56:1

Mi Krisztus egyházának tervrajza?

Tad R. Callister elder

a Hetvenek elnökségéből

EOSZ Áhítat fiatal felnőtteknek • 2014. január12. • Provói Brigham Young Egyetem

Nagy öröm számomra, hogy ezt az estét olyanokkal tölthetem, akik leendő szülők és vezetők ebben az egyházban. Nektek köszönhetően úgy hiszem, az egyház jövője biztonságban van, és ígéretes. Ezért most az egyházról szeretnék beszélni, mely fölött egy nap majd elnökölni fogtok.

A Tan és a szövetségek első szakaszában az Úr ezt a határozott és lényeges kijelentést teszi: „[Ez] az egyetlen igaz és élő [egyház] az egész föld színén” (T&Sz 1:30). Mit jelent ez? Nem azt jelenti, hogy más egyházak nem rendelkeznek némi igazsággal, mert rendelkeznek. Nem azt jelenti, hogy más egyházak nem tesznek jót, mert sok jót tesznek. Hanem azt jelenti, hogy ez az egyetlen egyház, mely rendelkezik minden igazsággal, melyet ebben az adományozási korszakban eddig kinyilatkoztattak. Az egyetlen egyház, melyben megvannak a felmagasztosuláshoz szükséges szertartások, és az egyetlen egyház, mely rendelkezik Isten papságával, hogy isteni érvénnyel tudja azokat a szertartásokat elvégezni. Milyen bizonyíték van e kijelentés mögött?

Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel nagyobb házra volt szükségünk növekvő családunk miatt, így hát találtunk egy telket, ahová építkezzünk. Egy ideig dolgoznunk kellett a tervrajzon, hogy kitaláljuk, mi szolgálja legjobban családunk szükségleteit. A feleségem egy harmonikaajtót tervezett a családi szobánk és a nappali közé, hogy a nagyobb családi vagy ifjúsági eseményeken össze lehessen nyitni. A garázs fölötti plusz helyiségbe egy olyan szobát terveztünk, ahol a gyermekeink hasznos tevékenységeket végezhetnek. A garázs mögé egy kisszoba épült élelmiszer és egyebek raktározására. Ezeket és más ötleteket is belevettünk a tervrajzba. A házunk aztán e tervek alapján épült meg.

Az építkezés során időnként benyújtottunk a kivitelezőnek egy módosítási utasítást, mely megváltoztatta a tervrajzot. Mikor a házunk végül elkészült, pontosan megegyezett az időről időre megváltoztatott tervrajzunkkal. Ha fognátok a tervrajzunkat, és a világ összes házával összevetnétek, vajon hány házzal egyezne tökéletesen? Csak eggyel: a mi otthonunkkal. Talán akadnának hasonlóságok itt-ott, egy ugyanolyan méretű szoba, hasonló ablakok – de az alap, a szobák elrendezése, a tetőszerkezet szempontjából csak egyetlen ház lenne, amely tökéletesen megegyezik a tervrajzzal: a mi házunk.

Krisztus hasonló módon épített otthont, hogy kielégítse gyermekei lelki szükségleteit. Ezt az Ő egyházának nevezték. Ennek az egyháznak a lelki tervrajza az Újszövetségben található. A Szabadító időnként „módosítási utasítást” nyújtott be a tervrajzhoz. Ezek a módosítási utasítások kinyilatkoztatás formájában érkeztek. Például a Szabadító kezdetben azt parancsolta apostolainak, hogy prédikálják az evangéliumot Izráel házának, de a nemzsidóknak ne (lásd Máté 10:5–6). A Szabadító a felemelkedése után azonban egy lelki módosítási utasítást adott Péternek – látomásban nyilatkoztatva ki neki –, hogy az evangéliumot most már a nemzsidóknak is tanítsák (lásd Cselekedetek 10). Péter ezen élményéből legalább két fontos, kormányzással kapcsolatos tantételt tanulhatunk Krisztus egyházáról: Egy, hogy a tervrajz változhatott, de csakis Krisztustól jövő kinyilatkoztatás által, és kettő, hogy ezt a kinyilatkoztatást a próféta kapta, aki Isten szószólója volt a földön. Más szóval, Isten egyházának kormányzása isteni kinyilatkoztatásra és utasításra történt.

Ha valaki szeretné felfedezni Krisztus mai egyházát, össze kell vetnie az Újszövetségben található lelki tervrajzot a világ összes egyházával, míg fel nem fedez egy olyan egyházat, melyre illik a tervrajz – a szervezetére, a tanításaira, a szertartásaira, a gyümölcseire és a kinyilatkoztatásaira. Miközben ezt teszi, talán ráakad néhány olyan egyházra, mellyel némi hasonlóságot fedez fel – egy-két tanítással, mellyel fedik egymást, vagy egy ugyanolyan szertartással, vagy ugyanolyan elnevezésű hivatallal. De csupán egyetlen egyházat fog találni, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát, mely minden lényegi szempontból egyezik a tervrajzzal. Nos, szeretném egy tesztnek alávetni ezt a kijelentést.

Lapozzunk a tervrajz első oldalához, és nézzük meg, milyen volt Krisztus egyházának szervezete, ahogy azt kinyilatkoztatták.

