Hangoljuk szívünket a Lélek hangjára
Linda K. Burton
a Segítőegylet általános elnöke
EOSZ Áhítat fiatal felnőtteknek • 2014. március 2. • Brigham Young Egyetem – Idaho
Kiváltság számomra, hogy veletek lehetek ezen az áhítaton. Imádkoztam, hogy az Úr megáldjon benneteket, hogy halljatok ma valamit, ami segít növelni azon képességeteket, hogy felismerjétek a Lélek hangját. Talán már az imént hallott gyönyörű zene által is részesültetek olyan üzenetben, melyről éreztétek, hogy csak nektek szól.
Mintegy 41 évvel ezelőtt vonakodva vettem részt egy fiatal felnőtteknek tartott áhítaton a templom téren. A hatalmas hóvihar, mely aznap délután lecsapott a környékre, próbára tette a hitemet. Mivel azonban felkértek, hogy vállaljak el egy apró feladatot a programban, elmentem, hogy elvégezzem a kötelességemet. Az évek során megtanultam, hogy Eyring elnök következő kijelentése igaz: „Nem adhat az ember egy morzsát az Úrnak anélkül, hogy cserébe kenyeret ne kapna.”1 Az én csodálatos férjem a „kenyér”, melyet az én „morzsányi” részvételemért kaptam! Azon az áhítaton találkoztam vele először. A kórusban énekelt, majd a gyűlés végén bátran odajött hozzám és bemutatkozott. Mily hálás vagyok, hogy kötelességemnek éreztem részt venni az áhítaton aznap este, és hogy a mi irgalmas Mennyei Atyánk még az én vonakodó erőfeszítésemet is elfogadta, hogy ott legyek, ahol lennem kell.
Hálás vagyok, hogy velünk van ma néhány gyermekünk és a legidősebb lányunokánk. McKaela brácsázik. 3 évesen kezdte a hegedűleckéket, mára pedig, 16 éves korára, igen tehetséges zenész vált belőle. Ezt azért mondhatom, mert én vagyok a nagymamája, és a nagymamák nem hazudnak! Felemelő volt látni, ahogy lépésről lépésre fejlődött új hangszere megszólaltatásában, áldást hozva ezzel nem csupán a saját életébe, hanem sok más ember életébe is. Megtanulta a hangszere behangolásának művészetét: a mindennapos szorgalmas gyakorlás fontosságát, valamint az előadás és a más hangszerekkel való együtt játszás örömét.
Amíg néhány éve missziót szolgáltam a férjemmel, megtanultam a koreai ábécé jeleinek olvasását és hangjainak kimondását. Megtanultam pár alapvető köszönési formát, néhány szóhasználatot és evangéliumi kifejezést, és meg tudtam különböztetni a koreai nyelvet más nyelvektől. A kedvenc himnuszaim és elemis énekeim közül is memorizáltam néhányat. De nagyon korlátozott volt azon képességem, hogy beszélni vagy érteni tudjam ezt a gyönyörű nyelvet.
Miért osztom meg veletek ezeket a látszólag ide nem illő példákat? Azért, mert szeretném, ha a Lélek nyelvének megtanulásáról beszélgetnénk – arról, hogy Ő miként szól hozzánk, és hogyan növeljük azon képességünket, hogy meghalljuk a hangját. Egy hangszer vagy egy nyelv megtanulásához hasonlóan, folyamat útján történik a Lélek nyelvének megtanulása is, melyet létfontosságú, hogy mindannyian elsajátítsunk, akár mostanában keresztelkedtünk, akár régóta vagyunk tagjai az egyháznak.
A Szabadító azt tanította a Mormon könyvében, hogy a lámániták „tűzzel és a Szentlélekkel lettek megkeresztelve, és ezt nem tudták”2. Azt kívánom, hogy növeljük azon képességünket, hogy meghalljuk és megértsük a Lélek sugalmazásait, és azon sugalmazások szerint cselekedjünk, melyeket a Szentlélektől kapunk. Ehhez először meg kell tanulnunk felismerni a hangját.
Szánjunk egy percet arra, hogy számba vegyük a tapasztalatainkat. Mivel az itteni hallgatóság nagy, és a világ minden tájáról csatlakoztak hozzánk fiatal felnőttek, szeretnélek megkérni benneteket valamire. Anélkül, hogy túlságosan bizalmasak lennétek, megosztanátok egymással néhány élményeteket a következő kérdésekkel kapcsolatban a Twitteren? Amikor van egy percetek, küldjétek el a válaszotokat #cesdevo címmel.
A megválaszolandó kérdés pedig így hangzik: Honnan tudhatjuk, hogy hallottuk-e a Lélek hangját?
További kérdések is felmerülhetnek, miközben ezen gondolkodunk:
• Megtapasztaltam-e a szeretet, öröm, békesség, türelem, szelídség, gyengédség, hit, remény és vigasz érzését?
• Érkeztek olyan gondolatok az elmémbe, vagy érzések a szívembe, melyekről tudom, hogy az Úrtól vannak, és nem tőlem?
• Hallottam már saját magamat az igazságot szólni anélkül, hogy megterveztem volna, mit mondok majd?
• Megtapasztaltam már saját készségeim és képességeim növekedését?
