Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Mi tanulhatnék még a Mormon könyvéből? Rengeteget!
Azt hittem, már mindent tudok a Mormon könyvéről – kiderült, hogy tévedtem.
Mialatt Kentuckyban szolgáltam missziót, sok embert tanítottam a Mormon könyvéről. Láttam, ahogy egyesek elutasítják, míg mások teljes mértékben elfogadják.
Emellett az egész életemet megváltoztató élményben volt részem ezzel a könyvvel.
A Mormon könyvének köszönhetően ismertem meg Jézus Krisztust, a Mindenható Urat (lásd Móziás 3:5). Tanultam az értem hozott örökkévaló áldozatáról, kegyelme határtalan hatalmáról, valamint az Ő és az Atya mindannyiunk iránti végtelen szeretetéről.
Mire hazatértem a missziómból, azt hittem, mindent tudok a Mormon könyvéről, amit csak lehet. Természetesen ezt soha nem mondtam ki hangosan – de visszatekintve, ez a véleményem hatással volt arra, ahogyan a misszióm után hozzáálltam a szentírásokhoz.
Mégpedig nem jó hatással.
A lángoló bizonyságtól az önelégültségig
Amikor a szentírásokat tanulmányoztam, gyakran azt vettem észre, hogy újra és újra visszatérek az ismerős részekhez – leginkább azért, hogy felidézzem és megerősítsem azokat a dolgokat, amelyeket korábban tanultam. Határozottan igyekeztem továbbra is elmélkedni a szentírásokon, hogy valami újat tanuljak, de soha nem éreztem úgy, hogy bármiféle felfedezést tennék. A Mormon könyve iránti egykori lelkesedésem elkezdett hanyatlani.
Emellett a hazatérésem után nem sokkal dolgozni kezdtem, és a szentírás-tanulmányozásra fordított időm a misszió alatti egy teljes óráról fél órára zsugorodott. Aztán kaptam egy elhívást, és a fél órából negyed lett. Majd a nyár folyamán FSY-csoportvezetőként szolgáltam. Ekkor a tanulmányozási idő nagy részét arra használtam, hogy hétről hétre áttekintsek egy maroknyi verset, amelyet újra és újra megosztottam a fiatalokkal.
Tudtam, hogy Mennyei Atyának minden perc becses, amelyet arra szánok, hogy a szavait tanulmányozzam. Őszintén szólva mégsem éreztem úgy, hogy Nefi felhívását követném, és lakmároznék Krisztus szavain (lásd 2 Nefi 32:3). Meggyőztem magamat, hogy úgysem lehet már semmi újat tanulni belőle. Ahelyett, hogy lakmároztam volna a Mormon könyvéből, épp csak kóstolgattam.
Ez az önelégült hozzáállás a Brigham Young Egyetemen töltött első félévemre is áthúzódott, amikor egyebek közt egy Mormon könyve kurzusra jártam. Az első napon a professzorom kiállt a csoportunk elé. Barátságos, de átható tekintettel nézett ránk, és ezt mondta: „Az a célom ezen a kurzuson, hogy meggyőzzelek titeket arról, hogy nem ismeritek a Mormon könyvét – egyáltalán nem.”
Ezt érdekfeszítőnek találtam, de inkább tűnt a professzoroktól megszokott rövid, figyelemfelkeltő megjegyzésnek, mint egy tényleges ígéretnek.
Szerencsére kiderült, hogy teljes mértékben tévedtem.
Friss szemlélet
A kurzus részeként a professzorom azzal bízott meg minket, hogy olvassuk a Mormon könyvét. Ne csak felüssük, és átfussuk a szavakat vagy egy fejezetet, hogy felidézzünk egy-egy történetet, amellyel talán már kismilliószor találkoztunk.
Azt akarta, hogy tényleg olvassunk.
Például arról tanított minket, hogy a Mormon könyve eredeti kézirata egyáltalán nem tartalmazott központozást – és azt a feladatot kaptuk, hogy központozással lássuk el az Alma 13 egyik hosszú és zavaros szakaszát, ezzel tanítva minket arra, hogy milyen sokat számítanak a vesszők és a pontok. Elolvastatott velünk egyetlen verset, miközben a Webster-féle szótár 1828-as kiadásából kellett kikeresnünk egyes kulcsszavakat, amelyek gyökeresen eltérő jelentéssel bírtak, mint azt korábban feltételeztem.
A kurzus sok alapvető feltételezésemet megkérdőjelezte azzal kapcsolatban, hogy mi is a Mormon könyve. Korábban például egyáltalán nem figyeltem fel rá, miszerint Nefi évekkel azután írta meg az 1 Nefit, hogy a családjával elmentek a megígért földre (lásd 1 Nefi 9:1–5; 2 Nefi 5:28–31).
Azt is felfedeztem, hogy a nefita kultúra súlyos fogyatékosságai között számos olyan volt, amelyek megdöbbentő hasonlóságot mutatnak a saját kultúránk kihívásaival napjainkban.
Idővel megértettem azokat a gondos, tudatos üzeneteket, amelyeket Mormon, Moróni és mások kifejezetten a mi számunkra helyeztek el – és hogy milyen erősen aggódtak, nehogy magával ragadjon minket a világ rendkívüli hitetlenkedése és kétkedése.
Russell M. Nelson elnök bizonyságot tett arról, „hogy a Mormon könyve valóban Isten szava. Tartalmazza a válaszokat az élet legsürgetőbb kérdéseire. Krisztus tanát tanítja. Kifejt és tisztáz sok olyan egyszerű és becses igazságot [lásd 1 Nefi 13:29–33], amely elveszett az évszázadok múlásával és a Biblia számos fordítása során.
A Mormon könyve adja a rendelkezésre álló legteljesebb és leghitelesebb ismereteket Jézus Krisztus engeszteléséről.”1
Miközben ezeken az igazságokon elmélkedtem, elkezdett megváltozni a könyvvel kapcsolatos egész felfogásom és bizonyságom.
Mindig van még mit tanulni
Azzal, hogy igazán lakmároztam a szavain, felfedeztem, hogy a Mormon könyve felfedi, kicsoda Jézus Krisztus – nem egyszerűen tanbéli értelemben, hanem személyesen és bensőségesen. A könyv minden oldala az Ő keze nyomát viseli. Ez egy maradandó feljegyzés, amely tanúsítja, hogy Ő nem feledkezett meg a szövetséges népéről, és soha nem is fog.
Nelson elnök a következőt is tanította: „Valami igen erőteljes dolog történik, amikor Isten egy gyermeke igyekszik többet megtudni Róla és az Ő Szeretett Fiáról. Ezeket az igazságokat sehol nem tanítják világosabban és hathatósabban, mint a Mormon könyvében.”2
Nem rendelkezem válasszal az élet minden kérdésére. Azt azonban megértettem, hogy a misszióm alatt nem tanultam meg mindent, amit a Mormon könyvéről tudni lehet – mindig van még mit tanulnunk és a hitünkhöz hozzátennünk.
Zsúfolt időbeosztásunk miatt könnyen önteltté válhatunk a szentírás-tanulmányozásunkat illetően. Hamar azt feltételezhetjük, hogy mindent megtanultunk, amit csak lehet. De rájöttem, hogy a Mormon könyve állandóan többet és többet képes nyújtani nekünk. Ha szeretnél új szemmel tekinteni a szentírásokra, akkor rangsorold előre a tanulmányozást. Ha a szíved és az elméd nyitott arra, hogy elmélyítsd a megtérésedet Jézus Krisztushoz és több tudást szerezz, az segíteni fog neked igazán lakmározni Isten szaván. Nálam bevált.