Először is, Krisztus egyháza apostolok és próféták alapzatára épült. Amikor Pál az egyház néhány új tagjának írt, azt mondta, hogy ők most már „az apostoloknak és prófétáknak alapkövén [építtettek föl], lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20; kiemelés hozzáadva).

Az apostolok értették annak alapvető szükségességét, hogy a Tizenkét Apostol Kvóruma érintetlenül megmaradjon. Amikor meghalt egy apostol, például Júdás, az alapból „lemállott” egy darabka, a többi 11 apostol összegyűlt, és választott egy utódot, hogy az alapzat újra teljes legyen (lásd Cselekedetek 1:22–25).

Ez a rendszer bizonyította annak fontosságát, hogy fennmaradjon a Tizenkét Apostol Kvóruma. Olyan fontosak voltak ezek az apostolok az egyház jóllétéhez, hogy Pál kijelentette, meddig van rájuk szükségünk: „Míg eljutunk mindnyájan [a] hitnek… egységére” (Efézusbeliek 4:13). Majd elmagyarázta, miért: Hogy ne legyünk olyanok, „kiket ide s tova… hajt a tanításnak akármi szele” (Efézusbeliek 4:14). Ezért az apostolok elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy a tan tisztán megmaradjon.

Képzeljétek el egy pillanatra, mi történne, ha elmesélnék egy történetet valakinek a velem szemközti sor egyik végén, aki aztán továbbadná azt a mellette ülőnek, majd ez így haladna végig a széksorokon, a szektor végéig. Mi történne? Megváltozna a történet. Mindig változik. Ez része az emberi természetnek. Így volt ez azzal a tannal is, melyet az apostolok tanítottak, mikor elmentek a különböző városokba és falvakba. Ahogy a tan egyik embertől eljutott egy másikig, változni kezdett. Az apostolok, amíg csak tehették, kijavították a tanokat a leveleik vagy saját beszédeik által. De amikor az apostolok eltűntek, nem volt meg többé ez az ellenőrző–kiegyenlítő rendszer. Nem volt többé kéz, mely javítsa a hibákat, és a tanok hamarosan eltorzultak vagy elvesztek.

Ezen és más okokból a tervrajz felfedi, hogy az apostolok és próféták alkották Krisztus egyházának alapját. Tudtok-e bármilyen módosítási utasításról az Újszövetségben, bármilyen kinyilatkoztatásról, mely felülírja a tervrajzot, és kijelenti, hogy nincs többé szükség apostolokra? Én nem. Tehát Krisztus igaz egyházában ma is az apostoloknak és prófétáknak kell lenniük az alapnak.

Hogy segítsenek Neki és apostolainak az egész világon prédikálni az evangéliumot, a Szabadító más férfiakat is kiválasztott, hogy előkészítsék az utat. Ők a hetvenesek. A Hetvenekről Lukács 10. fejezetében olvashatunk. Ismertek-e még egy egyházat, melyre illik ez a tervrajz, melyben megvan a Hetvenek hivatala?

Az újszövetségbeli tervrajz más tisztségviselőket is felfed, akik részét képezték Krisztus egyháza szervezetének: a püspököket (lásd 1 Timótheus 3; Titus 1:7); a véneket, vagyis eldereket (lásd Csel. 14:23; Titus 1:5); a diakónusokat (lásd Filippibeliek 1:1); az evangélistákat (lásd Efézusbeliek 4:11), más néven pátriárkákat¹ és a pásztorokat (lásd Efézusbeliek 4:11), akik olyan férfiakat jelentenek, mint a nyáj fölött elnöklő püspökök és cövekelnökök².

Az egyház 6. hittétele utalást tesz erre a tervrajzra: „Hiszünk ugyanabban a szervezetben, ami az Ősi Egyházban is létezett, név szerint: apostolok, próféták, pásztorok, tanítók, evangélisták és így tovább” (Hittételek 1:6; kiemelés hozzáadva). Más szóval, hisszük, hogy Jézus Krisztus jelenlegi egyházának ugyanúgy kell megszerveződnie, mint Krisztus eredeti egyházának, és csak kinyilatkoztatás révén lehet változtatni rajta. Ezért napjaink egyházában mindezen hivatalok léteznek.

Hogyan választották ki Krisztus apostolait és más tisztviselőit? A Szabadító vajon elment kora legjobb hittudományi egyetemeire, és kiválasztotta a legjobb tanulókat? Nem. A tervrajz ehelyett elmondja nekünk, hogy Pétert, egy halászt, Mátét, egy vámszedőt, és később Pált, egy sátorkészítőt, választotta ki. Mindannyiukat a köznépből választotta, lényegében laikus lelkészként szolgáltak. Napjaink egyházában is megvan a Tizenkét Apostol Kvóruma, akiket szintén az egyház tagságának soraiból választanak ki. Az egyik lehet, hogy tanár, a másik mérnök, a harmadik ügyvéd stb.

