Kevésbé szembetűnő ajándékok
Az Első Elnökség 2021. évi karácsonyi áhítata
2021. december 5., vasárnap
Bevezetés
Fiatalkoromban a karácsony fénypontja Lundgren nagymama és nagyapa érkezése volt. Minden évben megtették a hosszú utat a régi autójukkal, hogy meglátogassanak. Imádtuk őket, és imádtuk nagyinak a városkájából, egy ottani gazdától származó friss tejföllel készült svéd palacsintáit. Órákon keresztül állt a tűzhelynél és készített palacsintákat egészen addig, amíg már egy falat sem fért belénk. Mostanra már két további nemzedék is felnőtt ezeken a svéd palacsintákon lakmározva. Valahányszor csak elkészítjük, mindig Lundgren nagyira és az ő szeretetének ajándékára gondolunk.
A legeslegjobb ajándékok közül néhány az időnk és a tehetségeink ajándékai. Szerintem az ilyen ajándékok szent ajándékok.
Ajándékok
Ez egy olyan időszak, amikor új ajándékokra számítunk. Ma este azonban gondolkozzunk el olyan ajándékokon, amelyeket már megkaptunk, valamint azon, hogy ki adta őket és miért.
Isten mindannyiunknak adott ajándékokat. Lehet, hogy ti nem érzitek magatokat tehetségesnek, de vannak Istentől származó olyan lelki ajándékaitok, amelyek megáldhatnak másokat és közelebb vihetik őket Őhozzá.1
Milyen ajándékokat adott nektek Isten?
Őszintén szólva én soha nem tekintettem magamra tehetséges emberként. Nem vagyok valami jó énekes, táncos, sportoló, művész vagy matematikus. Én csak, nos… nagyon is hétköznapi vagyok.
Előfordult már velem, hogy mások nagy ajándékaira tekintve kicsinek éreztem magam. Azonban megtanultam, mennyire értelmetlen, sőt, káros az ilyen összehasonlítás. Ami még ennél is fontosabb, észrevettem Isten „kevésbé szembetűnő ajándékainak” szent erejét, és az Ő szeretetének és magabiztosságának bizonyítékaként örvendezek ezekben.
Marvin J. Ashton elder is azt tanította, hogy Isten lelki ajándékai között vannak „kevésbé szembetűnő” ajándékok: „a kérés ajándéka; a meghallgatás ajándéka; a halk, szelíd hang meghallásának és használatának ajándéka; a sírás képességének ajándéka; a viszály kerülésének ajándéka; a barátságosság ajándéka; […] az igazlelkű dolgokra való törekvés ajándéka; az ítélkezés kerülésének ajándéka; az Istentől való útmutatáskérés ajándéka; a tanítványi lét ajándéka; a másokkal való törődés ajándéka; az elmélkedés képességének ajándéka; az ima elmondásának ajándéka”2.
Segít nektek ez a felsorolás más fényben látni az ajándékaitokat? Nekem segít.
A csendes ajándékok éppen annyira felemelik Isten gyermekeit, amennyire azok, amelyeket gyakrabban felismerünk és méltányolunk3 – azok a csendes ajándékok, amelyek segítenek nekünk elérni a legfontosabb dolgokat az életünkben. Sajnos azonban időnként habozunk, és nem értékeljük vagy osztjuk meg az ajándékainkat, attól tartva, hogy nem olyan fényesek, tökéletesek vagy csinosak, mint azt mi szeretnénk.
Amikor nem értékeljük ezeket a kevésbé szembetűnő ajándékokat, akkor elszalasztjuk az Ő gyermekei felemelésének és annak lehetőségét, hogy érezzük Isten szeretetét.4
Játsszátok el az ajándékaitok dalát!
Hadd mutassak meg nektek egy másik ajándékot, amelyet Lundgren nagyapától kaptam. Nagyapa mindig is szeretett volna hegedülni. Azonban ez a hegedű sok éven át kihasználatlanul és porosan hevert a polcán, aztán pedig az enyémen, és nem csendült fel e húrok zenéje.
Hasonlítsátok ezt össze a hatéves unokám, Scarlett hegedűjével. Van egy ajándéka, amelyet ma este megoszt velünk.
[Scarlett hegedül]
Köszönöm, Scarlett! Gyönyörűen szólt! Szeretlek.
