Világosságunk a vadonban. Liahóna, 2024. jan.
Világosságunk a vadonban
Azok, akik őszintén olvassák a Mormon könyvét, az előírásai szerint élnek, és imádkoznak az igaz voltáról, érezni fogják a Szentlelket, és növelni fogják a hitüket a Szabadítóban és a bizonyságukat Őróla.
A Járed fivérét és ragyogó köveket ábrázoló kép Normandy Poulter alkotása
Már kisfiúként is volt bizonyságom a Mormon könyvéről. Különösképpen kedveltem annak a történetét, ahogy Járed fivére és népe útra kel az ígéret földje (lásd Ether 2:9) irányába.
Amikor azzal szembesült, hogy esetleg kivilágítatlan bárkákban kell majd utazniuk, Járed fivére azt kérdezte: „Íme, ó, Uram, hagynád, hogy sötétségben szeljük át ezt a nagy vizet?” Mire az Úr így felelt: „Mit szeretnél, mit tegyek, hogy legyen világosságotok a bárkáitokban?” (Ether 2:22, 23).
Járed fivére tudta, hogy az Úr mindenható. Tudta, hogy az Úr minden világosság forrása. Tudta, hogy az Úr azt parancsolta a népüknek, hogy szólítsák Őt a szükség idején. Így hát, hitet gyakorolva az Úrban, Járed fivére előkészített 16 kis követ. Emlékezhetsz rá: ezután arra kérte az Urat, érintse meg a köveket az ujjával, „hogy ragyogjanak a sötétben” (Ether 3:4).
Amióta először elolvastam ezt a történetet, bevésődött az elmémbe a kép, ahogy az Úr megérinti ezeket e köveket. Úgy látom ezt a jelenetet, mintha a szemem előtt történne. Talán azért, mert a világosság által eloszlatott sötétség képe valóságos számomra.
Amikor nem érzem a Szentlelket, amikor egy kicsit nem vagyok ráhangolódva az Úr Lelkére, akkor sötétséget érzek. Amikor azonban a Mormon könyvét olvasom, a világosság visszatér. A Mormon könyve mindig olyan volt számomra, mint egy ragyogó kő, amelyet megérintett az Úr. Beragyogta az életen átvezető utamat.
Örökkévaló világosság
Azokhoz hasonlóan, akiket az Úr keze az ősi amerikai földrészre hozott, mi is mind szembesülünk viharokkal és sötét napokkal a felmagasztosulás megígért földjére vezető utazásunk során. Az Úr azonban meg fogja tenni értünk azt, amit megtett a járeditákért és a nefitákért is. Kalauzolni fog bennünket és megvilágítja az utunkat – ha engedelmeskedünk Neki, hitet gyakorolunk Őbenne, és a segítségéért fohászkodunk.
Az Úr ezt mondta Nefinek: „És világosságotok is leszek a vadonban, és elkészítem előttetek az utat, ha úgy lészen, hogy betartjátok a parancsolataimat; tehát amennyiben betartjátok parancsolataimat, a megígért föld felé vezetlek benneteket; és tudni fogjátok, hogy én vezetlek benneteket” (1 Nefi 17:13).
Az Úr azt mondta Nefi öccsének, Jákóbnak, hogy „örökre világosság leszek mindazoknak, akik hallják szavaimat” (2 Nefi 10:14).
Abinádi próféta e szavakkal tett tanúságot a Szabadítóról: „Ő a világ világossága és élete; igen, világosság, mely végtelen, melyet soha nem lehet elsötétíteni” (Móziás 16:9).
Jézus Krisztus pedig eképpen tett bizonyságot önmagáról: „Én vagyok a világ világossága és élete.” Később hozzátette: „Íme, én vagyok a világosság; példát mutattam nektek” (3 Nefi 9:18; 18:16).
Érezni a világosságot
Szeretem a prófétánkat, Russell M. Nelson elnököt. Abban az áldásban van részem, hogy mellette szolgálhatok. Amikor bemegy egy szobába, az a szoba azonnal ragyogóbbnak tűnik. Magával hordozza Krisztus világosságát.
Krisztus világossága valóságos. Ez „isteni energia, hatalom, illetve hatás, amely Krisztuson keresztül Istentől árad, és mindennek életet és világosságot ad”. Becses lelki ajándék ez, amely képes Isten gyermekeit a Szentlélekhez és Jézus Krisztus evangéliumához vezetni.1 A Mormon könyve olvasása megerősíti ezt a világosságot.
Néha vissza kell tekintenünk az életünkre, hogy emlékezzünk rá, milyen segítséget kaptunk az utunkon. Visszatekintve újra érezhetjük a Szabadító hatását. Amikor a szentírások azt mondják, hogy „emlékezzetek, emlékezzetek” (Hélamán 5:12), azzal szerintem ezt üzenik nekünk: „Ne csupán visszaemlékezzetek arra, amit egykor tudtatok vagy éreztetek, hanem érezzétek újra ezt a világosságot!”
Némelyek könnyen képesek lelki világosságot érezni. Mások számára nehéz lehet lelki világosságot érezni a személyes küzdelmek vagy a világ zavaró tényezői miatt. Ha azonban hithűek vagyunk, a világosság jönni fog – olykor váratlan módokon.
