A kanaáni asszony szelídsége. Liahóna, 2023. szept.
Jézus csodái
A kánaáni asszony szelídsége
Milyen szerepet játszik a hit és a szelídség azon csodák keresésében, melyekre szükségünk van?
The Woman of Canaan [A kánaáni asszony]. Készítette: Harold Copping, Bridgeman Images
A számtalan találkozás között, amelyet Jézus Krisztus a halandó szolgálata alatt bizonyára megtapasztalt, van egy, amely felett könnyű elsiklani, mert rövid és időnként félreértik: a Máté 15:21–28-ban leírt találkozása a kánaáni nővel.
Ha azonban egy kicsit jobban elmélyedünk a történet hátterében, gyönyörű igazságokat tudhatunk meg Jézus Krisztus türelméről és könyörületéről, amint megismerjük ezt a ritkán említett, példás hittel és szelídséggel rendelkező nőt.
A háttér
A Máté 14-ből megtudjuk, hogy a Szabadító tudott Keresztelő János haláláról, akit Heródiás ösztönzésére lefejeztek. Unokatestvére haláláról értesülve Jézus megpróbált hajóra szállva visszavonulni „egy puszta helyre”, talán abból a célból, hogy gyászoljon, azonban emberek sokasága követte Őt gyalog (lásd Máté 14:13). Hatalmas könyörületessége kimutatásaként Krisztus ezekkel az emberekkel töltötte a napot, és még az egyik hatalmas csodáját is véghez vitte: öt kenyérrel és két hallal jóllakatott sok ezer embert (lásd Máté 14:15–21).
Azon az estén a Szabadító egy második nagy csodát is véghez vitt. A tanítványaitól elszakadva, „magánosan” felment a hegyre imádkozni. Tanítványai a Galileai-tengeren hajóra szálltak, melyet aztán ide s tova hánytak a hullámok és a szél. „És… hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván”, mire a tanítványok ezt mondták: „Bizony, Isten Fia vagy!” (Máté 14:23–25, 33).
Jézus ezt követően Galileából északra utazott Tírusz és Szidón partjaira, melyek a mai Libanon területén találhatóak. Bizonyára kereste a „nyugalmat, magányt és a Tizenkettek tanítására szolgáló lehetőséget”, amely mindaddig nem adatott meg neki.1 Itt történt, hogy „egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, [és] kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik” (Máté 15:22).
A kánaáni asszony lányának a meggyógyítására valahol a Galileától északra fekvő, Szidón és Tírusz közötti vidéken került sor
Szidón (lásd a fenti illusztrációt): Sidonként is ismerjük. Az ősi időkben a kereskedelmi forgalom miatt Fönícia egyik legfontosabb városa volt.
Tírusz (lásd a fenti képet): Egy másik fontos kereskedőváros, amely Szidóntól mintegy 35 kilométerre délre fekszik. Szolgálata során Pál apostol meglátogatta az itt élő egyháztagokat (lásd Apostolok cselekedetei 21:3–7).
Illusztráció Szidónról. Készítette: Balage Balogh
A kánaáni asszony
Figyelemre méltó, hogy ez a nő egyáltalán odament Jézushoz. Kánaánita volt, „születése szerint pogány”, és a kánaánitákról tudható, hogy „különösen rossz hírnévnek örvendtek a zsidók között”2. A Jézus Krisztus hatalmába vetett hite, valamint a lánya iránti szeretete mégis arra késztette, hogy segítségért könyörögjön a Szabadítóhoz. James E. Talmage elder (1862–1933) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette: „Annak ténye, hogy Jézust Dávid fiának szólította, abbéli hitét mutatta, hogy Ő Izráel Messiása.”3
Bár nagyon keveset tudunk erről a nemzsidó édesanyáról, feltételezhetjük, hogy a hite hasonló volt más, az Újszövetségben említett nőkéhez. A vérfolyásos nőhöz (lásd Márk 5:25), a betániai Máriához és Mártához, valamint Mária Magdalénához hasonlóan a kánaánita asszony is teljes bizalmát a Szabadítóba helyezte. Szilárd és bizonyos tudása volt arról, hogy ki is Ő.