Vajon Krisztus apostolai és más tisztviselők önként jelentkeztek-e a szolgálatra? Nem. A tervrajz elmondja, Krisztus hogyan választotta ki a tisztségviselőit: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket” (János 15:16; kiemelés hozzáadva). Amikor Krisztus elrendelte apostolait, mit adott nekik? Máté és Lukács lejegyezte a választ: „…hatalmat ada nékik” (Máté 10:1; lásd még Lukács 9:1), vagyis papsági hatalmat, hogy az Ő nevében cselekedjenek, az Ő munkáját végezzék. Ezért mondja a tervrajz, hogy az ember Fia felhatalmazta szolgáit (lásd Máté 13:34). Miért? Hogy az Ő nevében, az Ő hozzájárulásával cselekedhessenek. Ebben az egyházban ma minden férfi, aki viseli Isten papságát, vissza tudja vezetni papsági felhatalmazását egészen Jézus Krisztusig, aki minden hatalom és felhatalmazás forrása, s így ő is jogosult Krisztus hozzájárulására, jóváhagyó pecsétjére, ahogy azt a tervrajz megköveteli.

Mi volt a Krisztus által megszervezett egyház neve? Ha Krisztus nevében keresztelkedünk meg, ha Krisztus nevében imádkozunk, ha Krisztus nevében szabadíttatunk meg, és ha Ő a saját egyházának alapítója és szegletköve, mit gondoltok, mi lehetett az egyháza neve? Jézus Krisztus Egyháza. A Szabadító, mikor a néphez beszélt a Mormon könyvebeli időkben, megtanította az alapelvet, hogy miért kell az Ő nevét viselnie az egyháznak: „És hogyan lehetne ez az én egyházam, ha nem az én nevemen neveztetik? Mert ha egy egyház Mózes nevén neveztetik, akkor az Mózes egyháza; vagy ha egy ember nevén neveztetik, akkor az egy ember egyháza; de ha az én nevemen neveztetik, akkor az az én egyházam, ha úgy lészen, hogy az én evangéliumomra épül” (3 Nefi 27:8; kiemelés hozzáadva).

Ezért dorgálta meg Pál is a korai egyház néhány tagját – mert bizonyos tanítványokról nevezték el magukat, nem pedig Krisztusról. Pál így írt erről:

„Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.

Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?” (1 Korinthusbeliek 1:12–13).

Más szóval, senki más nevét nem vesszük magunkra Jézus Krisztusén kívül.

Ennek megfelelően, a tervrajz azt tanítja, hogy Krisztus egyházának az Ő nevét kell viselnie. Mindig is csodálkoztam, hogy bár a reformáció már több mint 300 évvel Joseph Smith idejét megelőzően létezett, senkinek nem jutott eszébe, hogy az egyházát Jézus Krisztusról nevezze el. Természetesen Joseph Smith ideje óta mások is próbálkoztak már ezzel, de valamilyen csodás módon az Úr megőrizte az Ő nevének használatát Joseph Smith és Krisztus Egyházának visszaállításáig.

Most nézzük a tervrajz második oldalát. Mik voltak Krisztus Egyházának tanításai? Vizsgáljunk meg párat belőlük:

Vajon Isten csupán lélek, vagy Ő is rendelkezik húsból és csontból való testtel? Mit tanít a tervrajz?

Feltámadását követően Krisztus megjelent tanítványainak, akik tévesen azt gondolták, hogy valamiféle lelket látnak (lásd Lukács 24:37). Hogy kijavítsa téves elképzelésüket, azt mondta: „Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!” (Lukács 24:39; kiemelés hozzáadva).

Hogy minden kétséget eloszlasson feltámadt testének fizikai természetével kapcsolatban, azt kérdezte tanítványaitól: „Van-é itt valami enni valótok?” (Lukács 24:41). Majd a szentírás feljegyzi:

„Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

melyeket elvőn, és előttök evék” (Lukács 24:42–43).

Ezzel a megdicsőült, feltámadt, húsból és csontból való testtel emelkedett Krisztus a mennybe (lásd Cselekedetek 1:9),³ ahol Isten, az Atya jobb kezénél foglal helyet, és Ő Isten „valóságának képmása” (Zsidók 1:3), ahogy a szentírás kijelenti. Ez a pontos igazság, ahogyan azt Joseph Smith tanította Krisztus Egyházának visszaállítása részeként: „Az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is” (T&Sz 130:22).

Vajon Isten és Jézus ugyanaz a Lény-e, ahogy azt a keresztény világ nagy része tanítja, vagy két külön Lény? Mit mond a tervrajz?

Megdöbbentő, hány utalást tesz a Biblia az Atya és a Fiú elkülönült személyére és szerepére. A Gecsemáné kertjében a Szabadító, mikor felismerte, milyen gyötrő fájdalom vár még rá, ezt mondta: „…ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42). Ez a tett a legnagyszerűbb példa az engedelmességre, melyet a világ valaha látott. De milyen engedelmességről lett volna szó, ha nincs egy másik Lény, akinek alávetheti magát, ha Ő és az Atya egy és ugyanaz a Lény lenne? Miért imádkozik a Szabadító az Atyához, így kiáltva: „Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Márk 15:34). Hogy hagyhatták volna el, ha nem lenne egy különálló Lény, aki elhagyja Őt? Hogyan láthatta István Jézust az Isten jobbján állni, ha Ők nem két külön személy lennének (lásd Cselekedetek 7:55–56)?

Amikor Joseph Smith kijött a ligetből, már ő maga is tudta az igazságot. Látta az Atyaistent és Fiát, Jézust egymás mellett állani; hallotta, ahogy az Atya a másik személyre mutatva azt mondja, az az Ő „Szeretett Fia…” (Joseph Smith története 1:17). Azon a dicsőséges napon a mennyek szétzúzták az ember alkotta múltbéli mítoszt Isten természetéről, és kinyilatkoztatták és megerősítették azt az egyszerű igazságot, melyet a tervrajz eredetileg tanított – hogy az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus egyek céljaikban és akaratukban, de különállók a személyükben.