• Éreztem már, hogy útmutatást vagy védelmet kapok a megtévesztés ellen?
• Felismertem már a bűnt az életemben, és vágytam rá, hogy helyrehozzam azt?
• Éreztem már, ahogyan a Lélek dicsőíti az Atyaistent és Jézus Krisztust, és bizonyságot tesz róluk?3
Ha „igennel” válaszoltál bármelyik kérdésre, akkor érezted már az Úr Lelkét valamikor az életedben. A legfontosabb kérdés ma este azonban az, hogy „tudtok-e most úgy érezni”4?
Mormon próféta tanácsa Krisztus Világosságának követéséről segíthet tudnunk, hogyan nyerhetjük el a Szentlelket. Mormon ezt mondta:
„Mert íme, Krisztus Lelke minden embernek megadatott, hogy különbséget tehessen jó és gonosz között; megmutatom tehát nektek, hogy mi módon ítélkezzetek; mert minden dolog, mely jócselekedetre hív, és arra ösztönöz, hogy higgyünk Krisztusban, azt Krisztus hatalma és ajándéka küldi, tehát tökéletes tudással tudhatjátok, hogy Istentől való.
Ám amely dolog arra veszi rá az embereket, hogy gonosz dolgokat cselekedjenek és ne higgyenek Krisztusban, hanem tagadják meg őt és ne szolgálják Istent, arról tökéletes tudással tudhatjátok, hogy az ördögtől való; mert ő senkit nem vesz rá arra, hogy jót cselekedjen, nem, senkit; és angyalai sem; és azok sem, akik az ő alattvalói.”5
Gordon B. Hinckley elnök a következő megfigyelést tette: „Végső soron ezt a vizsgálatot kell elvégeznünk: az adott dolog arra ösztönöz minket, hogy jót tegyünk, felemelkedjünk, kihúzzuk magunkat, a helyeset tegyük, kedvesek legyünk, bőkezűek legyünk? Ha igen, akkor Isten Lelkétől való.”6
Miért tűnik olyan nehéznek felismerni a Lélek suttogásait? Talán az egyik oka az, hogy a Lélek az elménkhez és a szívünkhöz is szól. A Lélek nyelvének tanulása közben néha összekeverjük a saját gondolatainkat és a saját érzelmeinket a Lélek sugalmazásaival. Egy másik ok az, hogy a Lélek felismerésének képessége a Lélek egyik ajándéka. Ahogyan egy nyelv tanulása is néhány embernek könnyen megy, másoknak pedig nehezen, úgy a Lélek suttogásainak megértésével is ez a helyzet. Egy hangszer vagy nyelv megtanulása nagyon gyakran hatalmas erőfeszítést követel, beleértve a gyakorlást és néha a hibázást is. Hasonlóan történik a Lélek nyelvének megtanulása.
Segítene, ha tudnátok, hogy a személyes kinyilatkoztatás sorról sorra, előírásról előírásra történő folyamat, melyet még a prófétáknak, látnokoknak és kinyilatkoztatóknak is meg kell tanulniuk megérteni? A következő példa Jeffrey R. Holland elder életéből származik:
„Vannak időszakok, amikor A-ból C-be csak B útján juthatunk el.
Mivel Dél-Utahban nőttem fel, és megtapasztaltam Dél-Utah és Észak-Arizona csodáit és szépségeit, szerettem volna a fiamnak is megmutatni mindezt, és elvinni őt olyan helyekre, melyeket én is láttam és élveztem az ő korában. Így hát az édesanyja csomagolt mindkettőnknek ebédet, és nagyapja kisteherautójával elindultunk délnek, a régi Arizona Strip nevű helyre.
Amint észleltük, hogy a nap kezd nyugovóra térni, úgy döntöttünk, hazaindulunk. Visszafelé azonban elérkeztünk egy útelágazáshoz, mely abban a pillanatban teljesen ismeretlennek tűnt számunkra. Megkértem a fiamat, hogy imádkozzon, melyik irányba induljunk. Ő erősen érezte, hogy jobbra menjünk, és mivel én is így éreztem, jobbra kanyarodtunk. Az út azonban egy ponton véget ért. Négy-, öt- vagy hatszáz métert mehettünk, amikor az útnak vége lett, és világossá vált, hogy rossz irányba indultunk.
Megfordultunk, visszajöttünk, és a másik útra kanyarodtunk. És valóban: a balra vezető út volt a helyes út.
