A karácsony lelkülete
Az Első Elnökség karácsonyi áhítata
2021. december 5., vasárnap
Kedves fivéreim és nővéreim! Hálás vagyok azért, hogy veletek lehetek ezen a világméretű karácsonyi áhítaton. A fenséges zene és szavak megérintették a szívünket. Elhozták a karácsony valódi lelkületét; az abból adódó örömöt, hogy az Úr Jézus Krisztusnak hódolunk és szeretjük Őt. Összeköt minket az Őiránta táplált szeretetünk és odaadásunk.
A hódolatnak ez az érzése mindig fokozódik bennem olyan szentírásrészek olvasásakor, amelyek segítenek nekem tudni, hogy ki Ő. Ezen olvasás és imádkozás tudatta velem, hogy Jézus az a Jehova, aki Mennyei Atyánk irányítása alatt mindenek Teremtője volt. Pál e szavakkal szólt erről:
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.”1
Amint azt megjövendölték, Jézus betlehemi születésénél angyalok énekeltek, és megjelent egy új csillag, amely beragyogta az eget, ezzel tisztelve meg Isten Fiának érkezését a halandó életbe.
Bár magasan felettünk áll, a halandó születését övező események azt az érzést keltik bennünk, hogy Ő közel van hozzánk. Úgy döntött, hogy aláereszkedik az Atya jobbján álló trónusáról, és magára ölti a halandóságot. Atyja minden olyan fia és leánya iránti szeretetből tette ezt, aki majd a világra születik. Irántatok és irántam érzett szeretetből tette ezt.
Bármilyen helyzetbe születhetett volna; ám Jézus egy apró faluban, szerény körülmények között született. Pásztorok köszöntötték Őt. Később sugalmazás által elvezettetett Őhozzá néhány bölcs, hogy hódoljanak Neki. A politikai vezető elrendelte, hogy öljék meg. Másik országba kellett vinni, hogy életét megóvják. Amikor egy angyal közölte halandó szüleivel, hogy visszatérhetnek az Ő országába, Názáretbe vitték Őt. Mintegy 30 évet töltött el ott, felnevelkedett, és ácsként dolgozott, mielőtt kezdetét vette volna nyilvános szolgálattétele.
Talán hozzám hasonlóan bennetek is felmerül a kérdés, vajon miért volt szükség rá, hogy Isten tökéletes Fia ilyen küldetésre menjen? Emlékezzetek rá, miként jellemezte elhívásának alázatos elfogadását:
„…azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon.”2
Jézus megmutatta szeretetét és alázatosságát. Az Atyja melletti, hatalommal és méltósággal járó helye ellenére Jézus úgy döntött, hogy hétköznapi férfiak közül választja ki földi tanítványait: halászokat, egy vámszedőt és egy zelótát.
Leprások, betegek, bénák és megvetettek között járt és prédikált. Szerette és elfogadta a közöttük legalacsonyabban lévőket, annak ellenére, hogy a mennyek királyi udvarából jött le. Szolgálta, szerette és felemelte őket.
Figyelemre méltó szerető kedvessége és visszafogottsága még a földi küldetése végén is tovább fokozódott. Ellenállással és gyűlölködéssel nézett szembe, melyről tudta, hogy részét képezik a küldetésnek, amelyre elhívták, és amelyet elfogadott. Ez pedig az volt, hogy szenvedjen mindazok bűneiért és gyengeségeiért, akik a halandóságba jönnek.
Bizonyára emlékeztek Jákób szavaira, amikor Jézus Krisztus engeszteléséről tanított:
„Ó, mily nagyszerű Istenünk szentsége! Mert ő minden dolgot tud, és semmi sincs, amit ő ne tudna.
És eljön a világba, hogy minden embert megszabadíthasson, ha hallgatnak szavára; mert íme, minden ember fájdalmát elszenvedi, igen, minden élő teremtmény fájdalmát, a férfiakét és a nőkét is, és a gyermekekét, akik Ádám családjához tartoznak.
És azért szenvedi el mindezt, hogy a feltámadás minden emberrel bekövetkezhessen, hogy minden ember előtte állhasson az ítélet nagy napján.”3
A csecsemő a betlehemi jászolban Isten Fia volt, akit az Atya küldött, hogy a Szabadítónkká váljon. Ő volt az Atya Egyszülött Fia a testben. Ő a mi Példaképünk.
