Királyi önazonosság

Kathy Kipp Clayton

Egy est L. Whitney Clayton elderrel

Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek • 2015. szeptember 13. • New York, New York

Izgatottan állok itt ma, kéz a kézben és vállvetve az örökkévaló legjobb barátommal. Óriási kaland életem szerelmével élni.

Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy veletek lehetek. Figyelemre méltó látványt nyújtotok – azok, akiket ténylegesen látok, és azok is, akiket csak magam elé képzelek. Káprázatosak vagytok! Bárcsak látnátok magatokat úgy, ahogyan most én látlak benneteket – csak úgy ragyogtok a bennetek rejlő lehetőségektől és ígéretektől! Olykor attól tartok, mi magunk tudjuk a legkevésbé meglátni saját értékünket, de ha meg is látjuk, nehéz megfelelnünk ennek a képnek. Sajnálatos módon viszont a magunkról kialakított torz kép gyakrabban negatív, mint pozitív.

A szentírások Mózes könyvében Isten hasonlóságára¹ alkotott fiaként vagy lányaként jellemeznek minket, Móziásban pedig ez áll: „a szövetség miatt, melyet kötöttetek [mely a keresztelés], Krisztus gyermekeinek fognak nevezni benneteket, az ő fiainak és leányainak”² . A Rómabeliekhez írott levélben pedig ezt olvassuk:

„Isten gyermekei vagyunk.

Ha pedig gyermekek, …örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak”.³

Miért olyan nehéz hát emlékezetben tartanunk királyi önazonosságunkat, és e tudattól vezérelve, ennek megfelelően élnünk? Nekem sokat segít a következő hasonlat:

Néhány éve férjemmel és legkisebb fiunkkal Argentínában éltünk egy egyházi megbízás miatt. Kisfiammal szokásunk volt a szabadidőnkben ellátogatni a helyi nevezetességekhez. Volt pár kedvencünk is, köztük egy vad és csodás állatkert, amelyhez foghatót még soha nem láttunk. Ketrecekbe zárt álmos állatok távoli csodálata helyett a Lujan Állatkert lehetőséget adott a látogatóknak, hogy a ketrecekbe lépve megsimogassák az állatokat, még a legvadabbakat is. Nem tudtunk ellenállni. Az állatgondozó nyomában beléptünk a hatalmas, félelmetes oroszlánok számára elkerített részbe, ahol megsimogattuk őket, miközben ők látszólag ügyet se vetettek ránk.

Miután biztonságosan kiléptünk a kerítésen, megkérdeztem a gondozókat, mégis hogy tudják rávenni ezeket a nagyvadakat, hogy ne faljanak fel minket. Válaszukat lenyűgözőnek találtam. Felhívták a figyelmemet a szintén e ketrecekben élő kistestű kutyákra. Elmondták, hogy az oroszlánokat együtt nevelték ezekkel a kutyákkal. Eleinte a csaholó ebek nagyobbak voltak az oroszlánkölyköknél. Úgy hitték, ők a falkavezérek, és rendszerint könyörtelenül kergették az oroszlánokat, bele-belemarva a lábukba. Az oroszlánkölyköknek szokásává vált, hogy meghúzzák magukat a sarokban, és viselkedésük azt tükrözte, hogy rettentően félnek a bosszantó kis kutyáktól.

Ahogy az oroszlánok nőttek, továbbra is ott lapultak a sarokban és féltek a kis ebektől. Mancsuk egy csapásával kilódíthatták volna őket a karámból, de az oroszlánok nem látták magukat önnön valójukban. Fájdalmasan nem voltak tudatában királyi mivoltuknak. Lehetőségeikről alkotott téves képük rabságában és korlátai között éltek. Kicsinek és gyengének vélték magukat, így aztán hagyták, hogy a szüntelenül bosszantó kutyák irányítsák és megfélemlítsék őket.

Attól tartok, mindannyiunk életében vannak ilyen idegesítő ebek, amelyek eltiporják az önbizalmunkat és képletesen sarokba szorítva tartanak minket. Hadd nevezzek meg néhányat, melyek mindenütt jelen vannak.

Az első: Önbizalomhiány.

