Áldottak a békét teremtők
Az Első Elnökség 2021. évi karácsonyi áhítata
2021. december 5., vasárnap
Szeretett Első Elnökségünk ismételten meghívott minket, hogy kezdjük el együtt a karácsony megünneplését. Bár a hagyományaink és a szokásaink eltérhetnek egymástól a különböző nemzetekben, mindannyian hálásak és áldottak vagyunk azért, hogy együtt hódolhatunk Szabadítónknak, Jézus Krisztusnak, és ünnepelhetjük az Ő bő kétezer évvel ezelőtti születését.
A Bassett család otthonában, miként sokatokéban is, az egyik kedvenc hagyományunk a Jézus születéséről szóló történet eljátszása. Számunkra Ésaiás, Lukács, Máté, Nefi és Mormon beszámolóinak karácsonyi himnuszokkal és Máriát, Józsefet, valamint a kisded Jézust megjelenítő élő előadással kísért felolvasása inspiráló és lelki élményt jelent – de nem mindig.
Az egyik karácsony este például a totyogóinkból álló nyáj hirtelen síró kisbabák kórusává változott. A bömbölésük hamar kiterjedt a pásztorokra és az angyalokra, sőt, még a bepólyázott kisdedre is. A rákövetkező évben kihagytuk a nyájat. Senki nem merte eljátszani a juh szerepét, attól tartva, hogy az okozta a riadalmat és az éktelen sírás-rívást. Egy másik évben a pásztorbotokból fénykardok lettek, egyszer pedig senki nem akart napkeleti bölcs vagy angyal lenni, mert inkább a Halloweenról megmaradt dinoszaurusz-, illetve delfinjelmezbe szeretett volna öltözni. Talán a legemlékezetesebb előadásunk az volt, amikor a tényleges újszülött kiesett a magasabbra tett és ingatag jászolból, és csak pár centivel a kövekkel kirakott padló felett kaptuk el. Az odavetődő mentésért enyém az érdem, noha maga az esés is teljes egészében az én baklövésem volt.
Csendes éj? Mindenek nyugta mély? A mi előadásaink címe inkább „Zűrzavar a jászolban” lehetett volna. Be kell vallanom, hogy karácsony közeledtével gyakran felmerül bennem, nem kellene-e kipróbálnunk egy olyan karácsonyi hagyományt, amely tényleg békességre ösztönöz.
Békesség – erre az édes és reményteli állapotra vágyunk mindannyian, nem csupán karácsonykor, hanem mindig. A mai világban azonban úgy tűnik, egyre nehezebb megtalálni ezt a békességet. A Tan és szövetségek idei tanulmányozása eszembe juttatott egy napjainkról szóló kinyilatkoztatást:
„És azon a napon… az egész föld mozgásban lesz, és az emberek szíve cserben hagyja őket”1
A földi felfordulás mai állapotában hol lelhető fel ez a nagyobb békesség, amelyre az egész világ vágyik?
Russell M. Nelson elnök kijelentette:
„Jézus Krisztus evangéliuma pontosan az, amire szükség van ebben az összezavarodott, viszálykodó és kimerült világban.
Isten minden gyermeke megérdemli annak lehetőségét, hogy hallja és elfogadja Jézus Krisztus gyógyító, megváltó üzenetét. A mostani és az örökkévaló boldogságunk szempontjából nincs ennél fontosabb üzenet.”2
A visszaállítás üzenete valójában a karácsony üzenete. A pásztorokat a jászolban fekvő kisdedhez irányító csillag világossága hasonlít ahhoz a fényoszlophoz, amely leereszkedett Josephre – mindkettő nagy öröm örvendetes híreit előzte meg, Krisztust jelentve be a világnak.
Ésaiás üzenete a mi gondterhelt világunknak még mindig ez: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”3
Quentin L. Cook elder ezt tanította: „Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus egyik legbecsesebb megnevezése a Békesség Hercege [lásd Ésaiás 9:6]. […] Az Ő királysága végül megalapíttatik, beleértve a békességet és a szeretetet is.”4
Remélem, hogy a Lukács könyvében található szavak idei elolvasásakor fontolóra veszitek azon „mennyei seregek” sokaságának szavait, „a kik az Istent dícsérik, és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”5 Én elgondokodtam ezeken a szavakon, és rájöttem, hogy annak kijelentéseként is tekinthetünk rájuk, hogy „most Békesség van a földön”. Úgy is mondhatták volna, hogy „eljött a Békesség”. Mert aznap este abban a szerény istállóban valóban maga a Békesség Hercege jött le a földre.