Mit mond a tervrajz azokról, akiknek soha nem volt lehetőségük hallani Jézus Krisztus evangéliumáról, míg a földön éltek? Vajon elkárhoznak? Nem nyilatkoztatták-e ki nekünk az ő lelki állapotukkal kapcsolatos tudnivalókat?

Ez egy nagyon fontos kérdés, mivel emberéletek milliárdjait érinti. Isten biztosan beszélt erről is. És igaz, tényleg szólt róla. A tervrajz tartalmazza a választ.

Péter ezt írta: „Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben” (1 Péter 4:6). Ez a tan elveszett a hitehagyás időszakában, azután, hogy Krisztus apostolai meghaltak, de Joseph Smith próféta által visszaállíttatott.

Három mennyország vagy menny van? A keresztény világ éveken át azt tanította, hogy egy menny van és egy pokol, de mit tanít az eredeti tervrajz?

Pál azt tanította: „Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége” (1 Korinthusbeliek 15:41). Pál később megerősítette ezt az igazságot a háromrétű mennyről, mikor elmesélte látomását egy férfiról, aki „elragadtatott a harmadik égig” (2 Korinthusbeliek 12:2). Lehetne-e harmadik ég, vagy menny, ha nem lenne második vagy első? Ez a tan, mely Joseph Smith próféta által állíttatott vissza, ismét csak teljes összhangban áll az eredeti tervrajzzal.

A házasság örökre szól, vagy véget ér a halállal? Mit mond a tervrajz?

Azzal összhangban, hogy az apostoloknak hatalom adatott, hogy amit csak megkötnek a földön, kötve lesz a mennyben is (lásd Máté 18:8), Pál kijelentette, hogy „sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban” (1 Korinthusbeliek 11:11), ami azt jelenti, hogy az az ideális a férfi és a nő számára, ha örökre összeköttetnek Isten jelenlétében. Péter megerősítette ezt az igazságot. Férjre és feleségre utalva kijelentette, hogy legyenek „örökös társ[ak] az élet kegyelmében” (1 Péter 3:7), ne egyénenként, hanem együtt járva az ösvényen, az örök élet örököseiként. Ez az a tan, melyet a tervrajz tanít, és ezt a tant tanulhatjuk ma is Krisztus egyházában.

A tervrajz harmadik oldalán az áll: „Szertartások Krisztus Egyházában.” A tervrajz nagyon lényegre törő e tekintetben. Például megáldunk vagy keresztelünk-e újszülötteket vagy kisgyermekeket? Mit tanít a tervrajz?

A Szabadító világos példát adott számunkra. A kisgyermekekről azt írják a szentírások, hogy Jézus „ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket” (Márk 10:16; kiemelés hozzáadva). Máté megerősítette, ami a kisgyermekeket illeti, a Szabadító „kezeit reájuk vet[ette]” (Máté 19:15). A tervrajz azt tanítja, hogy a csecsemőket és kisgyermekeket megáldották, nem megkeresztelték. Sőt, az egész Újszövetségben egyetlen feljegyzésben sem esik szó csecsemőkeresztelésről. Miért? Mert Krisztus Egyházában nem volt ilyen szertartás. Az, aki ma Krisztus egyházát keresi, olyan egyházat kell, hogy keressen, amely megáldja, nem megkereszteli a csecsemőket.

Vajon nélkülözhetetlen-e a keresztelkedés a szabaduláshoz? Mit tanít a tervrajz?

Miután Krisztus példát mutatott azzal, hogy megkeresztelkedett, egyértelműen megmondta: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:5; kiemelés hozzáadva). Péter hasonlóképpen ezt tanította: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát” (Cselekedetek 2:38; kiemelés hozzáadva). Amit a tervrajz tanít, azt tanítják ma is Jézus Krisztus egyházában.

A keresztelést fröcsköléssel, locsolással vagy alámerítéssel kell-e végezni? A tervrajzban legalább négy bizonyíték található arra, hogy a keresztelést alámerítéssel kell végezni:

Először is a Szabadító, a mi nagy Példaképünk, „azonnal kijöve a vízből” (Máté 3:16), ami azt jelzi, hogy először be kellett mennie a vízbe.

Másodszor, Keresztelő János „keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz” (János 3:23; kiemelés hozzáadva). Miért utazott volna egy helyre, ahol sok a víz, ha a fröcskölés vagy a leöntés is elfogadott módja lett volna a keresztelésnek?

Harmadszor, Pál elmondja nekünk, hogy a keresztelés Jézus Krisztus halálának, temetésének és feltámadásának jelképe (lásd Rómabeliek 6:3–5). Amikor az új megtért a keresztelővízben áll, azt a régi embert jeleníti meg, aki meghalni készül. Amikor lemerül a vízbe, bűnei „eltemettetnek” és megbocsáttatnak a víz jelképes tisztító hatalmától. Ezután, mikor feljön a vízből, azt az embert jelképezi, aki Jézus Krisztusban megújult vagy feltámadt. Mindez a szimbolizmus, mely a keresztelkedés alapjául szolgál, alátámasztja az alámerítés általi keresztelkedést, de teljes mértékben kiveszett a fröcsköléssel és leöntéssel történő keresztelésből.

