Végre megértettem, mit jelent az, hogy Isten szeret engem. Liahóna, 2023. szept.
Fiatal felnőtteknek
Végre megértettem, mit jelent az, hogy Isten szeret engem
Szem elől tévesztettem az isteni kilétem ismeretének az erejét.
Illusztrálta: Alecia Schubert
Fiatalkoromban a családom Magyarországról Németországba költözött. Izgatottan vártam a költözést, de végül az ott töltött idő lett életem legnehezebb kilenc éve.
Küszködtem a német nyelv tanulásával, és mindig is elég érzékeny voltam – e kettő a szekálás céltáblájává tett. Az önértékelésem nagyon mélyre zuhant. Idővel úgy éreztem, hogy nem szeretnek, és a jövőm nem tűnt valami fényesnek. Azon tűnődtem, vajon jobb lenne-e nélkülem a világ. Néha még öngyilkossági gondolataim is támadtak.
Valahogy azonban a sok szenvedés közepette is tudtam, hogy okkal kaptam az életemet, még ha nem is teljesen értettem, miért. Tudtam, hogy még a legsötétebb időszakokban is rátalálhatok a Szabadító világosságára (lásd Ether 12:4). Amikor a világ látszólag ellenem fordult, tudtam, hol találhatom Őt, és azt is, hogy mit tehetne értem, ha keresem Őt a szentírások és az ima révén, és a tőlem telhető legjobban igyekszem a tanítványa lenni. Valóban az Ő evangéliuma szerinti élet adott nekem valamiféle békességet, és segített haladnom tovább ebben a szörnyű időszakban.
Egy igazság, melyet szem elől tévesztettem
Idővel a családommal visszaköltöztünk Magyarországra. Elvégeztem a középiskolát, és a szekálás ugyan véget ért, de még mindig nem volt önbecsülésem. A rendszeres bántások valóban mély nyomot hagytak bennem, és néha még mindig kételkedtem a saját értékemben.
Fiatal felnőttként magabiztosan szerettem volna meghozni az egész életre kiható nagy döntéseket, és eldönteni, hogy mit akarok elérni az életemben.
Miközben ezzel küszködtem, késztetést éreztem arra, hogy részt vegyek egy kelet-európai fiatal egyedülálló felnőtteknek rendezett konferencián. Szükségem volt valamiféle lelki útmutatásra az életemben, hogy segítsen elmélyítenem az önértékelésemet, és azért imádkoztam, hogy ott válaszokat találjak.
Az egyik este a konferencián libabőrös lett a karom, amikor a beszélő elmondta, hogyan szekálták gyermekkorában. Beszélt arról, hogy egykor értéktelennek és láthatatlannak érezte magát. Azonnal elsírtam magam.
Pontosan leírta mindazt, amit én is megtapasztaltam.
Ezután a beszélő megosztotta azt az igazságot, amelybe a megpróbáltatásai során kapaszkodott – egy olyan igazságot, amelyet szem elől tévesztettem:
„Isten gyermeke vagyok.”
Isteni kilétem elfogadása
Amikor véget ért az esti beszélgetés, még mindig könnyeztem. A beszélő észrevette, és odajött, hogy átöleljen. Elmondta, hogy általában nem szokott személyesen eljönni és beszédeket mondani esti beszélgetéseken, de azt a késztetést érezte, hogy lesz itt valaki, akinek közvetlenül kell majd hallania az üzenetét.
Én voltam az a valaki.
Ez az élmény megmutatta nekem, mennyire számon tartja Mennyei Atya a gyermekeit, és pontosan tudja, hogyan érhet el minket, hogy az Ő tökéletes szülői szeretetének akár csak egy kis szikráját érezni tudjuk. Ő tudta, hogy hallanom kell ennek a beszélőnek az üzenetét, és vezetett engem, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyek.
Egész életemben ismertem az Isten gyermeke vagyok kifejezést, de ennek az igazsága csak ekkor érintette meg a lelkemet. Igazán megértettem, mit jelent a gyermekének lenni egy olyan tökéletes Istennek, aki annyira szeret minket, hogy hajlandó volt feláldozni a saját Fiát, hogy mi újra élhessünk és megváltassunk a bűneinktől. Aki annyira szeret engem, hogy bár nem mindig óvhat meg a fájdalomtól, közben mindvégig ott van velem: segíteni tud felülemelkednem azon, növekedni általa, és visszatérni Őhozzá.
Szeret engem, és végtelenül szeretett engem a szekálás évei alatt is, amikor úgy éreztem, hogy senki más nem szeret. Most már tudom, hogy azért döntöttem úgy, hogy tovább fogok haladni, mert mélyen legbelül ismertem ezt az igazságot.
Russell M. Nelson elnök nemrég tanított isteni kilétünk ismeretének az erejéről. Ezt mondta: „Drága barátaim! Szó szerint Isten lélekgyermekei vagytok. […] De vajon be van vésve a szívetekbe ez az örökkévaló igazság? […]
Félreértés ne essék: a bennetek rejlő lehetőség isteni. Szorgalmas keresésetek által Isten bepillantást nyújt majd nektek abba, hogy kivé válhattok.”1
Most már, ha azon kapom magam, hogy megkérdőjelezem az értékemet, mindig emlékeztetem magamat arra, hogy Isten gyermeke vagyok, és az életem Őtőle kapott ajándék.
Ne feledd, hogy Isten gyermeke vagy! És soha ne feledd azt a megtartó, megváltoztató és rendkívüli lelki erőt, amely ennek az igazságnak a befogadásából fakad.
A szerző Szegeden él.