Azon az első karácsonyi napon angyalok serege jelentette be, hogy eljött a békesség. Őelőttük Jákób már ezt mondta: „…tudtunk Krisztusról, és sok száz évvel eljövetele előtt reméltük a dicsőségét; és nemcsak mi reméltük az ő dicsőségét, de minden szent próféta is, aki előttünk volt.”6
Ésaiás a mi napjainkról is prófétált, amikor azt írta: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet”7.
Kik hát ezek a szép emberek, akik békességet hirdetnek? A Szabadító Galileában és Bőség földjén is kijelentette a tanítványainak, hogy „áldottak mind a békét teremtők, mert Isten gyermekeinek neveztetnek majd”8.
Benjamin király pedig ezt tanította: „És most, a szövetség miatt, melyet kötöttetek, Krisztus gyermekeinek fognak nevezni benneteket, az ő fiainak és leányainak; mert íme, ezen a napon nemzett benneteket lelkileg; mert azt mondjátok, hogy szívetek megváltozott a nevébe vetett hit által, mert tőle születtetek, és fiaivá és leányaivá lettetek.”9
Ti és én, Isten minden gyermeke Jézus Krisztus szövetséges gyermekei is vagyunk. Ne feledjétek, mit mondott: hogy a béketeremtők Isten gyermekeinek neveztetnek. Tehát nekünk – Isten gyermekeinek – béketeremtőknek kell lennünk. Ez a szövetségből adódó kötelességünk. Ti és én változást tudunk hozni a mai zaklatott világba azzal, hogy igyekszünk béketeremtőknek lenni – otthon, a gyülekezetünkben, a közösségünkben és szerte a világon a kedvességünkkel, a jó cselekedeteinkkel és a szavainkkal – szemtől szemben csakúgy, mint virtuálisan. Hirdessünk hűen békességet, miközben szóban és tettben bizonyságot teszünk Őróla.
Megint csak Lukács könyvében ezt olvassuk:
„És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentetett nékünk.
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.”10
Mi is menjünk és hirdessük a béke üzenetét e „gyermek felől”! Ezt az üzenetet tanítják a misszionáriusok a szeretteinknek és a barátainknak; ezt az élő üzenetet osztják meg a szolgálati misszionáriusok, miközben úgy szolgálnak, ahogy azt a Szabadító tenné. Ezt az üzenetet hirdetjük, miközben szeretjük a körülöttünk lévőket, megosztjuk velük, és hívjuk őket, hogy vegyenek a Jézus Krisztusról szóló jó hír reménységéből és békességéből.
Visszatérve a Bassett család karácsonyi előadás-próbálkozásaira – vajon miért ragaszkodunk ennek a hagyománynak a megtartásához, arra buzdítva a gyermekeinket és az unokáinkat, hogy játsszák el nekünk ezt a legcsodálatosabb éjszakát, amikor angyalok jöttek nagy öröm örvendetes híreivel?
A válasz egyszerű és elragadó: „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért.”11
Igen, látjuk, hogy az egész föld mozgásban van, és az emberek szíve cserben hagyja őket. Azonban a kihívások ellenére, ellenállással nézve szembe és a felfordulás közepette tartsunk ki amellett, hogy békességet hirdetünk, ebben az időszakban és mindig, miközben felkészítjük magunkat és a körülöttünk lévőket a Békesség Hercegének nagyszerű visszatérésére, aki az Úr, a Szabadító, a Megváltó, Jézus Krisztus. Ismét Nelson elnök szavait idézve: „Isten minden gyermeke megérdemli annak lehetőségét, hogy hallja és elfogadja Jézus Krisztus gyógyító, megváltó üzenetét.”
Legyünk a békesség hirdetői, miközben Szabadítónk születését, életét és küldetését ünnepeljük ebben a karácsonyi időszakban és mindig – ez az én imám Jézus Krisztus nevében, ámen.