És negyedszer, a görög szó, melyből a keresztelkedést fordították, eredetileg azt jelenti, hogy bemeríteni vagy alámeríteni a vízbe.

Az elismert világtörténész, Will Durrant, tudta, mit mond a tervrajz, ezért ezt a megfigyelést tette: „A 9. századra a korai keresztények keresztelési módját, a teljes alámerítést, fokozatosan felváltotta a fröcskölés, mely kevesebb veszélyt jelentett az egészségre nézve az északi klímán.”⁴

Nem meglepő tehát, hogy Joseph Smith kinyilatkoztatást kapott a keresztelés azon módjáról, melynek elvégzése teljes összhangban áll Krisztus tervrajzával (lásd T&Sz 20:73–74).

Vajon a halottakért való keresztelkedés Krisztus eredeti egyházában is szertartás volt-e? Igen.

Az egyház tagjai Korinthoszon részt vettek egy szertartásban, melyet a halottakért végzett keresztelkedésként ismertek. Ezek az emberek azonban kételkedtek a feltámadás valóságában. Pál, aki észrevette, hogy amit tesznek, nem áll összhangban azzal, amiben hisznek, a halottakért végzett keresztelkedés helyes szertartásában való részvételüket arra használta, hogy bizonyítsa nekik a feltámadás helyes tanát: „Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?” (1 Korinthusbeliek 15:29).

Miután valaki elfogadja a valódi tant, és elismeri, hogy a keresztelkedés elengedhetetlen a szabaduláshoz (mert az), akkor logikusan eljut oda, hogy higgyen a halottakért végzett keresztelkedésben – nem kerülheti el. Különben hogyan tudja megválaszolni az ember azt a bonyolult kérdést, hogy „mi van azokkal, akik úgy haltak meg, hogy nem volt lehetőségük megkeresztelkedni”? Azok, akik ezzel a kérdéssel szembesülnek, négy lehetőség közül tudnak választani:

Az első, hogy azok a férfiak és nők, akik nem keresztelkedtek meg, elkárhoznak és a pokolra jutnak. Ez a válasz azonban nem áll összhangban azon szentírásbeli igazságokkal, hogy „nem személyválogató az Isten” (Cselekedetek 10:34) és hogy Isten „azt akarja, hogy minden ember idvezüljön” (1 Timótheus 2:4).

A második, hogy Isten talán nem is egészen úgy gondolta, amit mondott – talán a keresztelkedés nem is igazán nélkülözhetetlen a szabaduláshoz. De ez irreális, mert Isten mindig komolyan gondolja, amit mond: „Amit én, az Úr mondtam, azt megmondtam, és én nem mentegetőzöm” (T&Sz 1:38; lásd még Móziás 2:24).

A harmadik, hogy néhányan azt hiszik, hogy a „szívbéli keresztség” felválthatja a víz általi keresztséget. Azaz, ha valaki a szívében arra vágyik, hogy Jézust kövesse, de nem volt lehetősége megkeresztelkedni a halandóságban, akkor igazlelkű vágya elfogadhatóan pótolja a víz általi keresztelkedést. Ezzel a lehetőséggel csak az a gond, hogy nem támasztja alá egy szentírás sem. A szentírás nem azt mondja, hogy „ha valaki nem születik vágytól”, hanem azt, hogy „ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:5; kiemelés hozzáadva).

A negyedik lehetőség az, hogy Isten komolyan gondolta, mikor minden embernek megparancsolta, hogy keresztelkedjen meg, és emiatt kegyelemből elkészített egy utat mindenki számára, hogy megkeresztelkedhessenek, még ha a földi élet nem is kínált erre lehetőséget. Ez pedig a halottakért való keresztelkedés. Ez a variáció összhangban áll a tervrajzzal.

Mit mond a tervrajz annak módjáról, ahogyan a Szentlélek ajándéka – nem az átmeneti jelenléte, hanem az állandó ajándéka – megadatik valakinek, miután megkeresztelkedett? Vajon automatikusan leszáll az illetőre a keresztelkedését követően? Úgy jön, mint a szél fuvallata, vagy van valamilyen isteni szertartás, isteni eljárásmód, melyet követni kell ennek az ajándéknak az elnyeréséhez? A tervrajz megadja a választ.

Miután Filep megkeresztelt néhány új megtértet Samáriában, megérkezett Péter és János. A szentírások ezután felfedik e szertartás elvégzésének módját: „Akkor [Péter és János] kezeiket reájuk veték, és [azok] vőnek Szent Lelket” (Cselekedetek 8:17; kiemelés hozzáadva).

Ugyanezt az eljárást követték azután is, hogy Pál megkeresztelte a megtérteket Efézusban:

„Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.

És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok” (Cselekedetek 19:5–6; kiemelés hozzáadva).

A tervrajz és Krisztus visszaállított egyháza ismét tökéletes összhangban állnak.

A tervrajz következő oldalán ez áll: „Krisztus egyházának gyümölcsei.” A Szabadító a következő próbát adta az igazság megállapítására: „[Gy]ümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:20). Melyek voltak Krisztus Egyházának gyümölcsei a tervrajz bizonyítékai alapján?