Jézus eleinte nem válaszolt neki. A tanítványok arra biztatták, hogy küldje el őt, mert zavarta őket, és úgy érezték, hogy Őt is zavarja, aki éppen nyugalmat keresett.4
Jézus végül válaszolt. Megmagyarázva, miért volt korábban csendben, ezt mondta: „Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz” (Máté 15:24).
A Szabadító kijelentése még megdöbbentőbbé teszi, hogy ez a nemzsidó asszony áldást jött kérni a lányára. Nem izráelita volt, de valahogyan tudta, hogy Jézus Krisztus a Messiás, egy Király. És bár Ő világossá tette, hogy küldetése az izráeli zsidókhoz szól, ez a nő hitt abban, hogy meg fogja gyógyítani a lányát. Az asszony szelídségben a királysága és hatalma elismeréseként a lábához borult (lásd Márk 7:25), hódolt Őneki, majd ismét így szólt: „Uram, légy segítségül nékem!” (Máté 15:25).
Szelídség és csodák
A mai tanítványok számára keménynek tűnő válaszában Jézus így szólt: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni” (Máté 15:26). A bibliatudósok magyarázata szerint ebben a hasonlatban a fiak a zsidók, az ebek pedig a nemzsidók.
Más szavakkal, Krisztus elsődleges kötelessége a zsidókkal szemben állt fenn. Táplálnia kellett őket – vagyis először nekik kellett megadnia az evangéliumot –, hogy aztán majd ők táplálhassák, vagyis tanítsák a világ többi részét. Talmage elder így magyarázta ezt: „Ezeket a szavakat, amelyek nekünk talán durvának hangoznak, az asszony az Úr szándékának lelkületében értette. […] Az asszony nyilvánvalóan nem sértődött meg a hasonlaton.”5
E jóravaló nő válasza ismét megható, csodálatos és szelíd: „Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak” (Máté 15:27).
Ez a hittel teli asszony tántoríthatatlan volt. Ahelyett, hogy megsértődött volna, a hitet választotta. Válasza azt fejezi ki, hogy még a morzsák is reményt adtak neki. Milyen csodás hite kellett hogy legyen, hogy elhiggye: a Szabadító asztaláról lehulló morzsa képes lesz legyőzni azt, ami a lányát gyötri! Ennek a hithű édesanyának a válasza alázatosságot és szelídséget mutat.
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy „a szelídség erős, nem pedig gyenge; tevékeny, nem tétlen; bátor, nem félénk”6. A kánaáni asszony valóban erős, tevékeny és bátor volt abban a hitében, hogy a Szabadító hatalmának egyetlen morzsája is elegendő lesz.
A kánaáni asszony erős, tevékeny és bátor volt abban a hitében, hogy a Szabadító hatalmának egyetlen morzsája is elegendő lesz
Végül Jézus Krisztus megerősítő, ismerős választ adott: „Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” Ezt a bizonyítékot, miszerint Ő mindegyikünket nagyra értékel, és befogad az Őhozzá vezető utunkon, a szentírásbeli feljegyzésben az a bizonyosság követi, hogy „meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva” (Máté 15:28).
Mit tanulhatunk mindebből?
Talmage elder megjegyezte: „Az asszony dicséretes állhatatossága olyan hiten alapult, amely legyőzi a látszólagos akadályokat és az elcsüggedés közepette is kitart.”7
A Jézus Krisztusba vetett effajta tartós hit pontosan az, amelynek a kifejlesztését szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök tanácsolta: „A Jézus Krisztusba vetett hit az ebben az életben a rendelkezésünkre álló legnagyobb hatalom. Minden lehetséges azoknak, akik hisznek.”8
Nagyra tartom a kánaáni nőt, aki erős, tevékeny, bátor és kitartó volt abban, hogy megerősítse a hitét Jézus Krisztusban mint Szabadítóban, Messiásban és Királyban. Újszövetségi példa ő arra a hitre és szelídségre, amely Jézus Krisztus minden tanítványától megköveteltetik. Hajthatatlanul törekedjünk kitartóan az efféle hitre Őbenne, aki „a jövendő javaknak főpapja” (Zsidók 9:11).