi összetartozásra, Ő nem személyválogató. Mindegyikünket hív – nőket és férfiakat, házasokat vagy egyedülállókat, bármilyen hátterünk vagy körülményeink legyenek is –, hogy jöjjünk Őhozzá és egymáshoz szövetség által.
Amikor szövetség által tartozunk az Úrhoz, akkor szövetség által egymáshoz is tartozunk. Figyelemre méltó dolgok történnek, amikor szeretjük az Urat, együttműködünk, tanácskozunk és szolgáljuk egymást. A szövetséges szolgálat megerősíti az Úrral és egymással való kapcsolatunkat. Ebbe beletartozik a Mennyei Atyánkkal, a családunkkal, a gyülekezetünkkel, a közösségünkkel és a családunk nemzedékeivel való személyes kapcsolatunk is. Amikor a szövetségeink szerint élünk, elveszítjük az önközpontú énünket, és rátalálunk a Krisztus-központú, legjobb énünkre.
Isten mennyei boldogságterve
Isten mennyei boldogságtervében – mondta Russell M. Nelson elnök – „a mennyek ugyanúgy nyitva állnak azon nők előtt, akiket felruháztak Isten hatalmával – mely a papsági szövetségeikből ered –, mint a papságot viselő férfiak előtt”4.
Camille N. Johnson elnök, a Segítőegylet általános elnöke megjegyezte: „Személyes érdemesség révén jogunk van hozzáférni a papsági hatalomhoz.”5 Nelson elnököt idézve azt mondta: „Olyan nőkre van szükségünk, akik tudják, hogyan tudnak hozzáférni Isten hatalmához, melyet Ő elérhetővé tesz a szövetségeiket megtartók számára”6. Johnson elnök tanítása szerint azok a szövetségeket megtartó emberek, akik törekednek a hitre, az alázatra és a szorgalomra, és ezek szerint is élnek, útmutatást, sugalmazást, a Lélek ajándékait és kinyilatkoztatást kaphatnak, valamint „segítséget és erőt ahhoz, hogy hasonlóbbá váljanak Jézus Krisztushoz és Mennyei Atyához”7. Amikor az Úrral és egymással társulva mindegyikünk felajánlja az egyedi ajándékait, akkor „egy testté” (1 Korinthusbeliek 12:13) leszünk.
Isten tervében az anyák és az apák egymás társai és segítői. Egyenlő társakként segítünk egymásnak szeretetben és igazlelkűségben, hogy gondoskodjunk egymásról és a családunkról. A gondolatok és a viselkedés tisztasága előfeltétele annak a kinyilatkoztatásnak és sugalmazásnak, amelyre a nőknek és a férfiaknak szüksége van. Otthon az apáknak és férjeknek gyengédséggel, szelídséggel és színleletlen szeretettel kell elnökölniük – olyan igazlelkű tulajdonságokkal, melyekre a férfiaknak és a nőknek minden kapcsolatban szükségük van.8
Könnyezik a menny, amikor bármely kapcsolatban akármilyen bántalmazás, uralom vagy erőszak történik férfiak vagy nők részéről. A meggyőzés, a hosszútűrés, a kedvesség és a tiszta tudás olyan krisztusi tulajdonságok, amelyekre mindegyikünk törekszik – akár házasok, akár egyedülállók, özvegyek vagy elváltak vagyunk (lásd Tan és szövetségek 121:41–42). Ez azért van így, mert az Úr és az Ő egyháza előtti megítélésünket a személyes jellemünk és a szövetségek megtartásában való igazlelkűségünk határozza meg.
Tanácskozás a tanácsokban
Ugyanebben a lelkületben tanácskozunk az Úr egyházában is, amikor együtt szolgálunk. A tanácsainkban a vezetők mindenkitől várják a meglátásokat és ötleteket. Hálás vagyok azon rendkívüli nők és férfiak mindegyikéért, akivel kiváltságomban áll vállvetve szolgálni az egyház végrehajtó tanácsaiban. Ezek a nemes lelkű nővérek és fivérek segítenek egybegyűjteni Izráelt misszionáriusi szolgálat által; felkészítenek minket az Istennel való találkozásra papsági és családi szolgálat által; egyesítik a családokat az örökkévalóságra templomi és családtörténeti szolgálat által; valamint szolgálattételt nyújtanak a rászorulóknak jólléti és önellátási szolgálat által.
Mindegyik esetben jobb döntéseket hozunk, és nagyobb sikereket érünk el az Úr szolgálatában, amikor értékeljük egymás hozzájárulását, és együtt munkálkodunk fivérekként és nővérekként az Ő munkájában.
Hasonlóképpen hálás vagyok azért, hogy a cövekeinkben és egyházközségeinkben a vezetők és az egyháztagok – fivérek és nővérek egyaránt – egységesek a szabadítás és felmagasztosulás munkájában. Elkötelezett misszióvezetők irányítása alatt szerte az egyházban a missziós vezetőségi tanácsok olyan, a misszionáriusainknak utat mutató képzésvezető elderekből és nővérekből állnak, akik mindegyikének értékes és jelentőségteljes a munkája és a felelősségei. Az Amerikai Egyesült Államok hadseregében az utolsó napi szent káplánok – az egyház által támogatott férfi és női tisztek – áldást jelentenek a különböző haderőnemeknél szolgálatot teljesítők számára.9 A szolgálattétel során a fiatal férfiaknak és fiatal nőknek lehetőségük és szükségük van a szolgálatra. Szolgálatunk során egymás mellett állunk.
Az egyik módja annak, hogy Isten tanúiként álljunk, az, ha a visszaállított evangéliumi szertartások tanúiként szolgálunk. Nővérek és fivérek tanúkként állnak úgy az élőkért, mint a holtakért végzett keresztelésekkor. Fivérek és nővérek további szertartások tanújaként állnak az Úr házában. A templomelnök kulcsai alatt a nővérek szent szertartásokat végeznek a nővérekért, a fivérek pedig szent szertartásokat végeznek a fivérekért.
Isten mennyei boldogságtervében – mondta Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa – „a papsági hatalom mindannyiunkat megáld. A papsági kulcsok irányt mutatnak mind a nőknek, mind a férfiaknak, a papsági szertartások és a papsági felhatalmazás pedig egyaránt kapcsolódik a nőkhöz és a férfiakhoz. […] Aki egy olyan hivatalban vagy elhívásban működik, amelyet egy papsági kulcsokat birtokló személytől kapott, maga is a papsági felhatalmazást használja a kijelölt feladatai ellátása közben.”10
Emelkedjünk felül a világon!
Miközben arra törekszünk, hogy egyek legyünk, ahogyan Jézus Krisztus is egy az Atyával (lásd János 17:21), fel kell öltöznünk az Úr Jézus Krisztust (lásd Rómabeliek 13:14).
Megszentelődhetünk, amint kegyelemről kegyelemre megismerjük és elsajátítjuk Jézus Krisztus jellemvonásait – hogy teljesebb mértékben szeressünk, könnyebben megbocsássunk, kevésbé gyorsan ítélkezzünk, készségesebben szolgáljunk és hozzunk áldozatokat, tanúsítsunk mélyebb és gyakoribb könyörületet.
Bízzunk Krisztus tanában és példájában, gyönyörködve az igazságban, és váljunk az Ő alázatos követőivé (lásd 2 Nefi 28:14) – mindegyikünk egyénileg, valamint testvérekként az Úrban.11