Valamikor az út során Matt megkérdezte: »Apa, miért éreztük imádkozás után azt, hogy a jobbra vezető út a jó út, a helyes út, amikor mégsem volt az?« Ezt válaszoltam: »Szerintem az Úr azzal válaszolt az imánkra, az volt a célja, hogy minél hamarabb a helyes útra tereljen minket, és erről mi is meggyőződjünk – értsük, hogy a helyes úton vagyunk, és nem kell aggódnunk miatta. Ebben az esetben a legegyszerűbb módja ennek az volt, hogy engedjen minket 400 vagy 500 métert menni a rossz úton, hogy minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy az a rossz út, majd pedig hasonló meggyőződéssel és bizonyossággal tudjuk, hogy a másik út a helyes.«
Teljes bizonyossággal tudom, tökéletesen tudom, hogy Isten szeret minket. Ő jó. Ő a mi Atyánk, és elvárja, hogy imádkozzunk, bízzunk és higgyünk, és ne adjuk fel, ne pánikoljunk és ne hátráljunk meg, amikor valami látszólag nem alakul jól. Itt maradunk, tovább dolgozunk, tovább hiszünk, tovább bízunk, ugyanazt az ösvényt követve, és akkor megérjük, hogy egy nap Atyánk karjaiba omolhatunk, érezhetjük az ölelését, és hallhatjuk, amint ezt mondja: »Én mondtam, hogy minden jó lesz, megmondtam, hogy minden rendben lesz.«”7
Holland elderéhez hasonló élményben volt részem, miközben a mai beszédemre készültem. Elindultam egy ösvényen, és elkezdtem kutatni és leírni a gondolataimat egy adott témáról, amiről beszélni szerettem volna, ám nyugtalan érzéseim támadtak. Úgy éreztem, valami másról kell inkább beszélnem. És akkor eszembe jutott egy két évvel korábbi élményem. Amikor elhívtak, hogy a Segítőegylet általános elnökeként szolgáljak, volt néhány álmatlan éjszakám. Az egyik ilyen éjjel rengeteg gondolat öntötte el az elmémet és nyomasztotta a szívemet. Lejegyeztem és félretettem őket, és nem is jutottak eszembe egészen néhány héttel ezelőttig, amikor az első témám feletti kényelmetlen érzések nyugtalanítani nem kezdtek. Mennyei Atyánk engedte, hogy egy ideig a másik úton haladjak, ám visszavezetett erre az útra egy gyengéd érzéssel a szívemben és egy felélesztett emlékkel az elmémben a Szentlélek ajándéka által.
Mit tehetünk, hogy jobban ráhangolódjunk a Lélek hangjára? Kezdhetjük azzal, hogy felismerjük: Mennyei Atyánk kommunikálni szeretne velünk. Ezt onnan tudjuk, hogy minden utolsó napi próféta tanította a személyes kinyilatkoztatás tanát. Gondoljatok arra a sok áldásra, melyet az Úr azért adott, hogy kommunikálhassunk Vele és elnyerjük a szavait: a szentírások, a pátriárkai áldások, az ima, a szertartások, a sugalmazott vezetők és szülők, és a Szentlélek ajándéka.
Hol kezdjünk hozzá azon törekvésünkhöz, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és meghalljuk a hangját, amikor szól hozzánk? Az alapoknál kezdjük. Megtesszük azokat a kicsi és egyszerű dolgokat, melyekkel kimutatjuk, hogy Ő az első az életünkben, és szeretnénk kinyilatkoztatást kapni Tőle. Amikor Nyugat-Afrikában jártam, megtanultam egy mondást, melyet nagyon szeretek, és amely jól illik a személyes kinyilatkoztatás folyamatához: „lassan, csak lassan; apránként, csak apránként”. Melyek azok a „lassú és apró” dolgok, melyeket megtehetünk?
Első: Imádkozzunk őszintén és alázatosan!
Anyai szívemet megérintette az évek során, amint figyeltem, hogyan gyakorolják hitüket a saját gyermekeim és unokáim azáltal, hogy alázatos és őszinte imában kérik az Úr segítségét az ő egyszerű problémáikra. Egy kedves emlék a családunk életéből jól illusztrálja ezt.
A fiunk a legidősebb gyermekünk. Öt húga van, de egy öccse sincs. A harmadik lányunk születése előtt a férjem megígérte a fiunknak, hogy kap egy kutyát, ha ez a baba is lány lesz. Amikor megszületett a kislányunk, az én jóságos férjem betartotta az ígéretét. A kutya lett a fiunk legjobb barátja. Imádta azt a kutyát. Egy nap azonban a kutya elveszett. Mindenfelé kerestük, de nem jártunk sikerrel. Felhívtuk hát a gyepmestert, aki nem sok reményt fűzött a keresésünkhöz, mivel viszonylag közel laktunk az autópályához. Azt gondolta, mivel elég sok idő telt el a kutya eltűnése óta, nagy valószínűséggel kiszaladt az útra és elütötte egy autó.
Megtettünk mindent, hogy megvigasztaljuk a fiunkat, miután elmondtuk neki a hallottakat, ő azonban teljesen magába zuhant. Emlékszem, arra kértem, imádkozzon Mennyei Atyához megnyugvásért. Erre a mi drága kicsi fiunk a szemembe nézett, és ezt mondta: „Anya, mást sem csinálok, csak imádkozom.”
Eltelt néhány nap. Aztán egy reggel kopogtak az ajtónkon. Az egyik gyermekünk nyitott ajtót, majd sietve beszaladt értem. Aggodalom töltött el, amint megláttam a házunk előtt parkoló autón a „Gyepmester” feliratot. Az ajtóban álló férfi rám nézett és ezt mondta: „Mrs. Burton, úgy vélem, van valami az autómban, ami az ön fiáé.”
Összeszorult a szívem. Emlékszem, azon aggódtam, hogy a kutyánkat halva vagy súlyosan sérülve találta. Hatalmas örömömre azonban ott volt a kocsi hátuljában a kutyánk, méghozzá elevenen, jó egészségben, készen arra, hogy kicsi fiunk karjaiba ugorjon.