Egy informatív tanulmány feltárta, hogy túl sokunk határozza meg teljesítményét inkább a kudarcai, semmint a sikerei alapján. Túlságosan gyakran fordul elő, hogy ha egy fiatal kap egy 100 kérdéses tesztet, melyből 80-ra ad helyes választ, szomorúan fogja elismerni, hogy 20-ra nem tudott felelni, semmint büszkén elismerné, hogy 80 válasza jó lett. Az önmagunkba és a lehetőségeinkbe vetett bizalom hiánya vakká tehet minket valódi értékünket és képességeinket illetően.

A második: A tökéletlen és hiányos tudás.

Még Nefinek is, aki próféta volt, hitet kellett gyakorolnia, mert nem tudott mindent. Emlékeztek, amikor megnyíltak előtte a mennyek, és egy angyal leszállt hozzá és megállt előtte? Nefi látomásban látta Názáretet és a Szabadító édesanyját, de amikor megkérdezték tőle, érti-e Isten leereszkedését, el kellett ismernie, hogy nem tudja minden dolog jelentését. Mielőtt azonban elismerte, amit nem tudott tökéletesen, megerősítette azt, amit viszont biztosan tudott: „hogy [Isten] szereti gyermekeit”.⁴

Ezt a leglényegesebb tudni. Elegendő ahhoz, hogy ne hagyjuk, hogy a hiányos ismeretek bosszantó kutyái meggyengítsék bizonyosságunkat az egyház igaz voltáról, az Istennel való áldott kapcsolatunkról, illetve az Ő irántunk táplált megingathatatlan és erőt adó szeretetéről.

A harmadik: A nemtörődömség vagy figyelmetlenség.

A rossz döntések, illetve a jó döntések elmulasztása elhomályosítják a valóságról alkotott képünket. Úgy vélem, jelképes oka volt annak, hogy Izráel gyermekeinek naponta kellett összegyűjteniük a mannát. Mennyei Atyánk bizonyára képes lett volna egy egész hétre való adagot biztosítani számukra, azonban a lelki táplálék begyűjtésének mindennapi kötelessége az emlékezetükben tartotta Őt. Rendszeresen és gyakran kell magunkhoz vennünk lelki táplálékot. A szentírásolvasás, az ima, az egyházi gyűléseken való részvétel, egymás szolgálata – ezek jelentik a mi mannánkat és Isten gyermekeinek szuperételét.

Minden bizonnyal vannak saját bosszantó kutyáitok. Mindannyiunknak vannak. Ne engedjétek, hogy ezek határozzanak meg benneteket! Viselkedjetek Isten királyi gyermekeiként, hiszen azok vagytok. Ez a ti születési előjogotok. Ha viselkedésetek jelenleg nem ér fel a királyi sarjnak megfelelő önmagatokhoz, változtassatok! A menny segítségével képesek lesztek rá. Isteni önazonosságotok maradandó. Csak azért, mert azok az oroszlánok nem viselkedtek bátran és erősen, attól még nem szűntek meg oroszlánnak lenni.

Olykor azt mondjuk, hogy Isten teremtményei vagyunk, és ez persze nemes gondolat. De én sokkal jobban szeretem emlékezetben tartani, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az Ő lelki DNS-e csörgedezik az ereinkben. Ne feledjétek: Isten újra meg újra kijelentette, hogy az Ő fiai és leányai vagyunk, és az Ő örökösei. Hessegessetek el minden megtévesztő üzenetet vagy szokást, mely arra késztet, hogy életetek szegleteiben meghunyászkodva meghúzódjatok. Ne hagyjátok, hogy a lábatokba marjanak és megfélemlítsenek! Emelkedjetek fel örökkévaló lényetek szintjére. Királyi sarjak vagytok.

Az Úr áldjon meg mindannyiunkat isteni önazonosságunk tudatával. „Mindaz, amivel [az Atya] rendelkezik” – ezt ígérik azoknak, akik Isten szemével tudják látni saját lehetőségeiket, és Mennyei Atyánk örököseiként kapott születési előjogukkal összhangban élnek. Az Úr áldjon meg benneteket, amint megragadjátok valódi éneteket és örvendeztek benne. Jézus Krisztus nevében, ámen.