A Mennyei Atyától kapott ajándékaink arra valók, hogy megosszuk őket. Scarlett hegedűje nem drága hangszer, és felfedezhetünk abban vagy a játékában hiányosságokat, de mert szívből játszott, ajándékot adott vele és örömöt szerzett.
Ne engedjétek, hogy Isten nektek adott ajándékai – akár csak a kevésbé szembeötlőek is – kihasználatlanok maradjanak, vagy ne méltányolják őket. Vegyétek le a polcról a Tőle kapott ajándékokat! Ha önbizalomhiány miatt félretettétek, akkor poroljátok le és használjátok őket. Ajánljátok fel azokat Istennek és az Ő gyermekeinek. A Mennyei Atyánktól kapott ajándékok azért vannak, hogy használjuk és megosszuk azokat. Az Istentől kapott ajándékaid, legyenek bármily tökéletlenek, egytől egyig örömöt hoznak; Őneki felajánlva pedig a dicséret himnuszai.
Fogjátok a szeretetteljes odafigyelés ajándékát, és látogassátok meg egy magányos barátotokat. Rendelkeztek a viszálykodás kerülésének ajándékával, és kellemes társaság vagytok? Soha nem volt még nagyobb szükség ezekre az ajándékokra! Adjatok belőle a családotoknak, a barátaitoknak és a szomszédaitoknak. Mondjátok meg egy tévelygőnek, hogy szeretitek, és hívjátok meg az asztalotokhoz. Tanítsatok egy sugalmazott leckét. Írjatok egy kedves üzenetet. Használjátok a felkarolás, valamint Sion és a körülöttetek lévők építésének ajándékát. Istennek mindenféle emberre szüksége van. Minden ajándékot az Ő gyermekei felemelésének céljából adott. Ne hagyjátok, hogy ne csendüljön fel a bennetek lévő zene, hogy ne legyen átadva az ölelés, és ne legyen felajánlva a megbocsátás.
Az Ő ajándékának elfogadása
1832 karácsonyán a küszködő szentek polgári és politikai zavargásokkal szembesültek. A próféta Joseph Smith éppen megjövendölt egy polgárháborút.5 Ez nem valami vidám dolog.
Azonban december 27-én Joseph egy újabb kinyilatkoztatást – egy békeüzenetet – kapott az Úrtól.6 Ezekben a nehéz időkben az Úr emlékeztette Josephet arra az ajándékra, amelyet a szenteknek adott – legfőképp a Szabadító, Jézus Krisztus, valamint az örök élet reményének ajándékára.
Abban a karácsonyi időszakban Isten ajándékainak észrevétele és elfogadása vezetett örvendezésre; köztük legfőképp a Szabadító „páratlan ajándéká[val]”7. Ugyanez igaz erre a karácsonyi időszakra.
A Josephnek adott kinyilatkoztatásban az Úr a következő kérdést tette fel neki:
„Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot? Íme, nem örvend annak, ami megadatik neki, és annak sem örvend, aki az ajándékot adja.”8
Összegzés
Remélem, hogy mindannyian észre tudjuk venni és el tudjuk fogadni az Isten által nekünk adott ajándékokat – ám különösen azt remélem, hogy mindannyian örvendezni tudunk Istenben, aki ezeket az ajándékokat adja.
Hálás vagyok az Ő Fiának páratlan ajándékáért – azért a Fiúért, aki kisdedként jött a földre, akit egy ifjú édesanya bepólyázott és jászolba fektetett. Azért a kisdedért, aki sort sorra tanult, és kegyelemről kegyelemre haladt, mígnem letette életét, felajánlásként a bűneimért. A ti bűneitekért. Mindazok bűneiért, akik valaha is éltek vagy valaha is élni fognak a földön.
Szeretett himnuszunk szavai így szólnak:
„Örvendj, világ, az Úr eljő; Ő lesz a nagy Király!”9
Jézus, a Krisztus ajándéka megadatott, méghozzá milyen áron! A kérdés az, hogy vajon mi befogadjuk Őt? Beeresztjük, és engedjük, hogy Ő uralkodjon? Hogyan?
Bizonyságot teszek arról, hogy a Királyunk és az Ő ajándékai elfogadása valódi örömöt hoz – örömöt a világnak és örömöt a világban.
„Istennek… legyen hála az Ő [Fiának] kimondhatatlan ajándékáért”10, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.