Megkérdeztem a gyepmestert, hol talált rá a kutyánkra. Így felelt: „A legfurább dolog történt, amikor ma reggel elindultam otthonról. Ott volt, közvetlenül a házunk előtt, egy kutya, amelyre pontosan ráillett az önök által adott leírás. A kutya még a nevére is hallgatott. Így hát gondoltam, hazahozom, és megnyugtatom a kisfiukat, mielőtt elindul az iskolába.”
Tudom, hogy az Úr megválaszolja az őszinte, gyengéd, gyermeki imákat. Mennyei Atyánk szeretné, ha a gyermekei már életük korai szakaszában tudnák, hogy Ő ott van velük, hogy továbbra is bízzanak Benne, amikor érettebbé válnak. Mivel a gyermekek természetüknél fogva alázatosak, érdemesek Mennyei Atyánk ígéretére, melyet a Tan és a szövetségekben tett: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra.”8
Miközben megosztom veletek azokat a kérdéseket, melyeket Spencer W. Kimball elnök tett fel egy hozzátok hasonló csoportnak, gondolkodjatok el a saját alázatosságotokon és a saját imáitok őszinteségén: „Útmutatást szeretnétek? Imádkoztatok az Úrhoz sugalmazásért? Azt szeretnétek tenni, ami helyes, vagy azt szeretnétek tenni, amit meg akartok tenni, attól függetlenül, hogy helyes-e, vagy sem? Azt szeretnétek tenni, ami hosszú távon a legjobb számotokra, vagy azt, ami kívánatosabbnak tűnik a jelen pillanatban? Imádkoztatok? Mennyit imádkoztatok? Hogyan imádkoztatok? Úgy imádkoztatok, ahogyan a… [Szabadító] tette…, vagy azért imádkoztatok, amit ti szeretnétek, függetlenül attól, hogy helyes-e?”
Kimball elnök így folytatta: „Ezt mondjátok az imáitokban: »legyen meg a te akaratod«? Azt mondtátok, hogy »Mennyei Atya, ha ösztönzést és sugalmazást adsz egy helyes dologra, akkor meg fogom tenni azt«? Azt mondtátok: […] »Mennyei Atyám, szeretlek, hiszek benned, tudom, hogy mindentudó vagy. Őszinte vagyok. Tiszta szívemből arra vágyom, hogy helyesen cselekedjek. Tudom, hogy látod a véget kezdettől fogva. Látod a jövőt. Fel tudod ismerni, hogy az általam említett körülmények között békére vagy nyugtalanságra, boldogságra vagy bánatra, sikerre vagy kudarcra lelek. Kérlek, mondd el, szeretett Mennyei Atya, és én megígérem, hogy azt fogom tenni, amit te mondasz nekem.« Imádkoztatok már így? Nem gondoljátok, hogy bölcs dolog lenne? Elég bátrak vagytok ahhoz, hogy így imádkozzatok?”9
Az egyik módja az őszinte imának, hogy megtanulunk őszinte és szívből jövő kérdéseket megfogalmazni, és alázatosan az Úr elé járulunk velük. Gondoljatok Joseph Smith kérdéseire: „Mit tegyek? E sok felekezet közül vajon melyiknek van igaza; vagy talán mindannyian tévednek? Ha bármelyiküknek igaza van, melyik az, és hogyan tudhatnám meg?”10 Bölcsen a szentírásokhoz fordult, az isteni igazság egyik forrásához, amely „komoly mérlegelés[re]” késztette és „arra az elhatározásra jut[tatta], hogy »Istentől kér[jen]«”11, híve abban, hogy imája válaszra talál.
Őszintén imádkozni azt jelenti: a kapott válasz szerint szándékozunk cselekedni. A szent ligetben mondott buzgó imájáról így számolt be Joseph: „Azzal, hogy az Úrhoz forduljak a kérésemmel, az volt a célom, hogy megtudjam, az összes szekta közül melyiknek van igaza, hogy tudhassam, melyikhez csatlakozzak.”12 Világos, hogy Josephnek szándékában állt aszerint cselekedni, amit az Úr kinyilatkoztatott volna számára. De még mielőtt feltehette egyszerű kérdését, sokkal többet kapott, mint amit valaha is remélni mert. Abban a figyelemre méltó kiváltságban volt része, hogy láthatta Mennyei Atyánkat és az Ő Szeretett Fiát, Jézus Krisztust! Örvendezem e dicsőséges válaszban, melyet a próféta fiú, Joseph Smith kapott azon egyszerű és őszinte vágyára, hogy tudást nyerjen.
Második: Cselekedjünk azonnal a lelki benyomások szerint!
Egy tanulságos eset szeretett prófétánk, Thomas S. Monson elnök életéből jól illusztrálja, milyen létfontosságú, hogy azonnal reagáljunk a Lélektől érkező benyomásokra.
„[Narrátor:] Miközben Monson püspök fejlődött a feladatköreiben, számos leckét tanult, köztük azt, hogy kövesse a Lelket és bízzon az Úrban.