Az egyik, hogy azok a korai szentek igyekeztek egészséges nép lenni. Pál azt tanította, hogy fizikai testünk egy „templom”, mely otthont ad lelkünknek, és ezért szentként kell kezelni: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?” (1 Korinthusbeliek 3:16; lásd még 1 Korinthusbeliek 6:19). Emiatt Krisztus Egyházának tagjai engedelmeskedtek bizonyos egészségre vonatkozó törvényeknek, például korlátozták a bor fogyasztását, amiről az Efézusbeliek 5 és az 1 Timótheus 3 számol be. Ezzel az isteni törvénnyel összhangban, mely szerint a testünket templomként kell kezelnünk, Joseph Smith egy a Bölcsesség szavaként ismert egészségtörvényt kapott az Úrtól Krisztus visszaállított egyházának tagjai számára. Különféle tanulmányok többször is megerősítették, hogy az említett egészségtörvény szerinti élet eredményeként Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai világszerte a legegészségesebb emberek közé tartoznak. Ez az egyik gyümölcse a Krisztus egészségtörvénye szerinti életnek.

A második gyümölcse Krisztus Egyházának a csodák és a Lélek ajándékai. Az Újszövetségnek szinte minden oldalán találunk belőlük. Ezek bizonyították, hogy Isten hatalma jelen volt Krisztus Egyházában (lásd Zsidók 2:4). De sajnos a hitehagyás bekövetkeztével a csodák száma csökkent, amit a történészek készségesen elismertek, a reformátorok pedig beismertek. Paul Johnson, elismert történész a következő megfigyelést tette: „Legalább a birodalmi idők óta [vagyis Konstantin császár óta] elismerték, hogy a »csodák kora« lejárt, abban az értelemben, hogy a keresztény vezetők már nem képesek terjeszteni az evangéliumot úgy, mint az apostolok, a természetfeletti hatalom segítségével.”⁵

Hogy miért jött el az az idő, mikor már nem voltak csodák és megszűntek a Lélek ajándékai? Mert a fa, mely egykor gyümölcsöt hozott, nevezetesen Krisztus Egyháza, nem volt többé a földön, és az emberek hite elhalványult. John Wesley észrevette a Lélek ajándékainak hiányát napjai egyházában: „Nem úgy tűnik, hogy a Szentlélek eme rendkívüli ajándékai két-három századon kívül gyakoriak lettek volna az egyházban.”⁶

Elég annyi hozzá, hogy akárcsak sokan közületek, én is bizonyságot tudok tenni arról, ez igenis a csodák és a Lélek ajándékának napja Krisztus visszaállított egyházában, ahogy az volt az Ő eredeti egyházában is.

Van egy harmadik gyümölcs is: Krisztus Egyházának tervrajza sok beszámolót tartalmaz angyalokról és látomásokról. Néhány ember ma is szkeptikus azzal az egyházzal, amely azt állítja, hogy vannak angyalok és látomások, pedig akkor elfelejtik, hogy az angyalok és a látomások elengedhetetlen részei voltak Krisztus eredeti egyházának: angyal hirdette Krisztus megszületését Máriának; angyalok látogatták meg Pétert, Jakabot és Jánost a színeváltozás hegyén; angyal szabadította ki Pétert és Jánost a börtönből; angyal szólt Kornéliushoz; angyal figyelmeztette Pált a bekövetkező hajótörésre; angyal jött el a Jelenéseket író Jánoshoz; és ott van István látomása az Atyáról és a Fiúról; János látomása az utolsó napokról; és még sorolhatnám. Nem azt kellene kérdezni, hogy „hogyan lehet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az igaz egyház az állítólagos angyalaival és látomásaival?”, hanem inkább azt, hogy „hogyan állíthatja napjainkban bármelyik egyház azt, hogy Krisztus igaz egyháza, míg nincsenek angyalai és látomásai, pontosan ahogy Krisztus eredeti egyházának, ahogy azt a tervrajz kinyilatkoztatja?”.

Sok más gyümölcs is összhangban áll Krisztus eredeti egyházával,

mely egy misszionáriusi egyház volt, hiszen az apostoloknak megparancsolták, hogy „elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19). Ma több mint 80 000 misszionárius teljesíti ezt az utasítást, és hoz gyümölcsöt amiatt, hogy ezt teszi.

Egy normákkal rendelkező egyház volt: a tervrajz azt tanítja, hogy a korai szenteknek Krisztus Egyházában megparancsolták, hogy erkölcsösen öltözzenek, és tartózkodjanak a házasságon kívüli kapcsolatoktól. Hány olyan egyház van, mely nemcsak tanítja, de ezen erkölcsi normák szerint is él?

Krisztus eredeti egyháza családközpontú egyház volt. A férjeknek megparancsolták, hogy szeressék és legyenek hűek feleségeikhez (lásd Efézusbeliek 5:23–25), a gyermekeknek, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek (lásd Efézusbeliek 6:1), a püspököknek pedig azt, hogy jól igazgassák házanépüket (lásd 1 Timótheus 3:4–5). Ma az egyházunkat, akárcsak Krisztus eredeti egyházát, családközpontú egyházként ismerik. Krisztus Egyházának gyümölcseit gondosan feljegyezték a Bibliában és azok megegyeznek Krisztus mai, visszaállított egyházának gyümölcseivel.

