Keresztények Korinthoszban

Írta: Eric D. Huntsman

a Brigham Young Egyetem ősi szentírások professzora

A korinthoszi kulturális közeg segít nekünk megérteni Pál néhány olyan tanácsát, amelyek fejtörést okozhatnak napjaink olvasói számára.¹

Korinthosz az első században az Achaea nevű római provincia virágzó gazdasági és politikai fővárosa volt. A római polgárokon kívül görögök, szíriaiak és zsidók is éltek a falai között. Úgy tűnik, hogy egyes tanult korinthosziakra – beleértve a keresztények egy részét is – lelki, fizikai és társadalmi kérdésekben olyan görög filozófiai iskolák voltak hatással, mint a platonizmus, a sztoicizmus és a cinizmus.

Pál prédikálását éppúgy kedvére valónak tartotta néhány gazdag és befolyásos korinthoszi, mint számos olyan megtért, aki kevésbé volt iskolázott, illetve akit kevesebb ilyen kulturális hatás ért. Részint ezek a különbségek vezettek megosztottsághoz és viszályhoz a korinthoszi gyülekezetben.

Különleges bölcsesség?

Korinthoszban a tanult társadalmi osztályok több filozófiai hagyomány alapján is arra a következtetésre jutottak, hogy különleges bölcsességgel vagy tudással rendelkeznek. Hitték, hogy különleges tudásuk új lelki létet eredményez ebben az életben. Ez az elgondolás arra indította őket, hogy tagadják a test jelentőségét, valamint úgy érveljenek, hogy a törvény felett állnak, és szabadon tehetik azt, amit akarnak. Néhány keresztény ezeket az elgondolásokat a kereszténységhez való megtérésére is átvitte, szándékos lázadást és helytelen erkölcsi viselkedést váltva ki ezzel.

Pál szembeszállt ezzel a téves, „minden szabad nékem” (1 Korinthusbeliek 6:12) hozzáállással, és azzal érvelt, hogy a keresztényeknek önfegyelmet és tisztaságot kell gyakorolniuk (lásd 1 Korinthusbeliek 6:12–20). Azt mondta: „dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben” (20. vers).

Külső megjelenés

Korinthoszban a zsidóknak, a görögöknek és a rómaiaknak eltérő szokásaik voltak a férfi és a női hajhossz, valamint a fej elfedése kapcsán, különösen ami a vallási hódolatot illeti. Mindezen kultúrákban az volt az általános elvárás, hogy a férjezett nők fedjék el a fejüket. A zsidó, a görög és a római férfiak körében viszont eltérő elvárások éltek azzal kapcsolatban, hogy elfedjék-e a fejüket, különösen ima közben.

Ezek a kulturális különbségek egyértelműen szerepet játszottak abban a tanácsban, amelyet Pál az 1 Korinthusbeliek 11-ben adott. Volt azonban egy másik kérdés is: a pogány és keresztény hagyományokat egyaránt semmibe vevő keresztény elit viselkedése. Egy olyan közegben, ahol valószínűsíthető, hogy a korinthoszi keresztények némelyike kevélységből fakadóan cselekedett a hagyományos előírásokkal szemben, Pál a korinthoszi kulturális elvárásokkal összhangban lévő visszafogottságot és illemtudást tanácsolt.

Házasság és nőtlenség

Pál házasságra és nőtlenségre vonatkozó tanácsa tartalmaz néhány olyan szakaszt, amelyek látszólag sok fejtörést okoznak számunkra napjainkban. Azonban sokkal érthetőbbé válnak egy olyan világnézet fényében, amely lebecsülte a test fontosságát.

Korinthoszban néhányan úgy vélték, hogy csak szélsőséges önmegtartóztatással lehet Isten kedvében járni. Egyebek közt a házassággal kapcsolatos elítélő nézeteik indították Pált arra, hogy foglalkozzon a házasság kérdésével (lásd 1 Korinthusbeliek 7:1–7), és tanácsot adjon az egyedülállóknak, az özvegyeknek, a válást fontolgatóknak, valamint a hitetlenekkel házasoknak (lásd 1 Korinthusbeliek 7:8–9, 39–40, 10–16). Ezt a tanácsot így lehet összefoglalni: „Maradjatok nemileg tiszták a házasságon kívül, és helyénvalóan közel egymáshoz a házasságon belül.”

Pál azt tanácsolja a házasoknak, hogy maradjanak házasok, még akkor is, ha nehézségek merülnek fel. Azt tanácsolja a hitetlenekkel házasságot kötött keresztényeknek, hogy maradjanak házasok, „mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében” (1 Korinthusbeliek 7:14).

Pál azt is kifejti, hogy az egyedülállóknak szóló tanácsa a saját véleménye, nem pedig tan (lásd 1 Korinthusbeliek 7:7–9, 39–40). Ebben azt tartaná kívánatosnak, ha minden ember olyan lenne, mint ő maga, és azt tanácsolja „a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak”, hogy „úgy maradhatnak, mint én is”. Bár ez vélhetően azt jelentette, hogy a házasságon belül megfelelő intimitásra, azon kívül pedig nemi erkölcsösségre van szükség,² lehetséges, hogy a tanács valójában csak azokra vonatkozott, akiknek elhunyt a házastársuk.³

Ettől függetlenül a tanácsa ugyanaz: „De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.” (Ez utóbbi úgy is értelmezhető, hogy „szenvedélytől égni”.) Joseph Smith ezt így jegyezte le: „De ha nem tudnak megmaradni, házasodjanak; mert jobb megházasodni, mint bárkinek bűnt elkövetni” (Joseph Smith-fordítás, 1 Korinthusbeliek 7:9).

Egység Jézus Krisztusban

A korinthoszi társadalmi és történelmi környezet ismerete segít jobban megértenünk Pál tanácsait, melyeket az öltözködésre, megjelenésre, házasságra és nőtlenségre vonatkozóan adott. Visszafogottságra buzdított, elkerülve a szélsőséges viselkedést vagy megjelenést. Amikor a gyülekezet tagjai azt állították, hogy különleges bölcsességük megengedi a lázadó cselekedeteket, Pál világosan azt tanította, hogy „a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék” (1 Korinthusbeliek 2:5). A hitünk középpontjában napjainkban is Jézus Krisztusnak kell állnia, nem pedig a társadalmaink által állítólag birtokolt különleges tudásnak vagy bölcsességnek. Akkor lehetünk egyek.