Ahhoz, hogy velünk legyen a karácsony lelkülete, meg kell próbálnunk úgy szeretni, ahogyan Ő szeretett. Ezeket a szavakat intézte hozzátok és hozzám: „szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket”4.
Ezekben a szavakban érezhetitek a karácsony lelkületét, ahogyan én is érzem. A világ Szabadítójának példájára emlékezve, és azon elgondolkozva érzem a Szentlélek hatásából eredő világosságot és derűlátást.
Számomra talán az a legédesebb emlékeztető, hogy az Úr készen áll segíteni, bármi történjék is. Amint azt Mormon tanította:
„…Isten, mivel öröktől fogva örökkévaló és mindent tud, íme, angyalokat küldött az emberek gyermekeinek szolgálatára, hogy jelentsék ki nekik a Krisztus eljövetelét illető dolgokat; és hogy Krisztusban el fog jönni minden jó dolog.
És Isten a prófétáknak is kijelentette, saját szája által, hogy Krisztus el fog jönni.
És íme, különböző módokon jelent ki olyan dolgokat az emberek gyermekeinek, melyek jók; és minden jó dolog Krisztustól származik; különben elbukottak lennének az emberek és semmi jó dolog nem érhetné őket.
Tehát angyalok szolgálattétele és minden olyan szó által, mely Isten szájából elhangzott, kezdték el gyakorolni az emberek a Krisztusba vetett hitet; és így hit által ragadtak meg minden jó dolgot; és ez így volt Krisztus eljöveteléig.
És eljövetele után is a nevébe vetett hit által szabadultak meg az emberek; és hit által váltak Isten fiaivá [és leányaivá]. És amilyen biztosan él Krisztus, elmondta ezeket a szavakat atyáinknak, mondván: Ha valamit kértek az Atyától az én nevemben, ami helyes, és elhiszitek, hogy kapni fogtok, akkor íme, az megadatik nektek.”5
A mostani időszakban sokan közületek erőért imádkoznak olyan próbatételek elviselésért, amelyekről úgy érezhetitek, hogy a végsőkig próbára tesznek benneteket. Bizonyságot teszek arról, hogy a Szabadító és az Atya hallottak benneteket, mikor enyhülésért könyörögtetek és azért, ami jó nektek és azoknak, akiket szerettek és szolgáltok.
A válaszok meg fognak érkezni, ahogyan Joseph Smith prófétához is megérkeztek. Fel fogjátok ismerni, hogy Joseph segítséget kérő imája hasonlít a sajátotokhoz. A Joseph fohászára adott vigaszadó válaszban pedig érezni fogjátok az Úr szeretetét Joseph iránt és irántatok. Joseph így imádkozott:
„Ó Isten, hol vagy? És hol van a sátor, mely rejtekhelyedet fedi?
Meddig tartod vissza a kezed, és a szemed, igen, a te tiszta szemed meddig nézi az örök mennyekből néped és szolgáid sérelmeit, és füledet meddig járják még át kiáltásaik?”6
Az Úr pedig így felelt, ahogy talán nektek és nekem is felelne:
„…békesség lelkednek; gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak;
És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban; és győzedelmeskedni fogsz minden ellenséged felett.
Barátaid melletted állnak, és ismét meleg szívvel és barátságos kezekkel fognak köszönteni.”7
Én tudom, hogy az ígéretek biztosak a számotokra, a számomra, és azok számára, akiket szeretünk. Az Úr érezte és érzi a fájdalmainkat. Azért döntött így, mert szeret minket. Tudja, miként segítsen nekünk abban, hogy békességet érezzünk a csapások közepette akkor is, amikor még tart a próbatétel. Barátokat és angyalokat küld, hogy „meleg szívvel és barátságos kezekkel” mellettetek álljanak. A saját szívünk megváltozik és jobb lesz, miközben Őbelé vetett hittel kitartunk a személyes megpróbáltatásokban.8 Ezzel a változással pedig mi magunk válunk azon barátokká, akiket az Úr angyalokként másokhoz küldhet.
Az Ő tanújaként bizonyságot teszek arról, hogy a Betlehemben született kisded Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia. Megígérem, hogy ha hittel és Jézus Krisztus nevében kéritek Mennyei Atyát, a Lélek el fogja hozni nektek és a szeretteiteknek a békesség érzéseit.
Szeretetemet fejezem ki irántatok, azt kívánva, hogy legyen örömteli számotokra a karácsonyi időszak – ebben az évben, és mindig. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.