Nelson elnök, aki azt tanácsolta nekünk, hogy „mindennap imádságosan tanulmányozz[u]k a Mormon könyvét”2, több módját is megosztotta annak, ahogy a Mormon könyve közelebb vihet minket a Szabadítóhoz, és segíthet nekünk érezni az evangélium világosságát, megragadni az evangélium igazságait, és evangéliumi tanítások szerint élni.
Nelson elnök azt mondta, hogy miközben a Mormon könyvét olvassuk, egyre jobban fogjuk érteni és becsülni Jézus Krisztus engesztelését.
Vágyat érzünk majd arra, hogy újjászülessünk (lásd Móziás 27:25), amikor a könyv segít megtapasztalnunk egy szívbéli változást (lásd Móziás 5:2).
Miközben elolvassuk és tanulmányozzuk a Mormon könyve Izráel egybegyűjtéséről szóló tanításait, fokozott vágyat érzünk majd arra, hogy kutassuk halottainkat, és elvégezzük értük a szabadítás és felmagasztosulás szertartásait a templomban.
Világosságot fogunk érezni, amikor válaszokat kapunk a kérdéseinkre, útmutatást a döntéseink meghozatalában, valamint erőt a bűnbánathoz és a gonoszságnak való ellenálláshoz.
És amikor a Mormon könyvében található igazságokat olvassuk, gyógyulást, megnyugvást, visszaállítást, megsegítést, erőt és vigaszt fogunk érezni, és a lelkünk felvidítását.3
„Ó, akkor nem valóságos-e ez? – kérdezte Alma az igazság, a tudás és a bizonyság duzzadó, szárba szökkenő magjáról. – Azt mondom nektek, hogy igen, mert ez világosság; és ami világosság, az jó, mivel felfogható, ezért tudnotok kell, hogy jó” (Alma 32:35).
Krisztus képmása. Készítette: Heinrich Hofmann
Megtalálni a Szabadítót a sötétben
Amikor kis barátnőm, Kamryn 10 éves volt, elkapott egy ritka és maradandó szembetegséget, amely megfertőzte a jobb szeme szaruhártyáját.4 Időnként, amikor az ezzel járó fájdalom állandósult és kibírhatatlan lett, Kamryn semmilyen fényt sem tudott elviselni. Ilyenkor a szülei – attól tartva, hogy megvakulhat – besötétítették a hálószobája ablakait, hogy megpróbáljanak kényelmes körülményeket biztosítani. Kamryn édesanyja, Janna, így emlékezett vissza:
„Körülbelül négy hónappal a diagnózisa után történt, hogy bementem az elsötétített szobájába. Amikor a szemem hozzászokott a sötéthez, láttam, ahogy Kamryn magzati pózban kuporog az ágyán. Olyan nagy fájdalmai voltak, hogy nem mozdult, még csak nem is sírt, amikor hallotta, hogy belépek. Csak feküdt ott, lehunyt, feldagadt szemekkel.
Letérdeltem az ágya mellé, kezembe fogtam a kezét, és háromszor megszorítottam – ez volt a mi titkos kódunk arra, hogy »szeretlek«. Rendes körülmények között ő ilyenkor négyszer szorította meg, ami azt jelentette, hogy »én annál is jobban szeretlek«, de ezúttal nem reagált. Túl nagy fájdalmai voltak. Könnyek gördültek végig az arcomon, ahogy az egykor eleven, de most begubózott 10 évesemet néztem. A szívem szakadt meg.”
Janna elmondott magában egy szívből jövő imát.
„Elmondtam Mennyei Atyának, hogy tudom, hogy Ő tudja, mi a legjobb, mégis így imádkoztam: »Kérlek, segíts neki!« Miközben ott ültem és imádkoztam, melegség járta át mindenemet. Nyugalmat éreztem, miközben felötlött bennem egy gondolat a Szabadító Jézus Krisztusról: »Ő a világosság. Találd meg Őt a sötétben!«
Janna felemelte a fejét, és Kamryn fülébe suttogta: „Meg kell találnod a Szabadítót a sötétben.”
Ezt követően Kamryn az Egyházi könyvtár-alkalmazásban lévő himnuszokat és szentírásokat hallgatva elaludt.
Amikor belobban a szemfertőzése, Kamryn megtalálja a Szabadítót a sötétben.
A fényképek Kamryn családja jóvoltából
Kamryn betegsége rendszerint lappang, de amikor fellángol, Janna és a férje, Darrin megvigasztalják szenvedő lányukat, és újra takarókat akasztanak a hálószobája ablakaira. Ezekkel a fájdalmas időszakokkal kapcsolatban Kamryn annyit mond: „Ilyenkor a sötétben találom meg a Szabadítót.”5
Amikor az élet „egy sötét és kietlen vadonnak” (vö. 1 Nefi 8:4) tűnik, olyankor talán nekünk is a sötétben kell megtalálnunk a Szabadítót. Bizonyságomat teszem arról, hogy a Mormon könyve, amely tanúsítja, hogy „Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten”6, elvezet minket Őhozzá. Tudom, hogy azok, akik őszintén olvassák a Mormon könyvét, az előírásai szerint élnek, és imádkoznak az igaz voltáról, érezni fogják a Szentlelket, és növelni fogják a hitüket a Szabadítóban és a bizonyságukat Őróla.
Mutassunk hálát ezért a „leginkább hibátlan könyv[ért]”7 azáltal, hogy olvassuk, kincsként őrizzük, és arra használjuk, hogy megerősítsük a hitünket és mások hitét a Világ Világosságában.