Egyik este, egy cöveki papsági vezetőségi gyűlésen az a határozott érzése támadt, hogy hagyja el azonnal a gyűlést, és menjen a Salt Lake City északi részén lévő veterán kórházba. Mielőtt aznap eljött volna otthonról, telefonhívást kapott, hogy egyházközsége egyik idős tagja lebetegedett, és kórházba kellett szállítani. A telefonáló azt kérdezte, lenne-e a püspöknek ideje bemenni a kórházba és áldást adni. Az elfoglalt fiatal püspök azt válaszolta, hogy éppen egy gyűlésre tart, de utána természetesen bemegy a kórházba. Most a sugalmazás erősebb volt, mint valaha: »Hagyd itt a gyűlést és azonnal indulj a kórházba!«
Monson püspök felnézett a pulpitusra. Éppen a cövekelnök beszélt. Nem tudta, hogy állhatna fel a beszéde közepén és mászhatna ki a tömött padsorból. Szenvedve megvárta a cövekelnök üzenetének utolsó pillanatait, majd kiszaladt az ajtón, még mielőtt a záróimát bejelenthették volna. A kórház negyedik emeletének folyosóján végigrohanva, a fiatal püspök nyugtalan mozgolódást látott a beteg szobája előtt.
Egy ápoló megállította és ezt kérdezte: »Ön Monson püspök?«
»Igen« – válaszolta.
»Nagyon sajnálom – mondta az ápoló. – A beteg Önt szólította, mielőtt elhunyt.«
A könnyeivel küszködő Monson püspök visszasétált az éjszakába. Abban a pillanatban megfogadta, hogy soha többé nem mulasztja el, hogy az Úr sugalmazásai szerint cselekedjen. Azonnal követni fogja a Lélek késztetéseit, bárhová is vezessék.”
„[Jeffrey R. Holland elder:] Senki sem értheti meg Thomas S. Monson elnököt, aki nem érti, az életében lévő eme lelki sugallatok gyakoriságát és ismétlődését, valamint azt, hogy ő tökéletes hűséggel követi azokat.”13
Harmadik: Naponta kutassuk a szentírásokat!
Robert D. Hales elder ezt tanította: „…amikor Istenhez akarunk szólni, imádkozunk. És amikor azt szeretnénk, hogy Ő szóljon hozzánk, kutatjuk a szentírásokat, mert szavait a prófétáin keresztül kapjuk.”14
Amikor 20 éves voltam, komoly döntés előtt álltam, és sehogy sem sikerült választ kapnom az imáimra. Egyik este az édesapám későn jött haza egy egyházi gyűlésről, és észrevette, hogy még ég a hálószobámban a villany. Leült az ágyam szélére, és érezve a gyötrődésemet megkérdezte, segíthet-e. Kiöntöttem neki a szívemet. Azt javasolta, forduljak a szentírásokhoz útmutatásért a döntésemhez, konkrét részeket ajánlva, melyekről gondolkodhatok és imádkozhatok. Követtem sugalmazott tanácsát és kutattam a szentírásokat. Egy idő után, és folyamatos, buzgó erőfeszítések árán, félreérthetetlen válasszal áldattam meg az imámra. A legjobb gondolataimat és döntésemet ajánlottam az Úrnak, őszintén kértem e döntés megerősítését, és csendes, békés bizonyosságot éreztem mélyen a szívemben.
A szentírásokból tudjuk, hogy Hélamán igazlelkű fiainak, Lehinek és Nefinek, „naponta sok kinyilatkoztatásban volt rész[e]”15. Ha naponta lakmározunk Krisztus szavain a szentírásokban, és elgondolkodunk az olvasottakon, mi is kaphatunk naponta kinyilatkoztatásokat a Szentlélek ajándékán keresztül, különösen, ha gondosan lejegyezzük a kapott gondolatokat és érzéseket.
Negyedik: Éljünk a böjt törvénye szerint!
Hogy növeljük azon képességünket, hogy meghalljuk a Lélek hangját, jól tesszük, ha minden böjti vasárnapon 24 órán át böjtölünk, és bőkezűen adunk böjti felajánlást a szükséget látók megsegítésére. Harold B. Lee elnök a következő tanácsot adta: „Az Úr azt mondta Ésaiásnak, hogy akik így böjtölnek, és kenyerüket adják az éhezőknek, azok szólhatnak és az Úr válaszolni fog, fohászkodhatnak és az Úr azt mondja: »Itt vagyok.« [Lásd Ésaiás 58:6–9.] Ez az egyik módja annak, hogy beszélő viszonyba kerüljünk az Úrral. Próbáljátok ki ebben az évben! Éljetek tökéletesen a böjt törvénye szerint!”16
Alma könyvéből megtudjuk, hogy Móziás fiai „sok imádkozásnak és böjtnek adták magukat, ezért rendelkeztek a prófétálás lelkével és a kinyilatkoztatás lelkével, és amikor tanítottak, akkor Istentől való hatalommal és felhatalmazással tanítottak”17. Az „adták magukat” kifejezésen érdemes elgondolkodnunk, miközben megvizsgáljuk az igaz böjtre irányuló erőfeszítéseinket.
Ötödik: Legyünk érdemesek, és hódoljunk a templomban!