Krisztus alapította meg az egyházát a földön, de a tervrajz utolsó oldala felfedi, hogy egy kapocs kötötte össze a mennyel, nevezetesen az isteni kinyilatkoztatás. E nélkül a kapocs nélkül az egyház nem lenne több egy ember vezette szervezetnél, melyet a józan ész hatalma kormányoz. Ámós próféta kijelentette: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7). Pál megerősítette, hogy a kinyilatkoztatás szerves részét képezte az egyháznak, és folyamatosnak szánták, mert kijelentette: „rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire” (2 Korinthusbeliek 12:1; lásd még Cselekedetek 1:2).

Ezzel az alapvető tannal összhangban, Krisztus egyházát napjainkban a folyamatos kinyilatkoztatás kapcsolja össze a mennyel. Az egyház ezzel kapcsolatos hitvallása, melyet a 9. hittételként ismerünk, a következő: „Hiszünk mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, mindabban, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagyszerű és fontos dolgot Isten királyságát illetően.”

Ha valaki össze akarná vetni Krisztus eredeti egyházának tervrajzát napjaink minden egyházával a világban, azt találná, hogy pontról pontra, szervezetről szervezetre, tanításról tanításra, szertartásról szertartásra, gyümölcsről gyümölcsre és kinyilatkoztatásról kinyilatkoztatásra csupán egyetlen egyháznak felelne meg: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának.

Ha valaki elutasítja ezt az egyházat azok után, hogy összevetette a tervrajzzal, valószínűleg semelyik másik egyház sem felelne meg neki, mert túl sokat tud. Olyan lesz, mint Péter, akitől a Szabadító azt kérdezte: „Vajjon [te] is el [akarsz]-é menni?” (János 6:67). Péter olyan választ adott, melynek minden szívbe be kellene vésődnie, és minden otthont át kellene itatnia: „[K]ihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad” (János 6:68).

Ha valaki elfordul az egyháztól, hová megy majd, hogy visszaállított igazságokat tanuljon Isten természetéről ahogy azt a Szent Ligetben kinyilatkoztatták, vagy az evangélium hirdetéséről a halottaknak, vagy a dicsőség három fokozatáról és az örökkévaló családokról? Hová megy majd, hogy szertartásokban részesüljön, melyek képesek megszabadítani és felmagasztosítani őt? Hová megy majd, hogy a feleségét és gyermekeit örökre hozzápecsételjék? Hová megy majd, ha vigaszért vagy egy családtagja meggyógyításához papsági áldást szeretne kérni? Hová megy majd, hogy megtalálja Isten prófétáját? Hiába keresi majd e tanokat és szertartásokat, hatalmakat és prófétákat, mert azok csakis Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában vannak meg.

Az ember nem kaphatja meg a tanokat és a szertartásokat úgy, ahogy azt Joseph Smithnek kinyilatkoztatták, anélkül, hogy el ne fogadná Joseph Smitht és a mindezek alapját képező történelmet. Mert ezek elválaszthatatlanok. Kéz a kézben járnak. Nem nevezheted a gyümölcsöt jónak, ha a fát rossznak nevezed. A Szabadító réges-rég megtanította ezt az igazságot: „Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt” (Máté 7:18). Ugyanígy, ha az a tanbéli gyümölcs, melyről ma beszéltünk, jó, akkor a fa, melyről származik – Joseph Smith és a kinyilatkoztatott igazságokkal járó történelem – szintén jó. Nem lehet a miénk az egyik a másik nélkül.

Néhány évvel ezelőtt egy általános konferenciai beszédében B. H. Roberts Joseph Smith érdemeiről beszélt, majd ezt üzente a Josephet kritizálóknak: „Csináljátok utána! Csináljátok utána, azt mondom, vagy fogjátok be a szátokat és maradjatok csöndben, mikor szóba kerül a neve.”⁷

Némelyek történelmi vagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatos aggályai, az állítólagos tudományos ellentmondások csupán mellékes események; a színpad közepén a tanok, a szertartások, a papsági hatalom és az egyház gyümölcsei állnak, melyek közül sokról ma este beszéltünk. Talán vannak, akik azt mondják erre: „Én mindezt elhiszem, de hogyan feleljek a kritizálóknak és az ő konkrét kérdéseikre?”

Egy ügyvéd tudja, hogy miután a vád képviselője bemutatja a koronatanút, a perben a vádlott a lehető legrosszabb fénybe kerül. Az, aki ilyenkor túl hamar ítélkezik, a vádlottat ezen a ponton talán bűnösnek tartja, de aztán egy érdekes jelenség történik a tárgyalóteremben. A védőügyvéd elkezd keresztkérdéseket feltenni ugyanannak a tanúnak, és gyakran a következő történik: A tanú eddig határozott válaszai gyengülni kezdenek a keresztkérdések nyomása alatt. A tanú, aki eddig oly hitelesnek tűnt, kezd némiképp ellentmondásos lenni, talán még tátongó lyukak is keletkeznek az eseményről való emlékeiben. A tanú elsőre sziklaszilárdnak tűnő története kezd megrepedezni, és lemállani minden neki szegezett új kérdésnél. A tanú kezelni tudta az ő oldalán álló vád könnyű kérdéseit, de a másik fél kemény kérdései hevességét vagy próbára tévő erejét már nem tudta kiállni. Mire végeznek a keresztkérdésekkel, a tanú jócskán veszít a szavahihetőségéből. A megfigyelő, aki korábban készen állt „felakasztani” a vádlottat, most már más szemmel, teljesen ártatlannak látja őt.