George Albert Smith elnök szerint „mindannyian olyan arányban vagyunk jogosultak az Úr sugalmazására, amennyire istenfélő életet élünk”18. Kérlek, figyeljétek meg, nem azt mondta, hogy tökéletesnek kell lennünk a sugalmazások elnyeréséhez. De meg kell tennünk a tőlünk telhető legtöbbet, hogy érdemesen éljünk.
Emlékezzetek és tanuljatok Limhi király népének negatív példájából a Mormon könyvéből: „…gonoszságaik miatt az Úr nem sietett meghallgatni a fohászukat”19.
Az érdemesség csekély árnak tűnik a menny ablakainak megnyitásához. Ha betartjuk a szövetségeinket, és érdemesen veszünk az úrvacsorából, azt az ígéretet kapjuk, hogy mindig velünk lesz a Lélek.20 De ez csak azután történik, hogy megígérjük és betartjuk azon szövetségünket, hogy mindig emlékezünk a Szabadítóra! Mindemellett, ha a templomra koncentrálunk és érdemesen élünk, hogy oda beléphessünk, továbbá ezt olyan gyakran tesszük, amilyen gyakran a körülményeink engedik, akkor képessé válunk arra, hogy „felnő[jünk] [az Úrban], és befogad[juk] a Szentlélek teljességét”21.
Hatodik: „Ne űzz tréfát szent dolgokból!” 22
Ismerjétek fel, hogy az Úrtól kapott kinyilatkoztatás szent bizalom. Richard G. Scott elder azt tanította: „a sugalmazás gondos lejegyzése azt jelzi Istennek, hogy közléseit szentnek tartjuk. […] [E] feljegyzés[eket] védeni kell attól, hogy elvesszenek vagy illetéktelen kezekbe kerüljenek.”23
Egy másik bizonyság e tanításról Harold B. Lee elnök tapasztalatából származik, aki ezt mondta: „Időnként felébredek az éjszaka közepén, és addig nem tudok aludni, amíg fel nem kelek az ágyból, és papírra nem vetem azt, amivel küszködöm. Ám nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy cselekedjünk, ha imáinkra válaszként utasítást kapunk.”24
Hetedik: Legyünk felkészültek rá, hogy hittel haladjunk előre!
Amikor a férjemmel eljegyeztük egymást, hosszas beszélgetéseink voltak a közös jövőnkről. Mi legyen az iskolával? Mikor vállaljunk gyermekeket? Milyen karrier elégítené ki a családunk szükségleteit és hagyna időt az egyházi szolgálatra is? Mivel hittünk az élő próféta tanácsában, aki azt tanította, hogy vállalhatunk gyermekeket iskola és munka mellett is, hittel haladtunk előre.
Nem volt könnyű. A férjem három részmunkaidős állást vállalt tanulás mellett, hogy én elkezdhessem új karrieremet anyaként és gondoskodó szülőként. Ez az út már akkor is szöges ellentétben állt a világi gondolkodással. Visszatekintve ma már látjuk, hogyan eredményeztek e hittel teli lépések olyan örökkévaló áldásokat, melyeket talán elszalasztottunk volna, ha nem figyelmezünk a Lélek hangjára az Úr választott prófétáján keresztül.
Ennek további szemléltetéséhez hadd osszam meg Robert D. Hales elder élményét. Azt a feladatot kapta, hogy Ezra Taft Benson elnök ifjabb társa legyen egy cövekkonferencián, ahol új cövekelnököt kívántak elhívni. Így emlékezik vissza a történtekre: „Az imádkozás, interjúk, tanulmányozás és az újbóli ima után Benson elder megkérdezte, tudom-e, hogy ki lesz az új elnök. Azt válaszoltam, hogy még nem kaptam rá sugalmazást. Hosszasan nézett rám, majd azt felelte, hogy még ő sem. Sugalmazást éreztünk azonban arra, hogy kérjünk fel három érdemes papságviselőt, hogy a cövekkonferencia szombat esti ülésén beszéljen. Pár pillanattal azután, hogy a harmadik beszélő megszólalt, a Lélek azt jelezte, hogy ez a testvér legyen az új cövekelnök. Benson elnökre néztem, és láttam, hogy könnyek folynak az arcán. Mindketten kinyilatkoztatást kaptunk, de csak azáltal, hogy folyamatosan Mennyei Atyánk akaratát fürkésztük, miközben hittel haladtunk előre.”25
Nyolcadik: Engedjük, hogy az Úr döntse el annak részleteit, hogy mit kíván kinyilatkoztatni, és mikor kívánja kinyilatkoztatni azt!
A szerző, Corrie ten Boom megfigyelése jól illik ide: „Minden tapasztalat, melyet Istentől kapunk, minden ember, akit az életünkbe helyez, tökéletesen felkészít bennünket arra a jövőre, melyet csak Ő láthat.”26
Talán néhányan ti is megtapasztaltátok, amit hat gyermekünk tapasztalt, miközben érdemes örökkévaló társat kerestek maguknak. Mivel utólag már nagyon bölcsek vagyunk, most már ők is látják, hogy szükségük volt bizonyos tapasztalatokra, hogy képesek legyenek felismerni az Úr kezét, amint örökkévaló társukhoz vezeti őket. E tapasztalatok némelyike évekig tartó türelmes várakozást igényelt, és hittel történő előrehaladást. Olykor úgy tűnt, a mennyek zárva vannak az imáik előtt. Amikor az Úr időzítése összeütközésbe kerül a saját vágyainkkal, biztosak lehetünk, hogy az Úr még szeretné, ha átesnénk néhány előkészítő tapasztalaton, mielőtt választ kapnánk az imáinkra.
Dallin H. Oaks elder ezt tanította:
„Fel kell ismernünk, hogy az Úr a saját idejében és a saját módján fog szólni hozzánk a Lelken keresztül. Sokan nem értik ezt a tantételt. Azt hiszik, hogy amikor készen állnak, és amikor nekik kényelmes, hívhatják az Urat, Ő pedig azonnal válaszol, sőt, pontosan úgy, ahogyan ők előírták. A kinyilatkoztatás nem így érkezik.
[…] Nem erőltethetjük a lelki dolgokat.”27
Körülbelül 15 évvel ezelőtt az édesanyám elveszítette a látását. Hónapokig küszködött e nehéz próbatétellel. Vigaszra lelt azonban egy kedvencévé vált egyszerű versben, amikor buzgón imádkozott megértésért. A verset nemrég Monson elnök is idézte.
Hogy minként teszi, nem tudom,
Ez azonban biztos: Isten az imára bizton válaszol.
Tudom, hogy Ő erre a szavát adta,
Ezért tudom, hogy az imám mindig meghallgatja.
A válaszát is, tudom, egyszer megkapom,
Így csak imádkozom, majd feleletét csendben várom.
Amire vágyom, nem tudom,
Hogy úgy kapom-e, ahogy azt én gondolom,
Így imám csak Őrá bízom,
Kinek bölcsessége nagyobb, mint sajátom,
Tudván, hogy fohászom egyszer beteljesíti,
Vagy oly választ ad, mely életem áldottabbá teszi.28
Sokunkhoz hasonlóan az édesanyám továbbra is arra törekszik, hogy bízzon az Úr akaratában és időzítésében. Miközben ezt tesszük, emlékezzünk Richard G. Scott elder következő tanítására: „Mit teszel, amikor gondosan felkészültél, buzgón imádkoztál, vártál egy méltányos ideig a válaszra, és ettől függetlenül nem érzed a választ? Fejezd ki a köszönetedet, amikor ez történik, mert minden az Ő bizalmának a bizonyítéka. Amikor érdemesen élsz, és döntésed megegyezik a Szabadító tanításaival, mikor eljön az idő, hogy cselekedned kell, haladj előre bizalommal. Ha érzékeny vagy a Lélek késztetéseire, két dolog közül az egyik biztosan meg fog történni a megfelelő időben: vagy megdermednek a gondolataid, ezzel jelezve, hogy helytelen a döntés, vagy pedig békességet, illetve égető érzést fogsz érezni a kebledben, amely megerősít abban, hogy a döntésed helyes. Amikor igazlelkű életet élsz, és Őbelé vetett bizalommal cselekszel, Isten nem fogja megengedni, hogy túl sokat kelljen haladnod anélkül, hogy ne kapnál Tőle egy figyelmeztető benyomást, ha esetleg rossz döntést hoztál.”29
A Lélek figyelmeztető hangja gyakran az Úr választott szolgáinak hangján keresztül érkezik, ami elvisz minket a következő ponthoz.
Kilencedik: Figyelmezzünk a prófétai figyelmeztetésekre!
Alaposan gondolkodjatok el a következő prófétai figyelmeztetéseken, melyeket napjainkban kaptunk. Először lássunk néhányat Boyd K. Packer elnöktől.
„Most pedig egy figyelmeztetés! Néhány zene lelkileg nagyon romboló hatású. […] A tempójuk, a hangzásuk, az előadóik életvitele elűzi a Lelket. Sokkal veszélyesebbek, mint gondolnátok, mert tompítják a lelki érzékeinket.”
Egy másik figyelmeztetés:
„Lehetnek hamis kinyilatkoztatások, az ördögtől származó sugalmazások, kísértések.
[…] Ha valaha is olyan sugalmazást kaptok valaminek a megtételére, amitől kellemetlenül éreznétek magatokat, amiről tudjátok az elmétekben, hogy nem helyes, és ellentétes az igazlelkűség tantételeivel, ne hallgassatok rá!”
És még egy: „Ha valaki kritikussá válik és negatív érzelmeket táplál, a Lélek visszahúzódik.”30
A mi drága prófétánk, Monson elnök is figyelmeztetően szólt hozzánk, mikor ezt mondta: „Legyetek éberek minden olyan dolog kapcsán, amely megfoszthat titeket az örökkévalóság áldásaitól!”31
Miért hangoljuk szívünket a Lélek hangjára? Milyen áldásokban részesülünk ennek során?