Ugyanígy, vannak olyan kritizálók, akik egyoldalú kérdéseket zúdítanak az egyházra, és igyekeznek a lehető legrosszabb fényben feltüntetni azt. De a kérdések mindkét irányban érvényesek.⁸ A vád képviselőjének koronatanúi nincsenek védve a keresztkérdésektől, ahogy az egyház legfőbb kritikusai sem. Soha nem találkoztam még olyan ócsárlóval, aki kielégítő választ tudott volna adni az úgynevezett „keresztkérdésekre” a következő témában:

Először is, honnan tudta Joseph Smith, hogy vissza kell állítania a Bibliából az olyan tanokat és szertartásokat, mint például a halandóság előtti lét, Isten valódi természete, az evangélium prédikálása a halottaknak, a halottakért végzett keresztelés, és sok más tant, melyek ma este elhangoztak, ha ezekről a tanokról szertartásokról nem tanítottak más egyházak az ő idejében? Miért Joseph Smith volt az egyetlen, aki felfedezte és visszaállította ezeket? Még ha teológiai zseninek is tartanánk, vajon nem voltak más ilyen lángelmék a Szabadító szolgálatát követő 1800 évben, akik ugyanezt megtehették volna?

Másodszor, ha ez az egyház nem Krisztus Egyháza, miért hoz ugyanolyan gyümölcsöket, mint Krisztus eredeti egyháza: csodákat; a Lélek ajándékait; az apostolok és próféták aktuális kinyilatkoztatásait; angyalokat és látomásokat; egy egészséges, erkölcsös és misszionáriusi gondolkodású, és családközpontú népet? Nem maga a Szabadító adta-e meg az igazság megvizsgálásának módját, miszerint „az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:20)?

Persze sokkal több keresztkérdést lehetne feltenni a vizsgálódáshoz. Vannak azonban bizonyos kérdések, melyek minden mást felülmúlnak, melyek gyakorlatilag az ügy lényegét alkotják. Elég annyi, hogy egyes kérdések egyszerűen fontosabbak a többinél, amikor az igazság kiderítéséről van szó. Ha megtudjátok, hogy Joseph Smith visszaállította azon bibliai tanításokat és szertartásokat, melyekről ma este beszéltünk, ha megtudjátok, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának ugyanazok a gyümölcsei, mint Krisztus eredeti egyházának, vagy azt, hogy a Mormon könyve isteni eredetű, akkor azt is tudni fogjátok, hogy Joseph Smith próféta. És ha Joseph Smith próféta, akkor ez az egyetlen igaz és élő egyház az egész föld színén. És akkor ehhez képest minden más kérdés jelentőségét veszti. Olyan ez, mint amikor a legfelsőbb bíróság határozatot hoz egy ügyben. Az alacsonyabb rendű bíróságok minden ellentétes döntése jelentéktelenné válik. Ugyanígy a kritikusok minden kérdése, legyenek bármilyen furmányosak vagy összetettek vagy szórakoztatóak, az igazság ismeretének fényében jelentéktelenné válnak. Miért? Mert már megválaszoltátok a kulcsfontosságú kérdéseket, a kritikus, a legfőbb kérdéseket, melyek az igazság ismeretének alappillérei.

Elég annyit mondanom, hogy én el tudom viselni az emberi tökéletlenséget – ami várható egy halandó lénytől – még Isten prófétái között is. El tudom fogadni, hogy vannak állítólagos tudományos felfedezések, melyek ellentmondanak a Mormon könyvének – az idő majd megoldja ezeket. El tudom fogadni, hogy vannak látszólagos történelmi anomáliák, az igazság teljes látképéhez képest ezek csekélységek. De nem tudok élni azon tanbéli igazságok és szertartások nélkül, melyeket Joseph Smith állított vissza. Nem tudok meglenni Isten papsága nélkül, mely megáldja a családomat. És nem tudok élni anélkül, hogy tudjam, a feleségem és a gyermekeim hozzám vannak pecsételve az örökkévalóságra. E két alternatíva közül választhatunk: néhány megválaszolatlan kérdés szemben egy sereg biztos tannal és Isten hatalmával. Számomra, és remélem, számotokra is, könnyű és ésszerű a választás.

Bizonyságomat teszem, hogy az egyház, mely fölött egy nap elnökölni fogtok, Krisztus nevét viseli, mert az az Ő jóváhagyott szervezete, és az Ő tanításait, szertartásait, hatalmát, gyümölcseit és folyamatos kinyilatkoztatásait tartalmazza, melyekre mind utal ez az isteni tervrajz. Legyen meg a lelki szemünk ahhoz, hogy meglássuk a párhuzamot e tervrajz és Krisztus mai visszaállított egyháza között, mert ez Isten egyik legimpozánsabb tanúja a számunkra. Erről teszek bizonyságot és imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.

© Intellectual Reserve, Inc., 2014. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 9/13. A fordítás jóváhagyva: 9/13. A What Is the Blueprint of Christ’s Church? fordítása. Hungarian. PD50051805 135