Nemrég tértem vissza a Fülöp-szigetekről, ahol szemtanúja lehettem a Haiyan tájfun okozta károknak. Hallottam szeretett Fülöp-szigeteki fivéreink és nővéreink élményeit, amikor bizonyságot tettek, hogy a Lélek vezette őket a szükség pillanatában, hogy tudják, mit tegyenek és merre menjenek. Elmondták, hogy időnként hittel haladtak előre, amikor az út nem volt világos előttük. Hallottam olyan fiatal misszionáriusok történeteit – nővérekét és elderekét egyaránt –, akik követték a sugalmazásokat, melyek fizikai biztonságba vezették őket, miközben széthullott a világ körülöttük. Mily hálás vagyok „a Szentlélek kimondhatatlan ajándék[áért]”32, amely figyelmeztet, irányít, vigasztal és útmutatást ad azoknak, akik törekszenek rá, hogy érdemesen éljenek.
Mennyei Atyánk úgy döntött, hogy valamennyi ajándéka közül, melyet ránk ruházhatna, a Szentlélek ajándékát adja az Ő fiainak és a leányainak, amikor kilépnek a keresztelővízből.
„A Szentlélek tökéletes összhangban dolgozik Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal.
[…] Ő »tanúbizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról« (2 Nefi 31:18), valamint kinyilatkoztatja és megtanítja az igazat »minden dolgot illetően« (Moróni 10:5). A Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról tényleges bizonyságot csak a Szentlélek ereje által nyerhetünk. Lelkünknek tett közlései sokkal biztosabbak, mint bármely más kommunikációs forma, amelyet természetes érzékeinkkel felfoghatunk.”33
Testvéreim, ahogyan ti is tisztában vagytok vele, az a nagy és tágas épület, mely tele van azokkal, akik kigúnyolnak, kinevetnek és ujjal mutogatnak ránk, itt van körülöttünk. A világ hangja zajos, könyörtelen, meggyőző és kitartó. Hacsak meg nem tanuljuk szívünket a Lélek hangjára hangolni, és kifinomítani azon képességünket, hogy kutassuk, elnyerjük és kövessük a személyes kinyilatkoztatásokat, akkor legjobb esetben is ingatag talajon állunk. Szükségünk van a Lélek hangjára, hogy elvezessen minket mindentől, ami mocskos, ostoba, közönséges, erőszakos, önző és bűnös. Szükségünk van a Szentlélekre – nemcsak azért, hogy mindahhoz elirányítson, ami „erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó”34, hanem hogy segítsen kialakítanunk magunkban a vágyat ezen dolgok iránt, hogy ellen tudjunk állni a világ vonzásának.
Az egyik legjobb áldás, melyet elnyerhetünk, miközben megtanuljuk meghallani a Lélek hangját, az a képesség, hogy úgy láthatjuk magunkat, ahogyan Mennyei Atyánk lát bennünket, és „lassacskán, apránként” a legjobbat hozzuk ki magunkból.
Gondolkodjatok el az egyik utolsó napi apostolunk gyönyörű szavain: „A Szent Lélek ajándéka… serkenti az intellektuális képességeket, fejleszt, feltár és megtisztít minden természetes érzést, és a bölcsesség ajándéka által törvényes használatukra szabja őket. Sugalmazza, kifejleszti, táplálja és megérleli természetünk minden szépen hangolt együttérzését, örömét, ízlését, rokoni és egyéb szeretetét. Ihleti az erényt, a kedvességet, a jóságot, az érzékenységet, a gyengédséget és a jószívűséget. Kifejleszti az emberek, formák és vonások szépségét. Hozzájárul az egészséghez, az életerőhöz, a tettrekészséghez és a társas érzésekhez. Kifejleszti, illetve életet ad a fizikai és az intellektuális ember összes képességének. Megerősíti, élénkíti és felhangolja az idegeket. Röviden olyan, mintha velő lenne a csontnak, öröm a szívnek, világosság a szemnek, zene a fülnek, és élet az egész embernek.”35
A Szentlélek olyan fizikai, lelki, érzelmi, értelmi és intellektuális dolgokat tud tenni értünk, amilyeneket semmilyen más, ember által készített szer nem tud utánozni.
Egyetértetek, hogy érdemesen élni ezekre az áldásokra, bármit megér, még ha jelentős áldozatot is követel? Ez az a „kenyér”, melyet a mi „morzsányi” erőfeszítésünkért kapunk. Arra kérem mindannyiunkat ma este, hogy hangoljuk szívünket a Szentlélek hangjára.
Nem véletlen, hogy az Úr Thomas S. Monson elnököt tette élő prófétájává, hogy irányítson bennünket ezekben az utolsó napokban. Monson elnök olyan ember, aki jól megtanulta meghallani a Lélek sugalmazásait, és azok szerint is cselekszik. Jól tesszük, ha követjük a példáját.
Bizonyságomat teszem, hogy ő az Úr szószólója napjainkban. Arról is tanúságomat teszem, hogy Mennyei Atyánk azt akarja, hogy visszatérjünk az Ő jelenlétébe, és megadta hozzá az eszközöket az Ő Egyszülött Fián és a Szentlélek ajándékán keresztül. Bizonyságomat teszem, hogy minden erőfeszítést megér a részünkről, hogy elnyerjük és megtartsuk eme kimondhatatlan ajándékot, Jézus Krisztus nevében, ámen.
© Intellectual Reserve, Inc., 2014. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 1/14. A fordítás jóváhagyva: 1/14. A Tuning Our Hearts to the Voice of the Spirit fordítása. Hungarian. PD10050686 135